Turul 2010 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. füzet - 1. Értekezések - Körmendi Tamás: Az Osl nemzetség címerváltozatai a középkorban
KÖRMENDI TAMÁS Az Osl nemzetség címerváltozásai a középkorban Immár bő évszázada, hogy napvilágot látott Csorna Józsefnek a magyar nemzetségi címerekről írott, alapvető jelentőségű monográfiája. Ez idő alatt többszörösére duzzadt a Mohács előtti címerhasználatra vonatkozó forrásbázisunk. Nemcsak új források kerültek elő, de azokhoz a kútfőkhöz is alaposabb és részletesebb segédletek alapján, sokkal áttekinthetőbb formában és könnyebben juthatunk hozzá, amelyeket adott esetben már a 19. század végén is ismerhettek a kutatók. Ugyanakkor a forráskritika szempontjai is sokat változtak az elmúlt évszázadban. Csorna még nem egy esetben újkori családi címerekből következtetett vissza a 13-14. századi nemzetségi szimbólumokra, ez ma már megengedhetetlen. Érdemes tehát a magyar nemzetségi címerek monográfusának a maga korában sem egyöntetűen pozitív megítélésű eredményeit újra górcső alá vennünk. Csorna összesen 29 genus címerét rekonstruálta. Annak, hogy jelen dolgozatomban ezek közül éppen az Osl nemzetséggel kívánok foglalkozni, elsősorban kutatásmódszertani okai vannak. Először is olyan rokoni kört igyekeztem választani, amelynek fennmaradt emlékanyagában egyaránt akad címereslevélen, pecséten és kőfaragványon megőrződött címerábrázolás. Másodszor, mivel a heraldika forrásbázisának döntő hányadát a pecsétek teszik ki, olyan genust kerestem, amelynek egykori törzsbirtokait - és így talán iratait - többnyire megkímélték a középkori forrásaink jelentős részét elpusztító törökkori háborúk. Fontos szempont volt az is, hogy az Osl nemzetség tagjaitól ránkmaradt dokumentumokat a Magyar Országos Levéltár mellett javarészt Győr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára őrzi, s hogy mindkét intézmény témánkba vágó középkori oklevelei és azok pecsétjei kiváló minőségű fényképeken, digitális formában is tanulmányozhatók. Mivel az eredeti iratok kézbevételét a levéltárak érthető állományvédelmi okoknál fogva csak kivételes esetben engedélyezik, a hazai pecsétmásolat-gyűjtemények anyaga pedig nem tartalmazhat minden fellelhető lenyomatot, a digitális fényképek használata sokkal alaposabb gyűjtést tett lehetővé. Dolgozatomban először is áttekintem az Osl nemzetség és a belőle származó Ostfi és Kanizsai családok címerhasználatának forrásait. Ezt követően - Csorna rekonstrukcióját részben korrigálva - kísérletet teszek a genus címerének meghatározására, külön is kitérve a mázhasználat kérdésére. Végül azt vizsgálom, hogy a nemzetség egyes leszármazottai milyen variánsokban használták közös heraldikai szimbólumukat. Az egyazon családhoz tartozó, azonos keresztnevű személyeket a keresztnév előtt zárójelbe tett sorszámmal - például Kanizsai (I.) István - különböztetem meg egymástól. E sorszámok arra vonatkoznak, hogy az illető hányadikként szerepel az adott név viselőjeként Engel Pál genealógiai táblázatain, nemzedékenként lefelé, egyazon nemzedéken belül pedig az idősebb személytől az ifjabb felé haladva. A címerek és a pecsétek leírásában a ,jobb" és a „bal" irányjelölést heraldikai értelemben használom. I. Témánk forrásai Az Osl nemzetség címerének rekonstrukciójához Csorna József 1904-ben még csupán kilenc címeres emléket hívhat Csorna József: Magyar nemzetségi czímerek. In: Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. III/B. Bp., 1904. [Reprint: Bp., 1995 - ez utóbbi oldalszámaira hivatkozom.] Ezzel kapcsolatban talán elég arra utalni, milyen új lehetőségeket nyitott meg a kutatás előtt a 20. század második felében a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményének kiépítése, ill. nemrégiben a középkori oklevelek interneten is közzétett anyaga. Álláspontomat bővebben is indoklom. Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez. Századok, 143 (2009) 391—426., különösen 399-400. 4 Ld. Varjú Elemér. Csorna József: Magyar nemzetségi czímerek. (Ismertetés.) Turul, 22 (1904) 90-100. 5 Az Osl nemzetség nemzedékrendjére Id. Engel Pál: Középkori magyar genealógia. CD-ROM, Bp., 2001. Osli nem. történetükre: Pór Antal: Az Osl-nemzetség története a XIII. és XIV. században. Turul, 8 (1890) 153-200.; Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I III. k. Bp., 1900-1901. [Reprint egy kötetben: Bp., 1995., ez utóbbi oldalszámaira hivatkozom] 858-878. A Kanizsai családra a felsoroltakon kívül Keresztes Kálmán: Adatok Kanizsay Orsolya leszármazásához. Turul, 41 (1927) 17-19.; Reiszig Ede: A Kanizsaiak a XV. században. I—II. Turul, 55 (1941) 22-31., 71-81.; V. Molnár László: Adalékok a Kanizsai-család és névadó váruk Mohács előtti történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények, 34 ( 1987) 413 439. 6 Engel P.: Genealógia i. m. Osli nem, 3. tábla: Ostfi [Asszonyfalvi], 5. tábla: Kanizsai, 6. tábla: Kanizsai (folytatás).