Typographia, 1904 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1904-09-30 / 40. szám

1904. meg, ha mindjárt drágább is az, mert arra van szükségem. Hogy a magyar műveket a kiadók csak részlet­­fizetésre tudják eladni, ez nem ok a munkások helyzete megjavításának megtagadására, mert könyveket nemcsak a magyar könyvkiadók adják a el részletfizetésre, hanem a külföldiek is, daczára a könyvek könnyen érthető olcsóbbságának. Ilyen fölfogások mellett ne csodálkozzon Rákosi Jenő, az Esti Újság és a Budapesti Hírlap kiadója azon, ha a munkások egymásután kivándorolnak, mert puszta hazafiságból ők sem dolgozhatnak nyo­morúságos munkadíjakért, hanem kimennek oda, a­hol a megélhetés is könnyebb és a díjazás meg háromszorta nagyobb. Legyenek a nagyközönség és a kiadók olyan hazafiasak, hogy a munkás megélhetése végett ne sajnáljanak néhány fillérrel többet fizetni és így a munkást az országnak megtartani. Ha az Esti Újság és a Budapesti Hírlap szo­­cziológusai tovább is így fogják föl az ő feladataikat, akkor Rákosi Jenő sohase fogja elérni azt, hogy az ő magyarjai az országban 30 millióra szaporodjanak, mert bizony senki sem fog nekik koplalni és nyo­morogni, ha nem kénytelen vele és elmennek oda, a­hol jobban megélhetnek.­­ Szaktársak! Agitáljatok a «Népszava» napilap érdekében. TYPOGRAP­HIA SZEPTEMBER 30. A legutóbbi nyomdászgyüléshez. A szokatlan érdeklődés mellett megtartott nyom­­dászgyülés örömmel töltött el minden, a közügyek iránt érdeklődő szaktársat, mert hosszú idő óta ez az első eset, hogy a nyomdászok olyan gyűlést látogatnak tömegesen, a­mely nem szakmabeli, hanem általános érdekű napirenddel hivatott egybe. Szükséges is, hogy a tespedés, bágyadtság meg­szűnjön, mert a meglevő jogok kihasználása leg­­nagyobb biztosítéka annak, hogy az újabb jogok szerzéséhez szükséges energia rendelkezésre áll. Ezúttal ne szóljunk a napirend politikai részéről, mert a szakszervezetek ellen indított hajszát első­sorban politikai ténynek tekinthetjük, hanem szól­junk a másik pontjáról a napirendnek, a­mely első­sorban és kizárólag gazdasági kérdés, bár elismer­­jük, hogy a politikai és gazdasági kérdés egymással ikertestvérek. A panasz, a­mely az élelmi­szerek drágulása ellen fölmerült, jogos s nagyon helyesen jegyezte meg az előadó Rothenstein szaktárs, hogy a drágítás mesterkélt, daczára a kedvezőtlen termési viszonyok­nak. Látjuk ezt különösen a legfontosabb élelmi czikknél, a lisztnél, a­melynek a spekuláczió kö­vetkeztében rohamosan emelkedett az ára s most, mikor a gazdák és malmok nem bírták még maga­sabbra­ «srófolni» az árakat, kényszerültek kilépni rezervált álláspontjukból, miáltal a búzakínálat nagyobb lett, mint a vetelkedv s a­minek egyenes következménye az árak fokozatos hanyatlása lett. Ámde, azt hisszük, hogy az előadó szaktárs, a­mikor nagy készültséggel mutatott rá magára a bajra, teljesen megfeledkezett arról, hogy a kiváncsi hallgatóságnak bizonyos utat mutasson, a mélyen haladva elejét vághatná a jövőben ismétlődő spe­kulatív drágulásnak. Csupán Lakatos szaktárs beszédében találtunk némi útbaigazítást e kérdésről, bár itt is csak bur­koltan, a­mennyiben tömörülésre hívja fel a mun­kásságot. E sorok írója megengedi magának, hogy a Lakatos szaktárs által fölvetett témát tovább folytassa s bizonyítani igyekezzen, hogy «minden szép szónál többet ér a tett.» A fogyasztás terén űzött áruuzsora ellen csak a fogyasztók tömörülése által segíthetünk. Ennek a tömörülésnek formája a fogyasztási szövetkezés. Csak­ akkor, ha a fogyasztók intenzíven tömörül­nek, képesek megtörni azt a sajnálatos törekvést, a­mely az élelmi­szerek mesterséges megdrágításával sújtja a nép széles rétegeit. Mert a fogyasztásra való szövetkezés egyenes következése a termelésre való szövetkezés s a­hol a termelés és fogyasztás közérdeket szolgáló módon szabályozva van, ott megszűnt a spekuláczió lelket­len kizsákmányolása. Ne felejtsük el sohasem, hogy a­­ munkások fel­szabadítása csak a munkásosztály műve lehet­. Helyes, ha tiltakozunk a hatóságok és spekulánsok túlkapásai ellen, de nem elegendő. Mert a tiltako­zástól nem lakik jól a gyomor s a legszebb szó­noklat sem nyújt táplálékot az éhes gyermeknek. Tömörüljünk tehát fogyasztási szövetkezetben s igyekezzünk annak helyes vezettetése által oly hatalom lenni, a mely dirigálja a piaczot s a melyet nem a piacz dirigál. Ennyit a legutóbbi nyomdászgyüléshez. D—sch G—a. LEVELEZÉS. Budapest, szeptember 24. (Egy «humánus» intéz­mény.) Ugyan hol van az ? Itt Budapesten. Ezt kerületi betegsegélyző pénztárnak nevezik. Ezen «humánus» czímet nem a szaktársak, sem pedig az általánosság adta meg ezen intézménynek, hanem ennek nagyfejü, tudákos megalkotói. Hogy mennyire humánusak az urak — röviden, csupán a száraz tényállást akarom szaktársaim tudomására adni — álljon itt az alábbi eset: Hosszabb ideig szenvedtem egy betegségben, míg végre elhatároztam, hogy megoperáltatom magamat. A sebészeti osztály veze­tőjének, dr. Hüttl Hümér tanár úrnak szólva, be­internált a poliklinikára, hol megoperált és egy heti fekvés után újra jelentkeztem nála további kötöz­­getés miatt. Tudomásomra adta, hogy minden második nap kell jelentkeznem és hogy egész nap a szabadban tartózkodva, jól táplálkozzam. Hűen követtem tanácsait, várva a seb gyógyulását, mely nem igen megy hirtelen. E hó 12-én megvizsgált és munkaképtelennek jelentett, nyugtámmal a pénz­tárhoz mentem, honnan a főorvoshoz utasítottak fölülvizsgálás miatt. Ott benn dr. Jurkiny Emil «fő­orvos-helyettes» vizsgálja (?) a betegeket. Kérdéseire elmondtam, mi a foglalkozásom, mi volt a beteg­ségem. Erre ez a «főorvos helyettes úr» egyszerűen, megvizsgálás nélkül kijelentett, munkaképesnek tartott. Nagyon természetes, hogy én ez ellen tilta­koztam és követeltem megvizsgáltatásomat, mire ő távozásra intett. Bemenve a hivatalba, találkoztam Tanay József úrral, a pénztár elnök-helyettesével. Panaszomat előadván, csodálkozását fejezte ki azon, hogy a tanár véleményének ellenére a «főorvos­helyettes» kijelentett és azt a tanácsot adta, hogy kérjem megvizsgáltatásomat, mit én meg is tettem. Mivel látta, hogy én nem tágítok, a következő szavakat vetette papirosra: «Kérlek, munkaképes­ségre nézve fölülvizsgálni szíveskedj. Dr. Jurkiny.» Átadta ezt egy hivatalnoknak, ki bevezetett dr. Mándoki Mór úrhoz, a másik főorvos-helyetteshez, ki megvizsgált és munkaképtelennek jelentett. Hát mi ez, nem komédia ? Arczulcsapása minden igaz­ságnak. Hol itt a humanizmus ? Hogy lehet egy ilyen ember óo.oop munkás főorvos-helyettese ?! A mi nagy uraink talán barmaikat sem bíznák az ily orvosra. De munkásoknak ez is jó. De folytatom. E hó 20-án újból fölülvizsgálatra lettem utasítva a pénztártól. Dr. Jurking úr keresztkérdésekkel fag­gatott, mint egy gonosztevőt. Többek között azt kérdi, hogy mit csinálok egész nap. Sétálok, ülök, fekszem stb. feleltem neki. Ki mondta magának, hogy egész nap a szabadban tartózkodhat ? Dr. Hüttl tanár úr, feleltem reá. «Az nem igaz !» pattant föl. «Ezek után otthon kell tartózkodnia, csak 10—2-ig időzhet a szabadban.» Nagy­ bizalmatlanságom, mely ezen «orvossal» szemben volt, arra buzdított, hogy ezen újabb intézkedést a tanárnak értésére adjam, mit én azonnal meg is tettem. De a tanár azt felelte, hogy nem tehet semmit. A főorvos-helyettes így akarja, tehát így kell lenni. Távozófélben voltam, de kissé megálltam, mivel hallottam, hogy rólam van szó. A tanár a mellette ülő asszisztensének a következőket mondta: „Ezen betegnek szabadban kellene időzni, mivel tbc­-ra hajlama van, de a fő­orvos-helyettes azt rendelte, hogy otthon tartózkodjék.» Azt hiszem, szaktársak, ennél nagyobb gazság nem kell. Legnagyobb sajnálatomra nem egyedül voltam a főorvos-helyettes úrnál, midőn azt mondta, hogy hazudok, különben hazugságban őszülő fejecskéjét megsz irogattam volna. Hogy sikeresen operált bajom összefüggésben van a tuberkulózissal, sejtettem. De a fönt elhangzott szavak meggyőztek erről. Most a t. szaktársakhoz egynéhány szót. Becses figyel­mükbe ajánlom dr. Jurking «orvos» urat. Ha netalán dolguk akad vele, mutassák meg neki, hogy szer­vezett, öntudatos munkásokkal áll szemben. Ok­tassák ki beteg, de nem nyomdász munkás­testvéreinket is arra, hogy mik az ő jogaik, mert tanúja voltam nem egyszer, mily gyalázatos módon bánnak el a betegekkel. Horovicz Dávid, Arad, szeptember 11. Jegyzőkönyv az e napon tartott szakegyesületi rendkívüli közgyűlésről. Jelen van Eibenschütz Adolf elnöklete alatt 40 szaktárs. Elnök szaktárs megnyitja a rendkívüli közgyűlést és kéri a jegyzőkönyv fölolvasását, a­mit, miután tudomásul vették, két szaktárs hitelesít.—Elnök szak­társ a lakásügyben referál. Közgyűlés megbízza elnök és pénztáros szaktársakat az elintézéssel. — Elnök szaktárs indítványozza, hogy fejezze ki a mai rendkívüli közgyűlés rosszalását a «Typ.» jelenlegi szerkesz­tősége ellen, hogy szaklapunkban, illetve ennek két legutolsó számában ismét a személyeskedésnek ad helyet, a­mit a közgyűlés, többek hozzászólása után, egyhangúlag elfogad s megbízza elnök és jegyző szaktársakat, hogy ezt külön jegyzőkönyvi kivonatban hozza a «Typ.» szerkesztősége tudomására. (A rossza­­lásról szóló jegyzőkönyvi kivonatot megkaptuk és ezt tisztelettel tudomásul ves­szük. Köszönjük. Ez ellen nincs is kifogásunk, bár mi a budapesti bizalmi férfiak határozatából kifolyólag foglalkoztunk — és pedig nem szívesen — ez egyébként is kényes üg­­gyel. Tiltakozunk azonban az ellen, hogy a személyeskedést mi kezdtük volna. Mi csak tájé­kozással kívántunk szolgálni a gomba módjára szaporodó vidéki körlevelekkel szemben, melyek csak úgy nyüzsögtek a sok személyeskedéstől és a szervező_ bizottság ellen szórt alaptalan, jogtalan vádaktól. És ez kötelességünk volt. Lehet, hogy ez nem tetszik egyes szaktársaknak, vagy egyes városok szaktársainak, de hát erről mi nem tehetünk. Szerki­ Holló szaktárs indítványozza, hogy Peidl Gyula szak­társ részére mi is indítsunk gyűjtést, s hogy erre a­ czélra egy bizonyos összeget adjon minden szak­társ. Egyhangúlag elfogadtatott. — Willner szaktárs indítványozza, hogy tiltsa be Szakegyesületünk a még ma is divó kártyajátékot. Szótöbbséggel el­fogadtatott. — Willner szaktárs indítványozza, hogy rendezzen a vezetőség Szakegyesületünkben föl­olvasásokat, egyszer szakfölolvasást, másszor pedig kérjen föl helybeli orvosokat, esetleg jogászokat fölolvasások tartására. Egyhangúlag elfogadtatott s a vezetőség utasittatott ily értelemben eljárni. — Gyűlés vége. M—s. Baja, szeptember 19. Jegyzőkönyv, fölvétetett a «Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete» bajai fiókjának julius hó 31-én tartott rendes havi gyűléséről. — Jelen voltak ifj. Nánay Lajos elnöklete alatt az egybehívott szak­társak. — Elnök üdvözli a megjelenteket, a gyűlést megnyitja. — Elnök fölhívására jegyző fölolvassa a mult hóról szóló gyűlés jegyzőkönyvét, melyet Wein­­berger Lajos és Tinusz Antal szaktársak hitelesí­tettek. E tárgy befejezése után pénztáros terjesztette elő jelentését, mely a következő: Bevétel julius hó­ban 5 kor. 40 fill. ; kiadás 5 kor. 32 fill. ; hátralék julius hóban 1 kor. — Elnök jelenti, hogy helyi­­csoportunk pénztárosa Nánay Aurél szaktárs rövid idő múlva megválik állásától, mert katonai kötele­zettségének kell eleget tenni, kéri, hogy a szaktársak válasszanak helyébe egy új pénztárost. Okrona Jó­zsef szaktárs Tinusz Antalt ajánlja ezen állás be­töltésére (mire elnök Tinusz szaktársat fölszólítja, hajlandó-e elfogadni). Tinusz a pénztárnoki­ állást elfogadja és egyben megköszöni a szaktársak belé­­helyezett bizalmát. Apróbb ügyek elintézése után elnök a gyűlést bezárja. ■ Bakonyi Ferencz: Beszterczebánya, szeptember 13. (Kanász —­­faktor.) Nehogy valaki azt tételezze föl, hogy egy kanász faktorrá művelődött, megjegyzem, hogy nem arról lesz szó, hanem igenis arról, hogy egy Vial K. nevű szaktárs (?!), ki a beszterczebányai Mac­old­­féle nyomda legújabb faktora, kanász-intelligencziával rendelkezik. Nem tudható, honnan szabadult ide az illető, de annyi már kitűnt, hogy nem egyleti tag. Mint új embernek első ténykedése oda irányul, hogy a munkaerő olcsóbbá tétessék. E végből kezdi ros­tálni a személyzetet, hogy helyettük susztereket alkalmazhasson, ha ilyet ugyan kap ; kilátásba he­lyezte még azt is, hogy: «lesz inas,elég!» — Sze­rencse azonban, hogy ehhez még másnak is lesz hozzászólása. Ez a díszes alak kondícziójának má­sodik napján a következő, nagyon kevés intelligen­­cziát sejtető ordítással illette egyik szaktársunkat: *s . . . . e rugóm, hogy mindjárt kiröpül­» — Nem hiszem, hogy az illető a táncz-, ének- és úszóiskolán kívül még elemi iskolát is végzett; ezen az alapon tehát nem is kívánható tőle tisztességesebb modor, de mint faktortól elvárható, hogy személyzetével szemben illendő hangon és modorban beszéljen, mert ellenkező esetben arra kényszeríti a személyzet tagjait, hogy fokossal járjanak a nyomdába. Vele szemben nagyon is beigazolt, ha a személyzet oly kurtán bánik, mint egy veszett ebbel,­­ a­mi remél­hetőleg be is fog következni. Végül még eme díszes alak főnökéhez volna ama megjegyzésem, hogy jobban tenné, ha nyomdájában nem kanászt, hanem tisztességes szakmunkást alkalmazna faktornak, a­ki főnök és személyzet közt a kölcsönös bizalmat és jó viszonyt fönn tudná tartani. Természetesen ilyen egyént ne a nem egyleti tagok sorában keres­sen. Addig, mig kanász vezeti a nyomdáját, nem is lesz tisztességes munkása s igy elérheti még azt is, hogy nemcsak a gép-, de a szedőszemélyzete is 7-szer változik egy fél esztendőben. Ez a pöffesz­­kedő kanász pedig tudomásul veheti, hogy meg fogjuk tanítani — móresre 1 Korbács. Kolozsvár, szeptember 13. Szakegyleti választ­mányi ülés. Jelen van Tatai Gyula elnök és hét választmányi tag. — Elnök az ülést megnyitja. — Jegyző fölolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. — Pénztáros elő­terjeszti jelentését a következőkben: Bevétel: ál­dozat a mult hóról 40­60 kor., tagilletékekből 82­40 kor. Kiadás : 24­40 kor., maradvány 58 kor. Uj tagul belépett Csíki József. — Kripeczky János, mivel három ülésről igazolatlanul maradt távol, a választ­mányi tagok sorából töröltetik. — Nuszbächer szak­társ hét könyv adománya köszönettel vétetett. — Jardáki Lajos alkönyvtáros helyett, mivel a város­ból eltávozott, egyhangúlag Miklé Dániel szaktárs lett megválasztva. — Könyvtáros jelentést tesz, hogy

Next