Turul 1998 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
3-4. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Vajay Szabolcs: A csömöri Zay családról. I. rész. Családtörténet
A CSÖMÖRI ZAY CSALADROL I. RÉSZ: CSALADTÖRTENET Az egykori elit-társadalomban századokon át kiemelt szerepet játszó Csömöri Zay család sorstörténeti modellnek tekinthető. Bemutatásukon könnyíthet az épségben maradt levéltáruk, valamint az elmúlt két évtized során végzett antemohácsiana kutatások2, továbbá középkori archontológiánk mind alaposabb feltárása3, valamint a család legújabbkori szétágazásának számbavétele4. Az így kialakuló hosszmetszeti rajzuk számos új adalékkal bővíti ismereteinket, ha a feltétlen teljesség igényével továbbra sem léphet még fel. E megközelítésnek a prosopográfia jegyében kell indulnia, azaz a kétségtelen genealógiai összefüggések előidejét sem hagyva figyelmen kívül. Ennek értelmében a „társadalmi létezés" már akkor is bizonyított, amikor filiatív folytonossága még nem mutatható ki. Erre figyelemmel adódnak a család eredetének helyesbítései, valamint ama lehető elágazások vélelme is, amelyeknek teljes felmérése immáron meghaladja az okirati kutatás lehetőségeit. Mindennek indítója a magyar elit társadalomba a XVI. század elejétől már beépült főágak előidejének prosopográfiai felmérése kell hogy legyen, amit majd kiegészített leszármazásuk követ, egészen a csak a jelen századunkban bekövetkezett szétesésig. Figyelmeztető is megannyi más jeles család számára, amelyek - akárcsak őseik tették volt a török pusztítások idején - nemigen törekednek XX. századi struktúrájuknak tudatos megóvására. Legyen tehát e bemutatás példájává a teendőknek, amennyiben egy társadalom - avagy annak századokon át vezető rétege - tart még a nehéz időket nemcsak átvészelő, hanem azokat túl is élő társadalmi magatartására. A Csömöri Zay család eredetét, a levéltárukban lévő középkori okmányanyag felhasználásával, a XIX. század elején rögzítették, jórészt a család akkori szeniorának, a felvilágosult és hagyományőrző gróf Zay Károlynak kezdeményezésére. A feladathoz az ugróci kastély akkori levéltárosa elhamarkodón nyúlván, maga a levéltár pedig a külső kutatásra nem állván rendelkezésre, túl gyors következtetései tényként mentek át a szakmai tudatba. E jóhiszemű eltájolás okán a szakirodalomban is tükröződő tényállás félrevezetővé vált. Olyan tekintélyek, mint Nagy Iván, Wertner Mór, vagy Karácsonyi János tették magukévá a téves nézetet.6 Ezt tükrözi a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, sőt még a Gothai Almanach is.7 Ideje tehát az újabb eredmények világánál a szükséges helyesbítéseket eszközölni. A kellőn át nem gondolt hagyomány egy Lója nemzetségből való származást jelez, így véli Nagy Iván, sőt még Wertner is ekként említi.8 Karácsonyi már észleli az olvasati botlást, és a de genere Lója gráfiát a de genere Vaja formára helyesbíti, amit utóbb Wertner is magáévá tesz. Ennek, a Temes megyében honos és utóbb Valkóban is birtokossá lett nemzetségnek a XIII. század derekára visszanyúló, aránylag gazdag okirati anyaga valóban a Zaglevéltárban maradt reánk. Miként majd látni fogjuk: okkal és joggal. E megőrzés mégsem indokol fiági leszármazást. A Zay család ősi birtoka nem a Dráván túli Valkó megyében, hanem a Pest közeli Csömör faluban pontosítható, amely okkal vált előnevükké.10 Nem a Dráván túliak szerezték Csömört, miként azt még Karácsonyi és Wertner vélték," hanem a csömöri nemesek jutottak házasság révén - s csak majd a XV. század végén - Valkó megyei tetemes jószágukhoz, miként az alábbi vázlat szemlélteti: G*)