Typographia, 1889 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-08 / 45. szám

November 8. TYPOGRAPHIA 1889. Camut (Marseille) a marseillei egylet nevében, mely e kérdést fontolóra vette, azt az óhajt teszi, »hogy a szakegyletek­ (syndicats professionnels) fölötti tör­vény 4. czikkének 5. §-a eltöröltessék.« Szerinte minden külföldi szaktárs, ha tagsági kötelességeinek eleget tesz, akadály nélkül vehessen részt az egylet vezetésében is, ha szaktársainak többsége bizalmá­val erre őt méltatja. Trapp (Németország) csatlakozik a marseillei egylet óhajához. Azt hiszi, hogy az említett §. eltörlése erkölcsi befolyással lesz a szolidaritás szempontjából. Crowley (Amerika) csodálkozik, hogy ily termé­szetű kérdések kerülhetnek napirendre egy nemzet­közi kongresszuson, mely egy köztársasági államban tartotik, hol a szabadság, egyenlő­ség és testvériség jelszavai minden középületen olvashatók. Iglesias (Spanyolország) visszavonja abbeli javas­latát, hogy Hubert indítványa az alapszabály-bizott­sághoz utasíttassék. Csatlakozik a marseillei óhajhoz. Kellfer, egy küldött kérésére, fölvilágosítással szol­gál a szakegyletek fölötti törvény 4. czikke 5. §-ának mivoltáról. — E §. kényszeríti Francziaországban az egyleti tagokat, hogy csakis francziákra bízzák azon egyletek vezetését, melyek az egyesületi törvény oltalma alá helyezkednek. Ellenben olyan egyletek, melyek e törvényt nem ismerik el, csakis törteknek tekintetnek és minden eshetőségnek ki vannak téve. Ezeknek szabadságában áll az egyleti választmányba akárkit beleválasztani, francziát vagy külföldit. — E törvényes megszorítás megszüntetésére a franczia munkások törekesznek. Crowley (Amerika) e kérdés megszüntetését kívánja. Az Egyesült­ Államokban semmiféle törvény nem aka­dályozza a tagot az egylet vezetésében résztvenni. Princzipális nem gátolhat meg egy szaktársat sem abban, hogy tisztviselő legyen, annál kevésbbé, mert ez szaktársai bizalmát bírja. Kelfer kijelenti, hogy a franczia orsz. nyomdász­kongresszus e §. eltörlését kérte, mert igazságtalan­­­­nak találja. A marseillei egylet óhaja egyhangúlag elfogadtatik.­­ Paillot kívánja, hogy e határozatról a belügy­ j­miniszter értesíttessék. — Elfogadtatik. Ezek után tárgyalás alá kerül a napirend nyol­­czadik kérdése (18. és 19. pont): 18. Nem volna-e czélszerű a munkás-egyesületek­­ megerősködésére, ha politikával nem foglalkoznának, vagy csak azon mérvben, a­mennyiben a társadalmi és gazdasági kérdés érdekeit érintik ? (Vido szak­társ, Comp.) 19. Nem volna-e czélszerű, ha a nemzetközi kon­ j­gresszus kimondaná, hogy az elnöki tisztség eltör­­lendő minden szakegyletben és szakszövetségben ? (Della Valle szaktárs, Milano.) Veraldi (Olaszország) az idő előhaladottsága miatt és időnyerés czéljából a következő indítványt teszi : »Elismerve, hogy társadalmi törvényhozás nélkül lehetetlenség a munkások szükségleteit kielégíteni; a társadalmi törvényhozás elérésére pedig szükséges, hogy a munkások gazdasági és társadalmi politiká­val foglalkozzanak ; a nemzetközi nyomdász-kongres­­­szus kimondja annak szükségét, hogy a könyv­munkások érdeklődjenek és direkte részt vegyenek az összes munkás-kérdésekben, melyek a munkásnép vívmányait czélozzák.« Hubert a 18. pontot illetőleg a következő indít­ványt teszi: »A militáns (küzdő) politika és a tisztán politikai munkáspártokhoz való csatlakozás káros és össze­férhetetlen a (nyomdász) munkás-egyesületek aspirá­­czióival, s e csatlakozás az egyletek romlására vezet; a kongresszus ezt megfontolva azt véli, hogy a gaz­dasági kérdés előbbre való a politikai kérdésnél és hogy a szakegyletek fő czélját az képezze, hogy min­den syndicalis szervezkedés állandóságát biztosít­hassák.« Ez indítványt, mondja Hubert, azért teszi, mert az ülések folyama alatt a politikaűzés szükségességéről volt szó. Indirekte foglalkoztak politikával a tanoncz­­ügy és a munkaidő megrövidítésének kérdésénél. — A nyomdászok értelmességére és elővigyázatosságára számít, kik a munkabér megvédése érdekében kraj­­czáronkint összegyűjtött pénzüket nem adják oda oly politika támogatására, mely végzetes lehetne az egy­leti érdekekre és csak szakadást szülhetne. Végül azt mondja, hogy ha egy munkás militáns politikai cso­porthoz akar csatlakozni, a­mi az ő személyét illeti, könnyen teheti, a­nélkül, hogy szakegyletét leköte­lezné. E megjegyzések után Veraldi indítványához csatlakozik. Trapp (Németország) kijelenti, hogy a 19. pont a német nyomdász-szövetség előtt érthetetlen, miután minden szervezet tetszése szerint igazgatja magát; a­mi azonban a 18. pontot illeti, e szövetség minden politikai kérdésen kívül marad, mert helyzete és alapszabályai erre kényszerítik. Veraldi (Olaszország) kijelenti, hogy nem azt indít­ványozza, hogy politikával vagy diplomác­iával fog­lalkozzunk, hanem csak azt, hogy gazdasági és tár­sadalmi politikával a mindennapi élet szempontjából és ösztönözni kívánja a szövetségeket mindazokon a kongresszusokon részt venni, melyeken e kérdések napirendre kerülnek. Azt hiszi, hogy a kongresszus küldöttei minden veszély nélkül elfogadhatják indít­ványát. Breton (Lons-le-Saulnier) és Navarre (Angoulême) a következő indítványt teszik : »A kongresszus megfontolva azt, hogy az egyletek és szövetségek ama kötelezettsége : politikát űzni vagy nem űzni, az egyletek autonómiáját csorbíthatná, napirendre tér.« Keüter elnök újra fölolvassa a különféle propozí­­cziókat, melyek a 18. pontra vonatkoznak. — Ama nézetét fejezi ki, hogy előbb Veraldi indítványa fölött kellene szavazni. Drummond (London) elismeri, hogy ez indítvány­ban van egy kitűnő eszme, de mely egyúttal veszé­lyeket is rejt magában, a­mennyiben a munkás­­szakegyleteket a politikai küzdelmek veszélyeibe sodorja. Felszólítja Veraldit, hogy indítványa végére e szavakat csatolja : »minden politikai párton kívül.« Veraldi visszautasítja Drummond módosítványát. A kongresszus Veraldi föntebb említett indítványa fölött szavaz. Mellette szavaztak: Olaszország, Ausztria, Dánia. Ellene szavaztak : Spanyolország, Franczia-Svájcz, Amerika, London, Norvég- és Francziaország. Nem szavaztak: Belgium, Német-Svájcz, Német­ország, Magyarország. Eredmény: 3 igen, 6 nem és 4 tartózkodás. Következik Hubert indítványa (lásd fönnebb). Mellette szavaztak: Franczia-Svájcz, Amerika, Lon­don, Francziaország. Ellene szavaztak: Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Dánia, Norvégország. Nem szavaztak: Belgium, Németország, Magyar­­ország, Német-Svájcz. Eredmény: 4 igen, 5 nem és 4 tartózkodás. A Breton-Navarre-féle indítványnak következő eredménye volt: Mellette szavaztak: Spanyol- és Francziaország. Ellene: Olaszország, Franczia-Svájcz, Dánia, Nor­végország. Nem szavaztak: Ausztria, Belgium, Német-Svájcz, Németország, Amerika, London, Magyarország. Eredmény: 2 igen, 4 nem és 7 tartózkodás. Navarre kiemeli, hogy e három indítványnak vis­­­szavetése az általa kifejezett eszmének érvényre­­jutása, mely minden szervezetnek az önrendelkezési jogot kívánja föntartani e kérdésben. A 19. pontot illetőleg Franck (Német-Svájcz) azt a nézetet vallja, hogy tisztán adminisztratív és lokális jelleggel bír : nem érdemli azt az időt, mit megvitatása igényelne. Minden egyes szövetségre kell azt bízni, mely szokásai és érdekei szerint el­intézi. Indítványozza a napirendre térést. Indítványa elfogadtatik. Veraldi és Paillot indítványára a kongresszus ha­tározatai a berni nemzetközi konvencziónak meg­küldetnek, mely jövő­­ évben Bernben összeül. A jövő kongresszus helyének és idejének megálla­­­­pítása. Hubert kijelenti, hogy három év múlva az I Association belge (brüsszeli nyomdász-egylet) 50-ik, a belga nyomdász-szövetség pedig 25-ik évfordulóját üli meg, kéri tehát, hogy a jövő nemzetközi kon­gresszus Brüsszelben tartassák meg. Szavazás alá kerül az időpont meghatározása, hogy mikor tartassák a jövő kongresszus. A londoni küldött idő előtti távozása miatt csak 12 szavazó­képes küldött lévén jelen, melyekből 6 két év múlva, 6 pedig három év múlva kíván új kongresszust. E szavazategyenlőséggel szemben, elnök arra a szö­vetségre kívánja e kérdés eldöntését bízni, mely a jövő kongresszus megtartásával is megbizatik. Továbbá szavazás alá kerül a jövő kongresszus székhelye. Két indítvány tétetett ez ügyben : az egyik Belgiumot, a másik a Német-Svájczot ajánlja. A kongresszus egyrészt méltányolva az okokat, mikre Belgium hivatkozik, de másrészt megfontolva, hogy a német-svájczi szövetség a nemzetközi nyomdász­szövetség alapszabályainak kidolgozásával már meg­­bizatott, kívánatos, hogy ez országban tartassák meg a jövő évi kongresszus. 10 szóval 2 ellen a kon­gresszus elhatározza, hogy a jövő nemzetközi nyom­­dászgyülés Bernben (Svájczban) tartassák meg. Králik (Ausztria) azon eszmék által sugalmazva mint Bergeaud szaktárs, következő óhaját fejezi ki: »A kongresszus azon óhajának ad kifejezést, hogy a Német- és a Franczia-Svájcz csak egy szövetséget képezzenek.« Borgeaud (Franczia-Svájcz) kéri, hogy a kon­gresszus utasítsa vissza ez óhajt; kijelenti, hogy e két szövetség jól halad és nagyon jól megférnek egymás mellett, s csakis nyelvkülönbség választja el őket. Ha egyesülnének, illető magánérdekeik inkább kölcsönösen sértődnének. Borgeaud fölvilágosításai után Králik visszavonja óhaját. Králik ezután a küldöttek nevében köszönetet mond Keyfer elnöknek azon buzgalom- és tapintatért, mel­­­lyel végig vezette az első nemzetközi nyomdász­kongresszus üléseit. Kellfer azt véli, hogy a kongresszus összes tagjai­nak nézetét fejezi ki, ha azt mondja, hogy jó mun­kát végeztek. Helyén valónak találja a küldötteknek gratulálni azon előzékeny és komoly modorukért, mel­lyel a napirend kérdéseit tárgyalták. Most a küldöttekre még csak az a feladat vár, hogy a ho­zott határozatok foganatosítását kieszközöljék és a nemzetközi nyomdász-szövetség apostolaivá­ legye­nek. Mielőtt végleg elválnának a küldöttek, meg­hívja őket egy kis áldomásra, úgyszintén a holnapi kirándulásra Sévres és Versailles-be. Ezzel az elnök : Vive la Fédération typographique internationale ! (Éljen a nemzetközi nyomdász-szövet­ség !) kiáltással, a küldöttek tapsai között, az első nemzetközi nyomdász-gyűlést befejezettnek nyilvá­nítja. ______ W. G. LEVELEZÉS. Szeged, nov. 4. A szeged-kerületi bizottság I. évi október 20-án tartott rendkívüli közgyűlésének jkvi kivonata. Engel A. elnök megnyitván a gyűlést, üd­vözli a tagokat s a jelenlevő uj tagokat a szaktársak jóindulatába ajánlva fölkéri a jegyzőt a mult köz­gyűlés jegyzőkönyvének fölolvasására, mely helyes­lőkig tudomásul vétetik. Ezután az elnök előadja jelentését a pénztár állapotáról, kijelentvén, hogy azt a számvizsgálókkal együttesen átvizsgálta s a beírásban talált némi csekély rendetlenségen fölül — mely azonban már részben kiigazíttatott, részben pedig a kiigazítást a volt pénztárnokkal együtt majd eszközlendi — semmi hibát vagy hiányt nem talál­tak. — Jászay interpellál az iránt, hogy a fizetések nyilvántartására való liszták szintén rendbe hozat­tak-e ? Elnök kijelenti, hogy azok is f. évi jan. 1-től kiigazíttattak. — A pénztárnok-választásra kerülvén a sor, Farkas többek nevében azon óhajának ad kifejezést, hogy az elnök a jövő évi tisztújításig a pénztárnoki tisztséget is ideiglenesen vezetni szíves­kedjék. Az elnök ezt részben nagy elfoglaltsága miatt, részben azért sem vállalja el, mert a két állás össze­férhetetlen ; ennek következtében szavazásra bocsátja a pénztárnoki tisztség betöltését. Beadatott 4 vidéki és csak 14 helybeli szavazat, miután többen a sza­vazástól tartózkodtak ; szótöbbséggel Schwarz Ferencz választatott meg, ki is megköszönvén a bizalmat. Ígéri, hogy minden igyekezetével oda hat, hogy a tagok teljes megelégedésére töltse be új hivatalát. — Következik Zeisler jelentése a f. évi aug. 18—20-án Budapesten tartott országos nyomdász-gyűlés tanács­­kozmányainak eredményéről. Fölsorolja röviden az alapszabály-módosítás lényegesebb pontjait, mik a tagok nagyobb megterheltetése nélkül is az eddiginél több kedvezményt fognak nyújtani, s azután az árszabály-vitára áttérve hangsúlyozza, hogy a tanács­­kozmány az érintett mozgalomhoz csak a keretet adhatta meg, azonban a munka nagyobb fele — a keresztülvitel — még hátra van, s ehhez az ország szaktársainak legszorosabb összetartása, párosítva a legnagyobb áldozatkészséggel, szükséges. Kifejezve ama reményét, hogy eme föltételeket a szaktársakban adandó alkalommal föltalálandjuk, megköszöni a föl­küldetéssel őt ért megtisztelő bizalmat. — A tetszéssel fogadott jelentés után az elnök indítványára küldött­nek fáradozásaiért jegyzőkönyvi elismerés szavazta­­tik. — Gibitz indítványára utasíttatik az ellenőr és pénztárnok, hogy a színházi kedvezményes jegyek végett a színigazgatóval érintkezésbe lépjenek. — Jászay indítványára, miután könyv­birság czímén behajthatlan adósságok vannak, utasittatnak a könyv­tárnokok, hogy az illetőknek addig ne adjanak ki könyvet, míg adósságukat ki nem fizetik. — Végre Schwarz fölszólalására elnöknek a pénztári könyvek rendbehozataláért és ideiglenes vezetéséért jegyző­­könyvi köszönet szavaztatik. — Több tárgy nem lévén, — megköszönve a tagok érdeklődését, — az elnök a gyűlést föloszlatja. Győr, nov. 5. A győri kerület választmányának ülése október 31-én. Jelen vannak: Major István elnök, Krumpek Sándor pénztárnok, Nagy Kálmán ellenőr, Fekete Ferencz jegyző, Jungi Ferencz, Patkó Imre és Rom Pál. — Major István, újonnan válasz­tott elnök, üdvözli az egybegyült választmányt, örö­mének ad kifejezést, hogy a múlt hó 27-én tartott rendkívüli közgyűlés őt tisztelte meg az elnöki tiszt­tel ; kéri a választmányt, hogy hivatásában támo­gatni szíveskedjék. Az ülést megnyitottnak nyilvá­nítja. Elnök indítványára kimondatott, hogy Gaár Iván úr, volt elnökünk, úgy a központi kerület, vala­mint kerületünk orvosa e választásról jegyzőkönyvi kivonat által értesíttessenek. Elnök az általa veze­tendő ügykezelési rendnek körvonalazását ismerteti rövid szavakban, s a vidéki árszabály-ügyre vonat­kozólag, a kerület által kidolgozottat tartva szem előtt, kész annak keresztülvitelét a czél felé vezetni. A pénztári jelentés a következő : június végén álla­dók 258.38, július-szept.: betegpénztár bevétel 110.05, kiadás 107.63, marad 2.42, rokkantpénztár bevétel 65.55, kiadás nincs, munkanélküli pénztár bevétel 45.50, kiadás 215.24, hiány 169.74. Összes maradvány szept. végén 156.61. — Ezzel az ülés véget ért.

Next