Turul 2002 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

3-4. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Nagybákay Antal Zelmos: A szovátai Hajdú család rövid története és leszármazása

sik János és unokatestvére Józseffel együtt 1802-ben igazolta nemességét.33 Az erre vonatkozó tanúvalla­tási jegyzőkönyv megtalálható az 1818-as nemesség­igazolási iratok között.34 János 1789-90-ben a csíkfalvi református eklézsia kurátoraként köt csereszerződést a Demeter család­dal az egyház egy darab földjéről.35/ Pálmaynál ezen Jánosnak és Siklódi Erzsébetnek mindössze két gyer­mekét találjuk: Györgyöt és Mihály assessort. A bir­tokomban levő okmányok és anyakönyvi adatok sze­rint azonban hat fiúgyermekük volt, sorrendben a kö­vetkezők: Márton, János, Zsigmond, István, Mihály, György, és minden bizonnyal egy leány, Mária, Sikó Mihályné. A fiúk közül csak Mártonnak és György­nek nem voltak leszármazottai. A legidősebb közülük Márton volt, 1775-76 körül születhetett. 1802-ben ő váltja vissza az ükapja, Péter által elzálogosított szovátai részbirtokokat a Pál csa­lád tagjaitól.36 1804-ben gr. Toldalagi Krisztina szé­kelymosoni udvari tisztje. 1816-ban 500 vonásforintot vesz fel váltócédulában szovátai Pál Péter bátyjától és fiától Pál Andrástól, amiért leköti a Szovátán levő birtokrészeit, 1818-ban pedig apjával, Jánossal együtt ő igazolja nemességét a marosvásárhelyi királyi tábla előtt.3z 1­825-ben megint hallunk róla, amikor testvé­reivel együtt pereskedik néhai csíkfalvi Demeter Ist­ván utódaival a földjükön átfolyó Malomárok ügyé­ben. A Demeter utódok ugyanis a hivatalos felszólí­tásra nem jelentek meg, így a „Hajdufiak" a Malom­árkáról „a vizet eldugták". 1825. április 29-én sikerült a feleknek megegyeznie a használatért oly módon, hogy a „Hajdufiak a mai napon a vizet a Malomárká­ra reá botsátani kötelesek". A malombéli birtokosok pedig egy évre „kötelezik magukat, hogy adnak min­den forgó malomkő vagyis kerék után négy-négy vé­ka gabonát, melynek fele jó kenyérnek való közvám­búza, fele pedig török búza legyen, még pediglen tör­vényes 16 kupás vékával fizetve". Márton 1826-ban assessor, 1829. április 14-én pedig házassági tanú Nyárádszentmártonban az unitárius templomban, unokahúgának, a református Hajdú Annának és az unitárius Szabó Pálnak az esküvőjén. 1830-ban írás­ban igazolja, hogy 200 ft adósságát gr. Haller Zsig­mondnénak még 1823-ban kifizette, 1832-ben pedig elvállalta a „Remetén lakó de szovátai Hajdú József és részesei", a marosvásárhelyi táblán 1827-ben indí­tott produkcionális perének lefolytatását 40 ft költ­ségtérítés ellenében.38 Valószínűleg ez az a nemes­ségigazolás, amely az erdélyi Főkormányszéknél 1836-ban nyert befejezést 8390. sz. alatt.3. 1837-ben a Marosszéki Derékszéken tárgyalják a „Márkodban resideáló" Siklódiak és részeseik, valamint Hajdú Jánosné Siklódi Erzsébet fiainak Hajdú Márton, Zsigmond, Mihály és többi részeseiknek a „márkodi közönség appellata Pars elleni osztályos ügyét".40 Halálozási idejét nem tudtam megállapítani. A második fiú János, akit helyenként ifj. Jánosnak is írnak, még apja életében elhunyt 29 évesen, 1807-ben. Rövid életében azonban kétszer is nősült. Első felesége az unitárius Intze Anna volt, akivel 1799-ben kelt egybe, és akitől két leánya ért meg felnőtt kort: Susánna, Kis Ferencné és Borbála, Szabó Zsigmond­né. Intze Anna valószínűleg Zsigmond nevű alig két évet élt kisfia születését követően halt meg, még 1805-ben, mert férje 1806-ban már második házassá­got kötött Mihály Borbálával, akitől egy leánya Sára származott, később Pécsi Pálné. Ifj. János és édesapja id. János megtalálható az általam átnézett csíkfalvi adóösszeírásokban az 1802., 1806., 1807. évben, mint nemesi sessiók birtokosai.41 A harmadik fiú Zsigmond, aki Csíkfalván szüle­tett 1781. április 17-én, a ref. anyakönyv szerint. 1802-ben ugyanott lépett házasságra Adorján Kriszti­nával. A csíkfalvi adóösszeírásokban az 1806., 1807. és 1808. évben szintén nemesi birtokos.42 1825-ben ő is részt vesz a „Hajdufiak" Malomárok eldugási ügy­letében és az azt követő szerződés megkötésében. Ő az egyetlen az aláírók közül, aki nem tud írni, helyet­te öccse, György ír alá, ő csak keresztet tesz a neve mellé. Gyermekei közül Zsigmond, Borbála és Júlia kiskorukban hunytak el. Anna, mint fentebb már lát­tuk, Szabó Pálné lett. Fiának, Jánosnak lett ugyan két fia, József és Mi­hály, de 1892-ben mindkettő utód nélkül meghalt. Mint egy 1864-beni földeladási szerződésen látható, Zsigmond gyermekei sem tanultak meg írni, sőt báty­ja, János leányai sem.43 A negyedik fiú, István 1783 körül született. 1807-ben megnősült, Mihály Sárát vette nőül. 1808-ban született Mózes nevű fia, aki gyermekkorban halálo­zott el. Ő maga is a csíkfalvi református anyakönyv szerint korán, 28 éves korában halt el 181­0-ben. Az ötödik fiú, Mihály 1787-ben született. Meghalt 1863. február 5-én, 76 éves korában, 52 évi házasság után. Ennek megfelelően 1811-ben nősült. Elvévén kálnoki Bedő József nyárádszentmártoni unitárius lelkész és felesége, pákói Vida Kata leányát, Sárát, aki 1783. január 1-jén született és 1865. december 24-én halt meg. Mihály később áttért az unitárius vallás­ra, fia Mózes azonban református maradt, míg leá­ 75

Next