Typographia, 1970 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
1970. JÚLIUS 1. TÖBBMILLIÁRDOS BERUHÁZÁS Ebből hány millió jut a munkakörülmények és a szociális ellátottság javítására? A papíripar népgazdaságunk egyik legdinamikusabban fejlődő iparága. A fejlődést jól érzékelteti, hogy az egy lakosra jutó papírmennyiség nyolc év alatt megkétszereződött, s valamivel meghaladja a 40 kilót. A kimunkálás alatt levő tervek szerint 1975-ben 60 kiló lesz az egy lakosra jutó papírmennyiség. Népgazdaságunk nagy összeget fordít a papíripar fejlesztésére. A folyó beruházások 3,5 milliárd forintot képviselnek, az 1975-ig tervezett beruházások további 5 milliárdot igényelnek. A folyamatban levő legnagyobb beruházás, a lábatlani vékonypapírgyár építése lassan befejeződik. Nyíregyházán hozzákezdtek az új hullámdobozi üzem építéséhez. Budafokon az egyik kartongyártó gép cseréjével növekszik a kapacitás. Még nem hagyták jóvá véglegesen a programot, de valószínű, hogy a következő években kombináttá fejlesztik a dunaújvárosi papírgyárat. A zömében központi forrásból megvalósuló beruházások számottevően javítják a papíripar munkakörülményeit, a munkabiztonságot és a szociális ellátást — helyesli a megállapítást Freund Pál, a Papíripari Vállalat általános műszaki osztályának vezetője, Téglás János, a munkavédelmi iroda vezetője és Ferdinándi Gábor, a beruházási főosztály gazdasági osztályának vezetője. — Beszélgető partnereinktől arról kérünk tájékoztatást, hogy mire készül a vállalat saját erejéből. Érdeklődésünk kissé korainak bizonyult. A vállalatnál összeállítottak ugyan már egy elképzelést, ezt azonban még nem tárgyalta, véglegesítette a vállalat igazgatói tanácsa és a vállalat szakszervezeti tanácsa. A kínálkozó lehetőségek azonban nagyjából adottak. A gyárak fejlesztési igényeit összegyűjtöttük. Megvalósításuk 2,5 milliárd forintba kerülne. Az öt évre számított nyereségből ugyanakkor mindössze 1,2 milliárd forint vállalatfejlesztési alapot képezhetünk. Ezt kiegészíthetjük körülbelül 300 millió forintos bankhitellel. Mindent egybevetve, a gyárakból érkezett elképzelések, javaslatok valóraváltásához hiányzik körülbelül 1 milliárd forintunk. Ráadásul a korábbi beruházásokra felvett hitelek törlesztésének egy része elhúzódik a következő tervidőszakra — válaszol érdeklődésünkre Ferdinándi Gábor. — A rendelkezésre álló pénzt mire fordítják? — A másfél milliárdból csaknem 1 milliárd forintot a szinttartásra kell költenünk, ötvennégy millió forintot a szociális létesítmények bővítésére, 14 millió forintot pedig a biztonságtechnikai berendezések korszerűsítésére, a munkavédelemre javasolunk adni. .. — Az igények itt is meghaladják a lehetőséget? — Igen. A szociális létesítmények bővítésére eredetileg 78 millió forintot igényeltek a gyárak. Az anyagmozgatás gépesítésére 100 millió forintos igény gyűlt össze, sajnos, ilyen célra nem nagyon futja a pénzből — mondja a beruházási főosztály gazdasági osztályának vezetője. Freund Pál, az általános műszaki osztály vezetője, csendesen méltatlankodik: — Az anyagmozgatás és a szállítás korszerűsítésére tanulmánytervet készíttettünk a bolgár—magyar vegyes társasággal, az INTRANSMAS-sal. A tanulmánytervben javasolt álomszép megoldások, gépesítések megvalósítása jelentős gazdasági haszonnal jár, csökkentené az igen balesetveszélyes, nehéz fizikai mukát, de, sajnos, egyelőre nincs hozzá elegendő pénzünk. Hiába, csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér — mondja. — Mindez vonatkozik az egyéb területekre is. A szociális ellátottságban, a munkavédelemben tehát alapvető fordulat még nem várható. A tervek és elképzelések azonban azt ígérik, hogy sok mindenben előreléphetnek. Terveinkben szerepel többek között a zajszint csökkentése. A világítás korszerűsítése. Védőberendezések és gépi adagoló szerkezetek felszerelése. A mechanikus és fotocellás reteszelés és kényszerkapcsolás meghonosítása. A papírhulladék bálázásához francia licenc alapján gépeket gyártunk. Az anyagmozgatásnál bevezetjük az egységrakományos módszert, a sok kis anyagot közös konténerbe, hálóba vagy rakodólapra téve szállítjuk. Az öszszeforgó hengerpárok okozta balesetveszélyt a Munkavédelmi Kutató Intézettel együttműködve igyekszünk megszüntetni — enged betekintést Téglás János. — A balesetek megelőzése nem kis részben a gépek és a biztonságtechnikai berendezések korszerűségétől függ. De nemcsak ettől. Az ember hozzáértése és figyelmessége sem mellékes. Ebből eredően néha súlyos balesetek történnek. Éppen ezért az elkövetkező években még nagyobb gondot fordítunk a megelőző felvilágosításra. Négy gyárunkban máris működik munkavédelmi oktatószoba. Célunk, hogy minden gyáregységben legyen ilyen. Az elkövetkező öt évben 800 ezer forintot áldozunk erre. A munkavédelmi oktatószobákat speciális felszereléssel látjuk el. Általánossá tesszük az audovizuális oktatást, a legveszélyesebb munkahelyekről színes diavetítővel kommentáljuk a megelőzés, a védekezés módját — mondta befejezésül Freund Pál. A papíripar gyors fejlődése következtében évről évre szaporodik a vállalat létszáma. Az új dolgozók többsége nem vagy alig rendelkezik üzemi tapasztalattal, így rájuk különös gonddal kell vigyázni. A vállalat a központi forrásból és a saját erőből beruházott milliárdok ellenére sem képes minden munkahelyen százszázalékos körülményeket teremteni, a hiányzó pénzt azonban remélhetően pótolja az illetékesek emberi gondoskodása, felvilágosító nevelőmunkája. MACSÁRI KÁROLY TYPOGRAPHY Nyomdaipari szakszervezeti küldöttséggel a Szovjetunióban Május 25-én délben szállt le a moszkvai Seremetyevo repülőtéren az a gép, amely a magyar szakszervezeti küldöttséget „hajózta be”. A sima landolás után a gép ajtajában megjelentek a delegáció tagjai: Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, Szigeti Zsuzsa, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének titkára, dr. Hajós András, a művészek közgazdasági osztályának vezetője és Lux János, szakszervezetünk közgazdasági osztályának vezetője. Nehéz az élményekben válogatni, hiszen annyi minden történt a Szovjetunióban az ott töltött rövid idő, nyolc nap alatt. A megérkezést követő nap délelőttjén a küldöttséget szállító Volgák az 1. számú Zsdanov Mintanyomda előtt fékeztek. Az üzemlátogatásról talán röviden ennyit: mindenütt a legkorszerűbb kéz- és többszínnyomó gépekkel találkoztunk, köztük nyugati gyártmányokkal is. Ami mégis a legjobban szembe tűnt, az a szállítás gépesítése volt. A hazai nyomdákból oly jól ismert púpozott kocsikat toló munkásokkal sehol sem találkoztunk. A légkondicionált termekben vaskarmok továbbítják a papírt. Magas szintű továbbképzés Ebből aztán természetesen következik, hogy nagy súlyt fektetnek a munkások továbbképzésére. Az egyre fejlődő, korszerűsödő géppark magasabban kvalifikált munkásokat kíván. De erre aztán minden lehetőséget meg is kapnak a továbbtanulók. Ha valaki esti egyetem levelező tagozatán képezi magát, évente 40 nap tanulmányi szabadságot kap. A harmadik évben ehhez még további heti egy nap jön. Az utolsó évben, az államvizsga előtt, négyhónapos kedvezmény zárja be a „juttatásdömping” sorát, így aligha csodálkozik valaki azon, hogy a nyomdai dolgozók kilencven százalékának legalább középszintű iskolai végzettsége van. Nagyobb termelékenységért több a kereset „A nyomdaipari dolgozók keresete az új gazdasági mechanizmus bevezetésével 30 százalékkal emelkedett, és meghaladja az iparban dolgozók átlagát.” „Ez nagyon szép, túl szép adat” — mondhatná valaki. De hogyan érték el ezt az eredményt? A válasz meglehetősen egyszerű, és valahogy úgy lehetne megfogalmazni: a dolgozókat érdekeltté tették a termelésben. És ez nem csupán frázis. Egyszerűen a jövedelem alakulásában döntő szerepet játszik a termelékenység. Nézzük, mit mondott erről a minszki Jakub Kolasz Nyomda igazgatója, J. G. Artemovics: — Ha például üzemünk egy év alatt 6 százalékkal növeli a termelékenységet, akkor a jövedelmek négy, négy és fél százalékkal emelkednek. Érdekes mozzanatok járják az üzemet, átmegyünk a laboratóriumba is. A teremben egyetlen lelket sem látunk, csak egy szék szomorkodik az út közepén. Artemovics igazgató nem kiabál, nem hív oda senkit, hogy azonnal rakja a helyére. Szépen megfogja, és visszahelyezi az asztal mellé. Aztán, amikor tovább megyünk, s találkozunk egy fehérköpenyes asszonykával, a szék gazdájával, az igazgató csendesen figyelmezteti... A kötészetben már lejárt az ebédidő, a gépek viszont még mindig állnak. Van, aki dühöng ilyenkor, más igazgató esetleg felelősségre vonja a művezetőt. Artemovics egyiket sem teszi. Órájára nézve megkérdezi az asszonyoktól: „Meddig tart az ebédidő?” És nincs a mondatban, mégis néhány perc múlva a gépekről egymás után jönnek le a már kész füzetek ... Apró momentumok ezek. Sokkal többre nem is igen volt lehetőség, hiszen csak néhány órát töltöttünk el a minszki nyomdában. És mégis, az elkövetkezendő időben akárhányszor szóba került a Jakub Kolasz Nyomda igazgatója, a delegáció tagjai önkéntelenül is jó érzéssel gondoltak rá. Még egy érdekesség a munkaversenyről: V. B. Ariteskevics, a minszki Jakub Kolasz Nyomda szb-titkára az elmúlt évben Magyarországon járt. A mi gyakorlatunk alapján az ottani munkaversenyben a közeljövőben bevezetik az arany-, ezüst-, bronzplakettal történő jutalmazást. Ha most közleményszerűen fogalmaznánk, a következőket kellene írnunk: „A delegációk kölcsönösen megállapították, hogy a látogatás eredményes és hasznos volt, szükségesnek tartották a kapcsolatok további fejlesztését.” Valójában itt sokkal többről volt szó. Váltóbot helyett piros album Igen sokféle formáját ismerhettük meg a szocialista munkaversenynek. A legérdekesebb talán a Lenin születése 100. évfordulójának tiszteletére indított staféta volt. A Szovjetunió valamennyi papíripari vállalata részt vett ebben. Az ország négy részéről indították el a váltót, a váltóbotot egy-egy hatalmas piros album helyettesítette. Az üzemek ebbe írták be eddigi eredményeiket, vállalásaikat, összesen 112 vállalat vett részt a mozgalomban. A négy „váltóbot” május 18-án érkezett Moszkvába, ahol addigra már a vállalásokat kiértékelhették. Az eredmény: négy hónap alatt tízezer tonna cellulóz, kilencezer tonna papír és ötezer tonna karton a terven felül. Ehhez a teljesítményhez aligha kell kommentár. „Várjuk a fiatalokat tapasztalatcserére” Legalábbis ezt bizonyították azok a mondatok, amelyeket a Szovjet Kulturális Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Paskov elvtárs mondott: — Nagyon örülök ennek a találkozásnak. Csak hasznos lehet, ha szakszervezeti vezetők találkoznak és elbeszélgetnek. Én mégsem ezeket a találkozásokat szorgalmaznám. Nagyobb szükség lenne kimondottan szakmunkás-delegációk cseréjére, és arra, hogy valahogy specializáljuk ezeket a küldöttségeket, így például hasznosnak tartanám, ha munkásnők érkeznének hozzánk tapasztalatcserére. Paskov elvtárs itt egy pillanatra félbeszakította mondanivalóját, majd hozzám fordulva így folytatta: — Legfőképpen pedig a fiatalokat várjuk. Az ő látogatásuk mindennél fontosabb, hiszen néhány éven belül önállóan nekik kell irányítani a gépeket. Ehhez pedig tapasztalatra és tudásra van szükségük. Szóval, írja meg, hogy várjuk őket... m. a. PÁLYÁZAT A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének szakoktatási tanácsa pályázatot hirdet az Évkönyv fedőlapjának és belső címlapjának megtervezésére. Alak: A/6. Szöveg: Magyar Grafika és Papíripar Évkönyve 1971. Szín: Legfeljebb kettő + az anyag színe. Anyag: műanyag vagy vászon. Beküldési határidő: 1970. július 31. A pályázaton részt vehet a szakszervezet minden tagja. A pályamunkákat kivitelre alkalmas rajzzal vagy nyomattal kérjük beküldeni. Vázlatot nem bírálunk. A pályázat titkos. A pályázó a nevét és munkahelyét tartalmazó feljegyzést zárt borítékban küldte be. A borítékra hatjegyű szám írandó, ezt a pályamunka hátoldalán is fel kell tüntetni. Pályázati díjak: I. díj: 800 Ft, II. díj: 600 Ft, III. díj: 400 Ft, továbbá két könyvjutalom. Munkaerőmozgás A Munka Törvénykönyve 1968-ban történt módosítása szerint a munkavállalók minden kötöttség nélkül, szabadon választhatják meg munkahelyüket. Minthogy a papíriparban aránylag nagy a munkaerővándorlás, a Papíripari Vállalat úgy intézkedett, hogy statisztikailag mérjék fel a munkaerőmozgást. A vállalat vezetőinek ugyanis tudniuk kell, mi készteti dolgozóikat munkahely-változtatásra. Az 1969. évi adatok összesítése választ ad a kilépések különböző okaira, férfiak, nők elvándorlására és még sok mindenre, amelyeknek ismerete" nyilván nagy segítséget nyújt a Papíripari Vállalat vezetőinek ahhoz, hogy hatékony intézkedésekkel megtalálják azokat a helyes módszereket, melyekkel minél több dolgozót a vállalat állandó tagjává nyerhetnek meg. ■»Újságíró - szimpózium A Bolgár, a Csehszlovák, a Lengyel, a Magyar, az NDK, a Román és a Szovjet Újságírók Szövetségének küldöttségei 1970. június 3—4-én acsehszlovákiai Modrán tudományos értekezlet keretében foglalkoztak a tömegtájékoztatási eszközök bővebb információs cseréjének problematikájával. A beszámoló alapján nyílt vitát folytattak a plénumon, valamint az egyes szekciókban, és valamennyi küldött hangsúlyozta, hogy a szocialista közösséghez tartozó országok között bővíteni kell az újságírói tájékoztatást. Az elhangzott vélemények szerint ez jelentősen hozzájárul majd a kölcsönös megismeréshez, és az egyes országok életének valamennyi szakaszán szerzett időszerű ismeretek és tapasztalatok cseréjéhez. Egyidejűleg hatékony harci eszköz az imperialista ideológia ellen. A szovjet TECHMALEXPORT a Budapesti Nemzetközi Vásáron A világ több mint 70 országába szállítja a szovjet ipar termékeit a Techmasexport. Legfőbb partnerei a szocialista országok külkereskedelmi vállalatai, exportjának 50 százaléka ezekbe az országokba irányul. A Techmasexport — kezdve a gyufagyártó automata gépsoroktól a bonyolult elektronikus műszereket előállító berendezésekig — mintegy 20 ezer féle gép exportjával foglalkozik. Évente rendez kiállításokat, széles körű bemutatókat elektronikai, fénytechnikai, nyomda- és textilipari, könnyű-, vegyi- és gyógyszeripari, cellulóz-papír és olajfeldolgozó ipari gépek, berendezések exportjának növelése céljából. A Techmasexport az idei BNV-n a többi között nyomdaipari berendezéseket mutatott be. A szovjet nyomdagépipar csaknem minden olyan berendezést gyárt, amelyre korszerűen felszerelt nyomdában szükség van. A Szovjetunió kiemelkedő helyet foglal el a nyomdagépeket exportáló országok sorában. A múlt év júliusában a moszkvai INPOLIGRAFMAS nemzetközi nyomdaipari kiállításon szovjet részről 25 kutató- és tervezőintézet, 14 tervezőiroda, 110 gyár vett részt, mintegy 1700 gépet, berendezést állítottak ki. A Techmasexport az idei BNV-n kétszínnyomásos ofszetgépet mutatott be, amely plakátok, reprodukciók, levelezőlapok, könyvek és folyóiratok nyomására alkalmas. Teljesítménye hétezer nyomás óránként, 90X120 centiméteres méretben. Külföldön nagyon kedvelt a kisméretű, egy- és sokszínnyomásos 3—OM ofszetgép. A kiállításon már a korszerűbb 4—OM gépet láthattuk, ennek termelékenysége 23 százalékkal magasabb, mint az előző modellek. Bemutatták a világhírnévnek örvendő Rosszija nyomdaipari gépsor soröntő szedőgépét. A gépsor egyes gépei egy alaptípusra épülnek és az egyes modellek alkatrészei csereszabatosak. A lyukszalagvezérlésű HA—240 modell újság, könyv és folyóirat szedésére alkalmas. Teljesítménye 16 sor percenként. Végül megemlítjük a nagytörzsű, SZK—3 típusú címszedő gépet, amely a kézzel szedett matricákról kiönti az újságok fejléceit, címeit, könyvek borítólapjait. Jogos volt a vétó! A szakszervezet elnökségének NYÍLT LEVELE a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat szakszervezeti bizottságához Kedves Elvtársak! Szakszervezetünk elnöksége 1970. június 12-én tájékozódott a nyomda gazdasági vezetőinek intézkedésével szemben benyújtott vétójukról. Megállapítottuk, hogy a mértéktelen túlóráztatás ellen jogosan, helyesen és körültekintően alkalmazták kifogásolási jogukat. Messzemenően figyelembe vették a vállalat és a dolgozók közös érdekeit. A kollektív szerződésben rögzített közös megállapodásukat avállalat vezetői nem tartották be. A szerződésben az 1970-es esztendőre közösen megállapított túlóramennyiséget az év első négy hónapjában már 80 százalékig felhasználták. Egyes dolgozókat a megállapodásban rögzített időn túl is óráztatták. A nagymértékű túlóráztatás miatt kifizetett díjak csökkentik a bérek fejlesztésére biztosított lehetőségeket. A műszaki és munkaerő-kapacitást meghaladó munkák vállalása, a vállalat irányításában és a termelés szervezésében jelentkező fogyatékosságok a gazdasági vezetés munkájának tervszerűtlenségét mutatják. Mindezek a dolgozókra indokolatlanul, túlzottan fokozódó terheket rónak. Az eredmények nem állnak arányban a megfeszített fizikai és anyagi ráfordításokkal. A szakszervezet elnöksége elismerését és köszönetét fejezi ki a szakszervezeti bizottságnak azért, hogy kellő politikai érettséggel helyesen alkalmazta — a dolgozók és a vállalat érdekében — a törvényekben biztosított kifogásolási jogát, helyesli következetes magatartásukat, határozottságukat. Az elnökség reméli, hogy a vétó alkalmazása is hozzásegíti a vállalatot ahhoz, hogy a gazdasági vezetés munkája a jövőben tervszerűbb, hatékonyabb legyen, a szakszervezeti bizottság pedig a tagság érdekeinek megfelelően a továbbiakban is eredményes munkát végezhessen. Budapest, 1970. június 12. A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének elnöksége