UVATERV Híradó, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
NYARALÓK KÖZÖTT TIHANYBAN Most már csak a miénk a strandunk... Beindult a nyári üdültetési szezon... Szikrázó napsütés, az aranyat érő májusi meg júniusi esőktől virágokban álló fák és zöldellő lombok között feltűnő tihanyi üdülőnk a nyugalom és derű hangulatát árasztja, sajátos hangulatával körülölelve az odaérkezőt. Már évekkel ezelőtt felvetődött az a gondolat, hogy szabadi üdülőnket kifejezetten gyermeküdültetési célokra rendezzük be. Ennek megvalósítását az üdülő állapotában bekövetkezett sajnálatos állagromlás — és emiatt üzemének időleges szüneteltetése — nem tette lehetővé. Jó ötlete volt szakszervezeti bizottságunknak, hogy a tihanyi üdülő egy kora nyári turnusát - eltérve az országos szabályozástól, amely minimum két évben határozza meg az üdültetésben részesíthetők korát — az egészen pici gyerekkel rendelkezők turnusává avatja, kérve egyben a velük egy időben nyaraló idősebbek megértését. Ehhez a turnushoz érkeztünk látogatóba és beszélgettünk az itt pihenőkkel. Jóleső érzés volt látni a karonülőket, a babakocsisokat éppen úgy, mint a gyermekmedencében pancsoló és a homokozóban játszadozó, nagyszerűen lebarnult nagyobbacskákat és az új lehetőségtől elégedett szüleiket. Közel húsz gyerkőcöt számoltunk össze az üdülőben, köztük szép számmal a háromgyermekes családok „szemefényeit”, mint Veresné Szombathy Hortenzia Attila, Judit és Gábor, vagy dr. Kollainé Mikecz Andrea Sárika, István és Katika nevű gyermekeit. Az „egyévesek csapatát” Szeleczkyné Demény Judit Péter és a Darabánt házaspár Tamás nevű fiacskája alkotta, hozzájuk képest a kis szőke fürtű Tömöry Tamáska, Kas Nóra tizenkilenc hónapos kicsije már „öreg harcos”-nak számított. A gyerekek - mint kiderült - egytől egyig nagyon jók, s ezt nemcsak az üdülő kedves vezetője, Teleki Marika nyilvánította ki, de egybehangzóan megerősítették az együtt nyaraló idősebbek, nyugdíjasok, sőt az első lengyel csereüdülő csapat tagjai is. Reméljük, hogy a szakszervezeti bizottság dicséretes kezdeményezése a jövő évben folytatódik, és a felkínált lehetőség - talán jobb hírveréssel - még nagyobb érdeklődésre is számot tarthat a kisgyermekes szülőknél. Míg a vízpartra kisétáltunk, útközben az üdülő vezetője beszámolt gondjairól. Valóban nem kis feladat évről évre csökkenő személyzettel nyújtani azt a szolgáltatást, amely méltó tervezővállalatunkhoz, s amelyet kollégáink megszoktak és elvárnak az itt dolgozóktól. A téli időszakban végzett felújítási munkák nagymértékben hozzájárultak az üdülő kényelmének, kulturáltságának, tisztaságának növeléséhez. A koszt hagyományosan kitűnő és változatos. Ennek érdekében az ,,ellátó szolgálatnak” még arra is vállalkoznia kell az ezermester Üveges Laci segítségével, hogy a primőr árukat (zöldség- és gyümölcsféleségeket) — a normatíváinkat messze meghaladó árszintű helyi kínálat helyett - a budapesti Bosnyák térről, jóval kedvezőbb nagybani áron szerezze be. Sétánk során megcsodáltuk a Halásztelep helyén felépült új, nemzetközi vitorláskikötőt, a nádfedeles, cigányzenés Vitorlás Vigadót, a régi jégveremből átalakított borozót, valamint a Tourist Centert. Az új létesítmények helyi gazdáival bejárták a „gazdag szomszéd” korszerű telepét, amelynek újonnan épített fizetőstrandján a községi nyaralótulajdonosok és vendégeik is fürödhetnek. Ezáltal az Uvaterv végre felmondhatta a „zsetonos” helyi lakosok és vendégeik számára éveken keresztül kényszerűen (és díjmentesen) nyújtott strandhasználati lehetőséget. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy Béla bácsira, új strandőrünkre, aki hivatali rangjához méltóan a nagy melegben is munkaköpenyben látta el feladatát, a jövőben is szükség lesz, csakúgy, mint strandkerítésünk és bejárati kapuink megerősítésére. Jó időt, jó nyaralást, az üdülő vezetőjének és vendégszerető csapatának jó munkát és tekintettel a közelgő nyaralási csúcsidőszakra - sikeres erőgyűjtést kívánva vettünk búcsút a tihanyi üdülőtől. - vályi- Bevált a kisgyermekes turnus ötlete