Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

2021 / 2. füzet - 1. Értekezések - Avar Anton: A címerkérő folyamodványok a 16–17. században

63 előfordulása Verebély Boldizsár 1582. február 21-én jóváha­gyott folyamodványa az oldal aljának közepén elhelyezett cí­mertervvel,34 illetve esetleg Horváth-Mladosevich Miklósé (1599. április 1.), amelyen a szöveg ugyan nem megy túl a lap felső harmadán, de a címer kissé balra igazítva szerepel raj­ta.35 A továbbiakban egységessé válik a folyamodványok for­mátuma: a szövegtükör kitölti az oldal nagyobb részét, a cí­merterv pedig az oldal bal alsó sarkában található. Az egész 17. században, sőt a 18. század első felében is ez a forma az egyeduralkodó. A kétféle típus között lényeges tartalmi el­térés valójában nem figyelhető meg, érdekes módon sokszor még a szöveg sem számottevően hosszabb (a szavak számát tekintve) a második változatban, csak a kézírás jellege válto­zott meg oly módon, hogy nagyobb betűkkel, nagyobb szókö­zökkel írva a hozzávetőlegesen ugyanolyan hosszúságú szö­veg majdnem kitöltötte az oldalt A két típus között tehát csak alaki különbség figyelhető meg, ami miatt azonban mégis érdemes foglalkozni a néhány korai folyamodvány későbbiektől kissé eltérő formájával, az az, hogy ennek a formának Mohács előtti példái is fellelhe­tők. Két olyan Jagelló-kori – nem címerkérő – folyamodványt találtam, amelyek a Szilágyi Loránd és Péterfi Bence publiká­cióiban említett többitől eltérően a Mohács utáni címerkérő supplicatiókra hasonlítanak formailag és szerkezetileg is. Az egyik nagylucsei Dóczy Ferenc 1525. március 16-án jóváha­gyott folyamodványa a testvére, János számára adandó eszter­gomi kanonokságért,36 amelyet már álló formátumú papírra írtak, és ugyan kitölti az egész oldalt a kérelem indoklása, de már szerepel benne a később megszokott, missilis-jellegű megszólítás (sacra regia maiestas, domine gratiosissime) és a többes szám második személyű záróformula (eiusdem vestrae regiae maiestatis servitor perpetuus) is. A másik pedig gyu­lai Gál András concessio nélküli, II. Lajos király uralkodá­sának utolsó éveiben keletkezett kérelme.37 amely már – a cí­merterv hiányát leszámítva – pontosan úgy fest, mint például Kincse Mihály (1553. március 12.), harsányi Kis Mihály vagy Nagy Péter (mindkettő 1569. május 14.) címerkérő folyamod­ványai.38 Ez is megerősíti azt, hogy – amint azt korábban már említettem – a 16–17. századból ismert magyar címerkérő fo­lyamodvány nem Mohács utáni, a Habsburgok által bevezetett jelenség, mivel mind formai, mind pedig tartalmi előzményei fellelhetők 1526 előtt is. A magyarországi címerkérő folyamodvány szerkezetileg és formailag – a címertervet leszámítva – nem különbözik lé­nyegesen a Magyar Kancelláriához vagy akár a Magyar Ka­marához és egyéb hivatalokhoz más tárgyban küldött hasonló beadványoktól.39 Talán ennek tudható be, hogy olykor a be­küldött folyamodvány egyébként elég semmitmondó címzése mellé – vélhetően már a kancellárián – annak tárgyát pon­tosító kiegészítő megjegyzéseket írtak. Ezekre azért lehetett szükség, mert összehajtott állapotban csak annyi látszik egy ilyen folyamodványon, hogy az az uralkodóhoz intézett „hu­millima supplicatio”, semmi több. Igaz, ez kétségtelenül a 17– 18. században is így volt, ezek a jegyzetek mégis csak 1564– 1599 között fordulnak elő.40 A felhasznált papír szinte minden esetben egy félbehaj­tott, így a mai A4-esnél valamivel kisebb lap (bifolio), mely­nek 11 oldalán szerepel a supplicatio szövege a címertervvel és a jóváhagyó (concessiós) záradékkal (néha, ha hosszabb, 1. kép - gyulai Gál András folyamodványa, 1524–1526 k. (HU-MNL-OL-DL 38088.) pedig már nem akarták az évekkel korábbi dátumot írni, így a szokással ellentétben a concessio helyett talán az expeditio dátumát írták a szövegbe. 34 HU-MNL-OL-R 64-1.-896.-b 35 HU-MNL-OL-R 64-2.-407. A folyamodványon nincs concessiós záradék, de a kiadott címereslevélnek 1599. ápr. 1. volt a dátuma. Az oklevél 1940-ben letétként bekerült az Országos Levéltárba, de 1945-ben elégett; a beke­rülésre vonatkozó ügyirat: HU-MNL-CL-V­­-a-1940-2359., a gyarapodást említi: [S. n.]: Hivatalos értesítő a m. kir. Országos Levéltár gyarapodásai­ról. Turul 55. (1940) 99., a pusztulást közli: Bakács István: A Magyar Nem­zeti Múzeum levéltárának története az Országos Levéltár keretében 1934– 1945. Levéltári Közlemények 43. (1972) 49. 36 HU-MNL-OL-DL 24109., szövege kiadva: Szilágyi L.: Írásbeli suppli­catiók i. m. 175–176. 37 HU-MNL-OL-DL 38088. A keltezés nélküli (feltehetően 1524–1526 közt keletkezett) kérelemben Gál András a magtalanul elhalt Ferenczy Máté javait kéri királyi adományként (1. kép). 38 Sorrendben: HU-MNL-OL-R 64-1.-13.-b, HU-MNL-OL-R 64-2.-88. (2. kép), HU-MNL-OL-R 64-1.-32.-b. 39 Pl. HU-MNL-OL-R 129-II.-1593.07.19 alatt, de számos ilyen folyamod­vány található a HU-MNL-OL-A 35, HU-MNL-OL-A 129, HU-MNL-OL-E 21 jelzetű állagokban, és persze elszórva családi levéltárakban is. 40 Három esetet találtam eddig: alszászi Vitál András, 1564. márc. 5.: Bocs­kay György kancelláriai titkár kezével: petit insignia introdepicta cum nobi­litatione, főszöveggel azonos kézzel: petit arma (HU-MNL-OL-E 148-a-24.-13.); Csoknay Benedek, 1580. febr. 26. főszövegtől eltérő kéz: pro armis (HU-MNL-OL-E 148-a-946.-17.); Horváth-Mladosevich Miklós, [1599. ápr. 1.]: főszövegtől eltérő kéz: ratione novi privilegii nobilitaris sibi elargiendi, prioribus per disturbia regni Croatiae amissis (HU-MNL-CL-R 64­2.-407.). Néha a folyamodvány tárgyának meghatározását eleve beleírták a címzésbe, többek között harsányi Kis Mihály, 1569. máj. 14. petit arma una cum exemp­cione domus suae in possessione Harsan (HU-MNL-OL-R 64-2.-88.); Nagy Péter, 1569. máj. 14.: pro armis cum nobilitatione (HU-MNL-OL-R 64-1.-32.-b); Verebélyi Boldizsár, 1582. febr. 21.: petit arma cum nobilitacione (HU-MNL-OL-R 64-1.-896.-b).

Next