Udvarhely, 2015. január (2. évfolyam, 201-220. szám)

2015-01-14 / 208. szám

Aktuális KÖZZÉTETTÉK A 2015-ÖS RUGONFALVI VERSENYNAPTÁRAT Lékhorgászversennyel indítanak Amennyiben az időjárás is lehetővé teszi, jövő hétvégén, vasárnap rendezik meg az idei első megmérettetést a rugonfalvi tónál, az V. Lékhorgászversenyt. Addig is a szervezők közzé tették a 2015-ös versenynaptár terveze­tét is. A rugonfalvi tó nyáron a legzajosabb az ott fürdő­­zők jóvoltából, előtte és utá­na pedig főleg versenyhor­gászokkal telik meg a part, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Székelykeresztúrhoz közeli mesterséges tónál té­len teljesen leállna az élet. Barabás Zoltán tógazdától megtudtuk, hogy gyors lép­tekkel közeledik az idei első rendezvényük, január 25-én, vasárnap lékhorgászversenyt rendeznek a befagyott tavon. Bár a verseny megnevezé­se mellett az ötös számjegy szerepel, valójában ez csak a negyedik alkalom lesz, tavaly ugyanis az eredetileg janu­ár 19-re tervezett versenyt a túlságosan enyhe időjárás, illetve az ebből eredő bizton­sági feltételek hiánya miatt többszörös halasztás után sem tudták lebonyolítani. Természetesen ezeknek a feltételeknek a jövő hét vé­gére időzített megmérette­tésnek is eleget kell tennie. A lékhorgászverseny szabályza­tát a rugonfalvi tó honlapjá­ról lehet letölteni. Időközben nyilvánosságra hozták az idei versenynaptár tervezetét is. Eszerint ápri­lisban kerül sor a VI. Tavaszi pontyfogó verseny első és má­sodik szakaszára (április 9-12., és április 22-26.), két verseny lesz májusban is, 7-10. között a B.A. Batis 1 pontyfogó kupa, majd a hónap utolsó napján az V. Gyermeknapi horgászver­senyre. A június egy verseny­nyel szerepel a naptárban, ez a 11-14-én harmadik alkalom­mal lebonyolított Hargita Me­gyei Rendőrségi Kupa. A nyári hónapokban a strandolók vehetik igénybe a tavat, legkésőbb szeptem­ber 16-ig, amikor a horgá­szok visszatérnek a VI. Őszi Pontyfogó kupa első szaka­szára. A második szakaszt október első hétvégéjén 1-4. között rendezik meg. A 2015. évi horgászszezon október 25-én az V. Rugonfalvi Perge­tő Kupával zárul. Említést érdemel még a szervezőknek a pontyfogó versenyeknél bevezetett újí­tása, a tavaszi második, il­letve az őszi első forduló az eddigiekhez képest nem 72, hanem 96 órás, azaz kereken négynapos lesz. _______________• Szász Csaba szász. csaba@udvarhely.ma Ha lesz fagy, lesz lékhorgászat is. Tavaly elmaradt FOTO: LACULRUGANESTI.RO HAÁZ-SAR0K Székely József Önarckép című szobra előtt H­a egy ember addig él, amíg emlékeznek rá, ak­kor egy szobrász addig él, míg szobrai „élnek”, léteznek. Ez érvényes a 2006. május 22-én, Székely­udvarhelyen elhunyt Székely József szobrászmű­vészre is. Annak ellenére, hogy Erdőszentgyörgyön született, élete javát - 5­1 évet - Székelyudvarhe­lyen élte le, és vált igazi udvarhelyivé, a közösség ismert, elismert és megbecsült tagjává. Egy, az 1940-es évek végén szervezett tehet­ségkutató programnak köszönhetően, 1950-ben Székely József felvételt nyert a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászat szakára, ahol kedvenc tanárai, akik nagy hatással voltak későbbi munkásságára, Vetró Artúr és Kádár Tibor voltak. 1955-ben, a főiskola elvégzése után, Székelyudvarhelyre nevezték ki. Ezekben az évek­ben a város képzőművészeti életét akkor meghatá­rozó Haáz Rezső, Rosier Károly, Tomcsa Sándor és Verestóy Árpád mellé olyan fiatal képzőművészek sorakoztak fel, mint Kraft László, Maszelka János, Nagy György, Sepsi Lajos, Székely József és Orbán Áron. Rajoni, tartományi és országos kiállításokon szerepeltek műveikkel, alkotókört szerveztek, és olyan intenzitással vettek részt a város életében, hogy már-már egy székelyudvarhelyi művésztelep „körvonalai” kezdtek kirajzolódni. Azonban sajná­latos módon hiányzott az a kohéziós erő, amely egy ilyen szerveződést, tömörülést életben tart és segí­ti azt a kiteljesedésben. Székely József Székelyudvarhelyen telepedett le, itt alapított családot. 1960-tól 1990-ig, nyugdíjazá­sáig a Benedek Elek Tanítóképző tanára volt. Fából, terrakottákból, márványból, műkőből, fémből ké­szült kisplasztikái, plakettjei, szobrai és térplaszti­kái belföldi és külföldi köz- és magángyűjtemények­ben lelhetők fel. Munkássága a realizmus jegyében fogant, amelynek letisztult, erőteljes formavilágá­val főleg portréin találkozhatunk. Ugyanakkor az 1960-as évek második felétől - leginkább dinami­kus kompozícióiban - már kitapinthatók azok a tö­rekvések, amelyek egy, a modernizmus felé közelítő formanyelv alkalmazását tűzték ki célul. Munkásságának fontosabb alkotásai a követ­kező, köztereken felállított, illetve elhelyezett mű­vek: Bokályfestő lány (műkő, Székelyudvarhely, Központ, 1957), Napozó nő (műkő, Székelyudvar­hely, Sétatér, 1971), Kibontakozás (fém térplaszti­ka [megsemmisült], Székelyudvarhely, az egykori Olimpia mozi előtt állt, 1978), Parasztlány (kő, Gyergyószárhegy, 1979), Merengő (fa, Kétegyháza [Magyarország], 1994), Tomcsa Sándor (bronz mell­szobor, Székeludvarhely, Sétatér főbejárata, 1997), Kibédi Mátyás István (bronz portrédombormű, Kibéd, 2002), Móricz Zsigmond (bronz portrédom­bormű, Zagyvarékás [Magyarország], 2002), Baróti Szabó Dávid (bronz mellszobor, Székelyudvarhely, Szent Miklós-hegy, 2005), gróf Rhédey Claudia (bronz mellszobor, Erdőszentgyörgy, Rhédey­­kastély udvara, 2012). Ezen köztéri alkotások mel­lett gyakorlatilag számtalan kisplasztika, plakett, faragvány egészíti ki és teszi teljessé az életművet. Jelen írás annak kapcsán született, hogy 2014 decemberében a Haáz Rezső Múzeum és Képtár gyűjteménye egy Székely József művel gyarapo­dott. A művész által alkotott és az intézmény tulaj­donában levő Tomcsa Sándor portréja (patinázott gipsz) és a Tavasz (fehér márványba faragott lány­fej) című szobrok sorát most már a szobrász Ön­arckép című alkotása teszi gazdagabbá. A 18x52x20 cm méretű, barna patinaréteggel bevont égetett agyagszobor hátsó részén az „Sz 1” monogram és a „70”-es szám olvasható. Ez utóbbi jelzi, hogy a szo­bor 1970-ben készült. Ha szemben állunk a portréval, akkor nem egy magasztos, felsőbbrendű művészi öntudatot su­gárzó, önmagát mindenben ideálisnak bemutató szobrász néz vissza ránk. A jobb kézre támaszkodó gondolkodó fej komolyságát, komorságát a nyúj­tott formákból fakadó bohókás, groteszkhez köze­lítő hangulat oldja és tölti fel egy kis visszafogott öniróniával. E portré egyértelműen igazolja és hite­lesíti Székely József művészi és emberi hitvallását, amit ars poétikájában egykor így fogalmazott meg: „A képzőművészet sajátos nyelvén, szobraimmal szeretném kifejezni a belülről sugárzó emberi szép­séget, harmóniát, az olyan ember érzés- és érze­lemvilágát, aki az élet minden körülményei között megmarad EMBERNEK.” • Veres Péter I­I. t. U. Székely József: Önarckép, terrakotta, 18x52x20 cm, 1970 2015. JANUÁR 14.

Next