Turul 2005 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Vajay Szabolcs: A csömöri Zay családról. A bárói nemzedékek, 16-17. század. Második közlemény
34 nek, Ostffy Zsófiával kötött első házasságából született főörököse, László, 1528-ban nőtlenül hunyt el, mint ultimus familiae. 40 Vö. II XII. 333. 41 MOL, NRA 1712. Ugróc a Kis-Fátrának a Radisa-patak menti mellékvölgyében fekvő birtokfő. Tartozékai, az adománylevél elsorolásában: Naszticz, Radissa, Kavina, Zavada, Miezgócz, Zsittna, Omasztina és Podhrágy. Nevük utóbb Alsóneszte, Radosa, Kesnyő, Bánzabos, Mézgás, Búzás, Csermely és Ugróczvárallja (ma: Delni Nostice, Radisa, Kavina, Zdwada, Miesgovce, Zitná, Omastina és Uhrovske Podhradi, Szlovákiában. Maga Ugróc, ma: Uhrovec). A vár építésének kezdetére, vö. Thallóczi, 48. Nagyjából 1558-ra készült el. 42 Eger várát Solm Miklós vette át 1548. augusztus 15-én Perényi Péter özvegyétől, Kövendi Székely Klárától. Kapitányává Ferdinánd Ruszkai Dobó Istvánt tette meg, akinek védőrségében Zay Ferenc 12 lovast tartott, vö. Thallóczi, 50-51. 43 Ahol közvetlenül Salm Miklós főparancsnoknak volt alárendelve. 44 Orosz, Heves és Külső-Szolnok 318; Fallenbüchl főispánjegyzéke nem ismert. Kinevezése 1552. május 2-án, vö. Zay II. F 1/2 sz. 45 Thallóczi, 62,107-114. 46 Veranchich követsége 1553. június 13-ától 1557. október 15-éig tartott, vö. Thallóczi, 76, 105. Zay Ferencnek ebben való szerepére, uo. 65-106. 47 Uo. 111. 48 A LR-ba nincsen bevezetve. Eredetije a Zay lt.-ban, F fasc. V. jelzettel. Címerleírását közli Áldásy II. 138-139., 178. sz. - Ábrája T LXXI. (1998) 1/4, 67. 5. sz. - Kedvezményezettjei Zay Ferenc naszádos főkapitány, kir. tanácsos és fiai, Péter, János, László és András. 49 Az 1560. május 30-án elhunyt báró Telekessy Imre utódaként. Szeptember folyamán vette át hivatalát, vö. Thallóczi, 125-126. 50 uo. 138-140. 51 uo. 145. 52 uo. 161. 53 Esküvői meghívójuk fennmaradt a Zichy család Zsélyi levéltárában, F. G. 2146 jelzettel. Katalin asszony, feltehetőleg Mindszenty Ferenc és Horváth Anna leánya, korának híres szépasszonya. Kezdetben Báthory Andrásné mellett „udvari frája" -bölcseléd volt, vö. Thallóczi, 163. Asszonya halála után annak megözvegyült férje, Báthory András Bonaventura országbíró vette el, aki Dévény várában hunyt el 1566. október 4-én. Katalin második házasságát az 1558 óta özvegy báró Zay Ferenccel kötötte, 1568. október 23-án. 1571 táján harmadszor báró Alsólindvai Bánffy László főlovászmester felesége lett, aki 1583. június 30-án hagyta ismét özvegyen, hogy végül báró Balassa András főkomornyikmesterrel ( 1592. december 27.) kössön negyedik házasságot. Őt is túlélte: Katalin utolsó híre 1600-ból való. Három házassága gyermektelen volt, csak Zay Ferenctől született egy fia, Miklós. 54 Thallóczi, 154-165. Bebalzsamozott testtel került kriptába. 55 Uo. 142,145. 56 A haldokló önérzetes összefoglalása: „az én jószágom és marhám nem ősömtől, sem atyámtól, sem anyámtól nem maradott, mert azt mind török bírja, hanem önszolgálatommal leltem", vö. Régi Magyar Nyelvemlékek Tára, II. 220. Egy 16. századi „self-made-man" nem minden büszkeség nélküli önértékelése. 57 Poltári Soós István és Csery Anna leánya, János honti alispán nővére. M X. 312 nem említi. Meghalt Komjátiban, Nyitra vármegyében, ahol özvegységében gróf Forgách Imre trencséni főispán leányainak nevelőanyja volt, vö. Deák: Forgách Zsuzsanna 10 58 Birodalmi mintára bevezetett hűbéri meghatározás (vö. supra, 16. j.). Az Udvarnál szokásba jött társadalmi használata magyar közjogi rendezést nem nyert. Ez a „különböztető" nyilván János bátyjának, Péternek is járt, de vele kapcsolatban erről okmányi említés nem maradt. 59 Várkonyi Amadé Mihály pozsonyi alispán, semptei várnagynak Pókatelki Kondé Annától született leányával, az ifjabb Mihály alnádor húgával, akit III a Zay-családfán (XII. 331) nem említ, de pótkötetének Amade-családfáján szerepel (III pk. 19). Besorolására vö. Kerekes: Amadé 83 és 1.1. 107-110. 61 Kubinyi Jakab árvai alispánnak Beniczei és Micsinyei Beniczky Borbálától született leányával, vö. Kubinyi család, II. 230 és Szluha. Liptó 308, XV. t. - Dorottya asszony 1588-ban még Zayné, de 1594-ben már újból özvegy, vö. Nyitrai káptalan St. Lib. 10. A 1594. fol.I. 61 II VII. 293-294 Marczalbhely Miklós nejét nem ismeri. 62 MI X.131 Katalin házasságát nem említi. Lásd erre MOL. Be nem fejezett táblai perek (1794, Révay), ahol Sembery István gyermekei Neczpáli Justh Annával kötött első házasságából György, Zsófia és Magdolna, a báró Zay Katalinnal kötött másodikból pedig István és Katalin, 1639-ben Berzeviczy Mártonné. 63 Márton a Berzeviczy család kihalt hámbori ágának tagja. Első nejét I II. 55, XI. t. tévesen Zomborynak mondja, Sembery helyett. 64 A „különböztetőt" nyilván egyetemlegesen használták, bár utóbb már csak a tényleges ági birtokos viselte. 65 Ferenc gróf és Barbara von Weisspriach leányát. Ferencnek nem maradt túlélegja, a nagyhírű Szentgyörgyiek pedig gyermektelen unokaöccsével, Kristóffal, 1543-ban végképp elenyésztek. Ekkor aprózódott fel hatalmas birtoktestük, vö. T XL. (1927) 63-64. 66 Freiherr von Kittsee, Edler Herr auf Ballenstein und Theben. 67 Az 1647. évi CLV. Törvénycikk értelmében, az akkor már grófi rangú Pucheim János-Kristóf, János-Rudolf és Ottó Frigyes számára. A LA-ban nincsen nyoma, és a családnak csakhamar magvaszakadt. 68 Balassától három gyermeke született. Kettejük - János és Fruzsina - gyermekkorban hunyt el. László Végles várában katonáskodott, mostohaapjának kapitánysága idején. Fiatalon és nőtlenül halt meg. 69 Szluha, Liptó 543, XIV. t. Zay Zsigmond leányának mondja, akinek nővére volt. 70 MI XII. 336. 71 Thallóczi, 159. 72 Nagyapponyi Apponyi Balázs Pereszlény és Korlátkő urának, barsi főispánnak és Kaposmérői és Kisdovoráni Mérey Katalinnak leányával, az 1635. november 24-én családjából elsőként bárói rangot nyert ifj. Balázs nővérével, vö. Szluha, Nyitra I. 37,1.1. 73 Felesége Divékújfalusi Újfalussy Gergely és Márkus és Batizfalvi Máriássy Anna leánya. Utóbb báró Osztrosith Pál csk kapitány, majd gróf Illésházy Gábor liptói és trencséni főispán neje. II XI. 376 csak két utóbbi férjét említi. Rövidlétű, előző Zayházasságáról hallgat, bár a Zay-családfán feltünteti, uo. XII. 331. 74 Báró Orbovai Jakusith András és gróf Bethlenfalvi Thurzó Judit leánya, György egri püspök nővére. Apjának 1606. június 28-án kelt bárói oklevele csak fiait említi, vö. LR. V. 749. 75 A „megtért bűnös" Solymoson tartott menyegzőjét nagy pompával ülték meg, számos országzászlós és főpap jelenlétében, vö. MI XII. 335. A házasság „katolikus szokás szerint történt", vö. Thallóczi, 149-151.