Udvarhely Szék, 2000. július-december (3. évfolyam, 27-49. szám)

2000-08-16 / 33. szám

2000. augusztus 16 - 22. Ez alkalommal folytatjuk utun­kat a Sóvidék szíve felé. Tegyük fel, Korond vásári sokasága nem érintett meg, sós fürdőre, nyuga­lomra, reumánk, ezernyi bajunk kezelésére vágyunk. Sófalvát is nem illik kikerülnünk. Nemcsak azért, mert kettő is van belőle (Alsó- Felső­), s mert mára elhí- s resült táncház-találkozókat szok­tak tartani, hanem mert itt puha­­j­tolózhatunk eredményesen a s sókitermelés, feldolgozás, for­galmazás ősi hagyománya iránt. Érdekes azt is kihámozni, meny­nyire átalakult a falu a régi fog­lalkozás megszűnte után. Tu­dom, Parajd jobban izgatja a fan­táziát, gördüljünk hát át oda. A | Görgényi havasok lábánál terül­t el. Sóhát körül. Már a rómaiak­­ idejében is folyt a sóbányászat,­­ természetesen külszíni fejtéssel.­­ A becslések szerint most is ak­kora só­tartalékok vannak itt,­­ hogy ötven évre egész Európa I igényét kielégíthetnék. Sajnos, nincsenek finomítók Parajdon, úgyhogy parajdi konyhasóra hiá­ba áhítozunk. Turisztikai szem­pontból is fontos település ez. Gyógyhatású meleg sósfürdőjét sokan keresik fel. Elsősorban be­tegek, de az egészségesek is ké­nyelmesen ellubickolhatnak itt, a vízen lebegve, újságot olvasgat­va. Ha kiver a só, irány a zsíros kenyér... A bánya is izgalmas látványosság, és Aprily-emlék­­házat is találunk itt. Ha más fürdőhelyre vágyunk, fölkerekedhetünk, és egy-kettőre Szovátán lehetünk. Figyelem: át kell lépnünk a megyehatárt, de Maros megye nem jelent ve­szélyt a gyanútlan magyar turis­tára. A hodáki románok is lenyu­godtak az 1990-es vásárhelyi események óta. Szováta külön­ben még egészségesen magyar település. Frissebb adataim nin­csenek, de 1992-ben alig tíz szá­zalékot tett ki a román lakosok részaránya. Szováta Európa-hírű balneoklimaterikus üdülőtelep. Több helioterm jellegű sóstó ta­lálható itt, legjelentősebb a Med­ve-tó (kerülete 2 m, legnagyobb mélysége 18,8 m), eköré épült ki Felső-Szováta, azaz az üdülőte­lep. Ugyancsak híresek, bár bü­dösek a tó körül található iszap­telepek. Mit meg nem tesz az ember reumája gyógyításáért... Körbejárunk, eltöltünk egy-két napot, szálloda, vendéglő, strand, és azon vesszük észre magunkat, hogy kiürült a zse­bünk. Ugyanis az árak is európa­iak. Azért bátorság... ZSIDÓ Ferenc MTI Tízéves a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület •Jábos Dezső nyugalmazott tanár, a Petőfi Egyesület megálmodója tíz éve áll az – alapítása óta közel félezer tagot számláló • fehéregyházi egylet élén. Az évforduló alkalmával múltba tekintve és a jövőt tervezgetve beszél­gettünk az elnökkel, a művelődési egyesület ideiglenes irodájának is he­lyet adó otthonában. Számunkra, erdélyi, fehéregyházi magyarságra nézve megtiszteltetés, hogy a sors ránk bízta emlékének meg­őrzését. Bár nem meghalni jött a fehér­egyházi csatába, „választásával“, mint annyi más esetben, gondolatával azo­nosulva halálában is a „legárvább, a legelhagyatottabb“ nép mellé állott. Halála után 151 évvel is megtartó erőnk. Ezért van az, hogy immár más­fél évszázada Erdély-szerte, a Kárpát­medence magyarságából, aki teheti, minden év július utolsó vasárnapján Fehéregyházára zarándokol. - Fehéregyháza magyarsá­gára többszörös feladat há­rul a költő emlékének, kultu­szának megőrzésében... - A kommunizmus sötét éveiben gyakran csupán rejtve, visszafogottan emlékezhettünk máig legnagyobb köl­tőnkre. Az 1989-es rendszerváltás le­hetővé tette, hogy, bár még mindig a hatalom gyanakvása közepette, végre szabadon hódolhasson Petőfi és a csa­tatéren elesett hősök emlékének. Ez a fordulat tette lehetővé, hogy megvaló­suljon egy régi álmunk, megalakuljon a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Egy maroknyi lelkes Petőfi-rajongó - az első szabad lélegzetvételre - kezde­ményezte és létrehozta az Egyesületet. - Melyek az Egyesület fonto­sabb céljai? — Az ifjúság Petőfi szellemében va­ló nevelése, széleskörű kultúrtevé­­kenység megszervezése, kapcsolatte­remtés más-más hasonló célokat köve­tő egyesületekkel, társaságokkal, helyi ünnepségek szervezése, a fehéregyhá­­zi Petőfi-múzeum felújítása, a költő emlékéhez méltó emlékház építése a múzeumkertben, kiadványok, főként Petőfire vonatkozó, az 1848-49-es sza­badságharccal és forradalommal kap­csolatos írások megjelentetése, szer­kesztő bizottságunk által szerkesztett, időszaki könyvecske-sorozat kiadása évente. - Melyek a tízéves egyesület megvalósításai? - Legfontosabb megvalósításaink közé sorolhatjuk azt, hogy hosszas ve­­sződés eredményeként a segesvári Történelmi Múzeum mostoha gyerme­keként kezelt fehéregyházi Petőfi-fi­­ókmúzeumot a helyi tanács jogtulajdo­nába helyezték. Ez a lépés bár történel­mi jelentőségű, nem jelenti a világ­szerte ismert múzeum egyesületünk tulajdonába jutását. További eredmé­nyek a jellegzetes turulos, és az ispán­kúti emlékmű felújítása, kopjaálkotás a múzeumkert (telek) adományozójának emlékére, hallerkeői Haller Lujza grófnő honleányi érdemeinek elisme­réséül, az állandó kiállítás állagának teljes felújítása a budapesti Petőfi Iro­dalmi Múzeum támogatásával, a mú­zeumépület külső és belső felújítása­­ alapítványi támogatással. Megjelentet­tünk a múzeumkerti emlékparkot és más Petőfi-emlékhelyeket ábrázoló képeslapokat, és kiadtuk Máthé Attila Fehéregyháza monográfiáját, valamint a Fehéregyházi Emlékeztetőt. A költő halálának 150. évfordulója alkalmával az emlékparkba felállított egészalakos Petőfi-szobor s leleplezése a félegy­házi Petőfi Társaság adományaként. - Beszélj az akadályokról, amelyek nehezítik az egyleti tevékenységet. - Egyesületünk egyre szélesedő te­vékenységét nehezíti egy székház hiá­nya. Emiatt egy magánház szerény kö­rülményei között kénytelen működni. A felmerült nehézségek ellenére bel-, és külföldi támogatók segítségével si­került évente megrendezni a hagyomá­nyos júliusi Petőfi ünnepségeket, az ugyanúgy évenkénti körzeti Petőfi­­vers és prózamondó versenyeket. Az évforduló ünnepélyén a kuratórium ki­tüntető érdem-oklevelet adományozott Ficsór Józsefnek, Máté Istvánnak, Patrubány Miklósnak, Fosztó Áron Zoltánnak és még néhányuknak, akik egyletünk tervezett céljainak megvaló­sításáért áldozatvállaló támogatásuk­kal elévülhetetlen érdemeket szerez­tek. Olyan egyetemes évforduló, mint a kereszténység 2000., az egész ma­gyarságunkat érintő millenniumi esz­tendő egybeesése a Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület 10. évfordulójával megsokszorozott felelősségtudatra ösztönözte az ismét ünnepre készülő Fehéregyháza népét, amely megpró­bált mindent megtenni, hogy méltóan képviselje az ügyet, amelyet szolgál. Fosztó Áron Zoltán művelődés k Költészettan József Attila módra Vannak költők, akiket „agyon olvastattak“, „agyon tanítottak“, divatba jöttek. A ‘90-es évek ele­jén Magyarországon divatba jött egy „kultúrhullám“, amikor Jó­zsef Attilát olvasni, szavalni, kö­tetet keresni tőle könyvesboltok­ban felért egy önbélyegzéssel. Mert akkoriban nem volt divat. Hobo volt az egyike azon keve­seknek, akik vállalták és nyilvá­nosan hirdették is, hogy az igazi költészet, az örök vers nem lehet „divat“, azon jóval fölül van. A Külvárosi éj még ma is egyike a legszebb verseknek. Ami pedig a szocialistákat il­leti „elvtársaitól“ korán el­szakadt a költő, túllátott ko­rán, amelyben élt. „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!/A mindenséggel mérd magad!“ - írja Ars poeticájában. Szántó Judit, az „elv­társ­nő“ pedig minden kéziratot meg­semmisített, ami József Atti­la „szakadárságát“ bizonyí­totta volna, vagy inkább éles­látását. „Én túllépek a mai korcsmán“ - írja fent említett versében. Nagyon sokan ír­tak előszavakat, utóhangokat verseihez, valamennyi közt a legmegkapóbb mégis a Mat­­tinmatt Imre előszava: „...miért akar mindenáron az irodalomból megélni? Iroda­lomból és művészetből és egyéb ilyen kacatokból, ami csak púp a XX. század hátán!“ Babits, a mester is csak halálos ágyán ismerte el nagyságát, kor­társai, eszmetársai bólogattak ugyan verseire, de nyilvános kö­zösséget senki nem mert vállalni ezzel a tiszta szívű betörővel. Ars poetica-ját ajánlom olvasásra, de kevés verse van, amelyből ne le­hetne „ars poetica“-t kovácsolni. Örök verset alkotni nem jelent se többet, se kevesebbet, mint egy szívbe vinni az emberiség minden fennségét és aljasságát. Jól meg­fér az emberi lélekben mindkét szélsőség. A Csak az olvassa c. versében mintha Shakespearet és Moliére-t fogalmazná újra, akik nem győzték eleget hangsúlyozni a kettősséget. Csak az olvassa verseit - int a költő - kinek „szívében néha elidőzi a tigris és a szelíd őz.“ Ol­vastam valahol, nincs történés éle­tünkben, amit ne akartunk volna, legyen az akár öngyilkosság. Ami­kor már befejezettnek érzi pályáját „egy lélek“ elszakadt testétől. Nem egy tragikusan végződött élet két­ségbeesett befejezését látom ben­ne, hanem egy „lélek“ pályáját, amely József Attila néven élt egy adott korban, melyen átlátott, és amit látott, leírta: „Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem/ Amit meglátok hirtelen“ - és hátra­hagyott soraiból egy egész, kerek élet érződik ki. Tudta, és készült, a halálra. Visszanézett, és befejezettnek lát­ta alkotását. „Nem soká élek már, még egy pár adósságot kifizetek, még egy pár dolgot megcsinálok, megírok, aztán pár - Fölényes de­rűt mímelő arccal intett kezével. - Megyek.“ - írja visszaemlékezé­sében Vágó Márta 1973-ban Jó­zsef Attiláról. De valljon maga magáról, ne az elfogult utókor. Az interjú, amiből idézek, 1936-ban jelent meg a Brassói La­pokban Molnár Tibortól. A szavak József Attila szavai: „A költőről való felfogásomat tíz sorban foglaltam össze A hete­­dik c. versemben... «Ha költené!, s van rá költség», nem hiszek ab­ban az emberben, aki a költésze­tért feláldozza az életét... «Egy, ki márványból rak falut»... költő az, aki nem sajnálja a falura, em­berekre, erre a szerencsétlen ösz­­szességre a márványt. «Egy, ki mikor szülték, aludt»­­ Aki nem vette észre, hogy világra került, csak most eszmélkedik, és rádöb­ben a kérdés: hol is vagyok, miért is vagyok, mi is van velem? «...eget mér, és bólint» Meg­méri a dolgokat és megérti miért­jüket, okozóikat... a hegeli fel­fogás... Költő az, aki látja az okokat, összefüggéseket és észre veszi a jelenben a jövőt. «Kit a szó nevén szólít» Ki­nek úgyszólván minden dolog személyes ügye. Úgy kell fel­figyelni a szavakra, mintha sa­ját nevét hallaná. Amikor Pá­rizsból hazakerültem... mintha minden szó ez lett volna: Atti­la, Attila. «Egy, ki lelkét üti nyélbe» Ez talán a leg­fontosabb. Azért van szüksége a többieknek a költőre, mert a sok ellentmondó valóságnak formát tud találni. «Egy, ki patkányt boncol élve» Nem kellemes mesterség, de a köl­tőnek ezt is tudnia kell. És vé­gül: «A hetedik te magad légy» A hetedik csak abban van meg, aki épp a verset csi­nálja... az ő egyénisége, egye­­dü­lvalósága, ami több, mint az, amit egyéniségnek szokás nevezni. A költő az az ember, aki nem akar egyedül maradni, nem akar belenyugodni a látszat-embe­ri kapcsolatokban. Csak akkor ír, ha valamihez tartozónak érzi magát...“ Ars poetica-ját ajánlottam olvasóra, de lám. A hetedikkel jellemzi magát a költő. Befejezésül pedig álljon itt ál­lítólagos utolsó versének utolsó nyolc sora, amely csak a Töredé­kek. Vázlatok. Rögtönzések közt található: „Nem kell más verse már, költő én vagyok! Kertemben érik a leveles dohány, A líra: logika, de nem tudomány. “ SEBESTYÉN Iren 8. oldal A budapesti Pont Kiadó szárnyai alatt működő Fordulópont folyóirat szerkesztősége felhívással fordul az Udvarhely Szék olvasóihoz. Munkákat várnak a következő témakörben: A kamaszkor: életünk legtöbb kérdését, rejtélyét, szorongását, vágyakozását hordozó időszak. A kamaszkor: a legvakmerőbb vágyak és tettek időszaka, a legnagyobb elbizonytalanodásoké. Az az életkor, amelyet gyereknek és a körülötte lévő felnőtteknek - szülőnek, tanárnak, szomszédnak - , egyaránt nehéz elviselni. Ki vagyok én? - kérdi a kamasz. Mi határozza meg az identitást? Nemi, nyelvi, vallási hovatartozás? A család? A szülők? A szülőföld? Mitől fél a kamasz? A kamaszkor szorongásai, félelmei a szakemberek szerint magyarázzák e korosztály nehezen kezel­hetőségét, a beilleszkedési zavarokat, az agresszivitást. Az egyre gyakoribb és egyre súlyosabb, oly­kor emberélet-áldozatot is követelő iskolai krízishelyzetek növelik e téma megvitatásának aktuali­tását. A budapesti Fordulópont szerkesztősége egy-egy számot szentel a fenti témáknak. Várjuk olvasó­­­­ink esettanulmányait, személyes véleményét, tapasztalatait bemutató írásait. Minden jelentkező­­ szerző, függetlenül attól, hogy dolgozata megjelenik-e a Fordulópontban, megkapja a Fordulópont tematikus számát. A megjelenő írások szerzői értékes könyvcsomagot kapnak ajándékba.­­ A dolgozatok ne haladják meg a 15 gépelt oldalt, amelyet nyomtatott, és lehetőség szerint elektro­nikus formában is vár a szerkesztőség. Beküldési határidő: 2000. október 20. Címünk: PONT Ki­adó, 1300 Bp., Pf. 215, e-mail: pontkiado@elender.hu. j r

Next