Turul 2006 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Bernát Rita: Szent Borbála ábrázolása a gyulafehérvári egyházmegye plébániai pecsétjén
SZENT BORBÁLA Szent Borbála ókeresztény vértanú, egyike a magyar középkor és barokk világ legtiszteltebb nőszentjeinek, továbbá máig legkedvesebb asszonyi keresztneveinknek. Vértanúságának emlékét december 4-én ünnepeljük. Kultusza az egész hazai középkorban virágzott, ünnepe már a Pray-kódex misekönyvében felbukkan. Borbála vértanúságának időpontjául a legenda különböző változatai más és más időpontokat jelölnek meg: Maximinus Thrax (235-238), Maximianus (286-305) vagy Maximinus Daia (308-313) uralkodását. Lakóhelyéül Antiochiát, Héliopoliszt tartják, vértanúsága helyéül pedig egyes források Nikomédiát, mások Toszkánát, sőt olyan is van, amelyik Rómát jelöli meg. Tisztelete 1000 körül terjedt el a Földközi-tenger keleti térségéből kiindulva Itáliában, majd egész Nyugat-Európában. Ereklyéi Velencébe, Rómába, Konstantinápolyba és Torcellóba kerültek. Szent Dorottyával és Alexandriai Szent Katalinnal együtt a leggyakrabban ábrázolt női szentek közé tartozik. Legendája Legendája a 7. században keletkezett, Temesvári Pelbárt nyomán az Erdy-kódexben olvashatjuk. A legenda szerint a 3. században élt Maximianus császár idejében Nikomédiában. Feltűnő szépsége miatt Borbálát előkelő, de pogány apja, Dioscurus/Dioscurus toronyba záratta, hogy a kérők ne férkőzhessenek hozzá. A leány titkon mégis felveszi a kapcsolatot korának híres teológusával, Órigenésszel, és kereszténnyé lesz. A toronynak két ablaka volt, Borbála rávette az építőket, hogy vágjanak a falba egy harmadikat is, apjának adott későbbi magyarázata szerint azért, mert a Szentháromság világosította meg a lelkét. Amikor apja erről értesül, meg akarja ölni, de Szt. Borbálának sikerül egy csoda folytán megnyílt sziklahasadékba menekülnie: ez a mozzanat tette őt a bányászok védőszentjévé. Dioscurus azonban rátalált, mert egy pásztor elárulta, aki később úgy bűnhődött, hogy juhai sáskákká (más elbeszélések szerint ganajtúró bogarakká változtak. Az apa megkorbácsolta a leányát, majd átadta a római hatóságoknak. Azok megkínozták, orcáját tüzes fáklyával verték - de a sebek testéről eltűntek, a város utcáin meztelenül hajszolták végig - de ő imádkozott, és az angyalok ruhát hoztak neki, (más legenda szerint testét felhők burkolták be) nyilvánosan megvesszőzték volna, azonban a vesszők (páva)tollakká változtak, és betakarták meztelenségét, nem tudták hitét megtörni. Halála előtt azért imádkozott, hogy aki Krisztusnak és mártírjainak szenvedéseiről megemlékezik, az az Utolsó ítéletkor kegyelmet találjon. Egy égi hang megígérte ennek a kérésnek a teljesítését. Végül is az elvetemült apa fejezte le saját kezűleg kardjával (1306). Az ő büntetése sem maradt el, szörnytette színhelyén villám sújtotta halálra.A Patronátusa Borbála a középkorban kivételes tiszteletnek örvendett, a négy fő szűz és a tizennégy segítőszent sorában, a keresztényi jó halál védőszentjeként tisztelték. Erre utal ábrázolásaiban a kezében tartott kehely az ostyával, az oltáriszentség és az utolsó kenet jeleként. Halálveszélyben, főként pestisjárványok idején fohászkodtak hozzá. Az apjára lesújtott villám miatt a tüzérek, s a képzettársítás révén az ágyú- és puskaművesek védőszentje is lett. Viharok, villámcsapás és tűzvész ellen is kérik oltalmát, ezért a vészharangra rá szokták vésni a képét. Toronyban töltött fogsága miatt a városok (puskaporos) tornyát és erődítményét ajánlották oltalmába, páncélkovácsok és harangöntők, illetve kőművesek, építőmesterek és kőfaragók védnöke is ő. Védőszentjüknek tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget. Rejtekhelye, a sziklahasadék révén a bányászok egyik patrónája, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak.10 Attribútumai Torony (három ablakos), vagy annak makettje, kehely ostyával, korona, kard, lábainál legyőzött apja, (strucc)toll, pálmaág, ágyú(cső). Mint a jó halál védőszentjét, tornyocskája helyett kehellyel és szent ostyával vagy szentségtartóval is ábrázolták Borbálát, annak jeleként, hogy a szent megóvja a hozzá fordulókat a hirtelen haláltól, és módjuk lesz az utolsó kenetet felvenni. A hirtelen halálra és másik patronátusára utal képmásain az ágyú. Apját és hóhérát turbánosan, keleties görbe szablyával ábrázolták, utalásul Borbála nevére, amely görögül „Barbara" és „idegent", „barbárt" jelent." Ábrázolása templomokban A 14. századtól kezdve, mint előkelő származású szűz, koronát visel. Egyes ábrázolásokon a Köpenyes Mária módjára kitárt köpenye alá, védelmébe veszi a híveket. Gyakran jelenik meg együtt a négy vértanú szűz: Szt. Borbála, Szt. Dorottya, Alexandriai Szt. Katalin és Antiochiai Szt. Margit. Az ortodox művészetben rendszerint hercegkisasszonynak ábrázolják. A bányavárosokban tiszteletének középkori bizonyítékai a Selmecbányai és a besztercebányai oltár életnagyságúnál nagyobb szekrényfigurája. Azonban Borbálát ott láthatjuk az almakeréki, csíkszentléleki, alsóbajomi, csatószegi és magyarfenesi 15-16. századi szárnyasoltárakon is. A brassói Fekete-templom és 2