Typographia, 1887 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-14 / 2. szám

2. szám — XIX. évfolyam Megjelenik minden pénteken Budapest, 1887. január 14-én HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak KÉZIRATOK nem adatnak vissza Negyedévre ........... 1 forint Fél évre ...............g forint Egész évre ...........4 forint ELŐFIZETÉSI ÓK A TYPOGRAPHY Szerkesztőséi]: IV, Egyetem-utcza 4. sz. A MAG­YARORSZÁGr­ KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Kiadóhivatal: VIII, Stáhly-utcza 1.sz. Kérjük a szaktársakat, hogy Debreczen­­ben Kutassy Imre és a »Debreczeni Ellenőr« (Vértessy) nyomdájában ne vállaljanak el munkát. Felhívás! Szaktársak! Németországban több nyomdatulajdonos nem fo­gadta el a munkaadók és segédek által közösen készített árszabályt s ennek következtében több mint 1000 szaktársunk munka nélkül van. A segé­lyezésre a német nyomdász-szövetség november végéig 100,000 márkán felül adott ki s eddig nem vette igénybe a külföldi szaktársak adományait; most azonban — tekintve, hogy újabban több szó­­szegő munkaadó akadt s igy a segélyezendők száma is szaporodik — kénytelen a külföldiek támoga­tásához is fordulni, a­kiket a német szaktársak mindig bőségesen segélyeztek. Szaktársak! Élénk emlékezetetekben lehet még az, hogy legutóbbi ármozgalmunk alkalmával men­­nyi segélyt kaptunk Németországból s tudjátok, hogy előfordulható hasonló esetben különösen számít­hatunk ismét segélyekre. A föntebbieket tekintető évévé, kérjük úgy a fővárosi mint vidéki szaktársakat, hogy kövessenek el min­dent : adjanak, a­mennyit adhatnak, hogy minél na­gyobb összeggel segélyezhessük a telhetetlen és szószegő nyomdatulajdonosok ellen küzdő szaktár­sainkat. állandó árszabály-bizottság. Az országos egylet ügye. — Második közlemény: — Az országos egylet alapszabályait a fővárosi egylet oly értelemben terjeszti jóváhagyás végett a minisztérium elé, hogy azzal saját alapszabályait módositja ; eddigi alapszabályait hatályon kivü­l helyezi s az új alapszabályokkal jótékony működését az egész ország nyomdászaira terjeszti ki. Tehát a fővárosi egylet tényleg megtette kötelességét, hogy mihelyt az alapszabályok jóváhagyva visszaérkeznek, azonnal mint első csatlakozzék az országos egyesületbe. És ha a vidék egyetlen egylete sem csatlakoznék hozzá, még akkor sem lenne kárba veszett fáradság az új alapszabály megalkotása, mert országra szóló hatásköre lévén, az egész országból fog fölvehetni tagokat, mi előidézné, hogy idővel, részben okulva, részben erkölcsileg és anyagilag kényszerülve, a vidék mégis csatlakozna. Mert kétségtelen, hogy az új alapszabályokat a segélyezés sokkal humánusabb szelleme lengi át, mint a fővárosi egylet jelenlegi alap­szabályait, de nemcsak mint a fővárosiét, de mint hazánk bármely egyletéét. Bár ez, természetesen, a vagyongyarapítás lassúbb menetét fogja eredményezni, mégis mond­hatjuk, hogy az új­­ alapszabályokkal az egylet sokkal jobban megfelel hivatásának, mint az eddigiekkel. Ezzel nem azt kívánom bizonyítani, mintha majd bőkezűen osztaná a fillérekből összegyűlt segélyeket, hanem azt, hogy kollegiálisabban. Nem zárja ki a gyönge testszervezetűeket az egyletbe való belép­­hetés elől; jobban segélyezi tagjait, esetleg hátrahagyo­ttjait; szóval jobban felel meg ama kívánságnak, hogy a befizetett illeté­kekért cserébe adni kell valamit. A vidék csatlakozása oly módon történik, hogy a csatlakozni kivájró egylet közgyű­lési határozattal megszűnik s vagyonát az országos egyletnek adja át. Helyi szerve­zetét ugyan továbbra is fönn fogja tar­tani , de oly módon, mint azt az országos egylet alapszabályainak kiegészítéséül készí­tendő alábbi »Szabályzat« fogja előírni. A »Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete« vidéki tagjainak szabályzata. 1. A központtal való könnyebb érintkezés és az ügykezelés könnyítése czéljából az egylet vidéki bizottságokat alkot. E bizottságok a következők: a) az aradi Arad megyére ; b) a debreczeni Hajdú-, Máramaros-, Szabolcs-, Szatmár-, Ugocsa- és Jász-Nagykun-Szolnok megyére ; c) a kassai Abauj-Torna-, Árva-, Bereg-, Borsod-, Gömör-, Liptó-, Sáros-, Szepes-, Ung- és Zemplén­­megyére ; d) a pozsonyi Pozsony-, Turócz-, Sopron-, Vas-, Moson-, Nyitra-, Trencsén- és Győrm­egyére ; e) a pécsi Baranya-, Veszprém-, Somogy-, Tolna- és Zalamegyére ; f)­­ a szegedi Csongrád-, Csanád-, Bács-Bodrog­­(Újvidék város kivételével) és Békésmegyére ; fj) a nagyváradi Bihar- és Szilágymegyére ; h) a temesvári Bács-Bodrog megye Újvidék városa, Temes-, Torontál- és Krassó-Szörény megyére ; i) a kolozsvári Kolozs-, Alsó-Fehér-, Besztercze- Naszód-, Kis-Küküllő-, Maros-Torda-, Szolnok-Do­­boka- és Torda-Aranyosmegyére ; j) a nagyszebeni Csík-, Szeben-, Hunyad- és Udvar­helymegyére ; be) a brassói Brassó-, Fogaras-, Nagy-Küküllő- és Háromszékmegyére ; l) a Pest-Pilis-Solt-Kiskun-, Nógrád-, Zólyom-, Hont-, Bars-, Esztergom-, Fehér-, He­ves- és Kom­árom­­megye területén levő tagok egyenesen a központtal érintkeznek. 2. Az egylet vidéki tagjai a bizottságokat saját kebelükből választják és pedig : elnököt, pénztárno­­kot, ellenőrt és választmányt, kik a központtal évenkint kétszer (junius és deczember végén) leszámolnak; a kebelekben történt választásokról haladéktalanul kötelesek a központot értesíteni. 3. Az oly kisebb helyeken, a­hol legalább 10 tag van, ezek maguk közül elnököt választanak, ki a közigazgatási teendőket végzi és a hozzá tartozó bizottsággal érintkezik. Oly helyeken, hol 10 tagnál kevesebb van, ott egy bizalmi férfi választandó, ott pedig, hol csak egy tag van, ez maga köteles az illetékeit öt-öt heti időközökben bizottságához be­küldeni. 4. Az egylet vidéki tagjai mindazon jogokban részesülnek, melyeket a fővárosban levő tagoknak az alapszabályok biztosítanak ; nevezetesen : segélyt élveznek betegség­ és halálesetben, rokkantság és munkanélküliség esetében, úgyszintén özvegyeik s árváik az alapszabályok által nyújtott segélyben részesülnek. 6. A vidéki tagok heti járuléka azonos a főváros­ban­­ szedett illetékkel, úgy, hogy ha ebből az önképző - osztályra eső részt levonjuk , jelenleg 40 kr., s hol a főnök a heti 10 krt fizetni vonako­dik, 50 kr. 6. Oly városbeli tagok számára, hol 10-nél több egyleti tag van, az egylet orvost tart. Hol a tagok csekély számánál fogva ez az egyletre káros volna, a tag orvos helyett kárpótlásul hetenkint 1 írttal több betegsegélyt kap. Az orvosok díjazásának alapelve, hogy egyleti tagonkint 1 frt 50 kr. adas­sák évenként. 7. Minden vidéki nyomdász-városban önképző­­osztály alakítandó, a­hol ily osztály fentartására elegendő számú egyleti tag nem volna, az egylet ama városokban valamely hasonirányú, például könyvtárral biró egylettel léphet (kötelezettség nél­kül) érintkezésbe. 8. A vidékre vonatkozó úti segélyt illetőleg külön szabály dolgozandó ki. 9. A rokkant-segélyre igényt tartó tag e segélyt bármely helyen élvezheti (31. §.), rokkantságáról azonban az ottani egyleti orvostól, vagy ennek nem létében, a helyhatóságtól köteles bizonyítványt küldeni. 10. Oly vidéki tagok, kik valamely kölcsönös egyletből léptek át az országos egyletbe, a kölcsö­nös egylet pénztáránál szerzett joguk alapján vétetnek föl és az ott teljesített befizetési évek minden segélyezési osztályban való részesülhetésre a központon beszámíttatnak. 11. A pénztár vizsgálását gyakorló ellenőrző­­bizottság egyik tagját képezi a vidéki bizottságok egy küldötte. E képviseltetést a bizottságok évről­­évre egymásutáni sorrendben gyakorolják. 12. Az alapszabályokban foglalt szakaszok lénye­gileg a vidéki tagokra nézve is érvényesek. 13. Minden a vidéken levő egyleti tagnak az egyleti közlöny ingyen küldetik meg. 14. Választásoknál és mindazon kérdésekben, melyek rendes vagy rendkívüli közgyűléseken eldön­tésre kerülnek, a vidéki tagok szintoly szavazási joggal bírnak, mint a fővárosi tagok. A szavazás gyakorlása úgy történhetik, hogy a tagok vagy küldött által képviseltetik magukat, ki annyi sza­vazati joggal bír, a­hány hiteles aláírást egyleti tagoktól e czélból fölmutat, vagy pedig az illető bizott­ságok elnöke összeszedi a napirenden levő kérdés fölötti pro és kontra szavazatokat és beküldi azokat a központi választmány elnökének. A vidéki tagok írásbeli szavazata a közgyűlés napja előtt ajánlva teendő a postára. Ez az a szabályzat, melyet a fővárosi egylet választmánya a vidéki egyletek­nek megvitatás czéljából fog megküldeni. A vidéki egyletek e szabályzatok fölött határozatokat hoznak s küldöttet bíznak meg arra nézve, hogy a nyár folyamán tartandó IV. országos nyomdász-gyűlésen e szabályzatokat végérvényesen megalkossák s a csatlakozás részleteit közösen megálla­pítsák. Láng J. L. Szemle. A németországi árszabály-mozgalomról a követ­kezőket hozhatjuk köztudomásra : A mozgalom még folyton tart. Németország majdnem minden nyom­dász-városában találkoznak olyan főnökök, a­kik mit sem akarnak tudni még most sem az írj ársza­bályról. Több kisebb üzlet tulajdonosa az árszabály­mozgalom következtében tönkre ment és kénytele­­nítve volt a »boltot« bezárni. Ha azonban a kisebb nyomdák tulajdonosai a főnök-egylet sugalmazásaira nem hallgattak volna és a közösen kidolgozott árszabályt elismerve, a szerint fizették volna mun­kásaikat, üzletük nagy munkatorlódásnak örvendene. Azon nyomdákban, a­melyekben az árszabályt fize­tik, éjjel-nappal dolgoznak, a­minek a tulajdonos ép úgy, mint a segédek is, csak örülhetnek. A nagyobb nyomdák, melyek tulajdonosai az árszabályt nem ismerik el, szintén csak kárral dolgoznak; munka volna elég, de nincs a­ki előállítsa. A rheinland­­westfáliai főnökök még mindig a legmakacsabbul tartják magukat. Dolgoztatnak szedett-vedett, után­­atfelen összetoborzott személyzetükkel és egy sereg tanonczczal. Jól tudják az ottani főnökök, hogy e makacs magatartásuk és fejnélküli gazdálkodásuk által több ezer márka kárt szenvedtek már a moz­galom kitörése óta, de evvel mit sem­ törődve, folytatják a harczot a segédek ellen. És miért? Mert azt gondolják, hogy ez által a német nyom­dász-szövetséget tönkre teszik. Erre törekszenek is, a­mit azonban nem fognak elérni. Münchenb­én — egy pár tagnyomdát kivéve — az árszabályt elfogadták. Bajorország nagyobb városaiból szintén jó hírek érkeznek. Kisebb vidéki városokban azon­ban még sok kívánni való maradt hátra. Konstatálni lehet azonban, hogy Bajorországban az árszabály behozatala a legszebb és legpé­ldásabb rendben folyt le a többi német tartományokhoz képest. Igaz, voltak egyes főnökök, a­kik eleintén konokul meg­tagadták annak elismerését, de később belátták,

Next