Typographia, 1958 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1958-08-01 / 8. szám

1958TYPOGRAPHIA Tennivalóink a központi vezetőség ülése után Szakszervezetünk központi vezetősége július 1-én megtárgyalta és elemezte a nyomda a papíripar és a kiadóvállalatok szociális, munkavédelmi helyzetét és fontos határozatokat hozott a munka további helyes vitelére. Többek között foglalkozott azzal a fontos kérdéssel, amely a hároméves terv végrehajtása során az ipar előtt áll. A tervidőszakban úgy a nyomda-, mint a papíripar jelentősen fejlődik. A központi vezetőség leszögezte, hogy a szakszervezeti szerveknek, az üzemi funkcionáriusoknak érezniük kell a felelősséget a népgazdasági tervek megvalósításáért. Arra kell nevelni a dolgozókat, hogy a termelési feladatok megvalósítása nélkül nem lehet az üzemi munka- és szociális viszonyokat sem megjavítani. A központi vezetőség határozata alapján készítsenek munkatervet mind a szakszervezeti bizottság, mind a társadalombiztosítási tanács és a munkavédelmi bizottság. A munkaterv elkészítése után a központi vezetőség határozatát és az abból adódó üzemre vonatkozó feladatokat ismertessék a taggyűlésen. Ezzel kapcsolatban már előzőleg fejtsenek ki megfelelő propagandát, hogy választ tudjanak adni a dolgozók különböző kérdéseire. A társadalombiztosítás sok milliárdjába kerül az államnak, nem mindegy tehát, mire fordítjuk ezt a hatalmas öszszeget. Éppen ezért sok múlik a szakszervezeten, a társadalombiztosítási munkán is. Nézzük meg, melyek a legfontosabb feladatok: 1. A beteglátogatási munka színvonalának emelése. 2. A központi vezetőség elemezte a társadalombiztosítás nagyarányú gyógyszerfogyasztási költségeit és megállapította, hogy az nem indokolt. A szakszervezeti bizottságoknak figyelemmel kell kísérniük az elharapódzott gyógyszerfogyasztást. Akik betegek és akiknek szükséges a gyógyszer, azoknak meg is kell adni. Sokan azonban visszaélnek ezzel és szükségtelen mennyiségben tárolnak gyógyszert. Ezzel kapcsolatban a szakszervezeti bizottságok, ott ahol üzemorvos van, annak bevonásával, ahol nincs, külső előadó segítségével szervezzenek felvilágosító előadást a túlzott gyógyszerfogyasztás hátrányairól. A táppénzkifizetés napján találjanak rá módot, hogy a táppénzért jelentkező beteg dolgozókkal elbeszélgessenek, érdeklődjenek hogylétük iránt, kérdezzék meg, hogy nincs-e panaszuk a körzeti, vagy rendelőintézeti orvos munkájára. Panasz esetén pedig hívják fel az illetékes rendelőintézeti főorvos figyelmét. Javasoljuk, hogy a tt-ülésekre hívják meg az SZTK-ügyintézőt, az üzemorvost, a munkavédelmi főfelügyelőt és a nőfelelőst. A szakszervezeti bizottság a nyugdíjazás után is kísérje figyelemmel az idős dolgozók sorsát. Hívja meg a rendezvényekre, kérje ki tanácsukat szakmai kérdésekben, tegye lehetővé számukra, hogy 48 órát az üzemben dolgozhassanak, juttassa hozzá őket üzemi étkezéshez, stb. Van bőven tennivaló a munkavédelem terén is. Most csak — helyszűke miatt — néhány fontos feladatot említünk. 1. A felvett üzemi bejárások jegyzőkönyveit határidő és felelős megnevezésével függesszék ki az üzemrészekben, hogy a dolgozók is ellenőrizni tudják a végrehajtást. 2. El kell érni, hogy a veszélyes gépek mellett mindenütt meglegyen a technológiai és kezelési utasítás. A bizalmiak ellenőrizzék azok betartását. 3. A munkavédelmi bizottság használja ki jobban az üzem propagandalehetőségeit, például szerkesszenek faliújságot, használják a hangosan beszélőt, készítsenek csíkvagy rajzos plakátot. 4. A tt- és a munkavédelmi bizottságok a bizalmiak segítségével biztosítják, hogy a már meglevő szociális helyiségeket (mosdók, zuhanyozók, öltözők, szellőzőberendezések) helyesen használják, megóvják a rongálástól. Összegezve: a leglényegesebb feladat a társadalombiztosítási és munkavédelmi bizottságok foglalkoztatása, a dolgozók bevonása a munkába. A munkatervet ismertetni kell a dolgozókkal, a taggyűlésen ki kell kérni véleményüket és segítségüket annak megvalósításához. Ha a szakszervezeti funkcionáriusok érzik azt a felelősséget, amelyet a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása rájuk hárít, még így, «■keret«, és pénzhiánnyal küszködve is segíthetnek azokon a bajokon, amelyeket a központi vezetőség feltárt. Csaplár István Mindig éreztem, hogy bizalminak lenni nagy tisztesség, megtiszteltetés. Az a bizalmi, akiben munkatársai megbíznak s képviseli ügyüket a munkáltató és a felsőbb szakszervezeti szervek előtt, megvédi érdekeiket, szószólója panaszaiknak. Ez jutott eszembe, mikor a szakmai bizalmi találkozón beszélgettem néhánnyal a legjobbak közül, olyan elvtársakkal, akiket a harmadik országos bizami tanácskozás küldöttéül választottak. Itt van például Babes Antal, a Pécsi Szikra Nyomda bizalmija. Tömzsi kisember, családos, 47 éves. Csoportjába 22 olyan dolgozó tartozik, aki nagyon szereti áldozatkészségéért, megbízhatóságáért. Minden bérezési, munkaügyi vagy munkaegészségügyi, segélyezési, üdültetési, továbbképzési ügyben, családi vagy lakásproblémák esetén személyesen jár el az igazgatónál, műszaki igazgatónál, tanácsi szerveknél. Az üdülési bizottság ellenőre. Talán nem meglepő az sem, hogy kiváló szakmunkás. Babes elvtárs nem Pécsett, hanem Siklóson lakik. Még hajnali rikkant a kakas, órakor útra kél. De a kitűnő betűszedő és tördelő, a szakmáját ■szerető és hivat''tudattól fűtött ember ezt az áldozatot is vállalja. Vállalja a közösségért, amelynek immár 31 éve megbecsült tagja. Tomasek Éva, a Másolópapírgyár bizalmija a fiatalabb évjárathoz tartozik. Betanított nyomdai berakónő, 1950 óta dolgozik az üzemben s szaktársai a legnagyobb elismeréssel említik nevét, mint mindenütt használható munkaerőét. Már 5 évvel ezelőtt — 23 éves korában — bizalmivá választották, s akik akkor reá adták szavazatukat, azóta sem csalatkoztak benne. Mit mondhatunk róla? Talán, hogy szakszervezeti munkájáért többször részesült jutalomban és dicséretben? Ez önmagában még nem jeleníti meg előttünk Tomasek elvtársnőt, a szakszervezeti funkcionáriust. De ha azt említjük, hogy Tomasek Éva — sok egyéb mellett — valósággal lelke a legtöbb tapintatot, figyelmet és gyengédséget igénylő reszortnak, a beteglátogatásnak, úgy elénk tárul a társaiért élő, a közösségben feloldódó harcos önzetlen arcképe. A Révai Nyomda dolgozói Bujdos Alajost küldték a bizalmi tanácskozásra. Bujdos elvtársnak már az apja is nyomdász volt, vérében hordja a nyomdász mesterséget. Kiváló matematikai szedő és eddigi élete jellemző példáját mutatja a szakma és a mozgalom összefonódásának. Fiatalságának eseményei lassanként történelemmé érnek. 1928- ban Budán, a Jakab nyomdában tanulta a betűszedést. Felszabadulása után rövid idő elteltével megválasztották bizalminak. Mint fiatalember, akiek az édesapja is nyomdász volt, nem volt hajlandó főnöke szakszervezetellenes ténykedését elnézni, szembeszálloit vele, s emiatt az utcára került. A második világháború előtt bejárta Európa több országát. Személyes kedvtelése, szórakozása felől érdeklődöm. Bujdos elvtárs így válaszol: — Kétgyermekes, nős ember vagyok, fiam és lányom van, kiegyensúlyozott családi életet élek. Kedvtelésem velük együtt a turisztika, a horgászás és az evezés. Nádai László a Csomagolóanyaggyár bizalmija és bádogos szerelője, ha az éveit nézzük, már nem fiatal ember. 1902-ben született. Mégis Nádai elvtárssal szembe nézve nagyon is hajlamos vagyok elfogadni azt az érvelést, hogy nemcsak az évek teszik az ifjúságot. Nádai elvtárs már 1918- ban tagja az illegális kommunista pártnak, harcolt mint vörös katona, internálták a fehér terror éveiben, élt idegenben s most résen áll, hogy soha többé ne legyen bújdosás az elvhű kommunista magyarok sorsa. Életét kockáztatta az ellenforradalom elleni fegyveres harcban s ma is tagja a munkásőrségnek. Bizalmi munkájában felhasználja régi tapasztalatait s mint volt hivatásos sportoló ellátja a sportfelelősi teendőket is. Amikor a fiatalok és az idősebbek közti életkorból adódó különbségeket emlegetjük, gyakran hivatkozunk arra, hogy a mi ifjúságunk nem becsüli a nagy idők tanúit, nem tiszteli a veteránokat. Nádai elvtárs és a fiatalok kapcsolata bizonyára szabályerősítő kivétel. Mint idősebb elvtársat a fiatalok nagyon szeretik és szívesen hallgatják élményeit. Ilyenek a mi bizalmiaink. Nem a szavak emberei ők, hanem a tetteké. Nem a frázisok vonnak köréjük dicsfényt, hanem a hétköznapi cselekedetek. Ők képviseltek majd bennünket az országos bizalmi találkozón. Bizalmiak — a szakszervezeti mozgalom harcosai TOMASEK ÉVA Másolópapírgyár BUJDOS ALAJOS Révai Nyomda NÁDAI LÁSZLÓ Csomagolóanyaggyár Nemzetközi kapcsolatainkról Szakszervezeti munkánknak továbbra is fontos részét képezi nemzetközi kapcsolataink megjavítása. Lapunkban egyízben már adtunk tájékoztatót ilyen irányú munkánkról. Azóta levelezési kapcsolataink tovább erősödnek és rendszeressé válnak a szocialista tábor országaival. Például most már Lengyelország testvérszakszervezeteivel is rendszeres levelezési kapcsolatban állunk és cserélünk tájékoztató anyagokat. Szakszervezeti delegációt várunk Csehszlovákiából és Bulgáriából. Május alkalmából hazánkban járt a SZOT vendégeként Meyer elvtárs, az NDK nyomda- és papíripari dolgozók szakszervezetének elnöke. Június 19—24-ig pedig Terényi László elvtárs, szakszervezetünk főtitkára volt Berlinben, az európai munkáskonferencián. Most arra törekszünk, hogy kapcsolataink egyre inkább munkakapcsolatok legyenek. Egészségesen fejlődnek kapcsolataink a nyugati országokkal is. Rendszeresen levelezünk a belga, francia, a japán, olasz, chilei szakszervezetekkel. Most kaptuk meg a Perui Grafikus Szövetségtől a II. kongresszusuk anyagát. A finn és svéd szakszervezettel, ha ritkábban is, de szintén van levelező kapcsolatunk. A finn és francia szakszervezet elnökének küldtünk is meghívást. A francia szakszervezet elnökét is meghívtuk hazánkba. Tájékoztatást kaptunk arról, hogy a belga testvérszakszervezet főtitkára is szívesen látogatna el hazánkba. Általában mint örvendetes eredményt értékelhetjük, hogy kapcsolataink nemcsak formálisak, szokásosan udvariasak, a szakszervezeti munkáról, életkörülményekről és viszonyokról, eredményekről és hibákról szólnak. A legutóbbi chilei levél például hosszan ír az ottani szakszervezeti mozgalomról. A belga szakszervezet tájékoztatót kér a szakszervezeti munkáról. A Typographiát minden országnak, amellyel kapcsolatban vagyunk, megküldjük. Nemzetközi kapcsolataink politikailag, a nemzetközi munkásegység megvalósításának segítésével is fontos szerepet töltenek be. Az olasz papíripari dolgozók bérkövetelése érdekében végrehajtott sztrájk alkalmából a központnak és 12 legnagyobb területi bizottságuknak küldtünk dolgozóink nevében buzdító, szolidaritásunkat kifejező levelet. Vagy például a franciaországi események alkalmából a francia papír- és külön a nyomdaipari dolgozók szakszervezetének küldtünk lelkesítő, erkölcsi támogatásunkat kifejező leveleket. Munkánk további javításával, a tapasztalatok elterjesztésével kívánjuk szolgálni a proletarnemzetköziséget és minden nép leghőbb vágyát: a békét M. T. A János-ünnepély mérlege Az 1958. július 6-án megtartott hagyományos János-ünnepély bevételeinek és kiadásainak elszámolása. Jegyeladás 32 493,5 Ft. Marad az árvaalap javára: 21 373,52 Ft. Felülfizetés és tiszteletjegy megváltás 8 426,90 Ft. összesen: 40 919,90 Ft. Kiadás 19 546,38 Ft. Augusztus 1 A továbbképző tanfolyamok évzáró kiállításáról Szakmájuk fejlődéséért aggódó körökben egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: mi lesz az utánpótlással? Biztosravesszük, hogy illetékes szerveink nem mulasztják el a veszteségek pótlására a szükséges rendszabályokat meghozni. Ezt a célt szolgálja a szakszervezet és a Nyomdaipari Igazgatóság által fenntartott továbbképző tanfolyam is. Az októberben megindult tanfolyamok munkáiból május 29-én nyílt meg az a kiállítás, melyen bemutatták a különböző tanfolyami csoportok hallgatóinak munkáját. Maga a kiállítás kerete is külön említést érdemel azzal, hogy a különböző nyomdák által készített nívós nyomtatványokkal körítette a hallgatók munkáit. A szedőtanfolyamok úttörő munkáját Horváth János szakoktató végezte, aki az alapfokú tanfolyamot vezette. Angyal Ferenc tetszetős címlapvázlata. öttevényi János tördelési vázlatai és szép borító vázlatai -tanúsítják, hogy eredménnyel. Nem értünk egyet Sütő László hallgatói kiállított munkáinak egy részével, amellyel a rajzos elemeket helyezik előtérbe. Kifogástalan, teljesen kiforrott munkákat láttunk Szondi György, Sasvári Tibor hallgatóktól, akiknek adottságuk, készségük van a rajzoláshoz, ezt a képességét inkább ilyen célra szervezett rajztanfolyamokon fejlesszék. Erdélyi János debreceni hallgatóitól láttunk követésre méltó kísérleteket. (Balogh László vázlatai.) Érdekes és tanulságos Molnár László módszere, amelyben bemutatja hallgatói szedéslevonatát, amely a kéziratról készült, majd ennek az oktató és hallgató közös megbeszéléséből adódott átrendezett vázlatát, majd más tipográfiával való megoldás vázlatát és végül a javaslat utáni átrendezett szedés levonatát. Türk Péter és Vendégh Árpád szakoktatók hallgatói bemutatták a könyvkötői munkálatok teljes folyamatát, kezdve a kézi- és gépi fűzéstől a bekötött könyvig, nem egy remekbe készült könyvkötésig. Hegedűs Lajos alapfokú és Sebők Ede középfokú tanfolyamok hallgatói munkái közül különösen figyelmet érdemel a Klisograph-gépen készült klisék gépi alsó és kézi alsó kivágással egyengetett nyomásmintái. Külön nagy érdeme a tanfolyamoknak, hogy a vidéki városokban is megrendezték. Molnár László Győr, Sütő László Kaposvár, Pécs, Erdélyi János Debrecen, Horváth János Szeged, Radics Vilmos Miskolcon tanítottak, ami kétségtelenül nem kis áldozatot kívánt. Vértes Jenő a tanfolyamok szervezésén dolgozott. Az évzárón Terényi László főtitkár keresetlen szavakkal mérte felaz elmúlt oktatási év munkásságát, felhívta a hallgatók figyelmét a jövő oktatási évre, majd kiosztotta a szakszervezet és az igazgatóság által felajánlott jutalmakat. Bejelentette, hogy a legújabb jutalmazási forma az órabér emelés, amelyet a nyomdák igazgatói (Zrínyi, Athenaeum) ajánlanak fel azoknak a dolgozóknak, akik a tanfolyamon a legjobb eredményt érték el. Ezt a jutalmat az Athenaeum Nyomdában Sasvári Tibor érdemelte ki. A Zrínyi Nyomdában a tanfolyami hallgatók közül Bozzai Pál és Szekeres Béla érdemelt ki órabér emelést. Heimler Kálmán Az újságírók és a lapkiadói dolgozók szakmai elnökségének féléves mérlege Fél esztendő nem nagy idő egy szervezet életében. Mégis elégséges ahhoz, hogy az elvégzett munka alapján bebizonyítsa, helyes volt-e a szervezet létrehozása, vagy más megoldást kell keresni. Az újságírók és lapkiadói dolgozók féléves működése azt bizonyította, hogy megfelelő úton indultunk el, és dolgozóink körében a szervezeti életnek olyan új formáját találtuk meg, amely legjobban bevált, és amely biztosítja egy viszonylag szétforgácsolódott réteg megfelelő összefogását. De beszéljenek a tények. Az év elején — a szakmai elnökség megalakulása előtt — szétzilált szervezetek voltak a lapkiadóvállalatoknál és a szerkesztőségekben. Rendszertelenül tartottak taggyűléseket. (Akadt vállalat, ahol egy évig sem volt szakszervezeti rendezvény.) A bizalmi csoportok nem működtek és különösen az újságírók körében állandó vita folyt a szakszervezeti hovatartozásról. A szakmai elnökség megalakulása növelte a bizalmat a szakszervezet iránt és nagy számban jelentkeztek felvételre addig szervezetlen dolgozók. Fél esztendő alatt 122 új tag lépett a kiadóvállalatokban és szerkesztőségekben a szakszervezetbe és több mint százan rendezték hónapok vagy évek tagdíjhátralékát. Különösen eredményes volt a tagszervező munka a Kossuth-, a Hírlap-, és a Lapkiadó Vállalatoknál. A szervezettség foka a rendezett tagsági járulékkal együtt július elején elérte a 86,6 százalékot. Több helyen minden dolgozó tagja már a szakszervezetnek. Ilyenek a Népszava szerkesztőség és kiadóvállalat, a Tolna-, Fejér-, Komárom-, Csongrád-, Bács- Kiskun megyei kiadóvállalatok. Győr és Zala megyében új szervezetek alakultak, és ilyenek szervezése folyamatban van Somogy, Heves és Nógrád megyében is. A szervezeti élet megerősítéséhez feltétlenül hozzájárult a szakmai elnökség munkáján kívül az Újságírószövetség közgyűlése is, amely tovább erősítette a nyugalmat és biztonságot az újságírók körében. Ugyancsak serkentőleg hatott több régóta vajúdó kérdés sikeres elintézése, mint például az újságírók 50 százalékos vasúti jegyének megszerzése, valamint a napilapok munkatársainak fizetésrendezése. Fél év alatt nagyjából helyreállt a szervezeti élet, erősebbé váltak a szakszervezeti bizottságok. Most már elérkezett az ideje annak, hogy a szakszervezetek XIX. kongresszusa határozata alapján a szakszervezeti élet mozgalmi jellegét erősítsük, rendszeressé változtassuk a munkát és erőt adjunk a bizalmi csoportoknak is. Az lesz a következő fél év legfőbb tennivalója, hogy a szakszervezeti bizottságoknak és bizalmiaknak segítséget nyújtsunk szavuk érvényesüléséhez, a gazdasági vezetőkkel való normális kapcsolat megteremtéséhez. Hangot kívánunk adni munkánknak, lássák a szerkesztőségek és kiadóvállalati dolgozók, hogy nem hiába tagjai a szakszervezetnek. Terveink szerint szeptember közepétől megoldjuk a kiadóvállalati dolgozók szakoktatását is, amelyet évek óta hiába igényeltek. Olyan ismeretterjesztő előadásokat rendezünk, amelyek kielégítik a szakmai és kulturális igényeket. Az újságírószövetség vezetőivel együtt rendszeresen tartunk ankétokat, vitadélutánokat a vállalatoknál és a válaszadáson kívül segítséget is nyújtunk a jogos kérések elintézésében. A felsoroltakon kívül számos módja lesz még annak, hogy törekvésünk — a szakszervezeti élet mozgalmi jellegének erősítése — sikeres legyen. A szakmai elnökség munkájának első fél éve az útkeresés, a rendteremtés időszaka volt. Hisszük, hogy a következő fél év — a már elért eredményeken alapulva — újabb sikereket hoz. Kovács András A Gutenberg Művelődési Otthon Filmszínháza július 17-től augusztus 19-ig nyári szünetet tart.