Turul 2012 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

4. füzet - 2. Kisebb cikkek - POLGÁR BALÁZS: Egy 14. századi pecsétnyomó a visegrádi Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből

156 állatként, amelynek szarva gyógyító erővel bír).19 Az egyszar­vúról a középkorban kialakult képet nagy mértékben befo­lyásolta a késő antikvitás idején összeállított ún. Physiologus­bestiarium.20 Az Ószövetségben (Szám 24, 8; Zsolt 22, 22; Zsolt 29, 5-6; Iz 34, 7; Dán 8, 5-7) még nagy erejű, vad lény­ként megjelenő csodás lény alakja később Krisztus születésé­nek és kereszthalálának egyik szimbólumává vált.21 A nyuga­ti heraldika is ritkán ábrázolja, inkább csak a 14. századtól.22 Gyulai Éva 1996-ban megjelent tanulmányában részletesen vizsgálta az unikornis hazai heraldikai megjelenítését.23 Az egyszarvú eddigi ismereteink szerint legkorábban a Pernesz család Habsburg Alberttől 1430-ban nyert címerében buk­kant fel idehaza, majd a 15-16. században a Petneházyak, a Szapolyaiak,24 a Földesyek, a Büdiek és Oláh Miklós címerén is feltűnik.25 Fontos megjegyeznünk, hogy az unikornis he­raldikai megjelenítése jelentősen megváltozott a középkor fo­lyamán. Kezdetben kecskeszakállú, rövidsörényű, rövidfarkú patás állatként jelenítették meg, amelynek szarva vastag, rövid és bütykös. Később már az állat testéhez viszonyítva arány­talanul hosszú, egyenes, fűrészhez hasonló szarvval és hosz­szú sörénnyel ábrázolták a címereken.26 Az általunk vizsgált pecsétnyomón látható unikornis szarva rövid, vastag, eny­hén ívelt, nem fűrészes. A pata, a sörény és szakáll nem lát­ható jól a pecsétnyomó kopottsága miatt. A 14. századra kel­tezhető typarium unikornisos címerképe mindenesetre igen korai egyszarvú-ábrázolásos heraldikai emlékünk. 19 A középkor latinsága egymással párhuzamosan használta az egyszarvúra az id. Plinius Naturalis Históriájában (VIII, 31.) szereplő monoceros és a Vulgatában több helyen is szereplő unicornus szóalakot: Lise Gotfredsen: The Unicorn. New York-London-Paris 1999. 19-20 20 Monica Chiellini Nani: Unicorn. In: Encyclopedia of the Middle Ages. (Ed. André Vanchez.) Cambridge 2000.1482. 21 Lise Gotfredsen: i. m. 26-30., Hans Biedermann: Szimbólumlexikon. Bp., 1989.91. 22 Michel Pastoureau: Traité d'héraldique. Paris 1993.2 (Grands manuels Picard) 156. 23 Gyulai Éva: Négyesi Szepessy János (tl746) és Zsigmond (tl768) halotti zászlói a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 35-36 (1996) 212-214. 24 Ld. újabban: Neumann Tibor: A Szapolyai család legrégebbi címere. Turul, 84(2011) 123-124. 25 Unikornist ábrázoló sírkőtöredék ismert a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből is (l­sz.: BTM 55, legnagyobb szélessége 50 cm). A sírkő­töredéken egy a heraldikai jobb oldal felé forduló növekvő vagy ágaskodó unikornis részlete látható egy azonosíthatatlan címer elemeként. A feliratból a töredék peremén csupán egy szóelválasztó jel és néhány betű látható -Magyarországi művészet 1300-1470 körül. (Szerk. Marosi Ernő.) II. Bp., 1987. 380., 691. 26 Malczovich László: Adatok a czímertani egyszarvú történetéhez. Turul, 6(1888) 171-172.

Next