Turul 2002 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
3-4. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Nagybákay Antal Zelmos: A szovátai Hajdú család rövid története és leszármazása
sik János és unokatestvére Józseffel együtt 1802-ben igazolta nemességét.33 Az erre vonatkozó tanúvallatási jegyzőkönyv megtalálható az 1818-as nemességigazolási iratok között.34 János 1789-90-ben a csíkfalvi református eklézsia kurátoraként köt csereszerződést a Demeter családdal az egyház egy darab földjéről.35/ Pálmaynál ezen Jánosnak és Siklódi Erzsébetnek mindössze két gyermekét találjuk: Györgyöt és Mihály assessort. A birtokomban levő okmányok és anyakönyvi adatok szerint azonban hat fiúgyermekük volt, sorrendben a következők: Márton, János, Zsigmond, István, Mihály, György, és minden bizonnyal egy leány, Mária, Sikó Mihályné. A fiúk közül csak Mártonnak és Györgynek nem voltak leszármazottai. A legidősebb közülük Márton volt, 1775-76 körül születhetett. 1802-ben ő váltja vissza az ükapja, Péter által elzálogosított szovátai részbirtokokat a Pál család tagjaitól.36 1804-ben gr. Toldalagi Krisztina székelymosoni udvari tisztje. 1816-ban 500 vonásforintot vesz fel váltócédulában szovátai Pál Péter bátyjától és fiától Pál Andrástól, amiért leköti a Szovátán levő birtokrészeit, 1818-ban pedig apjával, Jánossal együtt ő igazolja nemességét a marosvásárhelyi királyi tábla előtt.3z 1825-ben megint hallunk róla, amikor testvéreivel együtt pereskedik néhai csíkfalvi Demeter István utódaival a földjükön átfolyó Malomárok ügyében. A Demeter utódok ugyanis a hivatalos felszólításra nem jelentek meg, így a „Hajdufiak" a Malomárkáról „a vizet eldugták". 1825. április 29-én sikerült a feleknek megegyeznie a használatért oly módon, hogy a „Hajdufiak a mai napon a vizet a Malomárkára reá botsátani kötelesek". A malombéli birtokosok pedig egy évre „kötelezik magukat, hogy adnak minden forgó malomkő vagyis kerék után négy-négy véka gabonát, melynek fele jó kenyérnek való közvámbúza, fele pedig török búza legyen, még pediglen törvényes 16 kupás vékával fizetve". Márton 1826-ban assessor, 1829. április 14-én pedig házassági tanú Nyárádszentmártonban az unitárius templomban, unokahúgának, a református Hajdú Annának és az unitárius Szabó Pálnak az esküvőjén. 1830-ban írásban igazolja, hogy 200 ft adósságát gr. Haller Zsigmondnénak még 1823-ban kifizette, 1832-ben pedig elvállalta a „Remetén lakó de szovátai Hajdú József és részesei", a marosvásárhelyi táblán 1827-ben indított produkcionális perének lefolytatását 40 ft költségtérítés ellenében.38 Valószínűleg ez az a nemességigazolás, amely az erdélyi Főkormányszéknél 1836-ban nyert befejezést 8390. sz. alatt.3. 1837-ben a Marosszéki Derékszéken tárgyalják a „Márkodban resideáló" Siklódiak és részeseik, valamint Hajdú Jánosné Siklódi Erzsébet fiainak Hajdú Márton, Zsigmond, Mihály és többi részeseiknek a „márkodi közönség appellata Pars elleni osztályos ügyét".40 Halálozási idejét nem tudtam megállapítani. A második fiú János, akit helyenként ifj. Jánosnak is írnak, még apja életében elhunyt 29 évesen, 1807-ben. Rövid életében azonban kétszer is nősült. Első felesége az unitárius Intze Anna volt, akivel 1799-ben kelt egybe, és akitől két leánya ért meg felnőtt kort: Susánna, Kis Ferencné és Borbála, Szabó Zsigmondné. Intze Anna valószínűleg Zsigmond nevű alig két évet élt kisfia születését követően halt meg, még 1805-ben, mert férje 1806-ban már második házasságot kötött Mihály Borbálával, akitől egy leánya Sára származott, később Pécsi Pálné. Ifj. János és édesapja id. János megtalálható az általam átnézett csíkfalvi adóösszeírásokban az 1802., 1806., 1807. évben, mint nemesi sessiók birtokosai.41 A harmadik fiú Zsigmond, aki Csíkfalván született 1781. április 17-én, a ref. anyakönyv szerint. 1802-ben ugyanott lépett házasságra Adorján Krisztinával. A csíkfalvi adóösszeírásokban az 1806., 1807. és 1808. évben szintén nemesi birtokos.42 1825-ben ő is részt vesz a „Hajdufiak" Malomárok eldugási ügyletében és az azt követő szerződés megkötésében. Ő az egyetlen az aláírók közül, aki nem tud írni, helyette öccse, György ír alá, ő csak keresztet tesz a neve mellé. Gyermekei közül Zsigmond, Borbála és Júlia kiskorukban hunytak el. Anna, mint fentebb már láttuk, Szabó Pálné lett. Fiának, Jánosnak lett ugyan két fia, József és Mihály, de 1892-ben mindkettő utód nélkül meghalt. Mint egy 1864-beni földeladási szerződésen látható, Zsigmond gyermekei sem tanultak meg írni, sőt bátyja, János leányai sem.43 A negyedik fiú, István 1783 körül született. 1807-ben megnősült, Mihály Sárát vette nőül. 1808-ban született Mózes nevű fia, aki gyermekkorban halálozott el. Ő maga is a csíkfalvi református anyakönyv szerint korán, 28 éves korában halt el 1810-ben. Az ötödik fiú, Mihály 1787-ben született. Meghalt 1863. február 5-én, 76 éves korában, 52 évi házasság után. Ennek megfelelően 1811-ben nősült. Elvévén kálnoki Bedő József nyárádszentmártoni unitárius lelkész és felesége, pákói Vida Kata leányát, Sárát, aki 1783. január 1-jén született és 1865. december 24-én halt meg. Mihály később áttért az unitárius vallásra, fia Mózes azonban református maradt, míg leá 75