Typographia, 1947 (79. évfolyam, 1-51. szám)
1947-06-06 / 22. szám
Budapest, 1947 június 6 Megjelenik hetenként 79. évfolyam, 22. С [UNK]ат TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SEGÉLYZŐ-EGYESÜLET, BUDAPEST VIII, BÉRKOCSIS UTCA 1. SZÁM SZAKSZERVEZEt telefon* 138.486 FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON telefon: 137-547 A bulgáriai grafikai kongresszus a Délkelet-Európára kiterjedő szakszervezeti kapcsolat felvételét is jelenti egyben, amelyen Szervezetünk részéről Brumiller László szaktárs, a Szervezet vezetője képviselte a Nyomdász Szervezetet, míg a Litográfiai Munkások Szervezete részéről Bakacsi Lajos, a Vegyipari Munkások Szakszervezetének papírgyártó tagozatát Szipka József elvtárs képviselte. Ezzel a ténnyel a múlt esztendőben elkezdődött folyamat, mely a belgrádi kongresszuson való részvételben jutott kifejezésre, egy újabb állomásra érkezett el, mert hiszen eddig ezekkel a délkelet-európai államokkal szorosabb kapcsolat mindhárom állam reakciós beállítottsága következtében nem jöhetett létre. Tehát nem azon múlott, hogy az érdekelt országok dolgozói ne keresték volna a szoros együttműködésnek internacionális alapon való felvételét, örvendetesnek kell tartanunk, hogy ezúttal Bulgária grafikai únióba tömörült munkásai igen forró fogadtatásban részesítették a magyar szakszervezeti delegációt és ugyancsak megerősödve látták annak az ígéretnek a beváltását, amelyet egy évvel ezelőtt a belgrádi kongresszuson Brumiller szaktárs juttatott kifejezésre, hogy a jövő útja úgy gazdaságilag, mint politikailag Kelet felé kell hogy irányuljon, mert ezeknek az államoknak nemcsak etnikai, hanem történelmi kapcsolatai is tragikus sorsfordulók által egymáshoz kell hogy kényszerítsék Kelet és Délkelet-Európa népeit. Akkor mondotta Brumiller szaktárs, hogy ennek a törekvésnek az első lépését a belgrádi kongresszuson teeszük meg, hogyha elkövetkezik annak az ideje, hogy jövőt építő munkájukat kijelölő, kongresszusukat tartják bolgár szaktársaink, Magyarország nyomdai és rokonszakmabeli munkásságának képviselete azon meg fog jelenni, hogy ezzel a tényükkel ne csak rokonszenvüket, hanem gyakorlati alapon is az együttműködést szorgalmazzák. Meg kell említeni, hogy a reakció által intézményesen kihangsúlyozott, rossz értelemben vett balkáni helyzet helyett úgy Jugoszláviában mint Bulgáriában magasan fejlett kultúrával találkoztunk és a közvetlen szemlélődés arról győzött meg bennünket, hogy az intézményesített előítélet igaztalan reakciós tendenciákból eredőnek bizonyult, mert őszintén meg kell mondanom, hogy az úgynevezett Balkánon, Európával találkoztunk és ha az elmúlt esztendők szörnyű történéseit magunk elé idézzük, akkor a Balkán szelleme inkább él Nyugat-Európa egyes népeiben, mint a geográfiailag meghatározott Balkánon. Erre a megállapításra jutottunk valamennyien, amikor Szófia, ez a gyönyörű váro« szemünk elé tárult és megláttuk remek architektúráját, dekoratív építészeti stílusát, amely a legeurópaibb igényt is kielégíti. Széles utcái, remek, egymást követő hatalmas parkjai, mind nagy kultúrfejlettségnek a bizonyítékai és a város fölé emelkedő 2400 méter magas Vitosa-hegy hatalmas tömbjével és általában a környező hegyek koszorújával csak növelte azt a nagyszerű meglepetést, amelyben részünk volt. Bulgária népében igen kedves, közvetlen népet ismertünk meg, amely valóban elkülönül Európa sok rideg szellemet, közönyt tanúsító népi sajátosságaitól. Derűs lelkiségük, minden téren tanúsított jóindulatuk, nemkülönben Vendégszeretetük azt bizonyítják előttünk, hogy valóban a dolgozó proletárság részéről sohasem mutatkozott meg nacionalista ellenérzés és ha a történelmi helyzetalakulások során mégis szembe kerültünk egymással, ez sohasem a dolgozó proletárság, hanem a reakciós elnyomatás kényszeréből eredő tény volt. A kongresszus megnyitójára a grafikai ipari és rokonszakmák tagjai zászlók alatt vonultak fel a város lakosságának meleg rokonszenvmegnyilatkozása közepette. A kongresszus megnyitóját a cári Tiszti Kaszinó nagy méreteket felölelő remek architektuális kiképzésű színpadtermében tartották meg, amelyen nemcsak a kongresszus résztvevői,hanem a szófiai grafikai munkások, valamint az egyéb szakmák képviselői is megjelentek, ezzel mintegy kidomborítva azt, hogy a kongresszus szűk keretein túlmenően nagy jelentőséggel bír. A megnyitó ünnepséget a bolgár himnusszal vezették be, közel 100 tagú vegyeskórus interpretálásában. A megnyitón megjelent Georges Dimitrov elvtárs, Bulgária népének nagy vezére, a lipcsei per nagyszerű hőse is. A megjelentek perceken át tartó hatalmas, örömteljes tüntetésben részeltették a bolgár nemzetnek ezt a nagy fiát, majd Кanya Dimitrov szaktárs, a Szervezet főtitkára üdvözölte a megjelenteket, valamint Magyarország képviseletét és Nika Diiirno szaktársat, az albán grafikai únió főtitkárát. Stephan Dojcsev szaktárs a Szervezet elnöke forró szavakkal köszöntötte Dimitrov miniszterelnök elvtársat, amelynek elhangzása után Dimitrov elvtárs emelkedett szólásra és nagy koncepciójú beszédében emlékezett meg a kétéves terv nagy jelentőségéről és arról, hogy amennyiben Bulgária dolgozó népe átérzi ennek a kétéves tervnek a nagy nemzetépítő jelentőségét, akkor Bulgária népe nemcsak hogy fölszabadítja magát, hanem évszázadokra teremti meg boldogulásának minden lehetőségét. Beszédének további során azokról a nagy és hatalmas kulturális feladatokról beszélt, amelynek az elvégzése a nyomdaipari munkásságra hárul, mert ez a tevékenység nemcsak fizikai értelemben vett munkát, hanem szellemet és kultúrát, építő munkát jelent — mondotta. — A nemzet jövőjének azt a célt jelölte meg, hogy első vonalban nem a fizikai létet fenntartó és szolgáló eszközöket és anyagi javakat kell kimunkálniok, hanem mindenek fölött állónak a szellemi élet területén kell világosságot gyújtani, hogy mindenki megértse és át legyen hatva attól a gondolattól, amely az elnyomatással szemben a lélek és a szellem felszabadulásán keresztül elvezet valóban a szabadsághoz és a proletariátus közös boldogulásához. Dimitrov elvtárs nagy koncepciójú beszédét nagy lelkesedéssel fogadták a megjelentek. Ezután D. Kaszakov, a bolgár tájékoztatási miniszter beszélt és részletekbemenően méltatta a nyomdai munkás tevékenységét, kulturális jelentőségét, a gondolat közös célját szolgáló tipográfiai stílus fontosságát, megállapítván, hogy a tetszetős formáiba öltöztetett gondolat maradandóbban rögződik meg a lelkekben, annak a kettős hatásnak kapcsán, hogy az esztétikai hatások párosulnak a tartalmi hatásokkal. Ezután Brumiller László szaktárs felszólalására került sor, aki a következőket mondotta: „Boldog érzéssel és örömmel jöttünk el Magyarországról a kongresszusukra, hogy ezzel a találkozással szétbonthatatlan kapcsolatot teremtsünk a bolgár grafikai munkásságon át Bulgária fölszabadított proletariátusaival. Legelőször is engedjék meg, hogy a magyar grafikai munkásság, valamint a magyar Szakszervezeti Tanács másfélmillió szervezett munkásának a nevében legelsőként a legnagyobb bolgár nyomdásznak, Georgej Dimitrov elvtársnak, a bolgár nép fölszabadítójának szóljon legforróbb köszöntésem. A nemzetközi munkásmozgalom e hősi héroszának, aki a lipcsei perben tanúsított bátor kiállásával öntött hitet a lelkekbe és példamutatásával adott erőt a világ proletariátusának a fasiszta reakcióval szemben vívott nagy harcában. Az ő egyéni kiállása meggyőződéssé érlelte bennünk a lipcsei per során, hogy a proletariátus közös akarással és harcos összefogással legyőzheti a fasizmust és teljes őszinteséggel kell kinyilvánítanom ezen a nagyjelentőségű találkozón, hogy a magyar dolgozó proletárságban Dimitrov elvtárs neve héroszi fogalommá vált és illegális küzdelmeink során az ő neve abreviáltan fedőjelző volt számuunkra.“ Beszédének további során Brumiller szaktárs történelmi vonatkozásokat állapít meg a bolgár és magyar nép között, mintegy bizonyságául annak, hogy ez a két nép mindenkor lehetőséget keresett ahhoz hogy forrón szorítsa meg egymás kezét, együtt és közösen keressék a boldogulás útját és ha mégis elválasztott bennünket valami az elmúlt történelmi évszázadok során, az nem a nép, hanem az uralkodó erőszak ténye volt. Lélekben azonban mindig együtt voltunk és most ezen a találkozáson egyékké váltunk, abban a hatalmas és mindent átfogó szent törekvésben, hogy fölszabadító harcunkat közösen vívjuk meg, gazdasági lehetőségeinket az egymást megsegítés szellemében építsük ki és kulturális vonatkozásban közelebb hozzuk egymáshoz felfogásban, meggyőződésben és gyakorlatban ezt a két népet. Ezzel a ténnyel bontsuk le egyszer s mindenkorra a feudalista, kapitalista reakció által mesterségesen állított válaszfalakat és közösen teremtsük meg nagy nemzetközi egységünket az orosz proletariátus nagy felszabadítójának, Lenin elvtárs tanításának szellemében. A magyar dolgozó proletáriság, amely a fasiszta reakció elnyomása alatt vergődött, különösen az utóbbi negyedszázadon keresztül, felszabadulását a Sztálin elvtárs által irányított dicső Vörös Hadsereg áldozatos, harcos készségének köszönheti. A fasiszta reakcióval való leszámolás első ténye a feudalistákkal, földesurakkal való leszámolás volt és ezt követi a bányák és a gyárak szocializálása is, hogy ezzel gyengítsük a kapitalizmus befolyását és erejét a magyar bel- és külpolitikáiban. De ezzel még a mi küzdelmünk nem ért véget, mert a reakció minden igyekezetével azon van, hogy a demokratikus erők gyengítésével, magát a demokráciát döntse meg és az önmagát szabadságpártnak nevező fasiszta irányzatot képviselő politikai csoportosulás a sajtót igyekezett fölhasználni e törekvésének szolgálására, amellyel szemben a nyomdai munkásság a munkabeszüntetés eszközéhez nyúlt és megtagadta „A Holnap“ című napilap kiszedését és nyomását. A nyomdai munkásságnak ezzel az állásfoglalásával súlyos csapást mértünk a fasizmus képviselőjére, mert ezzel lehetetlenné vált számukra, hogy a sajtó útján kapjanak nyilvánosságot és alakíthassanak ki reakciós közvéleményt. A magyar dolgozó munkásság sorsot építő tevékenységével, egy hároméves terv megalkotásával kívánja megteremteni a jövő boldogulásának gazdasági előfeltételeit és ezért amint eddig is, ezután is nagy áldozatokat vállal magára, mert tudatában van annak, hogy csak így rövidítheti meg a fasizmus által örökül hagyott leromboltságot és nyomorúságot. És tudja azt is a magyar munkásság, hogy ha hősies kiállásával kiveszi a részét az újjáépítés Úr a hároméves tervben megállapított munkák elvégzéséből, akkor három év után el fogja érni a békebeli termelési szinten keresztül a békebeli életezinvonal 100 %-át. Beszédének befejezése kapcsán ismételten átadta Brumiller szaktárs a grafikai munkásság, valamint a magyar Szakszervezeti Tanács legforróbb üdvözletét és testvéri kézszorítását abban a hőn óhajtott értelemben, hogy ez a bolgár munkástársainkban is hasonló megértésre talál. Brumiller szaktárs beszédét a kongresszus megnyitó ünnepségén megjelent sok száz főnyi hallgatóság nagy tetszéssel fogadta és állandóan hatalmas tapsviharral adott kifejezést együttérzésének. A litográfusok részéről Bakacsi Lajos szaktárs szólalt fel, míg a papírgyári munkások képviseleteiben Szipka József elvtárs az együttműködés fontosságát jelölte meg követendő irányelvül. A megnyitó ünnepséget követően a kongresszus tagjai a Székesegyház előtti térségre vonultak föl, ahol 1944 júliusában két szaktársunkat gyilkolta le az utcán a fasiszta erőszak. A zarándokhellyé avatott járdán, a gyilkosság színhelyén helyezték el a kongresszus koszorúját, míg a magyar delegáció egy hatalmas virágcsokorral juttatta kifejezésre a bolgár szaktársakkal való együttérzését és tisztelgett az elesett mártírok emléke előtt. Másnap, május hó 19-én a kongresszus a Bölcsészettudományi Egyetem tanácstermébe»