Udvarhelyi Híradó, 1997. október-december (8. évfolyam, 78-102. szám)

1997-12-02 / 95. szám

8 HIVAbC magazin 1997. december 2., kedd ----------------------------------------------------------------------------——1 AIDS-ellenes világnap Az egészségügyi miniszterek 1988. december 1-jén tartott nemzetközi találkozóján felvetődött az AIDS-es betegek iránti tolerancia elmélyítése és az AIDS -szel kapcsolatosan átfogóbb tájékoztatásra való igény. Ez megvalósult 1997-ben is, az Adjunk reményt a gyerekeknek egy AIDS által fenyegetett világban címmel meghirdetett világnap keretében, melyen a közvélemény érzékenységére hivatkoztak az AIDS-szel fertőzött gyerekekkel szemben; felhívták a figyelmet arra, hogy minden embernek szerep jut az AIDS elleni védekezésben. Az egy másik kérdés, hogy ezt mennyire veszik komolyan... Szakmai képzés Több mint 34.000 személy élt országszerte azzal a lehetőséggel, hogy a Munkaügyi Minisztérium átképző illetve szakmai továbbképző tanfolyamokat szervezett a munkaügyi igazgatóságok keretében. 1997 folyamán mintegy 190 szakmában szerveztek képzést. A tanfolyamok résztvevőinek 58%-a nő volt és 66%-a 25 év alatti fiatal. Külföldi munkavállalók A Munkaügyi Minisztérium október végéig 1073 munkavállalási engedélyt bocsátott ki olyan külföldi állampolgárok számára, akik hazánkban dolgoznak, külföldi tőkebefektetéssel működő vállalatokban. A munkavállalók 40%-a török, 12%-a olasz, 9%-a francia és 8,8%-a líbiai nemzetiségű, a főbb tevékenységi területek pedig: kereskedelem, ipari kémia, import-export műveletek, építkezés, kutatás, művészet, élelmiszeripar, szállítás, tanácsadás, vendéglátóipar. Kilakoltatás A magyarországi Székesfehérváron 70 roma nemzetiségű lakost, köztük 37 gyermeket lakoltattak ki a helyi hatóságok, mivel lakóházaikat — azok siralmas állapota miatt — szanálásra (lebontásra) ítélték — jelenti az AFP. Miután a cigány családok visszautasították az önkormányzat javaslatát, hogy ideiglenesen lakókocsikban lakjanak a városon kívül, elfogadták azt a megoldást, hogy a Vöröskereszt épületében helyezzék el őket mindaddig, amíg a hatóságok pénzügyi hozzájárulásával új lakásokat vásárolhatnak. A családok távozása után a talajgyaluk azonnal lerombolták az épületeket — jelenti a Mediafax. A kezdeti figyelem aztán lankadni kezdett, egy óra elteltével pedig már a hallgatóság egy része felállt és távozott, mi többiek pedig türelmetlenül várták a két titokzatos fiatalember monoton, érdektelen és egyoldalú, minden meggyőző erőt és érvet nélkülöző „előadását", amit ők „szerényen" konferenciának neveztek. Végül is, másfél órai szócséplés után észrevették, hogy már igen keveseket érdekel az, amit elmondanak, és rátértek a dolgok kérdezz-felelek oldalára, ami felszabadította a még jelenlevőket, akik aztán nem kritikátlanul viszonyultak az elhangzottakhoz. Ami pedig engem illet, íme az ezzel kapcsolatos gondolataim: „Majd, ha a kitörő napfény nem terem áltudományt" — ezt írta több mint másfél százada Vörösmarty. Sok idő telt el azóta, de most is csak így sóhajtozunk majd. Mert áltudomány, az terem ma is, az emberek kíváncsiak, naivak és becsaphatóak. Legkönynyebb kész tényként elfogadni, amit tálcán kínál neki az előadó azzal a jelszóval: a tudás hatalom. A tudás valóban hatalom. De nevezhető-e tudásnak, az a logikai bukfencekkel tarkított, felszínen mozgó, a plakát által bombasztikus szövegeket ismételgető előadás, melyet november 27- én a Művelődési Házban tartottak valakik? Mondom, valakik, mert a plakáton senki nem vállalta sem az előadói, sem a patrónusi minőséget. Pedig, ha hitelesek szeretnének lenni, névtelenül ezt aligha tehetik meg. Az udvarhelyi szép számú közönség becsületére válik, hogy értelmes, jó realitás- és kritikai érzékre valló kérdéseikkel nemegyszer zavarba hozták a két előadót. A plakát a bűnszövetkezet kulisszatitkainak a leleplezését ígéri. A kérdésekre adott válaszokban viszont egy ilyen mondat is szerepel: „Nem bizonyítani akarunk, mert nincs mivel". Nos, ha nincs mivel, akkor mi volt a céljuk? A kérdőjel marad, bár ők megjelöltek egy célt, a figyelemfelkeltés célját. De hogy miért pont Udvarhelyt tisztelték meg előadásukkal, arra nem jött válasz, a plakáton beígért „konkrét módszerek" ismertetése, bemutatása is elmaradt. Nem az a baj, hogy léteznek ilyen előadások. A valódi veszély abban rejlik, ha teljes értékű igazságként elfogadjuk a felkínált elképzeléseket. Amelyeket, valljuk be, jókora hatásvadászattal, kevés tényleges tudással tálal már maga a plakát is. Egy misztikus szervezet nyakába varrni a világ összes problémáját jókora kritikátlanságra, egyoldalú szemléletre vall. Mert a problémák léteznek, valósak, de aligha lehet, ily egyszerűen megmagyarázni őket. Nekem az előadás mindenképpen a Hyde-parkot juttatja az eszembe, ahol mindenki mondhatja a magáét. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy a mondandó igaz is. És ha valakinek bemászik a bogár a fülébe, akkor, amint meghallja pl. a PRO TV-ben elhangzó félelmetes statisztikát az AIDS vírus terjedéséről, kissé szorongva ugyan, de diadalmasan kiált fel: hát persze, a szabadkőművesek! És így már minden sokkal egyszerűbb.... Hiszen: a tudás hatalom. Hatásvadászat, kevés tudással Ha bemászik a bogár a fülbe Eléggé nagy feltűnést keltettek az elmúlt héten a városban megjelent szabadkaműves-ellenes plakátok, amelyeket buzgó ifjak hada ragasztott ki a város minden lehetséges pontján, még a tömbházak lépcsőházaiban is. Így hát természetes, hogy sokadmagammal kíváncsian vártuk csütörtökön, mi lesz a nagy „leleplezés”, mi az igazság az AIDS-vírust kitenyésztő, világuralomra törő szabadkőművesek dolgában. Sz. M. Félmillió levelet kap A Mikulások Mikulása A legmikulásabb Mikulás Lappföldön él, és Joulupukkinak, azaz „karácsonyi bak“-nak hívják. Ő a finn Mikulás, aki nem december 6-án, hanem csak december 24-én látogatja meg a gyerekeket. Évente félmillió levelet kap a világ minden részéről, és ilyenkor, ünnepek előtt óránként érkeznek hozzá Hona óriásgépeiken angol, amerikai, japán, francia gyerekek, mindöszsze egynapos látogatásra. Joulupukki is sokat utazik, részben stílszerűen rénszarvas-szánon, részben a Finnair légitársaság rénszarvas felségjelű repülőgépén. December 4-én Budapestre is ellátogat. Megteheti, hiszen odahaza majd csak három hét múlva lesz dolga. A finn gyerekek talán még nagyobb izgalommal várják őt, mint errefelé, ami érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy másként „Mikulás", mint közép-európai kollégái. Először is nem alkalmi jótevő, egész évben teszi a dolgát, s ha éppen nem a gyerekek leveleire válaszol, akkor mintaszerűen él: rénszarvasokat tenyészt, szaunát épít magának, szóval szorgalmas és egészséges, amolyan példakép a finn gyerekek számára. Másodszor az ajándékozás idején nem ítélkezik, azaz nem kérdez olyan butaságot, hogy jó voltál-e kisfiam? S megmosod-e mindig a fogadat? Ő ajándékot oszt, függetlenül attól, jó volt-e az a kisfiú, s megmosta-e aznap a fogát. Magyarországi látogatása során Nagykarácsonyban (Pest megye) találkozik magyar kollégájával. Vajon, jövőre nem látogatna-e el a Székelyföldre is, Karácsonyfájára, Nyárádkarácsonyra vagy a máramarosi Tinakarácsonyfalvára. Talán csak a meghívásra vár? Gerendás Lajos V. A házasság gyógyít A házasság gyógyít, óvja az egészséget, őrzi az erőnlétet. A magányosok egyáltalán nem érzik magukat olyan fittnek és egészségesnek, mint a házasságban élők. Ez röviden egy nagyszabású vizsgálat meglepő eredménye. A kutatást 19 ezer (15 és 74 év közötti) férfi és nő bevonásával végezték. Öngyilkosság, májzsugor, mellrák, cukorbaj és tüdőrák érzékelhetőleg kevesebb házasságban élőt érint, mint magányost. A krónikus betegségek aránya a társtalanoknál 30 százalékkal magasabb. A közérzet tekintetében is világos különbség észlelhető a házas férfiak és nők között. A különbség: a férfiakra a házasság lelki szempontból hat stabilizáló tényezőként, míg a nőknél inkább az anyagi hatás érvényesül. A házasok általában kevesebbet dohányoznak, s ritkábban nyúlnak a pohár után is. A beteg magányosnak nehezebben sikerül partnerre lelni. S itt bezárul a kör: az egyedüllét ugyanis gyakrabban tesz beteggé. Aki pedig már egyedülállóként elvesztette egészségét, vagy krónikus betegségben szenved, sokkal nehezebben tud beevezni a házasság gyógyító révébe. Gerendás Lajos A szabadkőművességről „A szabadkőművesség igazi lényege, alapvető gondolata, hogy a nemzeti, faji, vallási különbségek szerint széttagolt emberiséget egy családba kell egyesíteni és testvérnek kell tekinteni mindenkit, akit Isten embernek teremtett. Mindig voltak fanatikus követői és még fanatikusabb ellenségei" — írja A szabadkőművesség története című könyv szerzője, dr. Balassa József. Az átlagember elég keveset tud a szabadkőművesekről, akik évszázadokon keresztül munkásságukat csendben, a nyilvánosság kizárásával folytatták. Érthető tehát, hogy ennek a szervezetnek a nevét misztikus homály övezi még napjainkban is. A szabadkőművesség a középkort követő századok homályából a XVIII. sz. elején Angliában kerül a nyilvánosság elé és onnan terjed el igen rövid idő alatt az egész világban. Alapvető gondolata az egész emberi nem összetartozása. Az a hit vezeti őket, hogy a nemzeti, faji csoportok és társadalmi ellentétek fölött meg kell teremteni az egész emberiség testvéri egységét. Egy magasabb rendű, embertársaink javát tekintő erkölcsi érzésre akarták nevelni az emberiséget. Ezért tekintette a szabadkőművesség elsőrangú feladatának a jótékonyság gyakorlatát, a gyengék, elhagyatottak, szükséget szenvedők gyámolítását. Jótékony és közhasznú intézetek egész sora tanúskodik erről a törekvésükről. A kitűzött cél elérésére szolgáló másik eszköz az önművelés, a tudás terjesztése a nemzet minden rétegében. A szövetségben jelen voltak a legkülönbözőbb társadalmi rétegek tagjai. A vezetőket nem életkor vagy rang szerint választották, hanem egyéni érdemek alapján. „A szabadkőművesség az egyesülés középpontja, és az igaz barátság létrehozásának eszköze lesz olyan egyének között, akik különben mindig távol maradtak volna egymástól." (Szabadkőműves törvénykönyv) A magyar közéletben jelentős szerepet játszottak a szabadkőművesek. A XVIII. században Mária Terézia magyar testőrei között találunk szabadkőműveseket. Magyar területeken gombamódra szaporodtak a páholyok és jelentős szerepet játszottak a magyar nyelv és a nemzeti művelődés fellendítésében. Elegendő talán a legközismertebb nevet felemlíteni, a nyelvújító Kazinczyét. Hogyan vélekedett Kazinczy a szabadkőművességről? „Énnekem a kőművesség egy olyan társaság, amely egy kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből, melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van..., melyben elfelejtkezik a világ esztelenségei felől s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, ti. a jónak a szeretete dolgozik, örömkönnyeket sír, melyben sokkal biztosabb barátot lel, mint a külső világban, amelyben ki-ki igyekszik embertársainak nyomorúságát, aszerint, amint tehetsége engedi, könynyíteni, melyben ki-ki olvasni, tanulni, szerzetes atyafiai munkái, írásai, példái által tanítani tartozik." (Levél Aranka Györgyhöz) Csoda-e, ha kijelentette „Én pedig nem ismerek nagyobb szerencsét,mint azt, hogy valaki kőművessé lehetett". Történelmi tény, hogy a nemzet kiválóságai tagjai voltak a szabadkőműves mozgalomnak. Lehetségesnek tartja az olvasó, hogy ilyen tiszteletre méltó elveket valló, több százéves múltra visszatekintő szervezet a XX. századra sátáni tervek kovácsolójává váljon? Sz. M.