Typographia, 1920 (52. évfolyam, 1-53. szám)

1920-09-17 / 38. szám

1920 TYPOGRAPHIA Szeptember 17 RÖVID KÖZLEMÉNYEK A munka eleje. Megboldogult Pista bátyám — az isten nyug­tassa! — nem fröszölte a fáradságot, hogy na­ponkint a telkemre kösse: a munkának jó eleje a dolognak veleje! Jó hírem érdekében meg kell mondanom, hogy nem az én elmém szorult rá a mindennapi ismétlésre, hanem szegény Pista bátyámnak az emlékezetében mosódott el egyik nap a másikra. Tudniillik a kegyelme ébrenléte javát az ördög kápolnájában töltötte, ahol munkája abból állt, hogy a kanosé fene­kére vetette a keresztet, amely munka jó elejére mindig a legnagyobb gondot fordította. Meg­boldogult Pista bátyáim oktatását nem is felej­tettem még el, sőt az életem másának irányít­­gatásában ma is egyik vezérfonalam nekem. Lám, mostanában is megint hasznát vettem. A tárgyalások elejéből ítélve megjósoltam, hogy a dolognak nem lesz veleje! A kiszivár­gott h­itekből megállapítottam ezt már a máso­dik napon. Tanúm rá Hosenträger Izidor, aki­nek akkor bizalmasan megsúgtam. Amikor meghallottam, minő abajgást váltott ki a mi kívánságunk a kicsinyek körében, tudtam hogy: befellegzett Mindjárt láttam, hogy a­ nagyok sincsenek adakozó kedvükben (mert nekik is az az érdekük, hogy minél kevesebbet fizessenek), különben mért játszották volna át ügyes csalafintasággal a prímet a kontrások­­nak? Ez volt a munkának a rossz eleje. Nem a túlzott igényünk volt baj, az nem is ig­az, mert ugye nem lehet az sok, ami nem elég, hanem az a sok kontrás..., aki mind elfelejtette előbbi állapotát, mióta elrúgta a bocskort. Ámbátor hajtogatták, hogy ők is belátják, ha kívánságunkat teljesen elfogadnák is, sem volna a viszonyoknak megfelelő; tudják, hogy szükséget szenvedünk, elismerik, hogy jogunk van az élethez, mégis majdnem hogy azt mond­ták: dobjátok ki, mert ekkora nyomor láttára meghasad a szívünk! Nem tudnak többet fizetni, mert az élet nekik is drága, sőt jóval drágább, tehát először ők, aztán újra ők... Könnyen kimondják: nem lehet, nincs! Meg­szokták már, mint a halálmadár a huhogást Meg aztán — azt hiszik — s az eddigi bérekből is eléldegéltünk, eléldegélünk ezután is, ha nem tovább, legalább halálunkig. Aki pedig seho­gyan sem tud megélni, legyen barát vagy katonai Ne nem? Osaris. Az árszabályt aláírta: Szentesen: Mester János. Adományok. A Rokkant Nyomdászok Menháza alapjára adományoztak: Bethania 2.—, B. H. É. V. 6.—, Engel S. Zsigmond 9.—, Goldstein József ny. 13.—, Hangya 10.—■, Merkantil 9.—, Révai-nyomda 25.—, Thália 21.—, Kis Új­ság 5.80, Okoa Viktor 32.—, R. A. 50—. Az egyesületben találtatott 1— korona. — A munkanélküliek segélyezé­sére Baron­ Arnold 10.—, K. J. 50.—, Révai 25.—, Schultz Béla 22— koronát adományoztak. A nyomdaipari paritásos munkaközvetítő forgalma. Szeptember 4-én előjegyzésben volt: 619 kéziszedő, 56 gép­szedő, 25 szedőkorrektor, 212 gépmester, 40 nyomó, 28 betű­- és tömöntő, 1 szedőgépszerelő, 157 gyorssajtóberakónő, 19 tégelynyomó berakónő és 64 segédmunkás, összesen 1221 munkanélküli. A szeptember 6—11-ig terjedő héten új je­lentkező volt: 14 szedő, 6 gépmester és nyomó, 3 betű- és tömöntő, 18 munkásnő és 11 segédmunkás, összesen 52. Munkát kapott: 20 kéziszedő, 1 gépszedő, 1 szedőkorrektor, 4 gépmester, 3 nyomó, 1­ tömöntő, 16 gyorssajtóberakónő, 7 tégelynyomó berakónő és 13 segédmunkás, összesen TL Szeptember 11-én előjegyzésben maradt: 613 kéziszedő, 54 gépszedő, 25 szedőkorrektor, 199 gépmester, 40 nyomó 24 betű- és tömöntő, 1 szedő gépszerelő, 152 gyorssa­­ró­­berakónő, 19 tégelynyomó berakónő és 62 segédmunkás. Összesen 1189 munkanélküli. — A szeptember 5—11-ig ter­jedő héten 700 szakmunkás és 146 munkásnő és segédmun­kás részesült munkanélküli segélyben.­­ Bécsben augusztus 20-án munkanélküli volt: 863 szedő, 04 gépmester és 1 ny­orna, 55 nyomdai segédmunkás és 35 munkásnő. Az egész gra­fikai­ iparban a munkanélküliek száma 1221 volt, akik kö­­zül 970 állami munkanélküli segélyt kapott. Ötvenéves öntőjubileum. Grüssner Ármin betűöntő szaktárs ez évben töltötte be munkás­ságának ötvenedik évfordulóját. Ez alkalomból az Első Magyar Betűöntőde Bt. személyzete folyó évi szeptember hó 19-én délelőtt fél 10 órakor az üzem helyiségében (VI. Dessewffy­­utca 32) ünnepi összejövetelt tart amelyre a szaktársi köröket meghívta a rend­ezőbizottság. — Grüssner Ármin szaktársunk rövid életrajza a következő: 1858-b­an Berlinben született. Is­kolái elvégezté­vel, 1870-ben betüöntőtanoncnak szerződött az ottani Gurseh-féle betűöntődébe. 1874-ben történt fölszabadulása után mint betű­öntő rövidebb időt még tanulási helyén töltött, majd Danzig, Stettin, Breslau, Leipzig, azután ismét Berlinben (königl. Gem. Oberbofbrucke­­nei és a Wöllmer-féle betűöntödékben) kon­dicionált. A berlini Tech és Reinhold-féle betű­öntődében mint művezető működött Végül 1890-ben Budapestre jött és itt az Első Magyar Betűöntőde Rt.-nál mint művezető vállalt kon­díciót ahol e három évtizedes kitartó működése alatt igazságos magatartásával a személyzet osztatlan szeretetét vivta ki magának. Az árvákért A Jótékonysági Kör ezidén is tanmolytatás­ban részesíti a nyomdászárvák­at. Kérjü­k tehá­­ mindazokat, akik a szak­társak özvegyeit ismerik vagy ilyenek hollétéről tud­nak, hogy azokat Schaffer Mór ellenőrhöz (VIII. Kölcsey­ utca 2, könyvtárhelyiség) küld­jék a szükséges okmányokkal jelentkezés vé­gett. Található mindennap délután 4—5 óráig. Vidéki megkereséseknél az özvegységet és az árvák ellátatlan állapotát igazoló bélyegtelen hatósági bizonyítvány is beküldendő. Jelent­kezések bezárólag 1920 december 15-ig történ­hetnek, azon túl jelentkezések már nem vétet­nek figyelembe. A Magyarországi Könyvipari Munkások Nemzet Ligája a következő taggyűjtőkvet bo­csátotta ki: „Alulírott kijelentem, hogy belé­pők rendes tagul a­ Magyarországi Könyvipari Munk­ások Nemzeti Ligájába. Tudomásul ve­szem, hogy a tagsági díj havonként egy ko­rona. A liga tagjai évi 12 korona lefizetése mel­lett rendes bevásárló tagjai lehetnek a MOVE- useik, aihom­mian élelmiszerekért, ruházati cikke­ket, esetileg fát, petróleumot a lehető legol­csóbb áron kaphatnak. Tervbe van véve a Nemzeti Muniklátoligiájk­ Szövetségi­ beszerzősé­­gének, nagy gazdasági szervének megalkotása, amely a Szövetség és így a Nemzeti Munkás­­ligák tagjait mindenféle élelmiszerrel, ruházati cikkel, fűtőanyaggal el fogja látni a lehető leg­olcsóbb áron, olcsóin fog javítani ruhaneműt, lábbelit és kenyeret is fog árulni. — őszintén megvárunk, hogy l­ábbeli javítá­soikkal mi kon­­ku­trá­lni nem tudunk. A Magyar Grafika szeptemberi száma a jövő hét elején jelenik meg. Ez alkalommal ismétel­ten fölhívjuk a szaktársak figyelmét a Magyar Grafika folyó évi október 1-én lejáró ezerkoro­­nás pályázatára, amelynek feltételeit lapunk mnúlt heti számában közöltük. A téli ruhanemű az utóbbi he­tekben újból 25%-kall emelkedett. Télikabát 6000—10.000 K, férfiöltöny 4500—9000 K, ing és alsónadrág 500— 10000 K, harisnya 80—140 K, cipő 750—1800 K középrendű minőségben. A tárgyalásokról az hírlik, hogy a túloldalon csöppet sem kerülték a surlódó felületeket, sőt keresték az összeütközéseket, nyilván hogy a feszültséget ébren tartsák. A mi férfiaink ért­hetetlennek találták ezt a magatartást és az előadó túltemperált modorának következménye gyanánt könyvelték el, aminek különösebb jelentőséget nem is tulajdonítottak. Érthetet­lennek látszott előttük, hogy a kicsik miért vállalkoznának a faltörő kos szerepére? Ma, azonban látjuk, hogy cselekvésük rugója a mi erőnk félreismerésében és az övék túlbecsülésé­ben lelhető föl. A tárgyalások folyamán több­ször harsogtatták, hogy a budapesti nyomda­ipar 85%-át a kisipar képezi, tehát reánk mun­kásokra e 85% törekvése nem lehet közömbös. Az első pillanatra megtorpan az emb­er: ekkora számot tényleg nem szabad figyelmen kívül hagynunk! Csak ha megvizsgáljuk, hogy e nagy szám mekkora súlyt képvisel, mondhat­juk: megmérettél és könnyűnek találtattál! Az utolsó Nyomdász Évkönyv statisztikai adatai­ból kitűnik, hogy az a hánytorgatott 85%-a a nyomdaiparnak — munkás szempontból — érték szerint igen csekély. Ekkor­a tekintély­hez igazán szerényebb hang illene. Ez adatok szerint Budapesten 257 nyomda van, amelyek összesen 2303 szakmunkást foglalkoztatnak. Ebből esik a 20 legnagyobb nyomdára körül­belül 1400 szakmunkás. Amint látjuk, ez a 20 nyomd­a alkalmazza a budapesti nyomdászok­nak több mint felét. Ha ezekhez még hozzá­vesszük a középnyomdákat, úgy kitűnik, hogy mintegy 200 kis nyomda együttesen alig foglal­koztat szakmunkást Nem fukarkodunk a szá­mokkal, ha ezeknek a számát ez idő szerint 300 főre becsüljük. Ebből kiviláglik, hogy — eny­hén szólva — hatalmi túltengésbe esnek a kis nyomdák akkor, amikor a budapesti nyomdai munkások jobb megélhetés után való törek­vését elgáncsolni akarják. Ez azonban tartósan aligha sikerül nekik. És ha ők ezt nem látják be, sem baj, mert mi jól tudjuk, hogy az esemé­nyek erősebbek az embereknél, és aki az idő szekerét megállítani akarná, áldozata lesz bikfe­­fejű­ségének. —jó. Délvidéki viszonyok. Egy szaktársunk mos­tanában Nagy­becskereken járt és az ottani viszonyokról a következőkben informálja la­punkat: A szerb me­gsszállotti területen levő szarktimamk szervezeti szempontból most Bel­grádihoz tartoznak. Egyleti ille­tékeiket oda­­fizetik, segélyben is onnan részesülnek. A bel­vádi központ a tagok Budapesten elkönyvelt éteit beszámítja és ilyen alapon fiz­eti segélyt. Tervbe vették, hogy a befizetett heteket ille­tően diplomáciai úton vagy személyesen fog­nak elsz­ámolni a budapesti központtal. Az összzerntartá­s példás. Novemberben is megszál­lott területi szarktánusaik sztrájkba léptek. A sztrájk egy hónapig tartott. Ez idő alatt a szerb szalktánsak is segély­ezték őket, úgy, hogy a szalktársiak a sztrájk alatt egész fizetésüket megkapták. Június 28-án fejeződött be a szerb szalktársak bér­sztrájkja, amely k­özel két­ hó­napiig tartott. E sztrájk alatt a délvidékiek fizetésük 10%-ával, majd 20%-ával segélyezték őket. Augusztus 1-ig Nagybecskereken 440 ko­rona volt a minimum, majd augusztus 1-éin három órai tárgyalás után ottani sza­ktársainlk megkapták az 50%-os béremelést; a minimum most 660 korona. Gondoskodás történt az oda­­menekült szaktiársakról. Kivételesen segélyt & soronkívüii munkát kapnak. A nyomdászok öz­vegyeinek és árváinak segélyt folyósítanak. A betegeket fürdőre üdülni küldik. Munkanél­küli a sízialfcftársaik 7%-a a megszállott terüle­ten; szerb területen elvétve 1—2 munkanélküli van, de ezeket is azonnal elközvetíti­k. Nagy­­becsi kereken a 660 koronás minimum mellett az élelmiszerek árai a következőképen alakul­tak: 1 kg. kenyér 7.—, zsír 32.—, szalonna 30.—, marhahús 20.—, disznóhús 18.—, borjúhús 22___ szappan_30.— korona. Érdekes, hogy a 32 koro­nás zsiráf mellett a 4 oldalas napilap ára 2 K. Európai hang. A Magyar Gyáriparosok Or­szágos Szövetsége közgyűlésén a K­ohin Ferenc elnök megnyitóbeszédében többek között a kö­vetkezőket mondta: A gazdasági regeneráció munkájában az iparra nagy feladatok várnak. Elsősorban nem szabad visszariadnunk semmi nehézségtől; ezek a nehézségek el fognak osz­­lani; biztos a hitem, hogy ebben az országban nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az ipari termelésre is még nagy szerep vár. Szembe kell szállani ezekkel a nagy nehézségekkel. A má­sodik feladat megakadályozni a munkások ki­vándorlását. Örömmel konstatálom, hogy a gyárakban a munkafegyelem helyreállott és a termelés kielégítő. Egyetértés munkás és munkaadó között előföltétele az ipar fejlődésé­nek, ezt gyámolítani az iparnak föladata és kö­telessége.­­ E sorokból szakmánk ama na­gyra­törő és türelmetlen kicsinyei is tanultathatnak, akik a nyomdai munkásokat általánosítva nemdolgozással szeretik meggyanúsítani. Várható-e lényeges áresés? Dr. Houben, a kiváltó német közgazdász erre a kérdésre azt válltaiszo­lj­a, hogy lényeges és tartós áresés azért nem várható, mivel ez csak akkor volna lehet­séges, ha minden cikkben egyszerre és arányo­san következnék be. Mivel azonban a nagy ke­resletnek örvendő élelmiszerek áraiban nem mutatkozik csökkentő irányzat és hasonló a helyzet fűtőszerekben is, az áresés egyetlen cikkben sem lehet egyelőre irányadó, sőt a tél bizonyos elsőrendű szükséglletekben fantasz­tikus árakat teremthet. A vas- és fémiparban nem adnak munkabér­emelést. A Vas- és Fémmunkások Lapja írja: A megélhetési viszonyok folytonos rosszab­bodása arra késztette a vas- és fémiparban al­kalmazott munkásokat, hogy átirat útján for­duljanak a­ munkáltatók szervezeteihez, kérve a munkabérek fölemelését Az ennek révén megindult tárgyalások olyan mederben indul­tak meg, amelyek következtetni engedték azt hogy a munkáltatók nem fognak teljesen el­zárkózni a bérjavítás megadása elől. Rövid idő múlva azután már pozitív jelei kezdtek mutat­kozni annak, hogy a munkáltatók nem ezt a nézetet vallják. Ezt igazolta a gyárakban szinte egyöntetűen megindított azon akció is, amely nem volt más, mint a mesterséges munkapan­gás előidézése, hogy ily módon a munkások ezrei váljanak kenyörtelenné. A munkanélküli­ség pallosa volt tehát az, amely Damokles kardja gyanánt ott függött a még dolgozók fejei fölött, figyelmeztetésül arra, hogy munka­bér­­ iránti elégedetlenségüknek ne merjenek kifejezést adni. Ezenkívül még igen sok más körülmény is azt igazolta, hogy a munkáltatók a munkabérek fölemelésére egyáltalában nem gondolnak. A legutóbbi tárgyalás alkalmával végre­­ hivatalosan is megérkezett a válasz a munkáltatók egyik szervezete, a V­asművek és Gépgyárak Egyesülete részéről, amely szerint tekintettel arra, hogy a legutóbbi bérjavítás óta a megélhetési viszonyok nem változtak, a munkások kérelmét a munkáltatók nem talál­ják indokoltnak és ez okból a munkabéreket fölemelni nem hajlandók. A munkáltatók vá­laszával foglalkozott a budapesti és környék­beli gyárak bizalmas férfitestülete. A tárgyalás lefolyásáról és annak eredményéről szóló je­lentés ismertetése után a gyárak bizalmi férfiai szólaltak föl és valamennyien megbotránkoz­­tatásukat nyilvánították a munkáltatók szer­vezetével szemben, amely a tények feje tetejére való állítása által úgy magyarázza a munká­sok jelenlegi helyzetét, mintha azok a legna­gyobb jólétben élnének. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Se­­gélyző­ Egyesülete budapesti kerületé­nek tagjait tisztelettel meghívjuk az 1920 október 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor az Omnia helyiségében (VIII. Bérkocsis­utca 1) tartandó Tárgy: A közgyűléshez benyújtó­­ indit­ványok tárgyalása _ _____ Budapest, 1920 szeptember 6 A választmány ■>mm

Next