Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

2021 / 2. füzet - 1. Értekezések - Avar Anton: A címerkérő folyamodványok a 16–17. században

75 A rendelkezésre álló szakirodalomban leginkább az az ál­láspont fogalmazódik meg, hogy a folyamodványokat maga a Magyar Kancellária készíthette el a folyamodó kérésére.129 Emellett szól az ország különböző szegleteiből való folyamo­dók által benyújtott folyamodványok szövegeinek, szerkeze­tének viszonylagos egyöntetűsége, a kérvények külalakjának hasonlósága, a címertervezetek aránylag egyenletes, általában gyakorlott címerfestő kezére utaló minősége, illetve a nem saját kezű aláírások. Akad olyan is, amelyen egyértelműen ugyanaz a személy írta a főszöveget, a lap alsó szélén sze­replő „adminisztrációs dátumot”, és a végül aláíratlanul ma­radt ajánlást is.130 A kérés kancelláriai írásba foglalására utal­hat esetleg az, hogy a legtöbbször egyes szám első személyben megfogalmazott supplicatiók között elvétve akad harmadik személyben íródott példány is, mintha egy harmadik fél fog­lalná írásba a folyamodó uralkodóhoz szóló kérését.131 A kan­celláriai alkalmazottak – elsősorban a titkárok – kézírásának a folyamodványok írásával való skrupulózus összehasonlítása hozhat esetleg eredményt e téren, de figyelembe véve a supp­licatiók írásának elég változatos voltát, ez a feladat túlmutat a jelen írás keretein. Ezzel együtt van olyan korai folyamod­vány, amelynek a kézírása valószínűsíthetően kancelláriai tit­kártól származik, ez pedig alszászi Vitál András már említett supplicatiója, melyet vélhetően Bocskay György kancelláriai titkár 132 írt meg (és ugyanő vezette rá a concessiót is). Bocs­kaynak egy 1570. július 15-én Batthyány Boldizsárhoz írt le­velében egyszerre mindkétféle megoldással is találkozunk: egy minden bizonnyal a Magyar Kancellária által kiadandó adománylevéllel kapcsolatban azt írja, hogy ő maga elintézett mindent, az mi az donáció dolgát illeti, meg írattam volt az supplikációt és proponáltam, míg a Haditanácsnál általa inté­zett ügyben az ottani tisztségviselők által elkevert folyamod­vány helyett Batthyánytól kér újat: valahova jett az suppliká­ció, de sem az Eördögnél, sem az Fettingernél nincsen, ehhez képest azért énnekem az tetszenék, hogy egy supplikációt is­megent küldene kegyelmed, kit beadnám nektek, mert azt az előbbit nem tudják, hol vagyon, supplikáció nélkül pedig elő sem veszik.133 Úgy tűnik, ebben az időszakban a Kancellárián előfordulhatott, hogy belső ügyben a titkár maga megírta a fo­lyamodványt – mint vélhetően alszászi Vitál András esetében –, de más hivatalhoz már az ügyféllel íratta meg. Talán nehezebben cáfolható érveket hozhatunk fel a fo­lyamodványok kancellárián kívüli elkészítése mellett. Fi­gyelembe kell venni, hogy az 1690-es reform előtt a Magyar Kancellária igen alacsony létszámú hivatal volt, mindösz­sze a kancellárból, 1572-ig egy alkancellárból, egy-két (1610 után csak egy) titkárból, egy pecsétőrből/regisztrátorból és az előbbiek magánalkalmazottaiként dolgozó néhány jegy­zőből állt,134 emiatt a beérkező ügyek intézése gyakran nagy­mértékben leterhelte őket.135 Ezt figyelembe véve nem tűnik valószínűnek, hogy a rengeteg, teljesen különböző ügyekben keletkező folyamodványt maguk a kancelláriai alkalmazot­tak írták volna meg, nem beszélve arról, hogy ehhez a kérel­mezőknek előbb személyesen, megbízott útján vagy írásban a kancellária tudomására kellett volna hozniuk kérésük lénye­gét, amelyet aztán szabályszerű supplicatióba foglaltak volna a hivatalban. Ezt követően kellett volna a supplikánsnak vagy megbízottjának átvennie a kész folyamodványt, elintéznie, hogy a különböző közbenjárók ajánlásai és aláírásai rákerül­jenek, majd újra visszahoznia a kancelláriára, hogy az ügy az uralkodó elé juthasson. Ez a forgatókönyv meglehetősen va­lószerűtlennek tűnik. 1673-ban a korábban a Wesselényi-összeesküvéssel ösz­szefüggésben vád alá helyezett Ostrosith Mátyásnak sikerült kegyelmi kérvénye elakadt ügyét oly módon előremozdíta­nia, hogy Orbán István kancelláriai titkár javaslatára új fo­lyamodványt adott be. Az ügy folytatása a most tárgyalt tech­nikai kérdés szempontjából irreleváns,136 viszont Orbán új supplicatio iránti kérésének nem lett volna értelme, ha a fo­lyamodványokat egyébként a kancellárián írták volna meg. A Kancelláriai levéltár Minutae Pragenses című fondjá­ban több helyen is találhatók egyszerre, ugyanaznap elbírált folyamodványok, amelyek mind más kézírásúak, ráadásul az ugyanabból az évből a Conceptus expeditionum című állag­ban fennmaradt, a kancellária alkalmazottai által írt fogal­mazványok között nincs ugyanilyen kézírás, ami arra utal, hogy az említett folyamodványok a kancellárián kívül kelet­kezhettek.137 korszakomon kívül eső példa, de Komáromy András szerint Szirmay György 1723. június 3-án a kancel­lárián személyesen benyújtott folyamodványa egészen a sa­ját keze írása volt.138 Szintén a kancellárián kívüli keletkezés mellett szól, hogy amennyiben a címertervezeteket a kancellárián fes­tették a supplicatiókra, akkor a fentebb tárgyalt címerjaví­tások ismeretében felmerül a kérdés, hogy miért nem eleve ellenőrzött, elfogadható címerváltozat került a folyamod­ványra? Észszerűbb azt feltételezni, hogy – mint azt koráb­ban már említettem – a kancelláriával egyébként is együtt­működő bécsi címerfestőket keresték meg az ügyfelek ezekkel 129 Csoma J.: A magyar heraldika korszakai i. m. 127.; Nyulásziné Straub É.: Címeradományozás i. m. 66.; Csízi István: Kora újkori nemesi címerek. In: Heraldika. Szerk. Kollega Tarsoly István – Kovács Eleonóra. (A törté­nelem segédtudományai II) Budapest, 2018. 162. 130 Kádár alias Kállay György 1665. aug. 2-án jóváhagyott folyamodványa (HU-MNL-OL-R 64-2.-318.). 131 Kincse Mihály (1553. márc. 12., HU-MNL-OL-R 64-1.-13.-b) és Méhes István folyamodványai (1582. febr. 21., HU-MNL-OL-X 1268-F-VII.-30.). 132 Róla legújabban Gulyás Borbála írt PhD disszertációt, amely tovább fejlesztve monográfiaként is megjelent. Gulyás Borbála: Bocskay György kalligráfus művészete. Budapest 2020. 133 HU-MNL-OL-P 1314-6866. A beküldött folyamodványok elkeverése úgy tűnik, nem volt egyedi eset, mert más forrásunk is van rá: akkor én értet­tem Abrahamides János deák uramtul, hogy supplicatióm, kit Orbán Pál uram kezéhez bíztam volt, eltévelyedt volna az több levelek között. Ahhoz való képest más supplicatiómat leíratván s includálván praesentibus aláküld­tem kegyelmed kezéhez – ifj. Benyovszky György levele Dvornikovich Mik­lós conservatorhoz, 1664. júl. 19. (HU-MNL-OL-A 32-1017.). 134 Fazekas I.: A Magyar Udvari Kancellária i. m. 40–61. 135 Uo. 145. 136 Az egész eset leírását ld. uo. 167–174. 137 A HU-MNL-OL-A 129-II.­1593.07.19. jelzet alatt 4 db (nem címerkérő) folyamodvány is van (sárközújlaki Újlaky Mihály, aranyosi Aranyosy Kris­tóf, Bihary Fülöp, kamarási Deák Péter), mindet ugyanakkor hagyták jóvá (concessio 1593. júl. 19.), és mind más kézírás. Ugyanez a helyzet a HU­MNL­OL­A 129-II.-1593.0820. alatt található szintén 4 db folyamodvánnyal. 138 Komáromy András: A borsodi és ugocsai Szirmayak. Turul 11. (1893) 63.

Next