Turul 2012 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
3. füzet - 2. Kisebb cikkek - NEUMANN TIBOR: János király saját kezű levelei
A Várdai családnak a Zichy család zsélyi levéltárában fennmaradt irathagyatéka őrizte meg azt a két, 1516 októberében és 1517 márciusában kelt missilist, amelyek a későbbi I. János király (1526-1540) egyedüli, korunkra maradt saját kezű leveleinek tűnnek. Természetesen a dokumentumok eddig sem rejtőzködtek a kutatók elől, csak a saját kezűség ténye volt ismeretlen. Magam a készülő Szapolyai oklevéltár munkálatai során vettem észre, hogy az akkor még erdélyi vajda Szapolyai János saját kezű (manu propria) aláírása és a két levél szövege egy kéztől való (4. és 5. kép). A vajda szerzőségét erősíti még további két jellegzetesség: a szövegeket írójuk - a többi vajdai levéltől eltérően - első szám első személyben fogalmazta, illetve a második esetében, ahol kivehető a pecsétábra, a levélpapírt a szokásos, Szapolyai családi címert - farkast és pajzstartó angyalt - ábrázoló gyűrűspecsét helyett egy gemmával zárta le, amelyen mintha egy griffen lovagló harcos alakja lenne felfedezhető (1. kép). Mindkét jelenség a levelek személyességéről és a címzett, Várdai Ferenc erdélyi püspök iránti megbecsülésről tanúskodik. Közismert, hogy középkori királyainktól nem maradtak fenn saját kézzel írott, összefüggő szövegemlékek. Uralkodóink latin nyelvtudásáról természetesen nem árul el sokat aláírásuk, amelyek I. Ulászlótól (1440-1444) kezdődően ismertek, de amelyekkel tömegesen először II. Ulászló (1490-1516) oklevelein találkozunk. Utóbbi királyról ráadásul nem csak azt tudjuk, hogy jól beszélt latinul, de két saját kezű oklevélzáradékot is ismerünk tőle. Mindeddig János királytól (Szapolyai Jánostól) is csak aláírásait ismertük: 1505 és 1526 között 12 iraton áll saját kezű aláírása, további öt oklevélről pedig tudjuk, hogy egykor aláírta ugyan, de az eredeti példányok nem maradtak korunkra. János vajda az okleveleket/leveleket ugyanazon okokból látta el kézjegyével, mint az őt erdélyi vajdává kinevező II. Ulászló, a vajdai ítélőmestereknek, Verbőci Istvánnak és Barcsai Pálnak szóló intézkedésein aláírása szavatolta, hogy személyes döntéséről, és nem a pecsétjét kezelő ítélőmesterek visszaéléséről van szó (5 oklevél), más esetekben pedig kötelezvény (3), vagy azt is tartalmazó zálogosítás, birtokátruházás, kinevezés, illetve többszereplős bárói szövetségkötés (6) tette szükségessé az aláírást (6. kép). Az alább közölt két saját kezű levél mellett további egy alkalommal a levél diplomáciai és politikai tartalma igényelte aláírását.3 János tekinthető tehát az első magyar királynak, akitől - noha még a koronázása előtti időszakból - saját kezű levelet ismerünk. NEUMANN TIBOR János király saját kezű levelei 1. kép. Szapolyai János pecsétje (DL 82472.) Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban DL) 82465. és 82472. Ld. az 1., 2., 3. és 4. képet. 2 Az aláírásokra ld. Neumann Tibor: Királyi aláírás és pecséthasználat a Jagelló-kor elején. Turul. 83 (2010) 32-53. A tanulmány tartalmazza a két oklevélzáradék fényképét is (uo. 43.), amelyek szövege a következő: „Wladislaus rex prefatus conclusiones et articulos preinsertos approbavimus et ratificavimus, ideo nos manu propria subscripsimus" (1491 : Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyüjtemény [a továbbiakban DF] 289012.); „Wladislaus rex manu propria scripsit - immo prescriptum secretum sigillum ac cancellariatum nostrum prefato domino Waradiensi damus, donamus ipsumque, ut prefertur, in ca(n)cellarium nostrum nominamus, eligimus et preficimus presentium litterarum et sigrogafi (!, helyesen: chirographi) nostrorum vigore et testimonio mediante." (1503: DL 88878.) 3 Eredeti példányok: DL 21436. (1505), DL 22720/1. (1514), DL 22720/2. (1515), DL 82465. (1516), DL 82472. (1517), DL 23150. (Kiadása: Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Bp., 1909. 147-149.), DL 82534. (1519), DL 47469. (1522), Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyüjtemény (a továbbiakban DF) 254591. (1523), DF 255126. (1525), DL 24226. (1525), DF 255139. (1526)Átírások, másolatok és fogalmazványok: DL 20404., DL 107740., DL 21448. (1505), DL 37881., DL 37882. (1515)