Typographia, 1892 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1892-04-08 / 15. szám

15. szám. — XXIV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Negyedévre .................... 1 frt Fél évre............................. 2 frt Egész évre......................... 4 frt TYPOGRAPHY Budapest, 189H. április 8. HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak. KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Szerkesztőség VIII., Stáhly-utcza 1. sz. A MAGYARORSZÁGI Kiadóhivatal: VIII. Stáhly-utcza 1. sz. KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. A »Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete« központi önképző-osz­­tályának bizottsága vasárnap, f. hó 10-én, d. e. 10 órakor, általános nyomdász-gyűlést tart a Széchenyi-sétatéren levő vendéglő nagytermében, melyre a fővárosi összes nyomdászokat tisztelettel meghívja. Napi­rend: 1. Az önképző-osztálynak, mint árszabály-bizottságnak, leszámolása és leköszönése. — 2. Uj, az egylettől füg­getlenül álló, árszabály-bizottság válasz­tása. — 3. Indítványok. Budapest, 1892 ápril 4. Az önképző-osztály bizottsága. Az általános nyomdász-gyűlés. Az utóbbi években, mint mindenki tudja, az önképző-osztály bizottsága képezte az árszabály-bizottságot s ez a bizottság in­tézte a nyomdászok minden más társa­dalmi mozgalmát is. A volt választmányok az alapszabályokat úgy értelmezték, hogy az önképző-osztálynak erre nemcsak joga van, hanem ez kötelessége is, és e nézete évek során át nem támadtatott meg, a­minek következtében háborítatlanul gya­korolta e tekintetben is munkáját. Az elmúlt évben azonban egyes tagok — olyanok, kik korábban szintén elismer­ték az önképző-osztálynak ezt a jogát és kötelességét — megtámadták a választ­mányt az alapszabályok ily magyarázata miatt és folytonosan zaklatták az egyletet a hatóságnál tett följelentéseikkel. A ható­ságok, nagyon természetesen, foglalkoztak e följelentésekkel, a­minek eredménye aztán az egylet gyanúsítása lett; nem oszlatták ugyan föl az egyletet és a választ­mányt sem helyezték vád alá, de csinál­tak sok kellemetlenséget és költséget. Az igaz, hogy nem fél senki sem az ilyféle emberek ilyféle följelentésétől, mert hát az alapszabályokat akárhogy csűrik és csavarják is, annak mégis csak az az ér­telme, hogy az önképző­ osztály kötelessége az árszabály fölött való őrködés és hogy foglalkozhatni társadalmi kérdésekkel. Ennek dac­ára azonban az önképző­­osztály bizottsága mégis jónak látta, hogy az árszabály-ügyekkel és a társadalmi kérdésekkel való foglalkozást mellőzi, s ezeket az egyleten kívül levőknek nyil­vánítja. E határozatot a bizottság nem azért hozta, mintha belátta volna a régi eljárás alapszabályellenes voltát, hanem csak azért, hogy az egyletet, mint testü­letet, megkímélje mindenféle gyanús em­berek által való meghurczoltatástól. Az egylet ezután tehát tisztán csak a segélyezésnek és önképzésnek él; nem gyanúsíthatja még a legsötétebb rossz­akarat sem azzal, hogy sztrájkokat rendez és hivatalosan részt vesz a munkásmoz­galmakban ; az igaz, hogy ez nagyon szűk hatáskör, de a kényszernek engedve meg kell vele elégednünk. Az agitácziót, az árszabályügyeket majd elvégezzük más­képp az egyleten kívül. Ezért hivatott egybe az önképző­ osztály bizottsága vasárnapra általános nyomdász­­gyűlést; e gyűlésen majd leszámol a bizottság és kéri a nyomdászokat, nem mint egyleti tagokat, hanem csak mint munkásokat, hogy anyagi érdekeik védé­sére és társadalmi mozgalmaik vezetésére válas­szanak egy külön, az egylettel semmiféle viszonyban sem levő bizottságot. Hogy mi lesz e bizottság kötelessége és hatásköre, azt szándékozunk jelen czik­­kü­nkben röviden körvonalazni. Kötelessége lesz, mint már említek, az árszabály-ügyekkel és más társadalmi moz­galmainkkal való foglalkozás és e köte­lességek teljesítésére segédeszközökről való gondoskodás. Hatásköre pedig az legyen, hogy — számolva a viszonyokkal — foly­tonosan törekedjék helyzetünk javítására és a segélyre szorultakat gyámolítsa. E kötelességek teljesítéséhez és a hatás­kör betöltéséhez azonban eszközök is szük­ségesek : ez eszközökről, úgymint a pénz­ről és érdekeltség fölkeltéséről, majd gon­doskodjék az új bizottság, a­mely a maga köréből válas­szon magának elnököt, pénz­tárnokot és jegyzőt. A pénzt illetőleg nincs aggályunk, mert ismerjük a szaktársak áldozatkészségét, az érdekeltséget pedig majd csak föl tudja az új bizottság vala­hogy kelteni. A világ minden egyes munkása küzd az őt elnyomó tőke ellen, de e küzdelem csak úgy vezethet eredményre, ha az egyesek küzdelme testületi küzdelemmé válik; e küzdelem, nagyon természetesen, csak a fönnálló törvények keretében tör­ténhetik, mert ha ezeket átlépik a küzdő felek, úgy küzdelmük nem bírja meg­nyerni a társadalom rokonszenv­ét. Ez a rokonszenv pedig nagyon szükséges. Ne­künk munkásoknak is arra kell tehát töre­kednünk, hogy küzdelmünket — az érde­kelt tőkepénzesek kivételével — mindenki jogosnak ismerje el. A viszonyok jelenleg úgy alakultak, hogy e küzdelmet az egylet, mint testület, nem vezetheti. Más úton és módon kell tehát gondoskodnunk anyagi jó­létünk tovább­fejlesztéséről, mert azt mi nyom­dászok, mint a magyarországi munkás­­osztály legintelligensebb és egyik leg­népesebb testülete, nem tehetjük, hogy összetett kezekkel bámuljunk a jövőbe és ne haladjunk lépést az idővel. Történjék a nyomás bármely helyről és bármily alakban, mi ezelőtt csak annyiban haj­lunk meg, a­mennyiben a fönnálló tör­vények kényszerítenek a meghajolásra; azt azonban, a­mit a törvények megenged­nek, mindig fölhasználjuk helyzetünknek a jövőben való megjavítására. Most a nyomás — mint említők — arra kényszerít bennünket, hogy az egylet csak segélyezzen és a tagok önképzéséről gon­doskodjék ; anyagi helyzetünk javítását és a társadalmi mozgalmakban való rész­vételünket máskép biztosítjuk; választunk majd egy árszabály-bizottságot, a­mely a törvények keretén belül működve intézze az összes nyomdászok minden oly ügyeit, melyeket az egyleti alapszabályok vagy nem engednek meg, vagy — félremagya­­rázva — kétessé tesznek. És hogy ennek a bizottságnak meglegyen működéséhez a törvényes alap, a gyűlés jegyzőkönyvét is fölterjesztjük az illetékes hatósághoz tudomásul vétel végett. Szaktársak ! Láthatjátok a föntebbiek­­ből, hogy a vasárnap tartandó általános nyomdász­gyűlés nagy fontosságú lesz, és e nagy fontosság megkívánja, hogy azon tömegesen vegyetek részt. Hisz a ti érdeketek azt kívánja, hogy legyen olyan bizottság, mely jólétünkről gondoskodik, az egylet érdeke pedig azt kívánja, hogy e bizottság külön álljon az egylettől. A „Typographia“­dalkör viszonyairól. Nagyon szükségesnek tartom a »Typographia«­­dalkör ez évi közgyűléséről, azonkívül egyről­­másról a t. tag- és szaktársaknak referálni. A dalkörnek még eddig minden közgyűlése majdnem egész csendben folyt le, nem fordult elő semmi, a­mi vitára adott volna okot, mert ha látták is egyes tagok, hogy mily helytelen dolgok for­dulnak elő, s hogy mily úton halad a dalkör bizo­nyos tekintetben, az akkori viszonyok szerint nem láthatták még mindig elérkezettnek az időt, hogy e bajokon segíthessenek. Azonban az ez évi közgyűlésen a dalkörnek egy része kénytelenítve volt egyes oly dolgokkal szem­ben állást foglalni, a­melyek a dalkörnek tekin­télyét csak csonkítják. Ugyanis a dalkör műkedvelői előadásainál min­dig német színdarabok kerülnek színre, míg magyar darabok csak úgy hébe-korba, de azok is csak úgy erőltetve, kénytelen-kelletlen adatnak elő, mint mikor az ember kénytelen a kutyának konczot adni, hogy ne harapjon s ne ugasson. Nagyon helytelen érveléssel állt elő Hercsek János a köz­gyűlésen, midőn azt mondotta, hogy azért nem adathatunk magyar színdarabokat elő, mivel a dal­körnek német közönsége van. Az nem igaz, mert kivéve 8—10 pártoló tagot, a dalkörnek minden tagja tisztán beszél magyarul. Miért tud a katho­­likus legényegylet oly szép közönséget összehozni műkedvelői előadásain, pedig soha sem ad elő német színdarabot, hanem mindig magyart ? Hisz ez is Budán van, nem Budakészen. Miért ne tud­nánk mi is ezt tenni, mikor oly szép alkalmunk volt ezt tehetni, midőn Bártfay fölajánlotta a dal­körnek, hogy teljesen ingyen játszik a téli hóna­pokban szini növendékeivel. Mily kedvező alkalom volt ez. Azonban a dalkör választmánya ezt vissza­utasította, a miben oroszlán része a föntebb emlí­tett t­ urnák és zsoldosainak volt. Én valóban nem foghatom föl, hogy ez a t­­ár mit akar ezzel el­érni ; nem csodálkoznék, ha tán a dalkörnek ezek a német előadások valami szép anyagi hasznot nyújtanának, s attól tartana, hogy ettől a dalkör elesnék, ha a német előadásokat kiküszöbölnénk a dalkörből. De ellenkezője bizonyul, mert úgy látszik, hogy a budai közönség jó része megutálta ezeket a fajtalan német darabokat, a­mi a követ­kezőkben bizonyul: A dalkör műkedvelői előadá­sokra kiadott 333 frt 61 krt, bevétele volt 198 frt. Valóban szép eredmény. 135 frt 61 kr. defic­it. Tehát a dalkör az anyaegylettől húzott 120 frt szubvencziót mind erre a nemes czélra pocsékolja, sőt még 15 frt 61 frt ráfizet a tagok illetékeiből. Úgy tudom, hogy a katholikus legény-egyletnél nincs defic­it, s azok magyar előadásokat tartanak.

Next