Új Ludas Matyi, 1990 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1990-12-25 / 42. szám
A SKRiTiT SZÉP ÜNNEPÉN... Szürke volt az ég és a belváros is, akár egy nagy, görcsös ásítás. - Nyomhatod, Lajos - kiáltott hátulról Cser Vince ezt a hullaszállítót még elliteráljuk. Lajos nyomta, a csörlő forogni kezdett, a nagy dögcirkálót lassacskán felvontatta a platóra. Fényes volt és fekete, akár a csíbor háta, az orrán valami szárnyas kis spinkó állt ugrásra készen, még az is lehet hogy ezüstből. Cser Vince még hírből sem ismerte az osztályharc alapvető téziseit, a nagy dögcirkálót amúgy ösztönből utálta. - Nézd már az Isten barmát - dünnyögte magában a platóra mászva , még az ajtaját is nyitva hagyta. Beült a Rolls Royce volánja mellé, vigyorogva hintáztatta magát az epedás ülésen. Aztán fázni kezdett, hátranyúlt hát és felkapta a lazán odavetett takarót. Piros-fekete kockás szuperdarab volt, lágy és bolyhos. - A betyár életbe - motyogta Cser Vince ezek aztán tudnak élni... És akkor elakadt a szava. A takaró alól ugyanis két ifjú figura bukkant elő. Két szakadt kis figura. A fiú tizennyolc lehetett, a lány még annyi se. - Most mit szórakozik itt az emberrel? - förmedt Cser Vincére a srác. - Ti meg ami a nyavalyát csináltok itt? -ámult el Cser Vince. - Háromszor találgathat - mondta a srác. - Hadd lám, rájön-e? - Épp most jött rátok? - Mikor jöjjön? Délelőtt volt az esküvőnk. Gondoltam, miért ne kezdenénk valami elit helyen. - Te hol lakói? - kérdezte Cser Vince. - Én sehol - mondta a srác. - Én meg mellette - szólalt meg most először a lány is. - És akkor mi van? Most rendőrt hív? Cser Vince a vállát vonogatta. - Minek nézel? Majd eljöttök hozzám és kész. Vigyorgott egyet a bajsza alatt. - Meglátjátok, az én leprám még ennél is nagyobb. Cser Vince a temető mögött lakott, egy atavisztikus sártenger közepén. Fenenagy kilőtt busz állt ott, még a tömegközlekedés hőskorából. Festékszem sem maradt rajta, csak állt ott s emlékezett a daliás időkre, amikor még kerekei is voltak. Az ablakokat újságpapírral ragasztotta be Cser Vince, mégis legyen mit olvasgatnia, ha kultúrára támad igénye. Előkotort a sarokból pár nyomorult kerítéslécet, bedurrantott a dobozkályhába, rátett a tetejére nyolc-tíz öklömnyi krumplit, csak úgy a hajában, sülni. És ettől a szerencsétlen kis varázslattól egyszeriben édes karácsonyszag támadt az öreg autóbuszban. - Na jó - mondta később Cser Vince -, akkor most itt az ideje, hogy sétálni menjek. Végtére is kell egy kis mozgás az ember gyerekének.Ti csak maradjatok nyugodtan. - És ha nem akarunk nyugodtan maradni? - vigyorgott a srác. - Bánom is én, akkor maradjatok nyugtalanul. Felhúzta a csizmáját, kilépett a mogorva éjszakába. Cuppogott a sár a lába alatt, a nagy fekete égből hideg kis nyavalyák hullottak a nyaka közé. A Jóisten tudja miképpen, egy másik pár jutott eszébe. Egy régesrégi pár, akik nemhogy egy ócska buszban, hanem egyenesen egy szűk kis istállóban töltötték karácsonynak éjszakáját. És lám, mégis vitték valamire... Kínos sajtóhiba hozra, blamázs TÁRCANÉLKÜLI miniszter A KULTÚRA VÁLSÁGA % Ékszereket ne vegyek fel, bundát ne vegyek fel, maga az opera viszont sohasem érdekelt...! VEGETÁRIÁNUS ÜNNEP - Örömmel hallottuk, hogy az utolsó magyar disznót is levágják! A következő évekre gyakorol a szomszédasszony. ROSSZKEDVÜNK TELE - Az ő sorsuk se más...