Typographia, 1977 (109. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Miklós (Kner Nyomda), Márton István (Szolnoki Papírgyár), Rényi Istvánná (Fővárosi Nyomdaipari V.), Jurák György (Pénzjegynyomda), Bartha Andrásné (Főfotó), Mák Ferencné (Offset és Játékkártya Ny.), Joó Mihály (Papíripari V. Dunaújvárosi Gy.), Tóth Nándorné (Egyetemi Nyomda), Szállási Józsefné (Alföldi Nyomda), Hallc Zoltán (Zrínyi Nyomda Csepeli Gy.), Teleki István (Szegedi Nyomda). Az elhangzottakat Sárosi Sándorné miniszterhelyettes foglalta össze. KÜLDÖTTEK Ezután megválasztották az országos tanácskozás küldötteit: Horváth Sándor, a PV Lábatlani Gyára ,,Dobi István” papírgyártó bronzkoszorús szocialista brigádjának vezetője. Szöllősi Józsefné, az Alföldi Nyomda „Petőfi Sándor” könyvkötő aranykoszorús szocialista brigádjának vezetője. Márton István, a PV Szolnoki Gyára „Damjanich János” erőművi Vállalat Kiváló Brigádjának vezetője. Mórocz Istvánné, a Kner Nyomda „November 7.” aranykoszorús szocialista brigádjának vezetője Schmidt Emil, az Athenaeum Nyomda „Ifjúsági” magasnyomó géptermi bronzérmes brigádjának vezetője. Egyed Gézáné, a PV Budai Dobozgyára „József Attila” nyomdai gépkezelő Vállalat Kiváló Brigádjának vezetője. Schmidegh Armandné, a Kossuth Nyomda „József Attila” offset montírozó, Szakma Kiváló Brigádjának vezetője. Erdélyi József, a PV Csepeli Gyára „Beregovoj” karbantartó Vállalat Kiváló Brigádjának vezetője. Kovács Imre, a Zrínyi Nyomda „Világgazdaság” kéziszedő, Vállalat Kiváló Brigádjának vezetője. Bognár Mihályné, a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat „Március 8.” bélyegzőkészítő, Népköztársaság Kiváló Brigádjának vezetője. Ezután Sárosi Sándorné miniszterhelyettes a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetéseket nyújtotta át. A tanácskozás Pavlovszky Ferenc elnök zárszavával ért véget. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a tanácskozásról brosúrát ad ki szakszervezetünk, amely részletesen tartalmazza a felszólalásokat, és ismerteti az írásban benyújtott, de a tanácskozáson el nem hangzott hozzászólásokat is. TYPOGRAPHIAE négyszáz éves Egyetemi Nyomda története III. A KÖZÉP-EURÓPAI JELENTŐSÉGŰ NYOMDA Már a XVII. század közepén készültek olyan könyvtáblák, amelyek egyéni kialakítása, a rajtuk levő díszítő motívumok sajátossága folytán egy könyvkötészeti stílus elindítóivá váltak. Ez az úgynevezett „nagyszombati kötés”. „A görgetőkkel benyomott csipkés keret s a bélyegzőkkel készült sarok- és középékítmények, többnyire színes, sőt néha több színre festett bőr alapon magyaros iparművészetünk egyéb technikáinak ornamentikájában is gyakori virágokkal vannak ékítve, és mind színpompájukkal, mind motívumainak elrendezésével a keleti szőnyegek hatására emlékeztetnek” — jellemzi kiválóan a stílust Czakó Elemér. A nagyszombati kötést a magyar iparművészetben külön számon tartják. Legszebb példányai az Iparművészeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár birtokában vannak, amelyeket kiállítások alkalmával csodálhat meg a közönség. A XVII. század közepén új otthonra talált a nyomda. Maga az egyetem már évek óta kinőtte hajlékát, ezért új épületszárnyat emeltek bővítésére. Ebben kapott helyet a nyomda is. Az Országos Levéltárban megtalálhatók a vázlatos műszaki leírások, így megbízhatóan ismerjük elrendezését. Az épület első és második emeletén helyezkedtek el a nyomda helyiségei. A betűanyagok tárolására és a szedési munka végzésére egy első emeleti szoba szolgált, a mellette levő nagy méretű helyiségben volt a „gépterem”, itt végezték a nyomást. A második emelet egyik szobájában tárolták a papírt, másikban különféle nyomdai szerszámokat. Mint láttuk az eddigiekben, a XVII. század az Egyetemi Nyomda kifejlődésének időszaka volt, igazi virágkorát azonban a XVIII. században élte. Létrejött egy szilárd alapokon álló, jól felszerelt nyomdaüzem. Termékei iránt országszerte nagy volt a kereslet, sőt azok a szomszédos országokba is eljutottak. Biztos támaszt nyújtott számára a hatalmas kultúrintézmény, az egyetem. Kiváló gépekkel és komoly betűtárral rendelkezett. A megnövekedett létszámú szakképzett személyzetnek megfelelő helyiségek álltak rendelkezésre. Ez volt az Egyetemi Nyomda képe a századfordulón. Nyomdánk történetét a XVIII. században összefoglalóan azzal jellemezhetjük, hogy hazánk legjelentősebb és legnagyobb könyvkészítő üzemévé vált. Termékeinek nagy számával, a kiadványok tartalmának sokrétűségével, a kiállítás igényességével maga mögé utasította Magyarország valamennyi nyomdáját. Különféle privilégiumok kiharcolásával az Egyetemi Nyomda szert tett az állam „hivatalos” nyomdájának címére. Ezt többek között azzal érte el, hogy a legtöbb országos jelentőségű kiadvány gyártási jogát megszerezvén, biztosította, hogy azok kizárólag az Egyetemi Nyomdában készülhessenek. Változatlan intenzitással dolgozott a nyomda II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején is. Függetlenségi küzdelmünk a könyvkészítő munkát nem érintette, de a történelem nagy eseménye jelentkezett kiadványainkban. A kurucság legdicsőbb esztendeiben, 1707— 1708-ban közel félszáz könyv készült a fejedelem részére. Mint nyomdánk történetének egyik legnagyszerűbb jelentőségű termékét említjük meg Rákóczi híressé vált „Megújulnak a dicsőséges Magyar Nemzetnek sebei” kiáltványát, amellyel harcra szólította a magyar népet az osztrák elnyomás ellen 1704-ben. A század első hat évtizedében zavartalanul dolgozott az egyetem mellett működő nyomda. Körülbelül kétezer könyv látott napvilágot ezen idő alatt, az egyéb nyomtatványok száma — amelyek között még francia nyelvű is akad — több ezerre tehető. A kiadványok most is túlnyomórészt latin nyelvűek voltak. A szerzők főként az egyetem tanárai közül kerültek ki, akik az irodalom és tudományok számtalan ágában jelentették meg munkáikat. Volt ezek között földrajzi témájú, mint Bertalanffy Pál Geographia Hungaricája, jogtudományi munka, mint Szegedy Tripartitum iuris Ungaraci tyrociniuma, történelmi tárgyú, mint a História regni Hungáriáé. A „tudomány” egészen különleges ágaiban is készültek könyvek. Ilyen volt például a „De institutione ac renatu falconum libri duo”, amely a solymászatról szólt, vagy a „Cerographia Hungáriáé” című, amely a pecséttannal foglalkozott. A költészet, a próza- és drámairodalom is helyet kapott nyomdánk kiadványaiban, ezeket azonban jelentéktelenségüknél fogva csak az irodalomtudomány, illetve a könyvészet tartja számon. Példaként említjük csupán Árvai György Hunyadi János hőstetteiről írott verses elbeszélését, vagy Kunics György iskoladrámáit. A század folyamán egyik legjelentősebb kiadványunk a Corpus Juris jogtudományi munka volt. Nemcsak azért kell külön is megemlíteni, mert a kiadásával kapcsolatban nehézségek merültek fel. A' deltának trik emkkeutirc! ISGJfiiRS Eg ujjúlnak a'ditsősséges MA* GYAR NEMZETnek régiebei, és Hazánk megsebeltsük szabadságának mostoha kézzel ennyiszer enyhittetett sebhelye, minekutánna Blattonban elbádgyadott tagai,az Austriai Háznak Klentilatiból való birodalma alatt, féltvén hogy ép Részére is reá hat a’ végső veszedelem, Fegyverrel kíván elvágattatni. Elámúlnak fókáknak elméjek, a’ meg háborodott országnak viszontagságos újságától megrettenvén, és hogy ez a’ meg nem rontatott, ditsőséggel s’ szép kies csendességgel ennyi sok száz Esztendőktéil fogván virágzó és fenn álló Nemzet, már idő folyásával gyászos változásban öltözik, midőn a Világ tsudállya, sokan a’Király ellen való hitetlenséggel, és támadást indító véle ízületeit kívánsággal vádollyák, vétkes vélekedéssel, nem tudván a’ dolgokat. Adgyatékengedelmet igaz fájdalmunknak és panaszunknak, és egy kevéssé fellyebb emelvén elmélkedéseket, kik Rákóczi híres kiáltványának első oldala hanem elsősorban azért, mert egyike volt legszebb kiállítású könyveinknek. Kiadására a nyomda 1743-ban 40 évre szóló kizárólagos jogot kért és kapott, azzal a feltétellel, hogy a megjelenés előtt a helytartótanácsnak kell bemutatni cenzúrázás céljából. Az elkészült könyvek néhány példánya a cenzúrázás előtt piacra került. A helytartótanács erről értesülve a kedvezmények megvonását helyezte kilátásba és az átvizsgálás során több részletébe belekötött, illetve átdolgoztatta. Szegedy János, a nagyszombati egyetem jogtanára által kiadott Corpus Juris megjelenése igazi sikert hozott; nagy volt iránta a kereslet, s az 1746-os kiadást 1751- ben, 1763-ban és 1771-ben újabb kiadások követték. A különlegesen szép művet az osztrák Schmitner kiváló rézmetszetei díszítik: magyar uralkodók arcképét és az életükből vett két-két jelenetet mutatnak be gondosan kidolgozott elrendezésben. A magyar nyelvű kiadványokat továbbra is a jelentéktelen, tanítgató, elmélkedő művek és a különféle hasznos kis könyvecskék jelentették, mint például a „Szorgalmas Abner”, a „Jóillatú rózsáskert”, „Lelki liliom rokona” című művek 1748-ból kiragadva, illetve a „Szakácsmesterségek könyvecskéje". A könyvtári feldolgozásokon kívül jórészt onnan ismerjük nyomdánk ez idő tájt készült termékeit, hogy egy 1726-ban kelt rendelet alapján minden évben jelentést kellett készíteni a helytartótanácsnak a nyomda működéséről, s a jelentéshez minden egyes kiadványból példányt kellett mellékelni. kardos gyula