Typographia, 1883 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1883-02-23 / 8. szám

Megjelen minden pénteken ELŐFIZETÉSI Ára Negyedévre 1 frt osztr.­ért HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak TYPOGRAPHYA .­­ A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Budapest, 1888. február hó 23-án 8-ik szám Kéziratok nem adatnak vissza SZERKESZTŐSÉG Lipótváros, hold-utcza 7. sz. KIADÓHIVATAL VIII., Sándor-utcza 32. sz. XV. évfolyam Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Jótékonysági Köre. Meghívás: F. évi február h­ó 25-én, délután fél 3 órakor tartazik a Széchenyi­­sétatér vendéglőhelyiségében a kör rendes évi közgyűlése, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. Napirend: 1. A bizottság jelentéstételei: a) pénztárnoki jelentés ; h) ellenőri jelentés. 2. A tisztviselők ríjjáválasztása. 3. Netáni indítványok és interpellatiók. Budapest, 1883. febr. 5. A bizottság. Igénytelen nézetek az »Évkönyv«-ről. i. A Magyar Nyomdászok Évkönyve kiadásával az e czélra szövetkezett szaktársak nemcsak ügybuzgóságuknak teljes elismerést érdemlő jelét adták, h­anem a magyar nyomdászati szakirodalom ezen első tekintélyes, tartós értékű termékével egyszersmind versenyre serkentő alkalmat nyújtottak a tollforgató pályatársak és szak­rokonoknak, úgy hogy magából az »Évkönyv« tartalmából és ennek minőségéből kínálkozó eszmecsere a szakirodalmi közlemények egész lábfelolatát vonhatná maga után, ha az előbbrehaladott szaktársak a szakirodalmi téren kissé tevékenyebbek volnának, mint eddig ....­­* * Ezen gondolat tolult előtérbe bennem, midőn »a*­­»Évkönyvet« leg­először átlapozgattam, szemlélvén a benne nyújtott, minden várakozá­sunkat felülmúló tartalmi minőséget, s másrészt nem találván benne egyet-mást, mit egy magyar »Nyomdászok« Évkönyveiben találni sze­rettünk s köszönettel fogadtunk­­ volna. És épen a nyújtott tartalom­­irodalmi minősége s a nem nyújtott évkönyvi kellékek egynémelyikének megjelölése az, miről igénytelen nézeteimet — néhány barátom felszó­lítására — egy folyó czikksorozatban a t. szerkesztőségnek tetszés szerinti rendelkezésére bocsátani szándékozom. Mielőtt az »Évkönyv« bírálatára vállalkoznám, szükségesnek tartom azokat a szempontokat röviden körvonalazni, melyek hason munkálatok szerzésénél csaknem világszerte irányadók lenni szoktak. Előre bocsátom, hogy az évkönyvek a legújabb kor termékei s a tudományos társulatok efféle kiadmányai nemcsak alakilag, de lénye­gileg is különböznek a szakbeli évkönyvektől; mindkét árnyalatnak azonban az a közös kelléke, hogy bennök a lefolyt év alatt a kiadó társulat illetőleg szakma körében felszinre került eseményes mozzanatok úgy eredetök mint eredményükre nézve megvilágittassanak s a társulat kül- és beléletét kimutatva, azt egészében és jelentékenyebb részleteiben mintegy visszatükröztessék. A szak­évkönyvek — bevett szokás szerint — legtöbbnyire a naptári felszerelvények kíséretében találhatók, mi egy­részt gyakorlati alkalmazhatóságukat növeli, másrészt­­ a könyv gya­koribb kézhez vételét elősegíti. E tekintetben a mi »Évkönyvünk« a szokásos anyagok csaknem valamennyijét magába foglalja s azonfelül díszes typographiai kiállításával is kedveskedik. Ha a szaktársulatok évkönyveikben főtekintetüket leginkább a tar­talom által biztosítandó és fejlesztendő tárgyi szakérdekre irányítják, a nyomdászoknak azonkívül még évkönyveik alaki minőségére is a le­hető legnagyobb gondot kell fordítaniok, mivel az évkönyv irodalmi része csak szellemi fejlettségük magasságát tanúsítja, technikai kiállí­tási része ellenben saját szakképzettségök fokát tünteti fel — s ezen szempont alatt a »Magyar Nyomdászok Évkönyve« bátran mérkőzhetik meg bármely más nyelvű hason kiadmán­nyal, sőt mondhatjuk — te­kintve nálunk a nyomdai m­űipar ifjúságát s az iparverseny által a műalkotással szemben felhalmozott akadályokat — hogy technikai ki­vitelre nézve a mi könyvünk a legelsők sorában áll és minta gyanánt szolgálhat minden magyar nyomdásznak. A magyar »Évkönyv« nyolcz lapnyi hirdetési függeléke technikai szempontból valóságos műkincs, mely szerzőjének szorgalmát, forma- és színbeli finom érzékét tanúsítja s méltán megérdemli a szaktársak osztatlan elismerését. Egy magyar nyomdászévkönyv sajátlagos belkellékei gyanánt — a helyi viszonyok követelte méltányosságot szem elől nem tévesztve — főleg oly anyagok tekinthetők, melyek a magyarországi nyomdászok mult évi közéletét illetik, s olyanok, melyek őket a jövő évben köze­­lebbrő i­­ érdekelhetnék. — Ily széles általánosságban felállítva a problémát, mondhatnék, hogy »Évkönyvünk« csak a jövőre való fel­adatának volt képes megfelelni. Hogy ezt mennyire tette s vajjon mi okokból nem felelhetett meg teljesen egy magyar évkönyvhöz köthető méltányos várakozásoknak, ezt, úgy reménylem, ki fogom mutathatni — sine ira et studio. “ Külföldi Viktor: A színtan alapfogalmai. Színes nyomásnál nagyfontosságú úgy a lithographus, mint a typographiai nyomóra nézve, ha a festékek természetéről és sajátsá­gairól, továbbá azoknak a különböző árnyalatokhoz megkívántató vissze­­tételéről némi fogalommal bír. A színtan a fénytanon, illetőleg a szivárvány színein alapszik, a­melyek közül egyik sem vezethető vis­­­sza sem a fehér színre (a színek teljes hiánya), sem pedig a feketére (a világosságtól való teljes elzárás). A fénytanban hat főszínt külön­böztetünk meg: és pedig a vörös, narancs, sárga, zöld, kék és viola szint. A festék­anyagoknak gyakorlati czélokra történő felhasználásá­nál a színek feloszlatnak: 1. Eredeti színekre : kék, vörös és sárga. Ezeknek kölcsönös összetételeiből erednek: 2. A másodrendű színek: és pedig a viola, narancs és zöld. Hogy tiszta fogalmat nyerjünk az eredeti színekben rejlő másod­rendű színekről, rajzoljunk egy kört, osszuk föl hat egyenlő részre és fessük be egyik­ részt a másik után a következő sorrendben: kék, vö­rös és sárga; a másodrendű színekből a kék és vörös közé violát ve­szünk, a vörös és sárga közé narancsot és végül a sárga és kék közé zöldet. Ezen összetétel adja a szivárvány színeket, a­mint azok egymásra következnek, vagyis a színskálát. A három eredeti szín összetétele a három másodrendű színnel legjobban kitűnik olykép, ha egy köralakú (fa, erez, vagy kő) táblán a kék, vörös és­ sárga eredeti színeket oly­­formán nyomjuk egymásra, hogy a három kör egymást központjukban metszi. A­hol a kék és sárga szín összetalálkozik, ott zöld szín áll elő ; vörös a sárgával narancsszínt, kék a vörössel pedig violaszínt ad; azon a helyen, hol mind a három kör széle érintkezik egymással, tehát a­­ központon, semleges szín jelenik meg. Magától értetik, hogy az egy­másra történő nyomásnál a másodrendű festékek soha sem állíthatók oly tisztán elő, mint az eredeti festékek vegyítése és eldörzsölése által, mert a felül nyomott festék rendesen kirívóbban kerül felszínre. Ha pl. berlini kék chromsárgára nyomatik, homályos, hideg zöld színt nye­rünk, ellenkező esetben pedig kellemes világos-zöldet. Az említett­ színeken kívü­l vannak m­ég harmadrendű színek is, melyek a másodrendű szmnek összetétele”által nyeretnek. Há'á'Yálisan, ugyanazon a módon, mint fönnebb mondatott, zöld, viola és narancs másodrendű színeket egymásra nyomunk, ez esetben zöld és viola szín­ből olajzöldet, viola és narancsból vörösbarnát, narancs és zöld színből pedig citromsárga színt nyerünk. Azon ponton, hol mind a három szín összevág, semleges szín áll elő. Hogy a zöld és narancssárga színek összetétele által czitromsárga színt nyerünk, ennek oka abban kere­sendő, hogy mindkettő tartalmaz sárga színt, mely aztán túlnyomóan előtérbe lép; így van ez a másik két harmadrendű színnel is. A viola szín vörös és kékből származik, ebből az következik, hogy a zöld és narancs összetételénél ugyanazon eredmény éretik el, mint a viola és sárga színeknél, ha ez utóbbi túlsúlyban van, így olajzöldet nyerünk a kék és narancsból, vörösbarnát a zöld és vörösből, ha az előbbi esetben a kék, az utóbbiban a vörös szín túlnyomó. A középponton, hol az eredeti vagy másodrendű színek három körének szélei egymást metszik, megjelenik a semleges vagy szabályszerű szürke szín. Ha azonban a háromféle festékanyagot, a­helyett,­ hogy egyenként egymásra nyomnék, természetes állapotukban vegyítjük össze és dörzsöljük el és egy szín gyanánt nyomjuk, akkor a fekete színnek sikerült utánzatát nyerjük, előre bocsátva, hogy ha a festékanyagok elegendő erősek és tiszták, Fehér krétából és porrá tört faszénből szintén szabályszerű szürke színt nyerünk, melyet az érintett két anyag egyik vagy másikából alkalmazandó kisebb vagy nagyobb mennyiség által sötétebbé vagy világosabbá lehet fokozni. Ha ezen valódi sem­leges színhez valamely más színből egy kis részt vegyítünk, ez esetben kékes szürkét, zöldes szürkét stb. nyerünk. Léteznek, mint mondják, meleg és hideg szürke árnyalatok is, és ez okból játszik a szürke szín összes árnyalataival a festészetben, valamint a nyomásnál is oly kiváló szerepet­ ____________ (Vége köv.) Levelezések. M.-Óvár, február 16. Kötelességet vélek teljesíteni, midőn alábbi soraimban a m.-óvári nyomdai viszonyokat e lapok tisztelt olvasóival röviden megismertetem. Az itteni nyomda 1830-ban alapittatott és mindeddig jó hírnek örvend. Tulajdonosa, Czéh Sándor ur nyugalomba lépése óta a veze­tést fia, Czéh Lajos ur vette át, ki törekedett és törekszik még mindig e nyomdát a legújabb modern betűkkel és körzetekkel felszerelni, ér­tékeben emelni s a korral haladni, mert — mint mondja — »ha nem haladunk, elmaradunk!« E derék üzletvezető testestől-lelkestől nyomdász és az e téren bíró szakképzettséget a hazai, fővárosi s külföldi előkelő nyomdákban sze­rezte; buzgón küzd hivatásában és sokat fáradozik munkásai sorsának javításán is !

Next