Turul 2012 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2. füzet - 1. Értekezések - Csízi ISTVÁN: A gersei Pethő család címerének változásai az évszázadok folyamán
A gersei Pethő család címere nem ismeretlen a címertannal foglakozók, vagy éppen a művészettörténészek előtt. A család egyes címereit már korán közölték a vonatkozó szakmunkákban, az adományként nyert csaknem összes címerváltozatot pedig Ivan Bojnicic adta ki. Újabban (nemcsak okleveles forrásokra támaszkodva) Rainer Pál tekintette át a címer fejlődését, változatait. Az első címereslevéllel (1507) - amely a művészettörténészek érdeklődését is felkeltette - legutóbb Szovák Kornél foglalkozott a Turul hasábjain. Mindezek ellenére a címerbővítő oklevelek sorát a szakirodalom nem mutatta be hiánytalanul, és így a heraldikai tanulságok egy része is rejtve maradt. Ez persze számos magyar arisztokrata család címeréről elmondható, abban a tekintetben viszont kivételt jelentenek a gersei Pethők, hogy öt uralkodói címeradományt nyertek az idők folyamán amellett, hogy a király háromszor is megerősítette az 1507-ben nyert címerüket. Ez mindenképpen ritkaság a 16-18. századi magyar heraldika történetében. A Zala vármegyében honos gersei Pethő család a Nádasd nemzetségből szakadt ki. A család a középkorban jelentősebbnek számított a később komoly hírnevet szerző Nádasdyaknál is, és a 16-17. században is megőrizte pozícióját a magyar arisztokráciában. Őseiket a 13. századig ismerjük, a családot megalapító gersei Márk fia. Petőről az 1324-1376 közötti évekből vannak adatok.3 Öt ismert fia közül három megyés ispán volt, unokái közül pedig János zalai és vasi ispán két fia: László és Péter (Pető) ugyanennek a két megyének az ispánságát viselte.4 László első felesége alsólindvai Bánffy Anna, Péter (Pető) második neje pedig szeri Pósafi Katalin volt: ez az arisztokrácia magasabb köreibe való betagozódásukra utal. Ugyancsak Lászlótól és Pétertől származik a család két ága. Mindkettejük leszármazói viseltek országos főméltóságot. László fia: Miklós lovász-, majd pohárnokmester,5 Péter fia, János pedig ajtónállómester volt. Ennek ellenére a Jagelló-korban Pethő Jánosnak nem sikerült bekerülnie a zászlósurak közé, és így más módon kellett megszilárdítania helyzetét. 1505-ben ugyan ajtónállómesterként a bárók között foglalt helyet az országgyűlésben, de nemsokára Zala megyének a királyi tanácsba küldött köznemesi ülnökei között találjuk, miközben előbb Anna királyné, majd a királyi gyermekek udvarmestere volt, 1518-ban pedig már a bárókkal együtt tanácskozók között szerepelt. János testvére, György nem viselt komolyabb tisztségeket. Leszármazói (a 15. század első felében leágazó horvátországi ág mellett) a család harmadik, Magyarországon köznemesi állapotban maradt ágát alkották, amely a 17. században halt ki. (II.) János fia, (III.) János viszont végérvényesen beemelte leszármazóit az immár új - főrendek közé. Apja kapcsolatainak köszönhetően Mária királyné udvarában nevelkedett, majd katonai pályára lépett és előbb V. Károly, majd I. Ferdinánd seregeiben szolgálva tűnt ki vitézségével.10 De otthonosan mozgott a bécsi udvarban is: pohárnok volt. Nem csoda, Csízi ISTVÁN A gersei Pethő család címerének változásai az évszázadok folyamán Ivan von Bojnicic: Der Adel von Kroatien und Slavonien. In: Johann Sienmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch in einer neuen, vollständig geordneten und reich vermehrten Auflage mit heraldischen und historisch-genealogischen Erläuterungen. IV/13. Nürnberg, 1899. 2 Rainer Pál: A Nádasdy, valamint a rokon Nádasdi Darabos és Gersei Pethő családok címerei az idők folyamán. Veszprémi Történelmi Tár, 2 (1989) 114— 124.; Szovák Kornél: Gersei Pethő János címerbővítő armálisa. Turul, 83 (2010) 97-103. (az oklevél szövege: 100-102., magyar fordítása: 102-103., fényképe: 112-113., 114.). 3 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I—III. Bp., 1900-1901. [Reprint: 1995-ez utóbbi oldalszámaira hivatkozom] 847-850.; Engel Pál: Középkori magyar genealógia. In: Családtörténet, heraldika, honismeret. DVD-ROM, Bp., é. n. [2004] (Arcanum DVD Könyvtár IV.) Nádasd nem, 3.: Pető (gersei) - Középkori birtoklásukra, ill. a család középkori történetére ld. Feiszt György: Fejezetek a gersei Pető család történetéből. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. (Szerk. Halász Imre.) Zalaegerszeg, 1986. (Zalai Gyűjtemény 25.) 77-91. 4 Engel P.: i. m. Nádasd nem, 3.: Pető (gersei). Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény 50.) 245. ; Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp., 1970. (Történeti statisztikai kötetek) 122., 123., illetve 138., 139.; Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. Századok, 122. (1988) 206. 6 Fügedi E.: i. m. 159. 7 Kubinyi András: A királyi tanács köznemesi ülnökei a Jagelló-korban. In: Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Mályusz Elemér emlékkönyv. (Szerk. H. Balázs Éva-Fügedi Erik-Maksay Ferenc.) Bp., 1984. 263 (27. jegyz.) 8 Kubinyi A.: A királyi tanács i. m. 267. 59. jegyz., Kubinyi A.: Bárók i. m. 206. 9 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I—XIII. Pest, 1857-1868. IX. 259. - az ott közölt családfának adatai (különösen a 17. század második felére vonatkozóak) nem egészen pontosak, ld. alább. 10 Életrajzi adatait ld. Pálffy Géza: A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére.