Typographia, 1904 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1904-09-30 / 40. szám
1904. meg, ha mindjárt drágább is az, mert arra van szükségem. Hogy a magyar műveket a kiadók csak részletfizetésre tudják eladni, ez nem ok a munkások helyzete megjavításának megtagadására, mert könyveket nemcsak a magyar könyvkiadók adják a el részletfizetésre, hanem a külföldiek is, daczára a könyvek könnyen érthető olcsóbbságának. Ilyen fölfogások mellett ne csodálkozzon Rákosi Jenő, az Esti Újság és a Budapesti Hírlap kiadója azon, ha a munkások egymásután kivándorolnak, mert puszta hazafiságból ők sem dolgozhatnak nyomorúságos munkadíjakért, hanem kimennek oda, ahol a megélhetés is könnyebb és a díjazás meg háromszorta nagyobb. Legyenek a nagyközönség és a kiadók olyan hazafiasak, hogy a munkás megélhetése végett ne sajnáljanak néhány fillérrel többet fizetni és így a munkást az országnak megtartani. Ha az Esti Újság és a Budapesti Hírlap szocziológusai tovább is így fogják föl az ő feladataikat, akkor Rákosi Jenő sohase fogja elérni azt, hogy az ő magyarjai az országban 30 millióra szaporodjanak, mert bizony senki sem fog nekik koplalni és nyomorogni, ha nem kénytelen vele és elmennek oda, ahol jobban megélhetnek. Szaktársak! Agitáljatok a «Népszava» napilap érdekében. TYPOGRAPHIA SZEPTEMBER 30. A legutóbbi nyomdászgyüléshez. A szokatlan érdeklődés mellett megtartott nyomdászgyülés örömmel töltött el minden, a közügyek iránt érdeklődő szaktársat, mert hosszú idő óta ez az első eset, hogy a nyomdászok olyan gyűlést látogatnak tömegesen, amely nem szakmabeli, hanem általános érdekű napirenddel hivatott egybe. Szükséges is, hogy a tespedés, bágyadtság megszűnjön, mert a meglevő jogok kihasználása legnagyobb biztosítéka annak, hogy az újabb jogok szerzéséhez szükséges energia rendelkezésre áll. Ezúttal ne szóljunk a napirend politikai részéről, mert a szakszervezetek ellen indított hajszát elsősorban politikai ténynek tekinthetjük, hanem szóljunk a másik pontjáról a napirendnek, amely elsősorban és kizárólag gazdasági kérdés, bár elismerjük, hogy a politikai és gazdasági kérdés egymással ikertestvérek. A panasz, amely az élelmiszerek drágulása ellen fölmerült, jogos s nagyon helyesen jegyezte meg az előadó Rothenstein szaktárs, hogy a drágítás mesterkélt, daczára a kedvezőtlen termési viszonyoknak. Látjuk ezt különösen a legfontosabb élelmi czikknél, a lisztnél, amelynek a spekuláczió következtében rohamosan emelkedett az ára s most, mikor a gazdák és malmok nem bírták még magasabbra «srófolni» az árakat, kényszerültek kilépni rezervált álláspontjukból, miáltal a búzakínálat nagyobb lett, mint a vetelkedv s aminek egyenes következménye az árak fokozatos hanyatlása lett. Ámde, azt hisszük, hogy az előadó szaktárs, amikor nagy készültséggel mutatott rá magára a bajra, teljesen megfeledkezett arról, hogy a kiváncsi hallgatóságnak bizonyos utat mutasson, a mélyen haladva elejét vághatná a jövőben ismétlődő spekulatív drágulásnak. Csupán Lakatos szaktárs beszédében találtunk némi útbaigazítást e kérdésről, bár itt is csak burkoltan, amennyiben tömörülésre hívja fel a munkásságot. E sorok írója megengedi magának, hogy a Lakatos szaktárs által fölvetett témát tovább folytassa s bizonyítani igyekezzen, hogy «minden szép szónál többet ér a tett.» A fogyasztás terén űzött áruuzsora ellen csak a fogyasztók tömörülése által segíthetünk. Ennek a tömörülésnek formája a fogyasztási szövetkezés. Csak akkor, ha a fogyasztók intenzíven tömörülnek, képesek megtörni azt a sajnálatos törekvést, amely az élelmiszerek mesterséges megdrágításával sújtja a nép széles rétegeit. Mert a fogyasztásra való szövetkezés egyenes következése a termelésre való szövetkezés s ahol a termelés és fogyasztás közérdeket szolgáló módon szabályozva van, ott megszűnt a spekuláczió lelketlen kizsákmányolása. Ne felejtsük el sohasem, hogy a munkások felszabadítása csak a munkásosztály műve lehet. Helyes, ha tiltakozunk a hatóságok és spekulánsok túlkapásai ellen, de nem elegendő. Mert a tiltakozástól nem lakik jól a gyomor s a legszebb szónoklat sem nyújt táplálékot az éhes gyermeknek. Tömörüljünk tehát fogyasztási szövetkezetben s igyekezzünk annak helyes vezettetése által oly hatalom lenni, a mely dirigálja a piaczot s a melyet nem a piacz dirigál. Ennyit a legutóbbi nyomdászgyüléshez. D—sch G—a. LEVELEZÉS. Budapest, szeptember 24. (Egy «humánus» intézmény.) Ugyan hol van az ? Itt Budapesten. Ezt kerületi betegsegélyző pénztárnak nevezik. Ezen «humánus» czímet nem a szaktársak, sem pedig az általánosság adta meg ezen intézménynek, hanem ennek nagyfejü, tudákos megalkotói. Hogy mennyire humánusak az urak — röviden, csupán a száraz tényállást akarom szaktársaim tudomására adni — álljon itt az alábbi eset: Hosszabb ideig szenvedtem egy betegségben, míg végre elhatároztam, hogy megoperáltatom magamat. A sebészeti osztály vezetőjének, dr. Hüttl Hümér tanár úrnak szólva, beinternált a poliklinikára, hol megoperált és egy heti fekvés után újra jelentkeztem nála további kötözgetés miatt. Tudomásomra adta, hogy minden második nap kell jelentkeznem és hogy egész nap a szabadban tartózkodva, jól táplálkozzam. Hűen követtem tanácsait, várva a seb gyógyulását, mely nem igen megy hirtelen. E hó 12-én megvizsgált és munkaképtelennek jelentett, nyugtámmal a pénztárhoz mentem, honnan a főorvoshoz utasítottak fölülvizsgálás miatt. Ott benn dr. Jurkiny Emil «főorvos-helyettes» vizsgálja (?) a betegeket. Kérdéseire elmondtam, mi a foglalkozásom, mi volt a betegségem. Erre ez a «főorvos helyettes úr» egyszerűen, megvizsgálás nélkül kijelentett, munkaképesnek tartott. Nagyon természetes, hogy én ez ellen tiltakoztam és követeltem megvizsgáltatásomat, mire ő távozásra intett. Bemenve a hivatalba, találkoztam Tanay József úrral, a pénztár elnök-helyettesével. Panaszomat előadván, csodálkozását fejezte ki azon, hogy a tanár véleményének ellenére a «főorvoshelyettes» kijelentett és azt a tanácsot adta, hogy kérjem megvizsgáltatásomat, mit én meg is tettem. Mivel látta, hogy én nem tágítok, a következő szavakat vetette papirosra: «Kérlek, munkaképességre nézve fölülvizsgálni szíveskedj. Dr. Jurkiny.» Átadta ezt egy hivatalnoknak, ki bevezetett dr. Mándoki Mór úrhoz, a másik főorvos-helyetteshez, ki megvizsgált és munkaképtelennek jelentett. Hát mi ez, nem komédia ? Arczulcsapása minden igazságnak. Hol itt a humanizmus ? Hogy lehet egy ilyen ember óo.oop munkás főorvos-helyettese ?! A mi nagy uraink talán barmaikat sem bíznák az ily orvosra. De munkásoknak ez is jó. De folytatom. E hó 20-án újból fölülvizsgálatra lettem utasítva a pénztártól. Dr. Jurking úr keresztkérdésekkel faggatott, mint egy gonosztevőt. Többek között azt kérdi, hogy mit csinálok egész nap. Sétálok, ülök, fekszem stb. feleltem neki. Ki mondta magának, hogy egész nap a szabadban tartózkodhat ? Dr. Hüttl tanár úr, feleltem reá. «Az nem igaz !» pattant föl. «Ezek után otthon kell tartózkodnia, csak 10—2-ig időzhet a szabadban.» Nagy bizalmatlanságom, mely ezen «orvossal» szemben volt, arra buzdított, hogy ezen újabb intézkedést a tanárnak értésére adjam, mit én azonnal meg is tettem. De a tanár azt felelte, hogy nem tehet semmit. A főorvos-helyettes így akarja, tehát így kell lenni. Távozófélben voltam, de kissé megálltam, mivel hallottam, hogy rólam van szó. A tanár a mellette ülő asszisztensének a következőket mondta: „Ezen betegnek szabadban kellene időzni, mivel tbc-ra hajlama van, de a főorvos-helyettes azt rendelte, hogy otthon tartózkodjék.» Azt hiszem, szaktársak, ennél nagyobb gazság nem kell. Legnagyobb sajnálatomra nem egyedül voltam a főorvos-helyettes úrnál, midőn azt mondta, hogy hazudok, különben hazugságban őszülő fejecskéjét megsz irogattam volna. Hogy sikeresen operált bajom összefüggésben van a tuberkulózissal, sejtettem. De a fönt elhangzott szavak meggyőztek erről. Most a t. szaktársakhoz egynéhány szót. Becses figyelmükbe ajánlom dr. Jurking «orvos» urat. Ha netalán dolguk akad vele, mutassák meg neki, hogy szervezett, öntudatos munkásokkal áll szemben. Oktassák ki beteg, de nem nyomdász munkástestvéreinket is arra, hogy mik az ő jogaik, mert tanúja voltam nem egyszer, mily gyalázatos módon bánnak el a betegekkel. Horovicz Dávid, Arad, szeptember 11. Jegyzőkönyv az e napon tartott szakegyesületi rendkívüli közgyűlésről. Jelen van Eibenschütz Adolf elnöklete alatt 40 szaktárs. Elnök szaktárs megnyitja a rendkívüli közgyűlést és kéri a jegyzőkönyv fölolvasását, amit, miután tudomásul vették, két szaktárs hitelesít.—Elnök szaktárs a lakásügyben referál. Közgyűlés megbízza elnök és pénztáros szaktársakat az elintézéssel. — Elnök szaktárs indítványozza, hogy fejezze ki a mai rendkívüli közgyűlés rosszalását a «Typ.» jelenlegi szerkesztősége ellen, hogy szaklapunkban, illetve ennek két legutolsó számában ismét a személyeskedésnek ad helyet, amit a közgyűlés, többek hozzászólása után, egyhangúlag elfogad s megbízza elnök és jegyző szaktársakat, hogy ezt külön jegyzőkönyvi kivonatban hozza a «Typ.» szerkesztősége tudomására. (A rosszalásról szóló jegyzőkönyvi kivonatot megkaptuk és ezt tisztelettel tudomásul vesszük. Köszönjük. Ez ellen nincs is kifogásunk, bár mi a budapesti bizalmi férfiak határozatából kifolyólag foglalkoztunk — és pedig nem szívesen — ez egyébként is kényes üggyel. Tiltakozunk azonban az ellen, hogy a személyeskedést mi kezdtük volna. Mi csak tájékozással kívántunk szolgálni a gomba módjára szaporodó vidéki körlevelekkel szemben, melyek csak úgy nyüzsögtek a sok személyeskedéstől és a szervező_ bizottság ellen szórt alaptalan, jogtalan vádaktól. És ez kötelességünk volt. Lehet, hogy ez nem tetszik egyes szaktársaknak, vagy egyes városok szaktársainak, de hát erről mi nem tehetünk. Szerki Holló szaktárs indítványozza, hogy Peidl Gyula szaktárs részére mi is indítsunk gyűjtést, s hogy erre a czélra egy bizonyos összeget adjon minden szaktárs. Egyhangúlag elfogadtatott. — Willner szaktárs indítványozza, hogy tiltsa be Szakegyesületünk a még ma is divó kártyajátékot. Szótöbbséggel elfogadtatott. — Willner szaktárs indítványozza, hogy rendezzen a vezetőség Szakegyesületünkben fölolvasásokat, egyszer szakfölolvasást, másszor pedig kérjen föl helybeli orvosokat, esetleg jogászokat fölolvasások tartására. Egyhangúlag elfogadtatott s a vezetőség utasittatott ily értelemben eljárni. — Gyűlés vége. M—s. Baja, szeptember 19. Jegyzőkönyv, fölvétetett a «Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete» bajai fiókjának julius hó 31-én tartott rendes havi gyűléséről. — Jelen voltak ifj. Nánay Lajos elnöklete alatt az egybehívott szaktársak. — Elnök üdvözli a megjelenteket, a gyűlést megnyitja. — Elnök fölhívására jegyző fölolvassa a mult hóról szóló gyűlés jegyzőkönyvét, melyet Weinberger Lajos és Tinusz Antal szaktársak hitelesítettek. E tárgy befejezése után pénztáros terjesztette elő jelentését, mely a következő: Bevétel julius hóban 5 kor. 40 fill. ; kiadás 5 kor. 32 fill. ; hátralék julius hóban 1 kor. — Elnök jelenti, hogy helyicsoportunk pénztárosa Nánay Aurél szaktárs rövid idő múlva megválik állásától, mert katonai kötelezettségének kell eleget tenni, kéri, hogy a szaktársak válasszanak helyébe egy új pénztárost. Okrona József szaktárs Tinusz Antalt ajánlja ezen állás betöltésére (mire elnök Tinusz szaktársat fölszólítja, hajlandó-e elfogadni). Tinusz a pénztárnoki állást elfogadja és egyben megköszöni a szaktársak beléhelyezett bizalmát. Apróbb ügyek elintézése után elnök a gyűlést bezárja. ■ Bakonyi Ferencz: Beszterczebánya, szeptember 13. (Kanász —faktor.) Nehogy valaki azt tételezze föl, hogy egy kanász faktorrá művelődött, megjegyzem, hogy nem arról lesz szó, hanem igenis arról, hogy egy Vial K. nevű szaktárs (?!), ki a beszterczebányai Macoldféle nyomda legújabb faktora, kanász-intelligencziával rendelkezik. Nem tudható, honnan szabadult ide az illető, de annyi már kitűnt, hogy nem egyleti tag. Mint új embernek első ténykedése oda irányul, hogy a munkaerő olcsóbbá tétessék. E végből kezdi rostálni a személyzetet, hogy helyettük susztereket alkalmazhasson, ha ilyet ugyan kap ; kilátásba helyezte még azt is, hogy: «lesz inas,elég!» — Szerencse azonban, hogy ehhez még másnak is lesz hozzászólása. Ez a díszes alak kondícziójának második napján a következő, nagyon kevés intelligencziát sejtető ordítással illette egyik szaktársunkat: *s . . . . e rugóm, hogy mindjárt kiröpül» — Nem hiszem, hogy az illető a táncz-, ének- és úszóiskolán kívül még elemi iskolát is végzett; ezen az alapon tehát nem is kívánható tőle tisztességesebb modor, de mint faktortól elvárható, hogy személyzetével szemben illendő hangon és modorban beszéljen, mert ellenkező esetben arra kényszeríti a személyzet tagjait, hogy fokossal járjanak a nyomdába. Vele szemben nagyon is beigazolt, ha a személyzet oly kurtán bánik, mint egy veszett ebbel, ami remélhetőleg be is fog következni. Végül még eme díszes alak főnökéhez volna ama megjegyzésem, hogy jobban tenné, ha nyomdájában nem kanászt, hanem tisztességes szakmunkást alkalmazna faktornak, aki főnök és személyzet közt a kölcsönös bizalmat és jó viszonyt fönn tudná tartani. Természetesen ilyen egyént ne a nem egyleti tagok sorában keressen. Addig, mig kanász vezeti a nyomdáját, nem is lesz tisztességes munkása s igy elérheti még azt is, hogy nemcsak a gép-, de a szedőszemélyzete is 7-szer változik egy fél esztendőben. Ez a pöffeszkedő kanász pedig tudomásul veheti, hogy meg fogjuk tanítani — móresre 1 Korbács. Kolozsvár, szeptember 13. Szakegyleti választmányi ülés. Jelen van Tatai Gyula elnök és hét választmányi tag. — Elnök az ülést megnyitja. — Jegyző fölolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. — Pénztáros előterjeszti jelentését a következőkben: Bevétel: áldozat a mult hóról 4060 kor., tagilletékekből 8240 kor. Kiadás : 2440 kor., maradvány 58 kor. Uj tagul belépett Csíki József. — Kripeczky János, mivel három ülésről igazolatlanul maradt távol, a választmányi tagok sorából töröltetik. — Nuszbächer szaktárs hét könyv adománya köszönettel vétetett. — Jardáki Lajos alkönyvtáros helyett, mivel a városból eltávozott, egyhangúlag Miklé Dániel szaktárs lett megválasztva. — Könyvtáros jelentést tesz, hogy