Typographia, 1920 (52. évfolyam, 1-53. szám)
1920-09-17 / 38. szám
1920 TYPOGRAPHIA Szeptember 17 RÖVID KÖZLEMÉNYEK A munka eleje. Megboldogult Pista bátyám — az isten nyugtassa! — nem fröszölte a fáradságot, hogy naponkint a telkemre kösse: a munkának jó eleje a dolognak veleje! Jó hírem érdekében meg kell mondanom, hogy nem az én elmém szorult rá a mindennapi ismétlésre, hanem szegény Pista bátyámnak az emlékezetében mosódott el egyik nap a másikra. Tudniillik a kegyelme ébrenléte javát az ördög kápolnájában töltötte, ahol munkája abból állt, hogy a kanosé fenekére vetette a keresztet, amely munka jó elejére mindig a legnagyobb gondot fordította. Megboldogult Pista bátyáim oktatását nem is felejtettem még el, sőt az életem másának irányítgatásában ma is egyik vezérfonalam nekem. Lám, mostanában is megint hasznát vettem. A tárgyalások elejéből ítélve megjósoltam, hogy a dolognak nem lesz veleje! A kiszivárgott hitekből megállapítottam ezt már a második napon. Tanúm rá Hosenträger Izidor, akinek akkor bizalmasan megsúgtam. Amikor meghallottam, minő abajgást váltott ki a mi kívánságunk a kicsinyek körében, tudtam hogy: befellegzett Mindjárt láttam, hogy a nagyok sincsenek adakozó kedvükben (mert nekik is az az érdekük, hogy minél kevesebbet fizessenek), különben mért játszották volna át ügyes csalafintasággal a prímet a kontrásoknak? Ez volt a munkának a rossz eleje. Nem a túlzott igényünk volt baj, az nem is igaz, mert ugye nem lehet az sok, ami nem elég, hanem az a sok kontrás..., aki mind elfelejtette előbbi állapotát, mióta elrúgta a bocskort. Ámbátor hajtogatták, hogy ők is belátják, ha kívánságunkat teljesen elfogadnák is, sem volna a viszonyoknak megfelelő; tudják, hogy szükséget szenvedünk, elismerik, hogy jogunk van az élethez, mégis majdnem hogy azt mondták: dobjátok ki, mert ekkora nyomor láttára meghasad a szívünk! Nem tudnak többet fizetni, mert az élet nekik is drága, sőt jóval drágább, tehát először ők, aztán újra ők... Könnyen kimondják: nem lehet, nincs! Megszokták már, mint a halálmadár a huhogást Meg aztán — azt hiszik — s az eddigi bérekből is eléldegéltünk, eléldegélünk ezután is, ha nem tovább, legalább halálunkig. Aki pedig sehogyan sem tud megélni, legyen barát vagy katonai Ne nem? Osaris. Az árszabályt aláírta: Szentesen: Mester János. Adományok. A Rokkant Nyomdászok Menháza alapjára adományoztak: Bethania 2.—, B. H. É. V. 6.—, Engel S. Zsigmond 9.—, Goldstein József ny. 13.—, Hangya 10.—■, Merkantil 9.—, Révai-nyomda 25.—, Thália 21.—, Kis Újság 5.80, Okoa Viktor 32.—, R. A. 50—. Az egyesületben találtatott 1— korona. — A munkanélküliek segélyezésére Baron Arnold 10.—, K. J. 50.—, Révai 25.—, Schultz Béla 22— koronát adományoztak. A nyomdaipari paritásos munkaközvetítő forgalma. Szeptember 4-én előjegyzésben volt: 619 kéziszedő, 56 gépszedő, 25 szedőkorrektor, 212 gépmester, 40 nyomó, 28 betű- és tömöntő, 1 szedőgépszerelő, 157 gyorssajtóberakónő, 19 tégelynyomó berakónő és 64 segédmunkás, összesen 1221 munkanélküli. A szeptember 6—11-ig terjedő héten új jelentkező volt: 14 szedő, 6 gépmester és nyomó, 3 betű- és tömöntő, 18 munkásnő és 11 segédmunkás, összesen 52. Munkát kapott: 20 kéziszedő, 1 gépszedő, 1 szedőkorrektor, 4 gépmester, 3 nyomó, 1 tömöntő, 16 gyorssajtóberakónő, 7 tégelynyomó berakónő és 13 segédmunkás, összesen TL Szeptember 11-én előjegyzésben maradt: 613 kéziszedő, 54 gépszedő, 25 szedőkorrektor, 199 gépmester, 40 nyomó 24 betű- és tömöntő, 1 szedő gépszerelő, 152 gyorssaróberakónő, 19 tégelynyomó berakónő és 62 segédmunkás. Összesen 1189 munkanélküli. — A szeptember 5—11-ig terjedő héten 700 szakmunkás és 146 munkásnő és segédmunkás részesült munkanélküli segélyben. Bécsben augusztus 20-án munkanélküli volt: 863 szedő, 04 gépmester és 1 nyorna, 55 nyomdai segédmunkás és 35 munkásnő. Az egész grafikai iparban a munkanélküliek száma 1221 volt, akik közül 970 állami munkanélküli segélyt kapott. Ötvenéves öntőjubileum. Grüssner Ármin betűöntő szaktárs ez évben töltötte be munkásságának ötvenedik évfordulóját. Ez alkalomból az Első Magyar Betűöntőde Bt. személyzete folyó évi szeptember hó 19-én délelőtt fél 10 órakor az üzem helyiségében (VI. Dessewffyutca 32) ünnepi összejövetelt tart amelyre a szaktársi köröket meghívta a rendezőbizottság. — Grüssner Ármin szaktársunk rövid életrajza a következő: 1858-ban Berlinben született. Iskolái elvégeztével, 1870-ben betüöntőtanoncnak szerződött az ottani Gurseh-féle betűöntődébe. 1874-ben történt fölszabadulása után mint betűöntő rövidebb időt még tanulási helyén töltött, majd Danzig, Stettin, Breslau, Leipzig, azután ismét Berlinben (königl. Gem. Oberbofbruckenei és a Wöllmer-féle betűöntödékben) kondicionált. A berlini Tech és Reinhold-féle betűöntődében mint művezető működött Végül 1890-ben Budapestre jött és itt az Első Magyar Betűöntőde Rt.-nál mint művezető vállalt kondíciót ahol e három évtizedes kitartó működése alatt igazságos magatartásával a személyzet osztatlan szeretetét vivta ki magának. Az árvákért A Jótékonysági Kör ezidén is tanmolytatásban részesíti a nyomdászárvákat. Kérjük tehá mindazokat, akik a szaktársak özvegyeit ismerik vagy ilyenek hollétéről tudnak, hogy azokat Schaffer Mór ellenőrhöz (VIII. Kölcsey utca 2, könyvtárhelyiség) küldjék a szükséges okmányokkal jelentkezés végett. Található mindennap délután 4—5 óráig. Vidéki megkereséseknél az özvegységet és az árvák ellátatlan állapotát igazoló bélyegtelen hatósági bizonyítvány is beküldendő. Jelentkezések bezárólag 1920 december 15-ig történhetnek, azon túl jelentkezések már nem vétetnek figyelembe. A Magyarországi Könyvipari Munkások Nemzet Ligája a következő taggyűjtőkvet bocsátotta ki: „Alulírott kijelentem, hogy belépők rendes tagul a Magyarországi Könyvipari Munkások Nemzeti Ligájába. Tudomásul veszem, hogy a tagsági díj havonként egy korona. A liga tagjai évi 12 korona lefizetése mellett rendes bevásárló tagjai lehetnek a MOVE- useik, aihommian élelmiszerekért, ruházati cikkeket, esetileg fát, petróleumot a lehető legolcsóbb áron kaphatnak. Tervbe van véve a Nemzeti Muniklátoligiájk Szövetségi beszerzőségének, nagy gazdasági szervének megalkotása, amely a Szövetség és így a Nemzeti Munkásligák tagjait mindenféle élelmiszerrel, ruházati cikkel, fűtőanyaggal el fogja látni a lehető legolcsóbb áron, olcsóin fog javítani ruhaneműt, lábbelit és kenyeret is fog árulni. — őszintén megvárunk, hogy lábbeli javításoikkal mi konkutrálni nem tudunk. A Magyar Grafika szeptemberi száma a jövő hét elején jelenik meg. Ez alkalommal ismételten fölhívjuk a szaktársak figyelmét a Magyar Grafika folyó évi október 1-én lejáró ezerkoronás pályázatára, amelynek feltételeit lapunk mnúlt heti számában közöltük. A téli ruhanemű az utóbbi hetekben újból 25%-kall emelkedett. Télikabát 6000—10.000 K, férfiöltöny 4500—9000 K, ing és alsónadrág 500— 10000 K, harisnya 80—140 K, cipő 750—1800 K középrendű minőségben. A tárgyalásokról az hírlik, hogy a túloldalon csöppet sem kerülték a surlódó felületeket, sőt keresték az összeütközéseket, nyilván hogy a feszültséget ébren tartsák. A mi férfiaink érthetetlennek találták ezt a magatartást és az előadó túltemperált modorának következménye gyanánt könyvelték el, aminek különösebb jelentőséget nem is tulajdonítottak. Érthetetlennek látszott előttük, hogy a kicsik miért vállalkoznának a faltörő kos szerepére? Ma, azonban látjuk, hogy cselekvésük rugója a mi erőnk félreismerésében és az övék túlbecsülésében lelhető föl. A tárgyalások folyamán többször harsogtatták, hogy a budapesti nyomdaipar 85%-át a kisipar képezi, tehát reánk munkásokra e 85% törekvése nem lehet közömbös. Az első pillanatra megtorpan az ember: ekkora számot tényleg nem szabad figyelmen kívül hagynunk! Csak ha megvizsgáljuk, hogy e nagy szám mekkora súlyt képvisel, mondhatjuk: megmérettél és könnyűnek találtattál! Az utolsó Nyomdász Évkönyv statisztikai adataiból kitűnik, hogy az a hánytorgatott 85%-a a nyomdaiparnak — munkás szempontból — érték szerint igen csekély. Ekkora tekintélyhez igazán szerényebb hang illene. Ez adatok szerint Budapesten 257 nyomda van, amelyek összesen 2303 szakmunkást foglalkoztatnak. Ebből esik a 20 legnagyobb nyomdára körülbelül 1400 szakmunkás. Amint látjuk, ez a 20 nyomda alkalmazza a budapesti nyomdászoknak több mint felét. Ha ezekhez még hozzávesszük a középnyomdákat, úgy kitűnik, hogy mintegy 200 kis nyomda együttesen alig foglalkoztat szakmunkást Nem fukarkodunk a számokkal, ha ezeknek a számát ez idő szerint 300 főre becsüljük. Ebből kiviláglik, hogy — enyhén szólva — hatalmi túltengésbe esnek a kis nyomdák akkor, amikor a budapesti nyomdai munkások jobb megélhetés után való törekvését elgáncsolni akarják. Ez azonban tartósan aligha sikerül nekik. És ha ők ezt nem látják be, sem baj, mert mi jól tudjuk, hogy az események erősebbek az embereknél, és aki az idő szekerét megállítani akarná, áldozata lesz bikfefejűségének. —jó. Délvidéki viszonyok. Egy szaktársunk mostanában Nagybecskereken járt és az ottani viszonyokról a következőkben informálja lapunkat: A szerb megsszállotti területen levő szarktimamk szervezeti szempontból most Belgrádihoz tartoznak. Egyleti illetékeiket odafizetik, segélyben is onnan részesülnek. A belvádi központ a tagok Budapesten elkönyvelt éteit beszámítja és ilyen alapon fizeti segélyt. Tervbe vették, hogy a befizetett heteket illetően diplomáciai úton vagy személyesen fognak elszámolni a budapesti központtal. Az összzerntartás példás. Novemberben is megszállott területi szarktánusaik sztrájkba léptek. A sztrájk egy hónapig tartott. Ez idő alatt a szerb szalktánsak is segélyezték őket, úgy, hogy a szalktársiak a sztrájk alatt egész fizetésüket megkapták. Június 28-án fejeződött be a szerb szalktársak bérsztrájkja, amely közel két hónapiig tartott. E sztrájk alatt a délvidékiek fizetésük 10%-ával, majd 20%-ával segélyezték őket. Augusztus 1-ig Nagybecskereken 440 korona volt a minimum, majd augusztus 1-éin három órai tárgyalás után ottani szaktársainlk megkapták az 50%-os béremelést; a minimum most 660 korona. Gondoskodás történt az odamenekült szaktiársakról. Kivételesen segélyt & soronkívüii munkát kapnak. A nyomdászok özvegyeinek és árváinak segélyt folyósítanak. A betegeket fürdőre üdülni küldik. Munkanélküli a sízialfcftársaik 7%-a a megszállott területen; szerb területen elvétve 1—2 munkanélküli van, de ezeket is azonnal elközvetítik. Nagybecsi kereken a 660 koronás minimum mellett az élelmiszerek árai a következőképen alakultak: 1 kg. kenyér 7.—, zsír 32.—, szalonna 30.—, marhahús 20.—, disznóhús 18.—, borjúhús 22___ szappan_30.— korona. Érdekes, hogy a 32 koronás zsiráf mellett a 4 oldalas napilap ára 2 K. Európai hang. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége közgyűlésén a Kohin Ferenc elnök megnyitóbeszédében többek között a következőket mondta: A gazdasági regeneráció munkájában az iparra nagy feladatok várnak. Elsősorban nem szabad visszariadnunk semmi nehézségtől; ezek a nehézségek el fognak oszlani; biztos a hitem, hogy ebben az országban nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az ipari termelésre is még nagy szerep vár. Szembe kell szállani ezekkel a nagy nehézségekkel. A második feladat megakadályozni a munkások kivándorlását. Örömmel konstatálom, hogy a gyárakban a munkafegyelem helyreállott és a termelés kielégítő. Egyetértés munkás és munkaadó között előföltétele az ipar fejlődésének, ezt gyámolítani az iparnak föladata és kötelessége. E sorokból szakmánk ama nagyratörő és türelmetlen kicsinyei is tanultathatnak, akik a nyomdai munkásokat általánosítva nemdolgozással szeretik meggyanúsítani. Várható-e lényeges áresés? Dr. Houben, a kiváltó német közgazdász erre a kérdésre azt válltaiszolja, hogy lényeges és tartós áresés azért nem várható, mivel ez csak akkor volna lehetséges, ha minden cikkben egyszerre és arányosan következnék be. Mivel azonban a nagy keresletnek örvendő élelmiszerek áraiban nem mutatkozik csökkentő irányzat és hasonló a helyzet fűtőszerekben is, az áresés egyetlen cikkben sem lehet egyelőre irányadó, sőt a tél bizonyos elsőrendű szükséglletekben fantasztikus árakat teremthet. A vas- és fémiparban nem adnak munkabéremelést. A Vas- és Fémmunkások Lapja írja: A megélhetési viszonyok folytonos rosszabbodása arra késztette a vas- és fémiparban alkalmazott munkásokat, hogy átirat útján forduljanak a munkáltatók szervezeteihez, kérve a munkabérek fölemelését Az ennek révén megindult tárgyalások olyan mederben indultak meg, amelyek következtetni engedték azt hogy a munkáltatók nem fognak teljesen elzárkózni a bérjavítás megadása elől. Rövid idő múlva azután már pozitív jelei kezdtek mutatkozni annak, hogy a munkáltatók nem ezt a nézetet vallják. Ezt igazolta a gyárakban szinte egyöntetűen megindított azon akció is, amely nem volt más, mint a mesterséges munkapangás előidézése, hogy ily módon a munkások ezrei váljanak kenyörtelenné. A munkanélküliség pallosa volt tehát az, amely Damokles kardja gyanánt ott függött a még dolgozók fejei fölött, figyelmeztetésül arra, hogy munkabér iránti elégedetlenségüknek ne merjenek kifejezést adni. Ezenkívül még igen sok más körülmény is azt igazolta, hogy a munkáltatók a munkabérek fölemelésére egyáltalában nem gondolnak. A legutóbbi tárgyalás alkalmával végre hivatalosan is megérkezett a válasz a munkáltatók egyik szervezete, a Vasművek és Gépgyárak Egyesülete részéről, amely szerint tekintettel arra, hogy a legutóbbi bérjavítás óta a megélhetési viszonyok nem változtak, a munkások kérelmét a munkáltatók nem találják indokoltnak és ez okból a munkabéreket fölemelni nem hajlandók. A munkáltatók válaszával foglalkozott a budapesti és környékbeli gyárak bizalmas férfitestülete. A tárgyalás lefolyásáról és annak eredményéről szóló jelentés ismertetése után a gyárak bizalmi férfiai szólaltak föl és valamennyien megbotránkoztatásukat nyilvánították a munkáltatók szervezetével szemben, amely a tények feje tetejére való állítása által úgy magyarázza a munkások jelenlegi helyzetét, mintha azok a legnagyobb jólétben élnének. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző Egyesülete budapesti kerületének tagjait tisztelettel meghívjuk az 1920 október 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor az Omnia helyiségében (VIII. Bérkocsisutca 1) tartandó Tárgy: A közgyűléshez benyújtó inditványok tárgyalása _ _____ Budapest, 1920 szeptember 6 A választmány ■>mm