Turul 2012 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

2. füzet - 1. Értekezések - Csízi ISTVÁN: A gersei Pethő család címerének változásai az évszázadok folyamán

55 használt Pethő László, majd István és János, sőt maga Pethő János Antal is. Grófi diplomájában most lényegében a ma­gyarországi ág 1572-ben nyert és 1666-ban megerősített cí­merét kapta meg ő is - nem korábbi címere kiegészítéseként vagy bővítéseként, hanem új adományként. Sajátos módon a magyarországi ág által használatba vett címernek ez volt az első hivatalos leírása 1572 óta, így talán az sem meglepő, hogy a leírás részben a képi ábrázoláson, részben az 1507-es okle­vél szövegén alapul. Bár a két kép közel azonos, a címerleírá­sokban mégis van egy-két olyan eltérés, amelyek egyaránt tükrözik az egyes motívumok megváltozott értelmezését és a folytonos heraldikai hagyományt. Az első mezőben például az 1706. évi oklevél szövege vörhenyes színű (fulvus) állatot ír le. Ez az első armális természetes színű oroszlánjához (leo... naturali colore depictus) áll közel, pedig az 1572. évi címerbő­vítő oklevél címerképébe arany oroszlánt festettek. Érdekes, hogy egyik szöveg sem szól az oroszlán koronájáról, amely az 1572. évi armális címerfestményén látható (ott viszont nem csupán az 1572. évi, módosított címerben, hanem az oklevél­ben szintén lefestett, 1507. évi címerben is, mintegy vissza­vetítve II. Ulászló korára). A második mező képe az 1507. évi adománylevél szövegéhez képest viszont jóval egyszerűbb és egyértelműbb: az ágat letépő vadkacsa helyett vízen úszkáló madár látszik, a bokorszerű növények helyébe pedig két nád­szál került. A harmadik mező félholdjának mázát a szöveg nem adja meg, viszont kibővíti a kép jelentéstartalmát, hi­szen a két csillagot a világosság és a hajnal jelképeinek neve­zi. A negyedik mező sárkányából a 17. század végére bazilisz­kusz lett, ez ugyan nem jelentős különbség, mégis határozott eltérést jelent a mintától­­ és akár tudatos változtatás is lehet, nemcsak a kép esetleges félreértelmezése. A sisakdísz tekin­tetében a Jagelló-kori oklevél nem adhatott támpontot, ezért a Miksa-féle adományt kell szemügyre vennünk. Feltehetően így jártak el a 18. század elején is. A sisakdíszről így a szöveg csak annyit mond, hogy a két sisak mindegyikén egy-egy fe­kete sasszárny van. Közöttük egy szakállas férfi látható kirá­lyi koronával, bíbor palástban, fehér stójában, mellén kereszt­tel, kezeivel a sasszárnyakat fogva. Nem esik szó tehát királyi személyről, az ábrázolt alak az 1572. évi kép leginkább papi ornátusra hasonlító öltözékét másolja, sajátos módon meg­öregítve a 16. században még határozottan középkorú kiné­zetű figurát. Ezek szerint a kép ugyan megmaradt, de a tarta­lom már eltűnt mögüle, hiszen ekkor az uralkodót a címerben már leginkább nevének kezdőbetűjével jelenítették meg.75 Ez a címer tehát bizonyos szempontból (az uralkodó képmásá­nak különös kegyként engedélyezett megjelenítését tekintve) visszalépést jelentett a 17. századi változatok után. A család további tagjai részére kiadott 1699., illetve 1712. évi uralkodói privilégiumok szintén foglalkoznak a címerrel, de csak a korábbi adományok átírását és megerősítését foglal­ják magukban. 1699-ben gersei Pethő István, valamint János és Ádám részére I. Lipót bárói címet adományozott.76 Ez fur­csának tűnhet annak fényében, hogy Pethő János és István az 1659-es rangemelésben is szerepeltek a fő adományos László mellett. Mint az oklevélből kiderül, csupán névazonosságról van szó: 1699-ben már az negyven évvel korábbi rangemelés során említett idősebb István gyermekei kaptak bárói címet. Az adomány megújítását, a korábbi privilégium megerősíté­sét azért kérték a családtagok a királytól, mert az eredeti ok­levél az idők folyamán (az idők változásai és igazságtalan­ságai okán)77 elkerült a családtól. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért nem került sor címerváltoztatásra. A két oklevél címerleírása így szinte szóról szóra ugyanaz. 1712-ben pedig gersei Pethő János, az Ebergényi-ezred kapitánya részére írat­ta át az uralkodó az 1507. évi adománylevelet.78 A gersei Pethő család címere az egyik legtöbbet változta­tott főnemesi címer. A rangemeléseket követően vagy azok­kal együtt szinte folyamatosan módosult. Ennek során nem csupán a régi családi címert tartották szem előtt, de az 1507. évi adományt is, amely engedélyezte az uralkodó és jelképe megjelenítését. A pecsétanyag ehhez képest tükrözi a kor­szak sajátosságait, és arra utal, hogy a 16. században a család az uralkodói privilégiumokban engedélyezett újabb címer­változatokat csak bizonyos késéssel vette mindennapi hasz­nálatba, a régebbi változatokkal pedig nem ritkán továbbra is pecsételtek. Az egyes ágak címerhasználata jobbára csak a királyi adományok nyomán különült el. Az uralkodóval en­gedélyeztetett címervariánsok az adománylevelek kelte előtt nem terjedtek el a családban (legfeljebb egy-két személynél mutatható ki a használatuk) - vagyis a címerbővítő okleve­lek nem a család meglévő heraldikai gyakolatát szentesítették, hanem ténylegesen új elemekkel bővítették a címert. A gersei Pethők címerének változásai jól példázzák azt a középkori és koraújkori példákon egyaránt megfigyelt jelenséget,79 misze­rint a rokon családok gyakran hasonlóképpen változtatták meg a címerüket: bizonyos bővítményt vagy bővítményeket - ez esetben a „koncepciót" - átvették egymástól. Ennek fé­nyében már csak azért is érdekesek a gersei Pethő család cí­merváltozatai, mert közelebbről is megvilágítják, miképpen fejezték ki ugyanazt a gondolati tartalmat különböző korok­ban, illetve mit tartottak fontosnak a korábbi adományokból a család egyes tagjai, illetve ágai. 75 Vö. Sulica Szilárd: A betű szerepe a magyar címerképeken. Turul, 46 (1932) 58-59. 76 I. Lipót, Bécs, 1699. márc. 31. - MOL A 57 XXV. 113-115. 77 „inter vicissitudines et injurias temporum casu quondam amisso ac deperdito" (uo. 114.) 78 III. Károly, Bécs, 1712. ápr. 5. - MOL A 57 XXIX. 35-40. Ezzel együtt három adománylevél tartalmazza a II. Ulászló által kiadott oklevél átírását, a továbbiakat ld. Szovák K.: i. m. 100. 79 A kora újkorban pl. a Károlyiakkal rokon családok is így tettek: Éble Gábor: A nagy-károlyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével. Bp., 1913. 15-29. A középkori vonatkozásokra ld. Rácz György: Az Ákos nemzetség címere. Turul, 68 (1995) 20. Körmendi Tamás: Az Osl nemzetség címerváltozatai a középkorban. Turul, 83 (2010) 11.

Next