Typographia, 1919 (51. évfolyam, 1-46. szám)

1919-07-11 / 28. szám

1919 TYPTKmAPTTra Julius li a vendégeket, ha előre fizették meg az általuk elfogyasztandó étel vagy ital árát, mert ha a fizetés utólag történt volna, zavarok álltak volna be, nem tudták volna a fizetést lebonyo­lítani. De azóta elmúlt e­gy pár hét, az apró­­pénzhiány a minimálisra csökkent, sőt előre­láthatólag az egy-, kettő- és ötkoronások elegendő forgalombahozatalával egyszerre meg­szűnik ez a kényszerítő szükségesség. De azért a kávéházakban és vendéglőkben mindennek ellenére tovább is megmaradt ez a most már károsnak mondható rendszer, amely egyedüli okozója az ácsorgásnak. Meg kell szüntetni ezt a káros rendszert azonnal, hogy sok ezer proletárt megszaba­dítsunk attól a kálváriától, amelyet minden­nap kétszer kell végigjárnia. Vissza kell állítani ezen üzemekben a revier-rendszert (a felszol­­gáló legyen egyúttal fizető is), amelyért kávéházi és éttermi segédek hosszú időn át a küzdöttek és amit még az októberi forradalom előtt ki is vívtak. Ennek a rendszernek a vissza­állításával azonnal megszüntetjük a fölösleges és a proletáruralomra, rendkívül káros­ ácsor­­gást és sok ezer proletár hálás lesz a köz­ellátási nép­biztosságnak, ha ettől a kálváriától megszabadítja. Ezúton hívjuk föl a közellátási népbiztos­ságot, hogy a revier-rendszert rendeletileg lép­tesse életbe a vendéglőkben és kávéházakban és szüntesse meg az ácsorgást legalább ezer üzlet előtt naponta kétszer. A munkásság öröm­mel fogadná e rendelet mielőbbi kibocsátását Jerest Már. Az árszabályt aláírta: Ipolyságon: Polgár Ignác. Adományok: Zaka Lajos­­ síremlékére adomá­nyoztak: Vesszősi József 25.—­ Takács Lajos TI 25.—, Kunicz János 25. , Ujj Sándor 25.—, Sándor István 25.—, Hodvik Ferenc 25.—, Kör­­möczy József 25.—, Ujváry Erzsébet 25.—, A. N. 25.—, Kultura-nyomda 139.—, Vöröscsiky László 10.— és a Pester Lloyd-nyomda munkásnői 90.— koronát — Weisz Antal (Tóth J.-né) a hadi­özvegyek és -árvák alapjára 10.— koronát ado­mányozott. A Thália-nyomda ellenőrző üzemi tanácsa fölkéri az e nyomdából bevonult szaktársakat és azok hozzátartozóit, hogy kellően fölszerelt irataikkal és a ház bizalmi által láttamozott igazolásaikkal — saját érdekükben — mielőbb jelentkezzenek a nyomdában julius havi munkabérmegtérí­tésükért, illetve hadisegély­­járulékaikért A segédmunkások figyelmébe! Az e hó, fi­ára, összehívott értekezletet a nyomdai segédmun­kások nemtörődömsége miatt megtartani nem lehetett. Föltesszük, hogy e nyomdai munká­sokhoz nem méltó magatartásukat saját jól fölfogott érdekükben megváltoztatják. Ezért az általános segédmunkás-értekezletet újból összehívjuk és ezt e hó 13-án, vasárnap délután 3 órakor a Szakegyesület üléstermében tartjuk meg. Egyben figyelmeztetnek a nyomdai se­gédmunkások, hogy az értekezlet, tekintet nél­kül a megjelentek számára, minden körülmé­nyek között meg lesz tartva. Hangverseny: Egymásután négy hangver­senyt rendeznek az Omniában a­ nyomdai mun­kások és munkása­ők számára. Ezeken a leg­­hírnevesebb zeneköltők népszerű műveit adják elő. Az első hangversenyen, amely e hó 13-án, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz megtartva, az orosz muzsikát mutatják be. Műsor: 1. Tschiai­­kovsky: A-moll zongorahármas II. tétele (va­­­riációk). Előadják: Blau Jepe, Buttula László és Thuráni Hacker Mária. 2. Popper: Orosz rapszódia. Gordonkán előadja: Buttula László. 3. a) Rimsky-Korsakoff: Az ind vendég dala (a „Sadkó“ című­ operából); b) Glynka: Kétely (románc); c) Tschaikovsky: „Kinyitottam az ablakot“. Énekli: Freund Vilmos. 4. a) Rach­maninoff: Prelude; b) Tschaikovsky: Október; r) Sapellnikoff: Tündértánc. Zongorán előadja: Thuráni Hacker Mária. 5. Weeniawsky: Sou­venir de Moscou. Hegedűn előadja: Blau Jenő.­­ A második hangversenyt ugyancsak az Omnia helyiségében e hó 18-án, pénteken este 6 órakor tartják meg. Ennek műsora a követ­kező: 1. Grieg: Szonáta, C-moll. Allegro molto. Romance. Allegro annimato, Előadják: Roz­­gonyi Ágnes és Kósa György; 2. a) Schu­bert: Frühlingstraum; b) Mozart: Veilchen; c) Brahms: Liebliche Wangen; d) Dirnel: Ta­vaszi dal. Dalok: Énekli: Novák Evelin; 3. a) Bach: Air; b) Hummel: Walzer; c) Tor: Aulin: Gavotte és Mustite. 4. Schumann: Far­­­­sangi tréfa. Allegro. Romance. Scherzino. Inter­mezzo. Finale. Zongorán előadja: Vas Sándor. — Belépőjegyül a nyomdászszakszervezeti tag­sági igazolvány szolgál, amely két személyre érvényes. A majnamenti Frankfurtban a németországi betűöntők általános értekezletet tartottak. Az érekezlet főtárgya valamennyi németországi betűöntőd­ékben dolgozó munkásokra és mun­kásnőkre kiterjedő árszabály megteremtésének a kérdése volt. A központi vezetőség árszabály­­tervezetet dolgozott ki és az értekezlet úgy határozott, hogy ez elfogadtatás végett a főnö­kök elé terjesztessék. A továbbiakban az érte­kezlet a munkanélküliek elhelyezésével és a szabadság­idő újabb szabályozásának a kérdé­sével foglalkozott. Tarthatatlan­­ állapotai: Az utóbbi időben mind gyakrabban fordul elő, hogy egyes szak­társak tekintet nélkül arra, hogy az üzemmenet folytonossága ezt megengedi vagy sem, ötlet­szerűen otthagyják a nyomdát és különböző közhivatalokban vállalnak funkciókat. Ez nin­csen rendjén, mert a termeléssel is törődni kell. A szakszervezet is azon van és minden erejével arra törekszik, hogy a munkanélküli és a nyomdaüzemekben nélkülözhető szaktár­sak a­ Tanácsköztársaság adminisztrációjában intelligenciájuknak megfelelő elhelyezést nyer­jenek. De az általános érdek rovására történik az, ha azok a­ szaktársak sem maradnak a nyomdában, akikre ott a termelés szempontjá­ból elengedhetetlenül szükség van. Egyes nyom­dákban ebből kifolyóan a legkomolyabb ter­melési zavarok álltak elő. Ennélfogva a nyom­dai termelőbiztosok figyelmét fölhívjuk arra, hogy mindazokat a szakmunkásokat, akik az egyes népbiztosságoknál, liszthivatalokban vagy egyéb helyeken nyertek elhelyezést, de a ter­melés szempontjából a nyomdákban nem nél­külözhetők, hívják vissza és helyettük olyano­kat bocsássanak rendelkezésre, akik a terme­lés szempontjából kevésbé nélkülözhetetlenek. Amennyiben a visszahívottak helyett másokat közvetíteni nem­­ tudnának, jelentsék ezt be nekünk, hogy ezeket munkanélküliekkel pótol­hassuk. Azok a szaktársak, akik a visszahívás­nak nem tesznek eleget, elhagyott kondíció­jukra minden további jogukat elveszítik. Az időszaki lapok ellenőrzése. A közoktatás­ügyi népbiztosság rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében időszaki lapot, tekin­tettel a mai nyomasztó paipirinségre, 1919 július 15-től kezdve csak az adhat ki, akinek erre a Szellemi Termékek Országos Tanácsa ezentúl engedélyt ad. Ily engedélytől van függővé téve­­a jelzett időponttól kezdődőleg azoknak az idő­szaki lapoknak megjelenése is, melyek a ren­delet kihirdetésekor már megjelennek és nem vétetnek ki e rendelet hatálya alól a különböző népbiztosságok, kiadásában megjelenő időszaki lapok sem. Időszaki lapok alatt értendők: a) politikai lapok, b) szakmai lapok, c) iro­dalmi és élclapok, d) tudományos lapok, e) min­den egyéb időközönként megjelenő sajtótermék. Minden eddig, időszaki lapok megjelenésére nézve kiadott engedély vagy a megjelenést tu­domásul vevő határozat hatályát veszti. Az ezentúl megindítandó időszaki lapok kiadóinak a lap megindítása előtt, a már megjelenő idő­szaki lapok kiadóinak pedig jelen rendelet ki­hirdetésétől számított három napon belül kell „az­­ engedélyért a­ Szellemi Termékek Országos Tanácsának sajtóosztályához (Budapest, V., Markó­ utca 25, IV. ení, 446. ajtó) írásban folya­­modniok. A folyamodásnak tartalmaznia kell a következő adatokat: 1. a kiadó nevét és laká­sát; 2. a­ felelős szerkesztő nevét és lakását; 3. a nyomdát vagy más sokszorosító vállalatot, melyben a lapot­ készítik; 4. a lap címét, alak­ját, megjelenésének helyét és a megjelenés idő­szakait; 5. a­ lap politikai, szakmai, irodalmi stb. jellegét; 6. azt a helyet, ahonnét a terjesz­tés történik. A már megjelenő időszaki lapok kiadói a lap legutolsó számából két példányt folyamodásukhoz mellékelni tartoznak, meg­jelölve folyamodásukban azt is, hogy a lap hány példányban szokott megjelenni, minő és mennyi pa­pírkészlete van és a készlet hol van elraktá­rozva. Ha a megjelenő időszaki lapnak külön­böző részei más-más helyen készülnek, minden egyes nyomdát vagy más többszörösítő vállala­tot is be kell jelenteni. A Szellemi Termékek Országos Tanácsa az engedély tárgyában ,a Papír- és Nyomdaanyag Hivatal meghallgat­­ása mellett határoz. A tanács az engedélyben megszabhatja a lap alakját, a felhasználható papír minőségét, a lapot előállító nyomdát, valamint a­ terjesztés mikéntjét és az engedélyt egyéb feltételekhez is kötheti. E rendelet meg­tartásáért a lap kiadója, felelős szerkesztője, valamint a­ lapot netán engedély nélkül vagy az engedély feltételeitől eltérő módon előállító nyomda egyaránt felelősek. A nyomda felelős­ségét szocializált üzemeknél a termelési biztos, nem szocializált üzemeknél pedig a nyomda tu­lajdonosa viseli. A rendelet megszegői fölött forradalmi törvényszék ítél. A bankjegynyomdákat a hadügyi népbiztos­éig hadiüzemeknek nyilvánította. A hadügyi népbiztosság a következő rendeletet adta ki: A­ hadü­gyi népbiztosság a Tanácsköztársaság területén lévő valamennyi bankjegynyomdát, valamint az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetét és valamennyi magyarországi fiók­­intézetét hadiüzemeknek nyilvánítja és kötelezi azokat, hogy üzemüket a hadviselés érdekében folytassák. E rendelkezés következtében az em­lített üzemiek munkásai munkájukat el nem hagyhatják és ezen kötelezettségük megszegése miatt katonai büntető bíráskodás és katonai fegyelmi fenyítő hatalom alatt állanak.. . A rendelet kiterjed tehát a nyomdai üzemek mindazon­­ alkalmazottaira, akik a bankjegy­­nyomásnál foglalkoztatva vannak. Külföldi hírek, Ausztria. A nagy munkanél­küliségre való tekintettel a kormány rendele­tet bocsátott ki, amelynek értelmében az üze­mek pontosan meghatározott feltételek mellett személyzeteiket fölszaporítani kötelesek. A kor­mánynak ezt a törekvését azonban a munkál­tatók az egész vonalon keresztezik. A beállítá­sok húzódozva történnek, úgy hogy a munkál­tatók eljárása passzív rezisztenciához hasonlít. A Vorwärts­ azt­ írja, hogy ez a megállapítás a nyomdatulajdonosokra is teljes egészében rá­illik. A rossz üzletmenetre való hivatkozással hétről hétre halasztják el a beállításokat és erre von­a­tkozóan tárgyalni szeretnének munkásokkal. A nyomdászszervezet ezzel szem­­­ben a törvény végrehajtását követeli és ez ügy­ben mindenféle tárgyalást fölöslegesnek jelen­tett ki.­­ A faktorszövetség alsóausztriai osz­tálya legutóbbi taggyűlésén elhatározta, hogy a legközelebbi küldöttgyűlés elé indítványt terjeszt, amelynek értelmében a szövetség a szakszervezethez való csatlakozását mondja ki. A­ szakszervezet bizonyára rendkívül örül an­nak, hogy taglétszámát ily előkelő testülettel szaporíthatja. — Németország. Berlinben ju­nius 14-én a nyomdai segédmunkások sztrájkba léptek. A sztrájk minden üzemre kiterjedt, úgy hogy egyetlenegy napilap sem jelenhetett meg. A sztrájkra az adott okot, hogy a segédmunká­sok a legutóbbi megállapodással nem voltak megelégedve és olyan drágasági pótlékot és szabadságidőt követeltek, mint aminőt a szak­munkások számára állapítottak meg. München­ben sem maradtak tétlenül a nyomdai segéd­munkások és a cselekvés terére léptek. Azon­ban a berliniekhez hasonlóan, a munkaadók részéről itt is ellentállásra találtak, aminek szintén az lett a kö­vetkezménye, hogy a ki­adók a napilapokat nem jelentették meg. A segédmunkások harcának komoly­­ következmé­­nyei lettek, amennyiben úgy Berlinben, mint Münchenben egész nyomdaszemélyzetek kizá­rására került a sor. Lapok jelentése szerint Münchenben húsz nyomdaüzem zárta ki sze­mélyzetét. A Korrsepondent­i ezt a mozgalmat nyomdatulajdonosok szűkkeblű­ politikájának tulajdonítja, ami a jelen esetben abban nyilvá­nult meg, hogy a nyomdászok 1873 óta fönn­álló árszabályközösségét még mindig csak szükséges rossznak tekintik és a segédmunká­soknak 1913-ban megígért, az egész német biro­dalomra kiterjedő árszabály megalkotása elől mindenféle ürügyekkel kitértek. — Svájc. A gyári törvény alá eső üzemek számára kötele­zővé tétetett a 48 órás munkahét. A nyomdász­szövetség július 8-án és 9-én Luzernben tartott küldöttközgyűlésen a szövetség elnöke­­ bejelen­­­­tette, hogy a nyomdaiparban a 48 órás munka­hét behozatala simán ment végbe, csak a gép­­szedők munkaideje megállapítása körül merül­tek föl komoly ellentétek a munkaadók és­­ munkások között. Ugyanis a gépszedőtknyT ... már a 48 órás munkahét behozatala előtt . ifi . órás volt a munkaidejük hetenként. A gépsze­dők természetesen ennek a munkaidőnek meg­felelő megrövidítését, a 42 órás munkahetet (éjjel 40 óra) követelik. A Solothurgban tartott tárgyalások alkalmával a főnökök a munkások ezirányú javaslatát elvetették. A küldöttköz­gyűlés e tárgyban újabb tárgyalásokra utasí­totta a vezetőséget. A tárgyalások alapja ugyan most is a 42 órás munkahét, azonban a közgyűlés nem kötötte meg marsrutával a tár­gyaló kiküldöttek kezét . Anglia: A szőnyeg­­szövődékben, a pamut- és fonaliparban, a cipő- és csizmaiparban, a nyomdaiparban, valamint a közúti és vasúti alkalmazottak számára élet­­be lépett a nyolcórás munkanap. Követésre méltó példák: Magyarországon a rokkant- és aggkori biztosítás bevezetése a dolgozók évtizedes küzdelme dacára még ez­­ideig nem valósult meg. A dolgozók nagy tö­megei a rokkant- és aggkori biztosítást állami feladatnak tartották és ezen fölfogásnak kell tulajdonítanunk, hogy távol tartották magu­kat a magánúton való biztosítástól. Az osztály­­­ uralom kormányai viszont idegenkedtek ennek keresztülvitelétől. A munkásság egy kis cso­portja látva a kormányok nemtörődömségét, ezelőtt 26 évvel megalakította­­ a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíj­egyletét, mely egyesület 1918. évi jelentése szerint 200.000-nél több tagot számlál, 7000-nél több rokkantat, 2000-nél több árvát és számtalan özvegyet segélyez. Hogy átszervezett munkásság men­­nyire sürgősnek és fontosnak tartotta az agg­­kori és rokkantbiztositást, bizonyítja az körülmény, hogy a vasipari­ és a kocsigyártó a munkásság a közelmúltban kötött kollektív szerződésébe oly rendelkezést vétetett föl, mely szerint a munkaadók kötelesek összes alkalma­zottaikat a Magyarországi Munkások Rokka­nt - és Nyugdíjegyletébe beíratni és értük a tagsági díjakat fizetni. Ezen rendelkezések következté­ben föntnevezett egylet taglétszáma körülbelül 50—70.000-rel emelkedik. A nyomdai munkásság­nak is igen tekintélyes hányada már szintén tagja ezen intézménynek. Most pedig legújab­ban arról értesülünk, hogy a Fra­nklin-nyomda személyzete oly értelmű határozatot hozott, hogy mindazon alkalmazottak, akik fönti egy­letnek még nem tagjai, tartoznak tagul belépni. Hisszük, hogy mindaddig, amíg a Tanácskor­mánynak módjában lesz a­ mindenkire kötelező rokkant- és aggkori biztosítást megvalósít­hatni. a munkásság minél szélesebb tömegei fognak belépni fönti egyesületbe akár egyénen­ként, akár testületileg, hogy ezzel is siettessék a rokkant- és aggkori biztosítás mielőbbi beve­zetését.

Next