Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2021 / 2. füzet - 1. Értekezések - Avar Anton: A címerkérő folyamodványok a 16–17. században
63 előfordulása Verebély Boldizsár 1582. február 21-én jóváhagyott folyamodványa az oldal aljának közepén elhelyezett címertervvel,34 illetve esetleg Horváth-Mladosevich Miklósé (1599. április 1.), amelyen a szöveg ugyan nem megy túl a lap felső harmadán, de a címer kissé balra igazítva szerepel rajta.35 A továbbiakban egységessé válik a folyamodványok formátuma: a szövegtükör kitölti az oldal nagyobb részét, a címerterv pedig az oldal bal alsó sarkában található. Az egész 17. században, sőt a 18. század első felében is ez a forma az egyeduralkodó. A kétféle típus között lényeges tartalmi eltérés valójában nem figyelhető meg, érdekes módon sokszor még a szöveg sem számottevően hosszabb (a szavak számát tekintve) a második változatban, csak a kézírás jellege változott meg oly módon, hogy nagyobb betűkkel, nagyobb szóközökkel írva a hozzávetőlegesen ugyanolyan hosszúságú szöveg majdnem kitöltötte az oldalt A két típus között tehát csak alaki különbség figyelhető meg, ami miatt azonban mégis érdemes foglalkozni a néhány korai folyamodvány későbbiektől kissé eltérő formájával, az az, hogy ennek a formának Mohács előtti példái is fellelhetők. Két olyan Jagelló-kori – nem címerkérő – folyamodványt találtam, amelyek a Szilágyi Loránd és Péterfi Bence publikációiban említett többitől eltérően a Mohács utáni címerkérő supplicatiókra hasonlítanak formailag és szerkezetileg is. Az egyik nagylucsei Dóczy Ferenc 1525. március 16-án jóváhagyott folyamodványa a testvére, János számára adandó esztergomi kanonokságért,36 amelyet már álló formátumú papírra írtak, és ugyan kitölti az egész oldalt a kérelem indoklása, de már szerepel benne a később megszokott, missilis-jellegű megszólítás (sacra regia maiestas, domine gratiosissime) és a többes szám második személyű záróformula (eiusdem vestrae regiae maiestatis servitor perpetuus) is. A másik pedig gyulai Gál András concessio nélküli, II. Lajos király uralkodásának utolsó éveiben keletkezett kérelme.37 amely már – a címerterv hiányát leszámítva – pontosan úgy fest, mint például Kincse Mihály (1553. március 12.), harsányi Kis Mihály vagy Nagy Péter (mindkettő 1569. május 14.) címerkérő folyamodványai.38 Ez is megerősíti azt, hogy – amint azt korábban már említettem – a 16–17. századból ismert magyar címerkérő folyamodvány nem Mohács utáni, a Habsburgok által bevezetett jelenség, mivel mind formai, mind pedig tartalmi előzményei fellelhetők 1526 előtt is. A magyarországi címerkérő folyamodvány szerkezetileg és formailag – a címertervet leszámítva – nem különbözik lényegesen a Magyar Kancelláriához vagy akár a Magyar Kamarához és egyéb hivatalokhoz más tárgyban küldött hasonló beadványoktól.39 Talán ennek tudható be, hogy olykor a beküldött folyamodvány egyébként elég semmitmondó címzése mellé – vélhetően már a kancellárián – annak tárgyát pontosító kiegészítő megjegyzéseket írtak. Ezekre azért lehetett szükség, mert összehajtott állapotban csak annyi látszik egy ilyen folyamodványon, hogy az az uralkodóhoz intézett „humillima supplicatio”, semmi több. Igaz, ez kétségtelenül a 17– 18. században is így volt, ezek a jegyzetek mégis csak 1564– 1599 között fordulnak elő.40 A felhasznált papír szinte minden esetben egy félbehajtott, így a mai A4-esnél valamivel kisebb lap (bifolio), melynek 11 oldalán szerepel a supplicatio szövege a címertervvel és a jóváhagyó (concessiós) záradékkal (néha, ha hosszabb, 1. kép - gyulai Gál András folyamodványa, 1524–1526 k. (HU-MNL-OL-DL 38088.) pedig már nem akarták az évekkel korábbi dátumot írni, így a szokással ellentétben a concessio helyett talán az expeditio dátumát írták a szövegbe. 34 HU-MNL-OL-R 64-1.-896.-b 35 HU-MNL-OL-R 64-2.-407. A folyamodványon nincs concessiós záradék, de a kiadott címereslevélnek 1599. ápr. 1. volt a dátuma. Az oklevél 1940-ben letétként bekerült az Országos Levéltárba, de 1945-ben elégett; a bekerülésre vonatkozó ügyirat: HU-MNL-CL-V-a-1940-2359., a gyarapodást említi: [S. n.]: Hivatalos értesítő a m. kir. Országos Levéltár gyarapodásairól. Turul 55. (1940) 99., a pusztulást közli: Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának története az Országos Levéltár keretében 1934– 1945. Levéltári Közlemények 43. (1972) 49. 36 HU-MNL-OL-DL 24109., szövege kiadva: Szilágyi L.: Írásbeli supplicatiók i. m. 175–176. 37 HU-MNL-OL-DL 38088. A keltezés nélküli (feltehetően 1524–1526 közt keletkezett) kérelemben Gál András a magtalanul elhalt Ferenczy Máté javait kéri királyi adományként (1. kép). 38 Sorrendben: HU-MNL-OL-R 64-1.-13.-b, HU-MNL-OL-R 64-2.-88. (2. kép), HU-MNL-OL-R 64-1.-32.-b. 39 Pl. HU-MNL-OL-R 129-II.-1593.07.19 alatt, de számos ilyen folyamodvány található a HU-MNL-OL-A 35, HU-MNL-OL-A 129, HU-MNL-OL-E 21 jelzetű állagokban, és persze elszórva családi levéltárakban is. 40 Három esetet találtam eddig: alszászi Vitál András, 1564. márc. 5.: Bocskay György kancelláriai titkár kezével: petit insignia introdepicta cum nobilitatione, főszöveggel azonos kézzel: petit arma (HU-MNL-OL-E 148-a-24.-13.); Csoknay Benedek, 1580. febr. 26. főszövegtől eltérő kéz: pro armis (HU-MNL-OL-E 148-a-946.-17.); Horváth-Mladosevich Miklós, [1599. ápr. 1.]: főszövegtől eltérő kéz: ratione novi privilegii nobilitaris sibi elargiendi, prioribus per disturbia regni Croatiae amissis (HU-MNL-CL-R 642.-407.). Néha a folyamodvány tárgyának meghatározását eleve beleírták a címzésbe, többek között harsányi Kis Mihály, 1569. máj. 14. petit arma una cum exempcione domus suae in possessione Harsan (HU-MNL-OL-R 64-2.-88.); Nagy Péter, 1569. máj. 14.: pro armis cum nobilitatione (HU-MNL-OL-R 64-1.-32.-b); Verebélyi Boldizsár, 1582. febr. 21.: petit arma cum nobilitacione (HU-MNL-OL-R 64-1.-896.-b).