Turul 1996 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

3-4. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Ernődi Tamás: A Kusalyi Jakcsok származása és címere

1413-ban és 1414-ben a gyulafehérvári káptalan ki­küldöttjeként, majd az utóbbi évben a bécsi egyetem jogi karán is gyulafehérvári kanonokként szerepel­3. 1425. július 22-én egyszerre említik, múlt időben, szatmári prépostként és gyulafehérvári kanonokként, illetve békési prépostként, meg a váradi kisebbik Szűz Mária egyház kanonokjaként54. 1427. március 4-én boszniai püspökként szerepel, megerősítésekor, 1427. április 11-én még egyben váradi (éneklő) kano­nok is55. A boszniai püspöki címet csak pár hónapig viselte, mert 1427. május 25-én már választott váradi püspök56. Ez utóbbi hivataláról 1432 májusában kelt oklevél az utolsó, amelyről tudunk, de a tisztséget va­lószínűleg az 1432. év végén bekövetkezett haláláig viselte57. Jakcs István fia, Mihály szintén jelentős karriert futott be. 1412-től a királyi udvarban találjuk. 1415-16-ban a kostanzi zsinat után az egyházszakadás megszüntetése ügyében az aragóniai királyhoz utazó Zsigmond követe, aki Ottobanus de Bellonisszal együtt őt bízza meg, hogy Barcelona, Saragosa, Va­lencia és Perpignan városokkal, illetve az aragóniai, kasztíliai, leóni és navarrai királyokkal tanácskozza­nak és felvegyék őket a Sárkány Rendbe­8. 1426 augusztusában Zsigmond felhatalmazza, hogy Velence ellen szövetséget kössön V. Alfonz aragóniai, II. János kasztíliai, I. János portugál és III. Károly navarrai királyokkal, szeptemberben pedig megbízza, hogy másik két lovaggal együtt Savoyai Amadé és Milánói Fülöp közt szüntesse meg az ellenségeske­dést, előbbit pedig idézze a színe elé59. 1427-1438 kö­zött székely ispán, majd 144­­1-ben erdélyi vajda, 1451-ben hal meg 60. Az I. Ulászló hitlevelét megpecsételők között a család négy tagja szerepel­t, uralkodása után viszont már nem töltenek be fontosabb hivatalokat. Uradal­maiknak köszönhetően Erdély előkelő nemesei közt maradnak, részben az arisztokrata családokba háza­sodó leányaik révén időlegesen birtokolják Léta, 1435-től Sólyomkő, 1437-től Radna várait62, később azonban már köznemesi rangúakkal kötnek házassá­gokat63. A Jakcsok címerének meghatározását az egyes családtagok által használt pecsétek kivehetetlen vagy nehezen értelmezhető ábrái tették zavarossá, illetve ellentmondásossá, a korábbi irodalom pedig Bunyi­tay akkor még kérdéses két sírkonttribúcióját leszá­mítva csupán ezekre támaszkodhatott. Az egyetlen pontos és teljes címerképet, amely a budai királyi pa­lota keleti oldalán végzett ásatások során előkerült és több példány töredékeiből rekonstruált kályhacsem­péken látható, Holl Imre azonosította 64. Ezen jobbra dőlt címerpajzsban lebegő ötlevelű koronából kinövő farkas- vagy medvemancs pár található, a pajzson jobbra néző csőrsisak, a sisakdísz ökör- vagy bivaly­szarv pár között növekvő, jobbra néző, nyitott szájú farkas vagy kutya; a sisaktakarót leveles ágak alkot­ják (1. kép). A csőrsisakból ítélve a kályhacsempe címere Zsig­mond-kori előképet követő ábrázolás, de az eredetit akár korábban is kaphatták. Pecsétjük nyomát őriz­heti az az oklevél, amely szerint Jakcs testvére, Mik­lós mester, a király embere előtt zajlott 1363. szep­tember 15-én Szatmár vármegye közgyűlése65. A le­nyomatok alapján Kusalyi Jakcs György tárnokmes­ternek két pecsétje volt: egy kisebb gyűrűspecsét és egy 5 cm átmérőjű pecsét. Az utóbbin négykaréjú 1. kép 59

Next