Typographia, 1892 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1892-04-08 / 15. szám
15. szám. — XXIV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Negyedévre .................... 1 frt Fél évre............................. 2 frt Egész évre......................... 4 frt TYPOGRAPHY Budapest, 189H. április 8. HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak. KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Szerkesztőség VIII., Stáhly-utcza 1. sz. A MAGYARORSZÁGI Kiadóhivatal: VIII. Stáhly-utcza 1. sz. KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. A »Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete« központi önképző-osztályának bizottsága vasárnap, f. hó 10-én, d. e. 10 órakor, általános nyomdász-gyűlést tart a Széchenyi-sétatéren levő vendéglő nagytermében, melyre a fővárosi összes nyomdászokat tisztelettel meghívja. Napirend: 1. Az önképző-osztálynak, mint árszabály-bizottságnak, leszámolása és leköszönése. — 2. Uj, az egylettől függetlenül álló, árszabály-bizottság választása. — 3. Indítványok. Budapest, 1892 ápril 4. Az önképző-osztály bizottsága. Az általános nyomdász-gyűlés. Az utóbbi években, mint mindenki tudja, az önképző-osztály bizottsága képezte az árszabály-bizottságot s ez a bizottság intézte a nyomdászok minden más társadalmi mozgalmát is. A volt választmányok az alapszabályokat úgy értelmezték, hogy az önképző-osztálynak erre nemcsak joga van, hanem ez kötelessége is, és e nézete évek során át nem támadtatott meg, aminek következtében háborítatlanul gyakorolta e tekintetben is munkáját. Az elmúlt évben azonban egyes tagok — olyanok, kik korábban szintén elismerték az önképző-osztálynak ezt a jogát és kötelességét — megtámadták a választmányt az alapszabályok ily magyarázata miatt és folytonosan zaklatták az egyletet a hatóságnál tett följelentéseikkel. A hatóságok, nagyon természetesen, foglalkoztak e följelentésekkel, aminek eredménye aztán az egylet gyanúsítása lett; nem oszlatták ugyan föl az egyletet és a választmányt sem helyezték vád alá, de csináltak sok kellemetlenséget és költséget. Az igaz, hogy nem fél senki sem az ilyféle emberek ilyféle följelentésétől, mert hát az alapszabályokat akárhogy csűrik és csavarják is, annak mégis csak az az értelme, hogy az önképző osztály kötelessége az árszabály fölött való őrködés és hogy foglalkozhatni társadalmi kérdésekkel. Ennek dacára azonban az önképzőosztály bizottsága mégis jónak látta, hogy az árszabály-ügyekkel és a társadalmi kérdésekkel való foglalkozást mellőzi, s ezeket az egyleten kívül levőknek nyilvánítja. E határozatot a bizottság nem azért hozta, mintha belátta volna a régi eljárás alapszabályellenes voltát, hanem csak azért, hogy az egyletet, mint testületet, megkímélje mindenféle gyanús emberek által való meghurczoltatástól. Az egylet ezután tehát tisztán csak a segélyezésnek és önképzésnek él; nem gyanúsíthatja még a legsötétebb rosszakarat sem azzal, hogy sztrájkokat rendez és hivatalosan részt vesz a munkásmozgalmakban ; az igaz, hogy ez nagyon szűk hatáskör, de a kényszernek engedve meg kell vele elégednünk. Az agitácziót, az árszabályügyeket majd elvégezzük másképp az egyleten kívül. Ezért hivatott egybe az önképző osztály bizottsága vasárnapra általános nyomdászgyűlést; e gyűlésen majd leszámol a bizottság és kéri a nyomdászokat, nem mint egyleti tagokat, hanem csak mint munkásokat, hogy anyagi érdekeik védésére és társadalmi mozgalmaik vezetésére válasszanak egy külön, az egylettel semmiféle viszonyban sem levő bizottságot. Hogy mi lesz e bizottság kötelessége és hatásköre, azt szándékozunk jelen czikkünkben röviden körvonalazni. Kötelessége lesz, mint már említek, az árszabály-ügyekkel és más társadalmi mozgalmainkkal való foglalkozás és e kötelességek teljesítésére segédeszközökről való gondoskodás. Hatásköre pedig az legyen, hogy — számolva a viszonyokkal — folytonosan törekedjék helyzetünk javítására és a segélyre szorultakat gyámolítsa. E kötelességek teljesítéséhez és a hatáskör betöltéséhez azonban eszközök is szükségesek : ez eszközökről, úgymint a pénzről és érdekeltség fölkeltéséről, majd gondoskodjék az új bizottság, amely a maga köréből válasszon magának elnököt, pénztárnokot és jegyzőt. A pénzt illetőleg nincs aggályunk, mert ismerjük a szaktársak áldozatkészségét, az érdekeltséget pedig majd csak föl tudja az új bizottság valahogy kelteni. A világ minden egyes munkása küzd az őt elnyomó tőke ellen, de e küzdelem csak úgy vezethet eredményre, ha az egyesek küzdelme testületi küzdelemmé válik; e küzdelem, nagyon természetesen, csak a fönnálló törvények keretében történhetik, mert ha ezeket átlépik a küzdő felek, úgy küzdelmük nem bírja megnyerni a társadalom rokonszenvét. Ez a rokonszenv pedig nagyon szükséges. Nekünk munkásoknak is arra kell tehát törekednünk, hogy küzdelmünket — az érdekelt tőkepénzesek kivételével — mindenki jogosnak ismerje el. A viszonyok jelenleg úgy alakultak, hogy e küzdelmet az egylet, mint testület, nem vezetheti. Más úton és módon kell tehát gondoskodnunk anyagi jólétünk továbbfejlesztéséről, mert azt mi nyomdászok, mint a magyarországi munkásosztály legintelligensebb és egyik legnépesebb testülete, nem tehetjük, hogy összetett kezekkel bámuljunk a jövőbe és ne haladjunk lépést az idővel. Történjék a nyomás bármely helyről és bármily alakban, mi ezelőtt csak annyiban hajlunk meg, amennyiben a fönnálló törvények kényszerítenek a meghajolásra; azt azonban, amit a törvények megengednek, mindig fölhasználjuk helyzetünknek a jövőben való megjavítására. Most a nyomás — mint említők — arra kényszerít bennünket, hogy az egylet csak segélyezzen és a tagok önképzéséről gondoskodjék ; anyagi helyzetünk javítását és a társadalmi mozgalmakban való részvételünket máskép biztosítjuk; választunk majd egy árszabály-bizottságot, amely a törvények keretén belül működve intézze az összes nyomdászok minden oly ügyeit, melyeket az egyleti alapszabályok vagy nem engednek meg, vagy — félremagyarázva — kétessé tesznek. És hogy ennek a bizottságnak meglegyen működéséhez a törvényes alap, a gyűlés jegyzőkönyvét is fölterjesztjük az illetékes hatósághoz tudomásul vétel végett. Szaktársak ! Láthatjátok a föntebbiekből, hogy a vasárnap tartandó általános nyomdászgyűlés nagy fontosságú lesz, és e nagy fontosság megkívánja, hogy azon tömegesen vegyetek részt. Hisz a ti érdeketek azt kívánja, hogy legyen olyan bizottság, mely jólétünkről gondoskodik, az egylet érdeke pedig azt kívánja, hogy e bizottság külön álljon az egylettől. A „Typographia“dalkör viszonyairól. Nagyon szükségesnek tartom a »Typographia«dalkör ez évi közgyűléséről, azonkívül egyrőlmásról a t. tag- és szaktársaknak referálni. A dalkörnek még eddig minden közgyűlése majdnem egész csendben folyt le, nem fordult elő semmi, ami vitára adott volna okot, mert ha látták is egyes tagok, hogy mily helytelen dolgok fordulnak elő, s hogy mily úton halad a dalkör bizonyos tekintetben, az akkori viszonyok szerint nem láthatták még mindig elérkezettnek az időt, hogy e bajokon segíthessenek. Azonban az ez évi közgyűlésen a dalkörnek egy része kénytelenítve volt egyes oly dolgokkal szemben állást foglalni, amelyek a dalkörnek tekintélyét csak csonkítják. Ugyanis a dalkör műkedvelői előadásainál mindig német színdarabok kerülnek színre, míg magyar darabok csak úgy hébe-korba, de azok is csak úgy erőltetve, kénytelen-kelletlen adatnak elő, mint mikor az ember kénytelen a kutyának konczot adni, hogy ne harapjon s ne ugasson. Nagyon helytelen érveléssel állt elő Hercsek János a közgyűlésen, midőn azt mondotta, hogy azért nem adathatunk magyar színdarabokat elő, mivel a dalkörnek német közönsége van. Az nem igaz, mert kivéve 8—10 pártoló tagot, a dalkörnek minden tagja tisztán beszél magyarul. Miért tud a katholikus legényegylet oly szép közönséget összehozni műkedvelői előadásain, pedig soha sem ad elő német színdarabot, hanem mindig magyart ? Hisz ez is Budán van, nem Budakészen. Miért ne tudnánk mi is ezt tenni, mikor oly szép alkalmunk volt ezt tehetni, midőn Bártfay fölajánlotta a dalkörnek, hogy teljesen ingyen játszik a téli hónapokban szini növendékeivel. Mily kedvező alkalom volt ez. Azonban a dalkör választmánya ezt visszautasította, a miben oroszlán része a föntebb említett t urnák és zsoldosainak volt. Én valóban nem foghatom föl, hogy ez a tár mit akar ezzel elérni ; nem csodálkoznék, ha tán a dalkörnek ezek a német előadások valami szép anyagi hasznot nyújtanának, s attól tartana, hogy ettől a dalkör elesnék, ha a német előadásokat kiküszöbölnénk a dalkörből. De ellenkezője bizonyul, mert úgy látszik, hogy a budai közönség jó része megutálta ezeket a fajtalan német darabokat, ami a következőkben bizonyul: A dalkör műkedvelői előadásokra kiadott 333 frt 61 krt, bevétele volt 198 frt. Valóban szép eredmény. 135 frt 61 kr. deficit. Tehát a dalkör az anyaegylettől húzott 120 frt szubvencziót mind erre a nemes czélra pocsékolja, sőt még 15 frt 61 frt ráfizet a tagok illetékeiből. Úgy tudom, hogy a katholikus legény-egyletnél nincs deficit, s azok magyar előadásokat tartanak.