Turul 1996 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
3-4. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Ernődi Tamás: A Kusalyi Jakcsok származása és címere
1413-ban és 1414-ben a gyulafehérvári káptalan kiküldöttjeként, majd az utóbbi évben a bécsi egyetem jogi karán is gyulafehérvári kanonokként szerepel3. 1425. július 22-én egyszerre említik, múlt időben, szatmári prépostként és gyulafehérvári kanonokként, illetve békési prépostként, meg a váradi kisebbik Szűz Mária egyház kanonokjaként54. 1427. március 4-én boszniai püspökként szerepel, megerősítésekor, 1427. április 11-én még egyben váradi (éneklő) kanonok is55. A boszniai püspöki címet csak pár hónapig viselte, mert 1427. május 25-én már választott váradi püspök56. Ez utóbbi hivataláról 1432 májusában kelt oklevél az utolsó, amelyről tudunk, de a tisztséget valószínűleg az 1432. év végén bekövetkezett haláláig viselte57. Jakcs István fia, Mihály szintén jelentős karriert futott be. 1412-től a királyi udvarban találjuk. 1415-16-ban a kostanzi zsinat után az egyházszakadás megszüntetése ügyében az aragóniai királyhoz utazó Zsigmond követe, aki Ottobanus de Bellonisszal együtt őt bízza meg, hogy Barcelona, Saragosa, Valencia és Perpignan városokkal, illetve az aragóniai, kasztíliai, leóni és navarrai királyokkal tanácskozzanak és felvegyék őket a Sárkány Rendbe8. 1426 augusztusában Zsigmond felhatalmazza, hogy Velence ellen szövetséget kössön V. Alfonz aragóniai, II. János kasztíliai, I. János portugál és III. Károly navarrai királyokkal, szeptemberben pedig megbízza, hogy másik két lovaggal együtt Savoyai Amadé és Milánói Fülöp közt szüntesse meg az ellenségeskedést, előbbit pedig idézze a színe elé59. 1427-1438 között székely ispán, majd 1441-ben erdélyi vajda, 1451-ben hal meg 60. Az I. Ulászló hitlevelét megpecsételők között a család négy tagja szerepelt, uralkodása után viszont már nem töltenek be fontosabb hivatalokat. Uradalmaiknak köszönhetően Erdély előkelő nemesei közt maradnak, részben az arisztokrata családokba házasodó leányaik révén időlegesen birtokolják Léta, 1435-től Sólyomkő, 1437-től Radna várait62, később azonban már köznemesi rangúakkal kötnek házasságokat63. A Jakcsok címerének meghatározását az egyes családtagok által használt pecsétek kivehetetlen vagy nehezen értelmezhető ábrái tették zavarossá, illetve ellentmondásossá, a korábbi irodalom pedig Bunyitay akkor még kérdéses két sírkonttribúcióját leszámítva csupán ezekre támaszkodhatott. Az egyetlen pontos és teljes címerképet, amely a budai királyi palota keleti oldalán végzett ásatások során előkerült és több példány töredékeiből rekonstruált kályhacsempéken látható, Holl Imre azonosította 64. Ezen jobbra dőlt címerpajzsban lebegő ötlevelű koronából kinövő farkas- vagy medvemancs pár található, a pajzson jobbra néző csőrsisak, a sisakdísz ökör- vagy bivalyszarv pár között növekvő, jobbra néző, nyitott szájú farkas vagy kutya; a sisaktakarót leveles ágak alkotják (1. kép). A csőrsisakból ítélve a kályhacsempe címere Zsigmond-kori előképet követő ábrázolás, de az eredetit akár korábban is kaphatták. Pecsétjük nyomát őrizheti az az oklevél, amely szerint Jakcs testvére, Miklós mester, a király embere előtt zajlott 1363. szeptember 15-én Szatmár vármegye közgyűlése65. A lenyomatok alapján Kusalyi Jakcs György tárnokmesternek két pecsétje volt: egy kisebb gyűrűspecsét és egy 5 cm átmérőjű pecsét. Az utóbbin négykaréjú 1. kép 59