Typographia, 1965 (97. évfolyam, 1-12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

­ MŰVELŐDÉSI OTTHONUKBAN otthonosan érzik magukat a fiatalok A Kellner Sándor Művelő­dési Otthon a csendes Rózsa Ferenc utcában van, ez azon­ban csak hangulati aláfestést ad ahhoz a képhez, mely ma­gában a művelődési otthon­ban található. Az utca csend­jével ellentétben 70—80 Leány és fiatalember ropja a táncot az újonnan átalakított és mo­dern világítással ellátott nagy­teremben, melyben harsog a hangerősítőn felfokozott vil­lanygitár hangja. A táncszünetben az Akadé­miai Nyomda fiatal könyvkö­tőn­őjét kérdeztük meg: — Milyennek találja szak­­szervezetünknek újjávarázsolt klubját? — Őszin­tén megmondom­­nagyon szép, és igen jól érzem magam itt. Minden csütörtöki klubnapon itt vagyok barát­nőimmel, és táncolunk, szóra­kozunk. A zene jó, csak na­gyon hangos. Ezen változtatni kellene — válaszolt Cserneczky Éva, és kedvesen mosolygott. És az akadémiai nyomdabeli Nyulasi Magda, Takács Ilona, Horák Rózsa egyöntetűen he­lyeselnek. Krausz László a Zrínyi Nyomdából, Barabás Jenő a Pátriából és Szabó Gusztáv bú­­torasztalos ugyancsak egyetér­tenek az elhangzottakkal. — Kellemes, szolid szórako­zási lehetőséget nyújt a klub — mondta Barabás Jenő. — Már több, mint egy éve já­rok ide. A klub vezetői na­gyon ügyelnek a rendes ma­gatartásra, nem tűrik a kilen­géseket, sőt arra is vigyáznak, hogy a fiatalok az illendőség­nek megfelelően, egyszerűen, de tisztán öltözködve vegye­nek részt az összejöveteleken. Fekete Szilveszter gondnok büszkén mutatta meg a valóban újjá, széppé varázsolt klub helyiségeit, amelyben a nagy előadói termen kívül az eme­leten asztalok mellett szóra­kozhatnak, beszélgethetnek a vendégek, sőt könyv­tár is ren­delkezésre áll az olvasni sze­retőknek. Tarnóczi Mária, a művelő­dési otthon helyettes vezetője részletesen tájékoztatott az in­tézmény működéséről: — A Kellner Sándor Művelő­dési Otthon ma már nemcsak szakszervezetünk egyik kultu­rális tényezője, de központja e téren a környék lakosságá­nak is. Amellett, hogy itt mű­ködik a Tipográfia Sakk-kör, a különböző szakmai körök itt jönnek össze, és hetenként ifjúsági klubnapot tartunk — minden csütörtökön este fél 6—10-ig. Ugyanekkor tartjuk a könyvtárórákat is 1/26— 1/28-ig. — Az ismeretterjesztés és szórakoztatva nevelés külön­böző formáit vezettük be. TIT- előadók közreműködésével díj­talan, népszerű tudományos előadásokat tartunk filmvetí­téssel. A gyermekek részére kéthetenként vasárnap dél­után mesemozit rendezünk. Minden esetben két előadást az érdeklődésre való tekintet­tel. — Van gyermekbalett-tan­folyamunk, francia nyelvtan­­folyamunk, sőt a felnőttek ré­szére szabás-varrás tanfolyam is. Látogatóink nagyon kedve­lik mikrolemez műsorainkat, melyek segítik a zenei ismere­tek fejlesztését. — Mindent egybevetve — fejezte be a tájékoztatást Tar­nóczi Mária , a művelődési otthon vezetősége és a támo­gató ifjúsági bizottság, a lehe­tő legtöbbet tesz azért, hogy a látogatók jól és otthon érez­zék magukat. Mi is jól szórakoztunk, és különösen azért, mert öröm­mel láttuk, hogy fiatal szak­­társnőink, szaktársaink gond­talanul és önfeledten töltenek el együtt néhány órát. A GUTEN­BERG MŰVELŐDÉSI OTTHON decemberi programja Ismeretterjesztő előadások (kezde­te du. V26). 3-án: Gutenberg és az ősnyomtatványok; 17-én Édes Hazám, Vietnam címmel kisfil­mes; 31-én: Az időjárás hatása az emberi szervezetre. Belépődíj nincs. Az előadásokat filmvetítés követi. Irodalmi est: 10-én, du. V.6. órakor Balázs Anna írónővel. Belépődíj nincs. Zenebarátok (az előadások kezde­te du. 1/s3). Mario Lanza világ­hírű dalokat és operarészleteke énekel. Jegyek ára: 4 Ft. Kisfilmkedvelők klubja (az előadá­sok kezdete du. 6). 13-án: Újjá­született Budapest. 27-én: Leo­nardo da Vinci. Bérleti előadás. A Kellner Sándor Művelődési Otthon decemberi műsora Ismeretterjesztő előadások (kez­dete du. 6/26). 7-én: Élet és halál. 14-én: Látogatás Afrikában és Ázsiában. 21-én: A vihar ereje. Pet­neházy Zalán kalandos elő­adása. Az előadásokat filmvetí­tés követi. Belépődíj nincs! Mesemozik (kezdete du. V*3 és 1/25). 12-én: Aranykalászok, színes rajzfilmsorozat. Belépődíj 2 Ft. 19-én Karácsonyi látogató. Belé­pődíj : 2 Ft. Zenebarátok (kezdete du. 6). 15-én: Louis Armstrong és zenekarát hallhatja mikrólemezekről. 28-án: Emlékszik még . . .? régen hallott világhírű dalok és énekesek mű­sora hanglemezekről. Jegyek ára: 4 Ft. Tánc az ifjúság részére 25-én este 8-tól éjfélig. Közreműködik: a MERKUR tánczenekar. Belépődíj 10 Ft. Szombat délutáni Színház. 18-án, du. V*3 órakor. Évforduló. Há­rom egyfelvonásos.. színdarab. Bérleti előadás, egyes jegyek válthatók 4 Ft-os árban. Matiné (az előadás kezdete de. ‘/sír). 19-én: Foto Háber, széles­vásznú magyar kémfilm. Jegyek ára 2,50 Ft. Mesemozi: 12-én, de. ‘/dl: Arany­kalászok, színes rajzfilmsorozat. Jegyek ára: 2 Ft. Filmelőadások: dec. 2—8-ig: Foly­tassa Kleo! Színes, szélesvásznú, angol vígjáték. 9—15-ig: Limoná­dé Joe, újszerű színes, széles­vásznú csehszlovák filmparódia. 16—22-ig: Patyolat akció. Kacag­tató szélesvásznú magyar film. 23—29-ig: Arséne Lupin, színes, szélesvásznú, olasz—francia film. Dec. 30—jan. 2-ig: Volt egyszer egy­­ öregember. Lírai szovjet film. Csak december 31-én: Ame­rika egy francia szemével. Szí­nes, szélesvásznú, francia film. Csak 18 éven felülieknek. Január 3—5-ig: Egy gyilkosság króniká­ja, szélesvásznú német bűnügyi film. SZERKESZTŐI ÜZENET Papp­ Rezsőnek (Vác). Lapunk no­vemberi számában süke néma dol­gozóinkról közölt tudósításunkra való hivatkozással azt kérdi, ho­gyan kell helyesen írni: süketné­ma vagy siketnéma. Zavarta, hogy kétféleképpen olvashatta a szöveg­ben. Szívesen válaszolunk. A he­lyesírási szabályzat legújabb (10.) kiadása és a Helyesírási Tanácsadó Szótár szerint is a szót helyesen ü-ve­ kell írni. Nincs jogunk azon­ban ahhoz, hogy az egyesület hiva­talos (régi eredetű) címében:­­Si­ketnémák Országos Szövetsége­­megváltoztassuk az i betűt. Ezért szerepel a szó a folyamatos szö­vegben ü-vel, a címben pedig 1-vel. Kiegészítésképpen megjegyezzük, hogy a helyesírási szabályzat 9. ki­­adása még kétféleképpen közli az összetett szó első tagját: siket vagy süket, az összetett szót meg csak így: siketnéma. Mi már csak egy­­séleke nen írhatjuk ki,lve en: sü­ket, süketnéma. — Több olyan sza­vunk ven, amelyet azelőtt i-vel és ü-vel is írhattunk, pl.: ízen — üzen fülemüle — fülemüle. Jelenleg érvé­nyes helyesírásunk a mai köznyel­vi kiejtés figyelembevételével mel­lőzi a fenti esetekben az i­ s írást. A revizor ott ült magányo­­san a nátronpapírral bo­rított íróasztalnál. Egyedül volt a néhány négyzetméternyi elkerített kis fülkében, mely­nek fő bútorzata az eléggé megrokkant íróasztal. Hogy ez az öreg bútordarab hány revi­zor meg korrektor fekvő, ide­­oda mozgó alkarjától lett pa­tinás, azt az egyébként éles szemű és jófejű revizor képte­len volt megállapítani. Tény az, hogy rozzant lábai cifra faragásúak. Valamikor nagy gonddal készíthette el egy faesztergályos, aki a bie­dermeier korban ilyen büszke lehetett remekművére, melyet talán egy gazdag polgár ren­delhetett díszül dolgozószobá­ja számára. Mert azonkívül, hogy a könyvszekrény meg az íróasztal úri sikk volt, a leg­több szatócs vagy bankár más­ra alig használta. A revizort egy időben még foglalkoztatta az íróasztal ere­detének felderítése, de azért mégsem mélyült el hosszasan e históriai tények kutatásába. Bár voltak nartok, amikor lett volna erre bőven ideje. De nem ... Tudomásul vette, hogy ott van. r^^d^kezásre áll és annak a célnak, amit szolgál, pontosan megfelel. Volt két-két fiókja a bal és a jobb oldalon, egy szélesebb, kulcsra járó fiók a középen. Mindegyik rejtett magában különböző szótárakat, helyes­írási könyvet, sőt akadt még egy-egy régi lexikon is. Bár a rohamosan fejlődő új társadal­mi rendszer sokban alkalmat­lanná tette őket. — Adhatnának már ide egy­­egy új lexikont — szokta mon­dani a revizor a szedőtermi művezetőnek. De a művezető annyira■ el­foglalt ember, hogy nem tud ilyen »­apróságokkal« foglal­kozni. Így azután maradt a ré­gi lexikon és a kívánság is. A revizor, bár legtöbbször nincs egyedül, mert a géptermi berakónők egymás után hozzák a géptől a nyomandó formák első, már félig egyengetett le­vonatait, mégis gyakran elmé­lyül egyes, eléje kerülő dolgok elemzésében. Legjobban az izgatja, hogy miért vannak rendellenességek a nyomdai revíziókban. — Borzasztó! Áttördelnek 16 oldalt és akkor kell ellenőriz­ni az áttördelés helyességét, amikor már nyomni kellene! Na, tessék, a tartalomjegyzék még szerzőiben sem volt. Még­hozzá német, francia, meg ci­rill szöveg. Jó ha egy óra múl­va elindul a gép! — Kedves gépmester szak­társ, ne engem sürgessen. Szól­jon a szedőtermi művezetőnek, hogy adasson nyomásra kész formát. A korrektúrát és a re­víziót nem lehet hajrázva csi­nálni! A gép mégis elindul. Aznap azon a gépen 2000 nyomással kevesebb volt a termelés. — Milyen kár, hogy ezt nem akarják megérteni. Bezzeg a régi nyomdatulajdonosok ezt nem tűrték volna. De nem ám! Újabb levonatot hozott egy mosolygós kis berakónő. Lete­szi az asztalra, és az öreg revi­zor már lecsap rá. No, nem a kis szaktársnőre ... Annak a fiatal szedő udvarol, aki a Va­sasban focizik... — Bár olyan jól szedne, mint ahogy rúgja a körlabdát — gondolja az ősz hajú revizor. A gondolatot azonban gyorsan elhessegeti magától, mert a re­vízióhoz minden figyelmet összpontosítani kell. — Egyengetés után négyezer ív kétszer nyomható — írja az ellenőrzött ívre, és azután ve­szi a következőt, majd ismét a következőt. Így megy ez délu­tán fél 3-tól fél 11-ig. De azért néha van egy kis szünet is. Ar­ra is ráér ilyenkor, hogy az ut­cára néző távoli picinyke ab­lakon lesse az utca forgatagát. Mint árnyak suhannak az ut­cán az autók, villamosok, em­berek. Akkorák, mint a tele­vízió képernyőjének alakjai. Néha elneveti magát. A gyere­kek rúgják a téren a focit és az ablakon át csak a levegőbe repülő labda látszik. — Boldogok,­­ mily boldo­gok. Ha nekünk ilyen gyer­mekkorunk lehetett volna. Fut­ball, jó cipő, pirospozsgás gye­rekek. De jó is, hogy már így van! — Azután csak két fejet lát, amint egymásra borulnak a Duna-parton. — Fiatalság! nem férnek a bőrükbe! Hadd csinálják, hi­szen fiatalok. De az íróasztal kopogtat és visszarántja a revizor köpe­nyét: — Tessék utánanézni a levo­natot. Nincs idő az álmodozás­ra. — Hogy az ember mi min­denre gondol így munka köz­ben — motyogja magában, és már veszi is ki a munkatáská­ból a korrektúrákat. A revizor csöndben, legtöbb­ször egyedül van a nyomda kis fülkéjében. Haja ősz, háta már hajlott, keze is reszketeg, de az esze, az okuláris szemei éle­sek, kutatók, fürkészők. Fél 11-kor ő is kezet mos. Tokjába teszi tollát, ceruzáit és felöltözik. Szeretne ágyában valami érdekeset álmodni, de nem tud. Sorba jönnek elé a levonatok, a táblázatok, köny­vek ívei, címlapjai és vitatkoz­nak vele a hibák, a rossz be­tűk, a pontatlan szedések és beigazítások. Jó, ha végül elalszik, és mi­kor másnap újra kezdi, moso­lyogva üdvözli a kopott író­asztalt. MARKUS LAJOS A REVIZOR TYPOGRAPHY IGAZSÁGOSAN ÍTÉLT A TÁRSADALMI BÍRÓSÁG A véletlen rendezte csupán úgy a dolgokat a Buda­foki Papírgyárban, hogy mialatt a munkásakadémia hallgatói előtt az előadó a szocialista ember erkölcsi tulajdonságairól s a társadalmi tulajdon és az egyéni tulajdon védelméről adott szakszerű magyarázatot, ad­dig a vállalati klubot bírósági tárgyalóteremmé alakí­tották át. A Budafoki Papírgyárban a szakszervezeti bizott­ság figyelmét nem kerülték el bizonyos lazaságok, me­lyek társadalmi életünkben, sajnos, még gyakran lehe­tőséget adnak egyeseknek a társadalom, vagy éppen közvetlen munkatársaik megkárosítására. Éppen ezen a munkásakadémiák segítségével is igyekszik a dolgo­zókat a kommunista erkölcs szerinti életmódra nevel­ni. A társadalmi bíróság tárgyalásán Zsupán József csoportvezető elnökölt A bíróság tagjai voltak Sátor Ferenc és Zákányi Imréné. Egyszerű dolgozók hoztak bírói ítéletet egy megtévedt munkatárs ügyében. A szo­cialista demokrácia adta jogon vették kezükbe az igaz­ságtevés paragrafusait, hogy a közvetlen érdekeltek és egy gyárban dolgozók kollektív erejével helyes irány­ban tudjanak hatni ítéletükkel. Az egyik műhelyben mindössze öten dolgoznak, öt dolgozó akik évek óta együtt végzik el a közös felada­tot , akik testvérként bíztak egymásban. Nem zárták lakatra egymás előtt­ holmijaikat, sőt pénzüket sem. Nem volt ott soha hiánya semminek. M. L., az egyik munkatárs hosszú idő óta, hogy családjának meglepetést szerezhessen, nem odahaza és nem is az OTP-ben, hanem az üzemi szekrényében tar­togatta megtakarított 600 forintját. Ráadásul eszébe sem jutott, hogy szekrényére lakatot tegyen. Ki nyúlna itt hozzá? — gondolta. — Rendes fiúk ezek! — És nem is bántotta a pénzt senki, amíg ... Sz. J. egyszer meg nem szorult és egy óvatlan pillanatban el nem tulajdo­nította. Így lett belőle ügy a társadalmi bíróság előtt. A vádlott — rendesen öltözött ember, három gyer­mek apja — már a tett elkövetése után megbánta cse­lekedetét, önmaga fedte fel bűnét, és határozott meg­bánásról tett bizonyságot. A társadalmi bíróság, figye­lemmel arra, hogy a vádlott a kárt megtérítette, és már a tett elkövetése után rádöbbent cselekménye helyte­len voltára, s magatartásával kereste a helyes útra való visszatérést, az enyhítő körülmények figyelembe véte­lével a nyereségrészesedés 25%-ának megvonására és 6 hónapig a szociális juttatásokból való kizárásra ítél­te. Ugyancsak feddésben részesítette M. L. kárvallot­tat, mert gondatlanságával módot adott a lopásra. Az ítélet jogerős. Az ügy hivatalos része ezzel be is fejeződött. Re­méljük, hogy a tárgyaláson jelen volt 22 tagú hallgató­ság és a Budafoki Papírgyár egész kollektívája tanul belőle. Emberségesen kell megbecsülnünk egymást, egy­más pénzét, keresetét és mindazt, amit mi úgy mon­dunk, hogy a szocialista társadalomé. Emberséges volt a társadalmi bíróság ítélete is, mert céljuk: segíteni a szocialista emberré válást a tör­vény erejével is. Malatinszky Lajos kitüntetése Szaktársak és barátok csa­ládias ünnepség keretében, ba­ráti vacsorán búcsúztatták a nagy hagyományokkal rendel­kező gyomai nyomda vezető­jét, Malatinszky Lajost, aki több mint 50 évig dolgozott mint nyomdász, nagyon ered­ményesen, nagy hozzáértéssel. Botyánszky Pál, a békéscsa­bai Kner Nyomda igazgatója méltatta Malatinszky Lajos érdemeit, amely elsősorban abban nyilvánult meg, hogy ez a híres officina megőrizte ha­ladó hagyományait. Éppen eb­ben az esztendőben bizonyoso­dott be a lipcsei könyvművé­szeti kiállításon, hogy ebben a kis üzemben gyártott könyvek mennyire megállják helyüket még világviszonylatban is. Tóth Ödönné, a Nyomdaipa­ri Tröszt üdvözletét hozta el az ünnepelt számára, és a könnyűipari miniszter nevé­ben átadta a könnyűipar ki­váló dolgozója kitüntetést az érdemes szakembernek, meleg szavaikkal ecsetelve azokat az érdemeket, amelyeket Mala­tinszky Lajos a magyar nyom­daipar fejlesztése terén elért. A Művelődésügyi Miniszté­rium Kiadói Főigazgatósága ne­vében Bezúr Géza köszöntöt­te a 70 éves mestert, elmond­va, hogy a könyvkiadás sokat köszönhet a gyomai nyomda munkájának, majd átadta a művelődésügyi miniszter meg­bízásából a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést. 1965. december 1. | SZÉKELY JÁNOS | Borús őszi délután a debre­ceni krematórium ravatalozó­jában magas emelvényen fe­kete koporsó áll. Székely János 41 évet élt. Nyomdász volt a szó igazi ér­telmében. Vezetője volt a deb­receni nyomdának, művésze szakmájának, értette, hogyan kell az emberekkel bánni. Meg­álmodott egy nagy vidéki nyomdaüzemet. Olyat, amely méltó utóda Huszár Gál offi­cinájának. Debrecenben sokan ismerték. Ugyanannyian becsülték és sze­rették. Ez a halk szavú csen­des ember tudott hatni az em­berekre, környezetére. Nagy ellentét volt törékeny teste, sá­padt arca és a belső feszült­ségtől robusztus alkotási vá­gya között. Nem pillanatnyi fellángolás, hanem örök érvé­nyű tűz forrósította. Mármint rövid életének örökkévalóságá­ban. A Debreceni Alföldi Nyomda dolgozói nevében Benkő István nyomdaigazgató vett búcsút szeretett munkatársuktól. A Papír- és Nyomdaipari Műsza­ki Egyesület, a Nyomda-, a Pa­píripar és a Sajtó dolgozói Szakszervezetének elnöksége, a Nyomdaipari Tröszt, vala­mennyi nyomda dolgozói nevé­ben Haiman György vezérigaz­gató búcsúztatta Székely Já­nost. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük! Modern szedési eljárások és berendezések Ezzel a címmel színes vetí­tettképes előadást rendezett a Papír- és Nyomdaipari Egye­sület október 25-én a frank­furti Linotype-gyár és a wieni Erwin Ettenauer cég közre­működésével. A nagyszámú hallgatóság megismerkedhetett a lyuk­szalag-vezérlésű automatikus gyorsszedőgépek legújabb mű­szaki tökéletesítéseivel és töb­bek között a Linosec számító­­gépes szedési berendezéssel. A Linosec a gépszedés spe­ciális elektronikus komputere. Segítségével az automatikus szedéshez való lyukszalagok gyorsabban, olcsóbban és egy­szerűbben készülnek. A Linosec félautomatikusan végzi el a sorvégi elválasztá­sokat, ugyanakkor automati­kusan gondoskodik a megfe­lelő betűtípussal, betűtörzzsel, a kívánt formátummal és ki­záró okfajtával való szedésről, mindezt programozza az álta­la feldolgozott lyukszalagon. A Linosec alkalmazásával a szedési munka bonyolultságá­tól függően a lyukszalag 25— 50%-kal gyorsabban készül, mint az olyan sorkizárásos perforátorokkal, amilyenek például a Zrínyi Nyomdában is működnek. sz. a. Fenti előadással kapcsolat­ban közöljük BEZÚR ZOLTÁN gépszedőnek rendkívül figye­lemre méltó javaslatát a vég­telen lyukszalaggal való, de komputer nélküli szedési el­járásról. Még jóformán annyi időnk is alig volt, hogy igazán bele­tanuljunk az öt évvel ezelőtt még vadonatúj lyukszalagos automatikus gépszedési tech­nikába, még a végére sem ér­tünk a hazai technológia ki­dolgozásának, máris nyakun­kon az újabb, s törhetjük a fejünket, hogy a komputer megjelenésével elavulttá vált perforálási módszert miképpen frissíthetjük fel. A komputer nagyszerű, de drága szerkezet. Egyelőre ná­lunk nemigen lehet szó elter­jesztéséről. Drága a beszerzése, problematikus feladat bele­adagolni a magyar nyelv nem kevés sajátosságait. Szóval ma még nincs rá elég pénzünk. Van azonban egy érdekes le­hetőség, amelyet éppen az új szerkezet vet fel. Javaslom a félautomatikus rendszer bevezetését a szedő­gépi munkában. Javaslatom lényege, hogy a szedőgépek egy részét szerel­jék fel lyukszalagos Teletype­­setter szerkezettel. Erre sze­dőgépeink nagy részénél meg is van a lehetőség. Használjuk­ fel — esetleg szerezzünk még be néhányat — megfelelő per­­forátorainkat folyamatos, sor­­kizárás nélküli szalag szedé­sére. A nagyobb terjedelmű, széles sorú szöveg legyen meg perforátorszalagon kizárás nél­kül. Később dönthetik el a sorszélességet, betűnagyságot, stb. Ezeket a szalagokat he­lyezzék rá a Teletypesetterrel ellátott gépekre és a gépsze­dési művelet közben a gépsze­dő helyettesítse a komputert úgy, hogy engedje leszaladni a matricákat a sorvégig. Itt gombnyomásra megáll a szer­kezet. Utána két eset lehetsé­ges: vagy teljes szó adódik a sorvégen, ekkor egy gomb­nyomás akadályozza meg az ék leesését­­: a következő gombnyomásra indulhat a sor, és mehet tovább az automata. A másik eset, hogy el kell vá­lasztani a sorvégi szót. A gya­korlott gépszedő képes ott megállítani az automatát, ahol el kell választani a szót. Le­üti a divízt és már mehet is a sor. Ma már nem probléma az olyan kizárási technika, amely többletszóközök szüksé­gességét mellőzheti, vagy mi­nimálisra csökkentse. Kisebb, de könnyen megold­ható átalakítások a szerkeze­ten lehetővé teszik, hogy az ügyesebb gépszedők könnyen segíthetik az automata zavar­talan működését, s a terme­lékenység nagyobb fizikai erő­kifejtés nélkül — sőt kifeje­zetten ennek csökkenésével —­ érhető el. Az így megváltoztatott gép­szedési technológia három szempontból jelentős. A gép­szedő ideg- és energiafelhasz­nálási mennyisége jelentősen csökken, a gépszedő nem rab­ja, hanem kezelője, irányítója lesz gépének, s így több lehe­tősége nyílik ellenőrző te­vékenységére. A másik pedig, hogy a termelékenység feltét­lenül megnő annyival — sze­rintem többel! —, amennyi­vel a perforátoros többlet­­munka költsége. Nem is be­szélve arról, hogy ez a műve­let esetleg átvihető kiadói munkára, hiszen valamennyi klasszikus mű szövege perfo­­rátorszalagon tárolható. Ez pedig a javaslat nem elhanya­golható harmadik fontos szempontja. Tessék, a téma fel van vet­ve! Lehetőségünk van arra, hogy az erkölcsi kopásnak gyorsan kitett szerkezetek ki­használása révén eredménye­sen frissítsük gépszedői tech­nológiánkat. Nem beszélve ar­ról, hogy a gépszedői munkát az ember érdekében előnyösen tudjuk megváltoztatni. Minden eszközünk és lehetőségünk megvan ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos kísérleteket előze­tes költségek nélkül elvégez­hessük.

Next