Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

2021 / 1. füzet - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája

16 számolni azzal a lehetőséggel, hogy I. (Oroszlánszívű) Richárd és II. András, akik anyai ágról mindketten az antiochiai feje­delmek közeli rokonai voltak,180 a pecséteiken és – II. András esetében – pénzeiken 181 megjelenő motívummal keresztes el­kötelezettségüket kívánták hangsúlyozni.182 IV. Ottó császár­ral szemben Richárd és András esetében aligha lehet szó a pápasággal szembeni állásfoglalásról, hiszen a szimbólumok akkor nyertek teret reprezentációjukban, amikor a keresztes hadjáratra készülő uralkodók és a pápák viszonyát a zavarta­lan együttműködés jellemezte, amely azonban korántsem je­lentette azt, hogy a két keresztes király alárendelte volna ma­gát a Szentszék univerzális igényeinek. Hozzá kell tenni, hogy 1209. évi megkoronázása után maga IV. Ottó is ígéretet tett III. Incé­nek arra, hogy hadjáratot vezet a Szentföldre183 – könnyen lehet, hogy a szimbólumpár ekkor került a császári pecsétre.184 II. András harmadik nagypecsétjének bevezetésével (1229 körül) az európai uralkodói pecsétekről jóidőre eltűnnek a koz­moszra utaló égitestek. Annál gyakrabban találkozunk velük az egyházi testületek 185 és egyházi méltóságok 186 pecsét­jein, ahol motivációként természetesen nem jöhet szóba sem a keresztes hadjárat, sem a pápaság egyetemes hatalmi igényei­vel való szembenállás. Ezekben az esetekben a bibliai jelentés közvetlenebbül érvényesül: a nap és a hold a megtestesült Isten előtt hódoló égitestekként jelennek meg. A motívum nem csak Jézus Krisztusra, hanem Szűz Máriára is utalhat: a középkori Szentírásmagyarázat az Istenszülőre vonatkoztatja az Éne­kek énekének sorait: „szép, mint a nap, tiszta mint a hold”.187 Valószínűleg efféle egyházias motivációk húzódnak meg a III. András pecsétjén található kozmikus szimbólumok fel­vésése mögött is. Az utolsó Árpád-házi király ural­kodásának végén feltűnő ellenőrzőjegyek megjelenését nem tudjuk egyér­telműen kormányzati változásokhoz kötni. A holdat és a na­pot 1297. június 11.188 és október 18.189 között vésték fel a ket­tőspecsét elő- és hátlapjára. Bár éppen erre az időre tehető az uralkodó és az északnyugati országrészben területi magánha­talmat kiépítő Csák nembeli „trencséni” Máté nádor közötti szakítás, a pecsétmódosítást mégsem magyarázhatjuk az em­lített válsággal, már csak azért sem, mivel a királynak sikerült úrrá lenni a kialakult helyzeten.190 A szimbólumpár megjelenése azonban nem csak Csák nembeli Máté leváltásával esik egybe, hanem az alkancellári pozícióban bekövetkezett változással is. Amikor a Velencé­ben nevelkedett uralkodó trónra lépett, tiszteletben tartotta az alkancellár választására vonatkozó régi szokást 191 és meg­hagyta székében Tengerdi Miklós fia Tódor fehérvári prépos­tot, IV. László utolsó alkancellárját.192 Tódor akkor sem mon­dott le pozíciójáról, amikor 1295-ben a prépostságot a győri püspökséggel cserélte fel. Az új prépost, Bicske nembeli Ger­gely két évvel később azonban sikeresen érvényesítette a pré­postok régi jogát az alkancellári címre – más okot legalábbis aligha találunk a III. Andráshoz továbbra is hű Tódor távo­zására, amelyre 1297. július 28. és október 18. között került sor.193 A nap és a hold felvésése talán Gergely alkancellár sze­mélyes újításának köszönhető. A IV. László kettőspecsétjén látható égitesteket hagy­tuk utoljára, mivel azonosításukat illetően van némi bizony­talanság: nem egyértelmű ugyanis, hogy a királyi pecséten a félholddal átellenben feltűnő égitestet napként vagy csil­lagként kell-e értelmeznünk. Takács Imre Nagy­szombat vá­ros pecsétjének ikonográfiájáról írott mun­kájában a hold -sarlóval szemben látható ábrát napnak tekinti, s a két jelet „apo­kaliptikus bibliai helyekre utaló teofánia- szimbólumok”­ként írja le.194 Ugyanígy vélekedik a II. András nagypecsét­jén 195 és III. András kettőspecsétjén látható jegyekről is.196 a IV. László második kettőspecsétjére felvésett szimbólu­mot azonban csillagként írta le.197 Észrevette ugyanis, hogy 180 II. András Konstancia antiochiai fejedelemnő unokája, míg I. Richárd édesanyja, Aquitániai Eleonóra Poitiers-i Rajmund antiochiai fejedelem – Konstancia első férjének – unokahúga volt. II. András elsőfokú, Oroszlán­szívű Richárd pedig másodfokú unokatestvére volt IV. Bohemund antiochiai fejedelemnek, aki II. András kereszteshadjáratában is részt vett. 181 Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusa III. II. Andrástól Ottóig. A bevezető tanulmányt írta Tóth Csaba. A katalógust összeállította Tóth Csaba – Kiss József Géza. Bp. 2020. 21. 11. 1. 1. (67.), 21. 22. 1. 1. (77.), 21. 23. 1. 1–2. (78–79.), 21. 24. 1. 1. (79.), 21. 25. 1. 1. (80.), 21. 26. 1. 1. (81.), 21. 37. 1. 1. (89.), 21. 38. 1. 1. (89–90.), 21. 39. 1. 1. (91.), 21. 46. 1. 1. (97.), 21. 46. 2. 1. (97.), 21. 47. 1. 1. (98.), 21. 61. 1. 1. (105.), 21. 61. 2. 1. (105.), 21. 62. 1. 1. (106.), 21. 63. 1. 1. (106.), 21. 68. 1. 1. (109–110.), 21. 69. 1. 1. (111.) 182 Ha valóban így van, akkor az univerzális szimbólumpár párhuzamba állítható a II. András dénárain sűrűn látható kettőskereszt-jelvénnyel, amely alighanem ugyancsak a magyar király keresztes ambícióit tükrözi. Takács Imre: Címerek az Árpád-háziak pecsétjein. Turul 84. (2011) 86. 183 Hucker, B. A.: Kasier Otto IV. i. m. 127–131. 184 A nap és a hold IV. Ottó császár duisburgi érméin is megjelenik. Uo. Abb. 8. (d). 185 Magyarországon pl. a pannonhalmi konvent hiteleshelyi pecsétjén (Takács I.: A magyarországi káptalanok és konventek i. m. 75.), a hatvani premontrei prépostság pecsétjén (Uo. 66.), a somogyvári konvent hiteleshe­lyi pecsétjén (Uo. 80.), a csázmai káptalan pecsétjén (Uo. 54.). 186 Magyarországon Ákos mester (1257) és János (1278) budai prépostok pecsétjein (Bodor Imre: Árpád-kori pecsétjeink II. Egyházi és világi pecsé­tek. Turul 75. (2002) 12. Világiak pecsétjeire is rávéshették, miként egy a muhi csatatéren nemrégiben előkerült, ökörfejet ábrázoló pecsétgyűrű tanúsítja, amely alighanem a Hahót nemzetség egyik tagjáé volt egykor. Laszlovszky József – Rácz Tibor Ákos: Fémkeresős kutatások a muhi csata­téren. Magyar Régészet 9. (2020) 4. sz. 76. 187 „Pulchra ut luna, electa ut sol.” Cant 6, 9. Idézi: Takács Imre: Et Deus in rota. Nagyszombat város középkori pecsétjeinek ikonográfiája. Ars Hun­garica 25. (1997) 70. 188 1297. június 11.: SK-AMB-362-18. [Archív hlavného mesta Slovens­kej republiky Bratislavy, Magistrát mesta Bratislavy] (Fényképmásolata: HU-MNL-OL-DF 238644., a pecsét fotóját l. https://www.monasterium. net/mom/SK-AMB/362/18/charter, letöltés 2021. jan. 4.) (Reg. Arp. II/4. 4113. sz.) 189 1297. október 18.: HU-MNL-GYSMS-XV.76.b.28. [Magyar Nemzeti Levéltár, Győr–Sopron–Moson Megye Soproni Levéltára, Sopron város levéltára Mohács előtti okleveleinek levéltári gyűjteménye] (Fényképmá­solata: HU-MNL-OL-DF 201662.) (Reg. Arp. II/4. 4133. sz.) 190 Lenkey Zoltán – Zsoldos Attila: Szent István és III. András. Bp. 2003. 201–203. 191 1291. CD VII/2. 142. 192 Archontológia 1000–1301. 113. 193 Uo. 194 Takács I.: Et Deus in rota i. m. 70. 195 Takács I.: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 32. 196 Uo. 150. 197 Uo. 138.

Next