Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2021 / 2. füzet - 1. Értekezések - Avar Anton: A címerkérő folyamodványok a 16–17. században
75 A rendelkezésre álló szakirodalomban leginkább az az álláspont fogalmazódik meg, hogy a folyamodványokat maga a Magyar Kancellária készíthette el a folyamodó kérésére.129 Emellett szól az ország különböző szegleteiből való folyamodók által benyújtott folyamodványok szövegeinek, szerkezetének viszonylagos egyöntetűsége, a kérvények külalakjának hasonlósága, a címertervezetek aránylag egyenletes, általában gyakorlott címerfestő kezére utaló minősége, illetve a nem saját kezű aláírások. Akad olyan is, amelyen egyértelműen ugyanaz a személy írta a főszöveget, a lap alsó szélén szereplő „adminisztrációs dátumot”, és a végül aláíratlanul maradt ajánlást is.130 A kérés kancelláriai írásba foglalására utalhat esetleg az, hogy a legtöbbször egyes szám első személyben megfogalmazott supplicatiók között elvétve akad harmadik személyben íródott példány is, mintha egy harmadik fél foglalná írásba a folyamodó uralkodóhoz szóló kérését.131 A kancelláriai alkalmazottak – elsősorban a titkárok – kézírásának a folyamodványok írásával való skrupulózus összehasonlítása hozhat esetleg eredményt e téren, de figyelembe véve a supplicatiók írásának elég változatos voltát, ez a feladat túlmutat a jelen írás keretein. Ezzel együtt van olyan korai folyamodvány, amelynek a kézírása valószínűsíthetően kancelláriai titkártól származik, ez pedig alszászi Vitál András már említett supplicatiója, melyet vélhetően Bocskay György kancelláriai titkár 132 írt meg (és ugyanő vezette rá a concessiót is). Bocskaynak egy 1570. július 15-én Batthyány Boldizsárhoz írt levelében egyszerre mindkétféle megoldással is találkozunk: egy minden bizonnyal a Magyar Kancellária által kiadandó adománylevéllel kapcsolatban azt írja, hogy ő maga elintézett mindent, az mi az donáció dolgát illeti, meg írattam volt az supplikációt és proponáltam, míg a Haditanácsnál általa intézett ügyben az ottani tisztségviselők által elkevert folyamodvány helyett Batthyánytól kér újat: valahova jett az supplikáció, de sem az Eördögnél, sem az Fettingernél nincsen, ehhez képest azért énnekem az tetszenék, hogy egy supplikációt ismegent küldene kegyelmed, kit beadnám nektek, mert azt az előbbit nem tudják, hol vagyon, supplikáció nélkül pedig elő sem veszik.133 Úgy tűnik, ebben az időszakban a Kancellárián előfordulhatott, hogy belső ügyben a titkár maga megírta a folyamodványt – mint vélhetően alszászi Vitál András esetében –, de más hivatalhoz már az ügyféllel íratta meg. Talán nehezebben cáfolható érveket hozhatunk fel a folyamodványok kancellárián kívüli elkészítése mellett. Figyelembe kell venni, hogy az 1690-es reform előtt a Magyar Kancellária igen alacsony létszámú hivatal volt, mindöszsze a kancellárból, 1572-ig egy alkancellárból, egy-két (1610 után csak egy) titkárból, egy pecsétőrből/regisztrátorból és az előbbiek magánalkalmazottaiként dolgozó néhány jegyzőből állt,134 emiatt a beérkező ügyek intézése gyakran nagymértékben leterhelte őket.135 Ezt figyelembe véve nem tűnik valószínűnek, hogy a rengeteg, teljesen különböző ügyekben keletkező folyamodványt maguk a kancelláriai alkalmazottak írták volna meg, nem beszélve arról, hogy ehhez a kérelmezőknek előbb személyesen, megbízott útján vagy írásban a kancellária tudomására kellett volna hozniuk kérésük lényegét, amelyet aztán szabályszerű supplicatióba foglaltak volna a hivatalban. Ezt követően kellett volna a supplikánsnak vagy megbízottjának átvennie a kész folyamodványt, elintéznie, hogy a különböző közbenjárók ajánlásai és aláírásai rákerüljenek, majd újra visszahoznia a kancelláriára, hogy az ügy az uralkodó elé juthasson. Ez a forgatókönyv meglehetősen valószerűtlennek tűnik. 1673-ban a korábban a Wesselényi-összeesküvéssel öszszefüggésben vád alá helyezett Ostrosith Mátyásnak sikerült kegyelmi kérvénye elakadt ügyét oly módon előremozdítania, hogy Orbán István kancelláriai titkár javaslatára új folyamodványt adott be. Az ügy folytatása a most tárgyalt technikai kérdés szempontjából irreleváns,136 viszont Orbán új supplicatio iránti kérésének nem lett volna értelme, ha a folyamodványokat egyébként a kancellárián írták volna meg. A Kancelláriai levéltár Minutae Pragenses című fondjában több helyen is találhatók egyszerre, ugyanaznap elbírált folyamodványok, amelyek mind más kézírásúak, ráadásul az ugyanabból az évből a Conceptus expeditionum című állagban fennmaradt, a kancellária alkalmazottai által írt fogalmazványok között nincs ugyanilyen kézírás, ami arra utal, hogy az említett folyamodványok a kancellárián kívül keletkezhettek.137 korszakomon kívül eső példa, de Komáromy András szerint Szirmay György 1723. június 3-án a kancellárián személyesen benyújtott folyamodványa egészen a saját keze írása volt.138 Szintén a kancellárián kívüli keletkezés mellett szól, hogy amennyiben a címertervezeteket a kancellárián festették a supplicatiókra, akkor a fentebb tárgyalt címerjavítások ismeretében felmerül a kérdés, hogy miért nem eleve ellenőrzött, elfogadható címerváltozat került a folyamodványra? Észszerűbb azt feltételezni, hogy – mint azt korábban már említettem – a kancelláriával egyébként is együttműködő bécsi címerfestőket keresték meg az ügyfelek ezekkel 129 Csoma J.: A magyar heraldika korszakai i. m. 127.; Nyulásziné Straub É.: Címeradományozás i. m. 66.; Csízi István: Kora újkori nemesi címerek. In: Heraldika. Szerk. Kollega Tarsoly István – Kovács Eleonóra. (A történelem segédtudományai II) Budapest, 2018. 162. 130 Kádár alias Kállay György 1665. aug. 2-án jóváhagyott folyamodványa (HU-MNL-OL-R 64-2.-318.). 131 Kincse Mihály (1553. márc. 12., HU-MNL-OL-R 64-1.-13.-b) és Méhes István folyamodványai (1582. febr. 21., HU-MNL-OL-X 1268-F-VII.-30.). 132 Róla legújabban Gulyás Borbála írt PhD disszertációt, amely tovább fejlesztve monográfiaként is megjelent. Gulyás Borbála: Bocskay György kalligráfus művészete. Budapest 2020. 133 HU-MNL-OL-P 1314-6866. A beküldött folyamodványok elkeverése úgy tűnik, nem volt egyedi eset, mert más forrásunk is van rá: akkor én értettem Abrahamides János deák uramtul, hogy supplicatióm, kit Orbán Pál uram kezéhez bíztam volt, eltévelyedt volna az több levelek között. Ahhoz való képest más supplicatiómat leíratván s includálván praesentibus aláküldtem kegyelmed kezéhez – ifj. Benyovszky György levele Dvornikovich Miklós conservatorhoz, 1664. júl. 19. (HU-MNL-OL-A 32-1017.). 134 Fazekas I.: A Magyar Udvari Kancellária i. m. 40–61. 135 Uo. 145. 136 Az egész eset leírását ld. uo. 167–174. 137 A HU-MNL-OL-A 129-II.1593.07.19. jelzet alatt 4 db (nem címerkérő) folyamodvány is van (sárközújlaki Újlaky Mihály, aranyosi Aranyosy Kristóf, Bihary Fülöp, kamarási Deák Péter), mindet ugyanakkor hagyták jóvá (concessio 1593. júl. 19.), és mind más kézírás. Ugyanez a helyzet a HUMNLOLA 129-II.-1593.0820. alatt található szintén 4 db folyamodvánnyal. 138 Komáromy András: A borsodi és ugocsai Szirmayak. Turul 11. (1893) 63.