Turul 2005 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Vajay Szabolcs: A csömöri Zay családról. A bárói nemzedékek, 16-17. század. Második közlemény

34 nek, Ostffy Zsófiával kötött első házasságából született főörököse, László, 1528-ban nőtlenül hunyt el, mint ultimus familiae. 40 Vö. II­ XII. 333. 41 MOL, NRA 1712.­­ Ugróc a Kis-Fátrának a Radisa-patak menti mellékvölgyében fekvő birtokfő. Tartozékai, az adományle­vél elsorolásában: Naszticz, Radissa, Kavina, Zavada, Miezgócz, Zsittna, Omasztina és Podhrágy. Nevük utóbb Alsóneszte, Rado­sa, Kesnyő, Bánzabos, Mézgás, Búzás, Csermely és Ugróczvárallja (ma: Delni Nostice, Radisa, Kavina, Zdwada, Miesgovce, Zitná, Omastina és Uhrovske Podhradi, Szlovákiában. Maga Ugróc, ma: Uhrovec).­­ A vár építésének kezdetére, vö. Thallóczi, 48. Nagyjá­ból 1558-ra készült el. 42 Eger várát Solm Miklós vette át 1548. augusztus 15-én Perényi Péter özvegyétől, Kövendi Székely Klárától. Kapitányává Ferdinánd Ruszkai Dobó Istvánt tette meg, akinek védőrségében Zay Ferenc 12 lovast tartott, vö. Thallóczi, 50-51. 43 Ahol közvetlenül Salm Miklós főparancsnoknak volt alá­rendelve. 44 Orosz, Heves és Külső-Szolnok 318; Fallenbüchl főispánjegy­zéke nem ismert. Kinevezése 1552. május 2-án, vö. Zay II. F 1/2 sz. 45 Thallóczi, 62,107-114. 46 Veranchich követsége 1553. június 13-ától 1557. október 15-éig tartott, vö. Thallóczi, 76, 105. Zay Ferencnek ebben való szerepére, uo. 65-106. 47 Uo. 111. 48 A LR-ba nincsen bevezetve. Eredetije a Zay lt.-ban, F fasc. V. jelzettel. Címerleírását közli Áldásy II. 138-139., 178. sz. - Ábrája T LXXI. (1998) 1/4, 67. 5. sz. - Kedvezményezettjei Zay Ferenc naszá­dos főkapitány, kir. tanácsos és fiai, Péter, János, László és András. 49 Az 1560. május 30-án elhunyt báró Telekessy Imre utódaként. Szeptember folyamán vette át hivatalát, vö. Thallóczi, 125-126. 50 uo. 138-140. 51 uo. 145. 52 uo. 161. 53 Esküvői meghívójuk fennmaradt a Zichy család Zsélyi le­véltárában, F. G. 2146 jelzettel.­­ Katalin asszony, feltehetőleg Mindszenty Ferenc és Horváth Anna leánya, korának híres szép­asszonya. Kezdetben Báthory Andrásné mellett „udvari frája" -bölcseléd­­ volt, vö. Thallóczi, 163. Asszonya halála után annak megözvegyült férje, Báthory András Bonaventura országbíró vette el, aki Dévény várában hunyt el 1566. október 4-én. Katalin máso­dik házasságát az 1558 óta özvegy báró Zay Ferenccel kötötte, 1568. október 23-án. 1571 táján harmadszor báró Alsólindvai Bánffy László főlovászmester felesége lett, aki 1583. június 30-án hagyta ismét özvegyen, hogy végül báró Balassa András főkomor­nyikmesterrel (­ 1592. december 27.) kössön negyedik házasságot. Őt is túlélte: Katalin utolsó híre 1600-ból való.­­ Három házassága gyermektelen volt, csak Zay Ferenctől született egy fia, Miklós. 54 Thallóczi, 154-165. Bebalzsamozott testtel került kriptába. 55 Uo. 142,145. 56 A haldokló önérzetes összefoglalása: „az én jószágom és mar­hám nem ősömtől, sem atyámtól, sem anyámtól nem maradott, mert azt mind török bírja, hanem önszolgálatommal leltem", vö. Régi Ma­gyar Nyelvemlékek Tára, II. 220.­­ Egy 16. századi „self-made-man" nem minden büszkeség nélküli önértékelése. 57 Poltári Soós István és Csery Anna leánya, János honti alispán nővére. M­ X. 312 nem említi. Meghalt Komjátiban, Nyitra várme­gyében, ahol özvegységében gróf Forgách Imre trencséni főispán le­ányainak nevelőanyja volt, vö. Deák: Forgách Zsuzsanna 10­ 58 Birodalmi mintára bevezetett hűbéri meghatározás (vö. supra, 16. j.). Az Udvarnál szokásba jött társadalmi használata ma­gyar közjogi rendezést nem nyert. Ez a „különböztető" nyilván Já­nos bátyjának, Péternek is járt, de vele kapcsolatban erről okmá­nyi említés nem maradt. 59 Várkonyi Amadé Mihály pozsonyi alispán, semptei vár­nagynak Pókatelki Kondé Annától született leányával, az ifjabb Mihály alnádor húgával, akit III a Zay-családfán (XII. 331) nem említ, de pótkötetének Amade-családfáján szerepel (III pk. 19). Besorolására vö. Kerekes: Amadé 83 és 1.1. 107-110. 6­1 Kubinyi Jakab árvai alispánnak Beniczei és Micsinyei Beniczky Borbálától született leányával, vö. Kubinyi család, II. 230 és Szluha. Liptó 308, XV. t. - Dorottya asszony 1588-ban még Zayné, de 1594-ben már újból özvegy, vö. Nyitrai káptalan St. Lib. 10. A 1594. fol.I. 61 II VII. 293-294 Marczalbhely Miklós nejét nem ismeri. 62 MI­ X.131 Katalin házasságát nem említi. Lásd erre MOL. Be nem fejezett táblai perek (1794, Révay), ahol Sembery István gyermekei Neczpáli Justh Annával kötött első házasságából György, Zsófia és Magdolna, a báró Zay Katalinnal kötött máso­dikból pedig István és Katalin, 1639-ben Berzeviczy Mártonné. 63 Márton a Berzeviczy család kihalt hámbori ágának tagja. Első nejét I­ II. 55, XI. t. tévesen Zomborynak mondja, Sembery helyett. 64 A „különböztetőt" nyilván egyetemlegesen használták, bár utóbb már csak a tényleges ági birtokos viselte. 65 Ferenc gróf és Barbara von Weisspriach leányát. Ferencnek nem maradt túléle­gja, a nagyhírű Szentgyörgyiek pedig gyermekte­len unokaöccsével, Kristóffal, 1543-ban végképp elenyésztek. Ekkor aprózódott fel hatalmas birtoktestük, vö. T XL. (1927) 63-64. 66 Freiherr von Kittsee, Edler Herr auf Ballenstein und Theben. 67 Az 1647. évi CLV. Törvénycikk értelmében, az akkor már grófi rangú Pucheim János-Kristóf, János-Rudolf és Ottó­ Frigyes számára. A LA-ban nincsen nyoma, és a családnak csakhamar magvaszakadt. 68 Balassától három gyermeke született. Kettejük - János és Fruzsina - gyermekkorban hunyt el. László Végles várában kato­náskodott, mostohaapjának kapitánysága idején. Fiatalon és nőt­lenül halt meg. 69 Szluha, Liptó 543, XIV. t. Zay Zsigmond leányának mond­ja, akinek nővére volt. 70 MI­ XII. 336. 71 Thallóczi, 159. 72 Nagyapponyi Apponyi Balázs Pereszlény és Korlátkő urá­nak, barsi főispánnak és Kaposmérői és Kisdovoráni Mérey Kata­linnak leányával, az 1635. november 24-én családjából elsőként bárói rangot nyert ifj. Balázs nővérével, vö. Szluha, Nyitra I. 37,1.1. 73 Felesége Divékújfalusi Újfalussy Gergely és Márkus­ és Batizfalvi Máriássy Anna leánya. Utóbb báró Osztrosith Pál csk kapitány, majd gróf Illésházy Gábor liptói és trencséni főispán ne­je. II XI. 376 csak két utóbbi férjét említi. Rövidlétű, előző Zay­házasságáról hallgat, bár a Zay-családfán feltünteti, uo. XII. 331. 74 Báró Orbovai Jakusith András és gróf Bethlenfalvi Thurzó Judit leánya, György egri püspök nővére. Apjának 1606. június 28-án kelt bárói oklevele csak fiait említi, vö. LR. V. 749. 75 A „megtért bűnös" Solymoson tartott menyegzőjét nagy pompával ülték meg, számos országzászlós és főpap jelenlétében, vö. MI­ XII. 335. A házasság „katolikus szokás szerint történt", vö. Thallóczi, 149-151.

Next