Typographia, 1889 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-18 / 42. szám

42. szám. — XXI. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Negyedévre........................1 forint Fél évre...........................2 forint Egész évre.......................4 forint TYPOGRAPHY Szerkesztőség , Vill., Stáhly-utcza 1. A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: VIII., Stăhly-utcza 1. sz. Budapest, 1889. október 18. HIRDETÉSEK árszabály szerint számi itatnak KÉZIRATOK nem adatnak vissza. SZAKTÁRSAK! Gyüjtsétek és egy mulatság vagy összejövetel alkalmával se feledkezzetek meg az árszabály-bizottságról. Meghívás. Az önképző-osztály bizottsága tisztelettel meghívja az egylet összes tagjait az október 20-án az egyleti helyiségben tartandó gyűlésre, melynek tárgyai a következők : 1. A bizottság által készített Árszabálymagyarázat megvitatása s esetleg elfogadása. 2. Wildner Alajos indítványa: Fogadja el a gyűlés a gyűjtés fokozása érdekében, hogy a tagok keresetük 1 százalékát adják hetenkint. 3. Netáni indítványok. Budapest, 1889. szeptember 25. Az önképző-osztály bizottsága. A gyűlés előtt. Majdnem egy év óta készülődünk már a vidéki vagyis az egységes árszabály keresztülvitelére, s ma még nem értük el azt sem, hogy a harcz megkezdésére csak komolyan is gondolhassunk. A szaktársak egy része az egész mozgalommal semmit sem törődik, mit legjobban bizonyít az árszabály-bizottság gyűjtése. Az önképző osztály bizottsága igen helyesen cselekedett tehát, midőn az árszabálymagyarázat és a gyűjtések fokozása érdekében vasárnapra, e hó 20-ára, gyűlést hívott egybe. E gyulés feladata lesz azt helyrehozni, a mit az országos nyomdászgyűlés elmulasztott. Az országos nyomdászgyűlés az egységes árszabályt elfogadta ugyan, de annak miként való keresztülvitelére semmit sem határozott. Tekintetbe véve azt a nagy vitát, mit úgy a fővárosi mint a vidéki szaktársak az árszabály érdekében a »Typographiá« -ban folytattak, joggal föltehető, hogy a vasárnapi gyűlés nagyon látogatott lesz. De így is kell lenni, mert e gyűlésen lesz első alkalmunk az egységes árszabály keresztülvitelére döntő határozatokat hozni. (Ez nincs a napirenden. Sz.) : Az elmondottak után bátorkodom a gyűlés 1. és 2. pontjára véleményemet elmondani. Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi árszabály igen homályos és a magyarázatokra nagy szükség van, mert gyakran fordulnak elő esetek, hogy nem tudunk rajta eligazodni és így sokszor a munkaadók vagy az üzletvezetők tetszése szerint vagyunk kénytelenek számolni , azonban az önképző osztály bizottsága e magyarázat kidolgozásánál megfeledkezett a főtényezőről, arról t. i., hogy miképen emeljük e magyarázatot érvényre, midőn tudva van, hogy az árszabályt még magyarázat nélkül sem fizetik sok helyen. Ismerve munkaadóinkat, nem számíthatunk arra, hogy egyszerű előterjesztés után ez árszabály-magyarázatot elfogadják. Igaz, hogy mi összetartás és kevés áldozat árán azt elérhetjük, de, nézetem szerint, erre még nem érkezett el az idő, és másrészt érdemesnek sem tartom, hogy ily csekélységért összeütközésbe jöjjünk munkaadóinkkal. Nekünk most minden erőt és pénzt össze kell gyűjtenünk, hogy a bekövetkezendő szociális harczban, az egységes árszabály és a 20 ° C-os árfölemelés követelésénél, eléggé erősek legyünk. Én e magyarázatot különben nem ellenzem, sőt, mint föntebb említettem, szükségesnek is tartom, de csak úgy, hogy ezt a gyűlés elvben fogadja el és a szaktársaknak ajánlja addig, míg majd elegendő tőkével rendelkezünk, hogy az árszabály módosítását és a 20 ° C-os áremelést követelhessük. Ennél sokkal fontosabbnak tartom a napirend 2. pontját, Wildner Alajos indítványát: »Fogadja el a gyűlés a gyűjtés fokozása érdekében, hogy a tagok keresetük egy százalékát adják hetenkint.« A gyűlés ez indítványt, bizonyára elfogadja, de itt ismét az a kérdés merül föl, miként emeli majd érvényre e gyűlési határozatot az önképző osztály bizottsága ? Az indítványból nem tűnik ki, váljon az egyleti heti illeték emeltessék-e föl,vagy csak önként, adjuk keresetünk egy százalékát. Ha ez utóbbi értelemben fogadtatik el, akkor, nézetem szerint, még nem érjük el czélunkat, mert csak a szaktársak akaratától függ az adakozás. A heti illeték fölemelése is nagy akadályokba ütközik, mert először az országos nyomdászgyűlés határozata értelmében nem szabad ezt 10 évig fölemelni, másrészt pedig annak a veszélynek is kitennénk magunkat, hogy sztrájk esetén a hatóságok is beavatkoznának ügyünkbe, és az egyleti vagyont — ha mindjárt az e czélra gyűjtetett is — nem engednék fölhasználni. Ilyképen természetesen nem marad más hátra, mint hogy a két baj között a kisebbet válasszuk és az önkéntes adakozás mellett maradjunk. A gyűjtések fokozása érdekében pedig szükségesnek tartom, hogy az önképzőosztály bizottsága aláírási íveket küldjön szét, melyeken a tagok erkölcsileg kötelezik magukat hetenkint keresetük egy százalékát, az árszabály-bizottság részére adni. Ez az eljárás a legjobb volna, mit egyátalán e tekintetben tehetünk, mert csak így tudnánk meg, hogy hányan vagyunk, kik a harczra elkészülve, készséggel áldozunk az ügyért, de megismernénk azokat is, kik csak a saját érdeküket tartják szem előtt és mozgalmunkkal semmit sem törődnek. Ajánlom tehát, hogy a gyűlés Wildner A. indítványának elfogadásával együtt bízza meg az önképző osztály bizottságát ily aláírási ívek kibocsátásával is. Anyagi érdekeink javítása érdekében azonban ezzel még nem tettünk eleget; az önképzőosztály hatáskörébe vágna még a tanonczkérdés szabályozása is, mert e nélkül az árszabályt sem lehet állandóan biztosítani. Mióta a jelenlegi árszabály érvényben van, nem múlik el egy hónap sem, hogy kisebbnagyobb árszabály-sértések ne fordulnának elő. S mi ennek az oka? Senki sem tagadhatja, hogy szomorú anyagi helyzetünket csakis a tanonczok túlszaporodása okozta és mi eddig mégis tétlenül néztük e gazdálkodást. — Mi folyton küzdünk anyagi jólétünkért, az árszabály föntartásáért mindig harczra készen kell állanunk, de azt nem keressük, hogy hol rejlik ennek a bajnak a fő oka, holott csakis e baj elhárítása után remélhetünk jobb viszonyokat. Ideje volna tehát, ha az önképző-osztály komolyan fogna a munkához és a tanonczügy szabályozására legalább a kezdetet megkísértené, mert máskülönben könnyen megeshetik, hogy árszabály-mozgalmunkkal a tanonczok nagy száma miatt kudarczot vallunk. Különben mivel a tanonczkérdés a »Typographiá«-ban már többször megvitattatott, nincs szándékom ezzel bővebben foglalkozni, csak ama reményemet fejezem ki, hogy a vasárnapi gyűlés a tanonczkérdés szabályozására is meghozza az első döntő határozatot. Czikkem befejezéséül pedig arra kérem szaktársaimat, hogy e gyűlésen minél nagyobb számban jelenjenek meg, mert csak így leszünk képesek a többi munkások előtt azt bebizonyítani, hogy anyagi érdekeink megvédésére mindig készek vagyunk síkra szállni. j— Az első nemzetközi nyomdászgyűlés jegyzőkönyvi kivonata. Ötödik ülés. Szombat délután, július 20. Elnök : Keüfer (Francziaország); ülnökök : Wenczel (Magyarország) és Siebenmann (Bern); jegyzők: : Pasquelin és Delamotte. Pasquelin fölolvassa az utolsó ülés jegyzőkönyvét, mely elfogadtad k. Napirenden van a negyedik kérdés (4., 5., 6. és 7. pont, miatti vita folytatása. Drummond (London) azt mondja, hogy a londoni szedők nagy része a nyolcz órai munkaidő mellett nyilatkozott. Szükséges, hogy a többi európai nyomdász-szervezetek is hasonlókép járjanak el. A kontinens szövetségeinek tájékozniuk kell magukat ez ügyben. Jelenleg kilencz órai munkaidő van Londonban. Ha e tekintetben czélt akarunk érni, a hátramaradottabb nemzeteknek arra kell törekedni, hogy a kedvezőbb viszonyok között levőket utolérjék. A következő indítványt teszi: 8 A jelen kongresszus helyesli a nyolcz órai munkaidő elvét, és kéri a képviselt nyomdász-szövetségek és egyletek küldötteit, hogy egész erővel törekedjenek az elv megvalósítására.« Szóló áttér ezután a különórák kérdésére s figyelmezteti a kongresszust, hogy milyen visszaélésekre adnak ezek alkalmat. Minden törekvésünk tehát arra irányuljon, hogy a különórákat megszüntessük vagy legalább korlátozzuk. Végül e dologban a következő indítványt teszi: »A nyolcz órai munkaidő megvalósítása érdekében a kongresszus helytelenít mindenféle kiegészítő vagy pótmunkát, mert ez az egyesületi eszmével ellentétben áll és fölhívja az összes nyomdász-szövetségeket és egyleteket, hogy minden tőlük telhetőt kövessenek el a különóráknak legalább egy bizonyos minimumra való redukálása érdekében.« Hubert (Brüsszel) egylete nevében a következő indítványt nyújtja be : »1. Azok a gépmesterek, kik műveket nyomnak, csak két egyszerű vagy egy dupla gépet kezelhetnek ; 2. A napilapok gépmesterei csak egy gépet kezelhetnek és csak egy lapot nyomhatnak; 3. A nyomásnál a darabszám- vagy pausál-munka minden rendelkezésünkre álló eszközökkel megakadályozandó.A Králik (Ausztria) visszavonhatnak gondolja indítványát, miután sok hasonlatossága van annak a többi szaktársak által tett indítványokkal. Iglesias (Spanyolország) kijelenti, hogy a spanyol nyomdász-szövetség már követelte a nyolcz órai munkaidőt, és ezután is kész ezért síkra szállani. A spanyol nyomdász-szövetség és a többi egyletek elismerik, hogy a munkaidő megrövidítése csak a számolási rendszernek a napidíj által való helyettesítése által érhető el, mert ez a krízist megállítaná, mely annyi embert tesz munkanélkülivé a világon. Kívánja a munkaidő megrövidítését, de a munkadíj megrövidítése nélkül.