Typographia, 1938 (70. évfolyam, 1-52. szám)

1938-12-30 / 52. szám

Decemb­er 30 TYPOGRAPHIC 1938 martak, aki meg akarta fúrni a keresztényszociális szakszervezet kasszáját és ezért börtönt ült. (Fel­kiáltások: Odavaló!) Itt találkoztunk először egy gépszedővel, aki nem tanult nyomdász és aki első­nek volt hajlandó alacsonyabb bérért munkát vál­lalni. Ezt az embert nevezte ki most az iparügyi minisztérium a bérmegállapító bizottságba. (Nagy felháborodás.) Ezt az embert később hosszabb könyör­gés után fölvettük a szervezetbe, egy árszabályhű üzemben, napilapnál kapott munkát, de ezenkívül éjszakára még egy blokád­ nyomdában is munkát vállalt, olyan éhes volt, hogy még egy másik kol­léga kenyerét vette el. De hasonló viszonyok vannak egy jobboldali poli­tikus nyomdájában is. Ezt a nyomdát elárverezték, a nyomdát megvetették egy zsidó vallású nyugal­mazott malomigazgatóval és ennek első dolga volt, h­ogy felmondja a kollektív szerződést és szervezet­len munkásokat állítson be. (Felkiáltások: Megvan a felekezeti egység!) Nyomban ezután felére szállí­totta le a fizetést. A „Győri Nemzeti Hírlap" nyom­dájáról már beszélt Bárándy szaktárs. Itt is meg­történt, hogy amíg szaktársaink dolgoztak ebben a nyomdában, addig nem lehetett „rendezetlen“ val­lású­ kollégát el közvetíteni, de amikor „úrrá lett a keresztény szellem“, akkor jobb híján felvették még a rabbi fiát is. A váci Kapisztrán-nyomdában fiatal papokkal dol­goztatnak, vagy 14—15 fiatal pap dolgozik a nyom­dában. Ezek a kolduló barátok fölváltva a hét vala­melyik napján koldulnak a környéken, így tehát nincs szükségük fizetésre és így könnyen csinálhat­nak konkurrenciát a legális nyomdaiparnak. Hasonló eset történt egy pápai nyomdában is, amelynek a vezetője egy pap, aki benne volt a munkabérmeg­­állapító bizottságban is és nem átallotta itt kijelen­teni, hogy ő sokallja azokat a béreket, amelyeket a a bizottság egyhangúlag megállapított. Jellemző, hogy keresztényszociálisok megbízottja mondta meg ennek a papnak, hogy ez a magatartás nem vall keresztényi szeretetre. De ez a pap a bizottság egy­hangúlag hozott határozata ellen föllebbezett az ipar­­ügyi miniszterhez. Föllebbezését elutasították. Ezekből látszik, hogy hamis az a beállítás, hogy világnézeti okokról van szó, ha felmondják a kol­lektív­­ szerződést. A valóságban egyszerűen csak kevesebb bért akarnak, fizetni. Ezek az urak állan­dóan a munkásság szeretetéről beszélnek, állandóan magukhoz akarják ölelni a munkásságot, de mi azt mondjuk nekik: kevesebbet öleljenek bennünket és tanúsítsanak több szociális megértést. (Taps.) Szigeti Gyula (Budapest): Az előttem szóló szak­társ felszólalásához szorosan hozzátartozik a követ­kező eset: A múlt hét péntekjén tárgyaltuk a buda­pesti sokszorosító ipartestület békéltetőbizottsági ülésén a következő dolgot. Az egyik fővárosi nyomdatulajdonos nyolc év óta alkalmaz egy tanoncot és nem szabadítja fel. Az illető mint gépm­estertanonc működik. A tanoncot felvilágosí­tották, hogy kérje sürgősen felszabadítását; a tanonc kérte is s ekkor az történt, hogy a tulajdonos nem ismerte el, hogy nyolc éve van m­ár nála. A kereszt­kérdések • »latit - végre üfe és­ i áélete»d«t ,ismert , «l.,t De még akkor is azt kérte, hogy legalább­ még egy esztendeig lehessen nála mint tanonc és akkor fel­­ fogja szabadítani. A hatóság természetesen a tanon­­cot felszabadította és a tulajdonos ellen vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat során kiderült, hogy ez a nyomdatulajdonos semmiféle könyvet nem vezetett és az is kiderült, hogy a nyomdatulajdonos azelőtt borbély volt. Másik eset: Egy nyomdatulajdonos 78 órát dolgoz­tatott egy segédmunkással hetenként és az órabére 48 fillér volt. Elbocsátotta, de a felmondási időt nem fizette ki neki. Amikor a segédmunkás ezért panasszal fordult ellene az ipartestülethez, eljárás indult ellene. Hiába van tehát törvény, igen tisztelt szaktársaim, ha nincs szerv, amely ellenőrizné annak betartását. Kérem a kiküldött hatósági tisztviselő urat, méltóztassék ezt jelenteni felettes hatóságának és ezeket a dolgokat orvosolják sürgősen. Berger Kálmán (Budapest): Meghajtom az elisme­rés zászlaját a vezetőség munkája előtt, de egyben azt is el kell mondanom, hogy milyen ázsiai álla­potok vannak ellenőrzés szempontjából a vidéken. Az Országos Bizottság megbízásából kiszálltam Nyírbátorba. A főnök szakember, de törve beszél magyarul. Két tanonccal dolgozik, akik panaszkod­tak, hogy milyen rettenetes állapotok vannak náluk; nem tanítják őket és munkaidejük heti 76 óra. De ez nem egyedülálló eset, ilyen rengeteg van a vidéken. Az iparü­gyi miniszter figyelmét fel kell ezekre az ügyekre hívni. Schmidt Béla elnök bejelenti, hogy a szavazólapok elkészültek és azok kiosztását megkezdik. Palkó Sándor (Budapest) a szavazólapok szét­osztásával kapcsolatban kér szót. A jelölőbizottság munkája közben egy személyben nem tudott meg­egyezni s ezért kisebbségi szavazólapok váltak szükségessé. Azért kell nekem itt most felszólalnom, mert az elnök szaktárs csak egy szavazólap kiosztá­sáról beszél s a második listát nem engedik kiosztani. Szeretném remélni, hogy a kongresszus jelentős része ezt a kívánságunkat honorálni fogja, mert hiszen csak egy személy tekintetében tér el a két lista egymástól és ez az, hogy az alelnököknél Dévai Sándor szaktárs helyett Szalay Béla szaktársat kérjük jelölni. Schmidt Béla elnök sajnálkozását fejezi ki, hogy ez­ az incidens megzavarja a kongresszus emelke­dett szellemű munkáját, de figyelmezteti a szak­társakat arra, hogy a jelölőbizottság a maga által elkészített jelölést a kongresszusnak felolvasta és azt a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Tehát az keresztülment. Ha már most vannak, akik a jelölő­­bizottság munkáján változtatni akarnak, azok egyszerűen húzzák ki azt, akit akarnak, de ne teremtsenek ezzel precedenst. Lénárd Sándor (Budapest) hivatkozik arra, hogy, amint Palkó szaktárs bejelentette, csak félreértésen múlott, hogy amikor a jelölőbizottság elnöke meg­tette jelentését, nem állott módjában a kisebbségi véleményt beterjeszteni. Mivel félreértésről van szó, kéri, osszák szét az ellenzéki listát is, ha pedig nem, rendeljenek el szünetet a szavazás tartamára. Kapusi János (Debrecen): A jelölőbizottság 9:2 arányban hozta meg döntését. A kisebbségnek köte­lessége lett volna, hogy alávesse magát a többség akaratának. A jelölőbizottságban ugyan Palkó szak­társ említette, hogy lesz külön lista is, de nem gon­dolták, hogy éppen Palkó, mint a jelölőbizottság tagja, fogja ezt a listát­ benyújtani. Schmidt Béla elnök: Ez a kérdés nem olyan jelen­tős, hogy érdemes lenne emiatt a kongresszus szo­kott tanácskozásának a rendjét felborítani, 66 név van a jelöltlistán, ezek közül az ellenzéki lista csupán egy névben nem ért egyet, a kérdés tehát nagyon egyszerűen oldható meg: húzzák ki ezt az egy nevet és írják bele a másikat. Emiatt nem kell, hogy a helyzet elmérgesedjék és ne akarjanak olyan precedenst teremteni, hogy legközelebb valamelyik kongresszusunkon különböző csoportok különböző listákkal jelöljenek. A szavazás eddigi módja sem akadályozza, hogy mindenki a maga meggyőződése szerint adja le a maga szavazatát. Palkó Sándor (Budapest) nem érti, milyen baj származhatik abból, ha mindkét lista fut. A legegy­szerűbb lett volna, ha szó nélkül kiosztják a sza­vazólapokat. Ez nem bizalmatlanság senki ellen. Fenntartja indítványát. Halász Alfréd szerint a szavakkal való játék ezt kérdést a demokrácia kérdésének nevezni. Nincs­­ értelme, hogy a szavazásnak régóta bevált módja­­eltérjünk. A szavazólap már úgy készült, hogy mindenkinek módja legyen a változtatásra. Hatvan­hat név van a listán, ebből egy csoportnak egy név nem tetszik, mindenkinek joga van olyan változ­tatást végrehajtani, amilyet akar. De különben is a küldöttközgyűlés egyhangúlag­ fogadta el a jelölő­­bizottság jelentését, senkinek nem volt kifogása ellene és ennek alapján készült a szavazólap. Schmidt Béla elnök szavazásra teszi fel­­ a kérdést és a kongresszus 35 szóval 26 ellenében úgy dönt, hogy egy listával történjék a szavazás. Schmidt Béla elnök felkéri a szavazatszedő bizott­ság tagjait, hogy osszák ki a szavazólapokat, majd elrendeli a szavazást és ennek tartamára a küldött­­közgyűlés tanácskozását felfüggeszti. Guttmann Jakab elnök nyitja meg ismét a köz­gyűlés tanácskozását és bejelenti, hogy folytatják a vitát az Országos Bizottság jelentése fölött. Paksa Alajos (Budapest) szeretné, ha az előbbi véleményeltérés nem okozna félreértést és továbbra is harmonikus együttműködésben folytatnánk munkát. Az Országos Bizottság jelentését örömmel a elfogadja. Meg kell állapítani, hogy a nyomdai munkásság a legnagyobb küzdelmet folytatja létért. A magyar nyomdai munkásság mozgalma a mindenkor a saját erejéből táplálkozott é­s sohasem kapott sehonnét támogatást. A leghatározottabban tiltakoznunk kell a különböző oldalról jövő gáncs­­vetések ellen. Az úgynevezett racionalizálás folytán a nyomdászok között már nem is annyira a proletár­betegség pusztít, mint inkább az ideg- és szívbaj. Ezt mutatja a halálozási statisztika is. A legköze­lebbi jövő feladatai közé tartozik a felfokozott munkatempónak normális keretek közé való vissza­szorítása és a munkabéreknek a drágasággal való arányosítása.­­ A­ vitát ekkor berekesztik és a zárószó­­ jogán .Wiesenberger Vilmos szaktárs szólal fel: Tisztelt Szaktársak! A lezajlott vita fölment engem az alól, hogy részletesen foglalkozzam az itt elhang­zottakkal, mert az összes felszólalások szorosan bele­kapcsolódtak abba a jelentésbe, amely nyomtatásban jelent meg és ahhoz az előadói beszédhez, amelyet dél­előtt tartottam. És ha ettől valamennyire eltértek, ez csak olyan fölvetett kívánságokra vonatkozott, ame­lyeknek a teljesítése természetesen már ahhoz a mun­kához tartozik, amely a megválasztandó új bizottság hatáskörébe tartozik. Önmagától értetődik, hogy min­den olyan kívánságot, amely arra vonatkozik, hogy az árszabály tekintetében, szervezeti tekintetben, gazdasági, kulturális vonatkozásban a nyomdai munkásság, feltétlenül kell előbbre jusson hogy fel­adatát képezze az újonnan megválasztott vezetőség­nek, hogy a ny­omdai munkásság közelebb jusson az őt megillető életnívóhoz. A küldött szaktársak fel­szólalásaikban elismeréssel nyilatkoztak arról jelentésről, amelyet kézhez kaptak és arról a tevé­­­kenységről, amelyet az Országos Bizottság kifejtett. Engedjék meg, hogy ezt a kedvező visszhangot a vezetőség nevében megköszönjem. Különösen ma hatványozott mértékben van jelentősége ennek a harmóniának, szolidaritásnak és lelkem mélyéből örülök, hogy ez így van. Elgondolkodom azon, hogy mi is lehet a biztos záloga annak, hogy ez a szerve­zet folytathatja tevékenységét, mint ahogy eddig tette 75 éven keresztül és nem látok más lehetősé­get, mint azokat az erényeket, amelyeket ezen a kongresszuson a felszólalásokban kidomborítottak. Ezeket az erényeket kell ápolni, megt­artatii és ha a szaktársak ezeket az erényeket továbbra is maguké­nak vallják és követik, akkor itt nincs baj, nincs hiba, nem lehet baj, mert nyílegyenesen haladunk a további kitűzött céljaink felé, míg eredményt nem érünk el. Az eredmény a nyomdai munkásság egzisz­tenciális és kulturális felemelkedése. (Nagy taps.) Kérem a jelentés elfogadását és a felmentvény meg­adását! (Taps.) A küldöttközgyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadja és ugyancsak egyhangúlag fogadja el a Reiner Géza szaktárs által benyújtott határozati javaslatot a Népszava betiltásával kapcsolatban. Guttmann Jakab elnök felszólítja a vidéki szaktár­sakat, hogy a tanácskozások befejezése után a Typo­­graph­ia helyiségében vegyék át az újonnan kinyom­tatott árszabályt. Az Országos Bizottság előterjesztésére ezután a küldöttközgyűlés egyhangúlag megerősíti M­iesen­­b­erger Vilmos szaktársat az Országos Bizottság meg­bízotti tisztségében és Brumiller László szaktársat a Typographia szerkesztői tisztségében. (Hosszan­tartó lelkes éljenzés és taps.) Guttmann Jakab elnök: Napirendünkön szerepel még a szegedi kerület indítványa, ez azonban már a jelöléssel, illetve a szavazással eldőlt." Kérem ennek ilyen értelemben való tudomásulvételét. Tudomásul szolgál. Ekkor a közgyűlés tanácskozásait a szavazás ered­ményének összeszámolásáig felfüggeszti. Guttmann Jakab elnök szaktárs a közgyűlés újabb megnyitása után felkéri Zarnóczay Béla szaktársat a szavazatszedő bizottság jelentésének ismertetésére. Zarnóczay Béla: Beérkezett 77 érvényes szavazat. A szavazás eredményeként megválasztottak: Elnök: Schmidt Béla 77; I. alelnök: Lévai Sán­dor 49; II. alelnök: Hörnyéky Kálmán 77; választ­mány: Barabás László 77, Baticz János 76, Eperi István 76, Grosz Ernő 77, Haasz Vendel 76, Héger István 76, Hónig Ferenc 77, Huszár István 77, Kál Lajos 77, Kramer Dezső 77, Pavlovszky Ferenc 77, Reismann Dezső 77, Schmidtmeyer Vilma 77, Seres Irén 77, Tóth Ferenc III. 76; választmányi póttagok: Czitrom László 75, Daka István 74, Ferenczy Gyula 75, Fülöp Izor 75, ifj. Gorszky Tivadar 75, Kalinics Sándor 75, Knöpfler Fü­löp 75, Kulcsár Imre 76, Mandl Emil 75, Molnár János 75, Mózsa Ferenc ,75, Németh Gy. István 75, Pertl Anna 75, S­abgkovszky Tibor 75, Tábori Jenő 75; felügyelőbizottság: Egre­dei­ József 77, Kanok Pál 77, Lőcsey Lajos 77, Schumy Antal 77, Weisz Ignác 77; felügyelőbizott­sági póttagok: Gerstenbrein Ferenc I. 77, Goőr József 77, Kell László 77, Perecz Ferenc 77, Schreck Ferenc 77 szavazattal. Nagy választ­mány: Erdélyi Károly (Debrecen) 77, Harsányi Dezső (Budapest) 77, Kacser Lajos (Buda­pest) 77, Prohászka Ferenc (Budapest) 77, Révész Zsigmond (Budapest) 77, Szigeti Gyula II. (Buda­pest) 77, (Kassa) 77, Szlusni József (Szeged) 77, Weisz Lajos nagyválasztmányi póttagok: Koppány Pál (Budapest) 75, Kotormán László (Győr) 75, Már­kus Lajos (Miskolc) 75, Pápai József (Budapest)­­77, Prinner Miklós (Budapest) 77, Sulczer Sándor (Buda­pest) 77, Schwingula Ferenc (Ungvár) 77, Szelényi Tibor (Budapest) 77; választottbíróság: Kalinics Sán­dor 77, Lénárd Sándor 77, Molnár János VII. 77, Palkó Sándor 76, Reiner Géza 77, Schreiber Ede 77 szavazattal. Országos Bizottság: Bálint Ödön 75, Brumiller László 77, Eperi István 77, Fuchs Jenő 76, Grosz Ernő 77, Haasz Vendel 73, Huszár István 77, Kál Lajos 77, Reismann­­ Dezső 77, Wiesenberger Vilmos­ 77, Zarnóczay Béla 75: országos bizottsági póttagok: Hónig Ferenc 74, Palkó Sándor 73, Pavlovszky Ferenc 74, Révész Zsigmond 74, Schreiber Ede 77; ellenőrző-bizottság: Helybeli Sándor 77, Klrm­ayer Ferenc 77, Molnár János VII. 76, Perl Béla­­ 77, Szalay Béla 53; ellenőrzőbizottsági póttagok­: Kovács László 75, Lőcsey Lajos 76 szavazattal. Guttmann Jakab elnök: A felolvasott szaktársakat megválasztottaknak jelentem ki. (Éljenzés.) Tisztelt Szaktársak! Amikor a kongresszus végére­­ érünk, egyrészt elfogódottság fog el. Az­­ elfogódottságom abból ered, hogy most van alkalmam utoljára erről a helyről szólni. Gyerekember koromban ideális dolognak tartottam, hogy valaki a nyom­­­dászszervezet élén legyen és azt hiszem, hogy­­ min­den nyomdai munkás, aki törődik a szervezettel, ugyanígy van vele,, ugyanez az érzés tölti el. A szer­vezet vezetősége van hivatva arra, hogy a nyomdai munkások ügyét előbbre vigye, istápolja. Ebben­­ a tisztségemben több mint három évtizedet töltöttem­ el. Hogy ez milyen tisztség, azt csak az tudja,­aki igazán érdeklődik a szervezet ügyei iránt és ajd ezt a tisztséget viseli. Ehhez a tisztséghez, tisztelt szaktársaim, puritánság kell, önzetlenség kell, ez a tisztség azzal jár, hogy majdnem minden szabad idejét fel kell áldoznia annak, aki szerepet vállal. Sokszor nincs szabad estéje annak, aki ennek , a vezetőségnek­ tagja. Fáradságos ez a tisztség, önzet­lenség kell, kitartás, akarás és az ilyen tisztséget viselőnek minden erejével azon ke­ll lennie, hogy a nyomdai munkásság életviszonyait segítsen meg­javítani. Ha ettől a nagy és szép tisztségtől most­ megválok, nem csoda, hogy meghatódottság fog­­ el és köszönöm a nagy bizalmat, amelyet tanúsítoitok irányomban évtizedeken át. Az elfogódottság mellett mélységes öröm is tölt el, mert ez a kétnapos tanácskozás olyan nívós volt, hogy bármelyik testületnek csak díszére válnék. Foglalkoztak a kongresszus tagjai kulturális kérdé­sekkel, a sajtószabadsággal, a lapbetiltásokkal és a felszólalások mind szívből eredtek és mind a nyomdai munkások ügyét kívánták szolgálni. Ami­kor arról győződik meg az ember, hogy ezekben a nehéz viszonyokban — amikor ellenségeink tönkre akarják tenni a szervezetet — ilyen egyöntetűség van a szervezet vezetősége és a küldöttek között, akkor látja, hogy nem kell félteni ezt a szerveze­tet. (Éljenzés. — Felkiáltások: Úgy van!) Tisztelt Szaktársak! Akik itt megjelentek, ne sajnálják a fá­radságot, mondják meg minden nyomdai mun­kásnak, hogy ebben a testületben olyan akarás nyilvánul meg, hogy a következmény nem lehet más, csak az, hogy bármilyen ellenséggel állunk szemben, ezt a szervezetet meg fogjuk védeni min­den körülmények között és adandó alkalommal a nyomdai munkásság helyzetét javítani fogjuk. Köszönöm a megjelenésüket, a közgyűlés tanácsko­zásait berekeszteni. (Taps, éljenzés.) ♦ Helyreigazítás: A „Typographia“ mint heti számá­ból a közgyűlésen jelenlévő tisztviselők névsorából kimaradt Gisztl Pál szaktárs neve. LEVELEZÉS Gyón­i, Jegyzőkönyv, felvétetett a Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesületének gyomai cso­portja által 1938 október 26-án megtartott rendes negyedévi közgyűlésén. Jelen van 14 szaktárs és 1 szaktársnő. Igazolatlanul távol vannak a szaktárs­nők és 3 szaktárs. Jegyzőkönyvhitelesítők: Göttler Imre és Kremm­er Irma. Elnök üdvözli a megjelen­­teket, a közgyűlést megnyitja. Sajnálkozását fejezi ki a szaktársnők nemtörődömsége felett, hogy tün­tetőleg távolmaradnak a gyűlésekről és úgy V­eso- POJ1*, azaz az Egyesület ügyei iránt a legkisebb érdeklődést sem tanúsítják; azon nézetének ad kife­jezést, hogy ez előbb-utóbb megbosszulhatja magát. Felolvastatja a mult gyűlés jegyzőkönyvét,­­ mely hitelesíttetik. — Pénztári jelentés: Csoportvagy­on 988.74 P, mint II. negyedévi áldozat. Bevétel­ az 5%-os levonásból 75.27 P, kölcsöntörlesztésből 10 50 P, könyvtáralapi illetékből 6.80 P, összesen 1081.31 P. Kiadás a III. negyedben 101.39 P. Egyesületi illeték befolyt 1505.50 P, mely összeg — 5% — 75.27 , P és 13 X 20 — 2.60 P portó levonással — 1427 63 P a Köz­pontba küldetett. A Jótékonysági Kör III. negyed­évi bevétele, 138.50 P a központba küldetett. Az ellenőrök nevében Bolehovszky szaktárs a leg­nagyobb rendről tesz jelentést. — A könyvtáros nyolc, könyvtáróra­ megtartásáról és 188 kötet könyv kiadásáról tesz jelentést. Imre Ferenc, jegyző.

Next