Udvarhelyi Híradó, 1998. április-június (9. évfolyam, 26-50. szám)
1998-04-02 / 26. szám
Victor Ciorbea miniszterelnök hétfőn délután a zárt ajtók mögött zajló kormányülésen benyújtotta lemondását, majd este a közszolgálati televízióban személyesen is bejelentette ugyanezt. Emil Constantinescu államfő a mai napra ígérte az új kormányfő kinevezését. (a 2. oldalon) r ■ Rockopera a Művelődési Házban A helyi Művelődési Házban, április 5-én 19 órától a budapesti Petőfi Diákszínpad bemutatja a Mária Evangéliuma című rockoperát. Rendkívüli riportpályázat Az Udvarhelyi Híradó négy hónapig tartó rendkívüli riportpályázatot hirdet. Pályamunkákat e hónaptól folyamatosan elfogadunk az ország bármely településéről. A legsikerültebb írások szerzőit havonta 500.000 lejes jutalomban részesítjük, augusztusban pedig a négy hónap alatt beérkezett legjobb riport szerzőjét 2 millió lejes fődíjjal jutalmazzuk. A pályázatra érkezett és leközölt más írásokért tiszteletdíjat fizetünk. A beküldött írások terjedelme: 4 gépelt oldalnál több - 9 gépelt oldalnál kevesebb. A szerkesztőség címére postázott küldeményekben kérjük feltüntetni a szerző adatait, lakcímét és egy telefonszámot, amelyen elérhető. A pályamunkák megítélésénél előnyben részesülnek az „eredeti demokráciánk“ visszásságait vagy súlyos társadalmi problémákat felderítő, tényfeltáró írások. Kedd reggel közölte a licitáló bizottság a múlt hét péntekén tartott árverés eredményét, mely alapján Székelyudvarhely egyes üzlethelyiségei új bérlőkhöz kerültek, másokat pedig továbbra is a régi bérlők használnak. A Comal Homorod Rt.-t kizárták az árverésről. Kovács Jenő nem hagyja annyiban az ügyet... (a 3. oldalon) FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • IX. ÉVFOLYAM 1998. április 2., csütörtök • 26. szám • 1200 lej Hírtől hírig, hétről hétre Agyő, Ciorbea! Victor Ciorbea nem sokáig bírta, hogy az első számú közellenségnek tekintsék. Ahhoz még volt némi cérnája, hogy a demokraták hátbaszúrásait eltűrje, a süllyedő hajóról patkányokként iszkoló volt miniszterek fricskáira se pöccent be túlságosan, de aztán hirtelen betelt a pohár, amikor észrevette, hogy hétvégi unaloműző gyanánt a saját katonái által lövöldözött söréteket kell piszkálgatnia a testéből. A bányászinváziók iskoláján pártelnökké cseperedett Petre Roman alaposan kifundálta ezt a palotaforradalmat. Amikor Adrian Severin és Băsescu a mindenre kapható román sajtót kihasználva, kormányfegyelemre, tisztességre — csupa ilyen elavult dolgokra — fittyet hányva élesre töltötte szókincsét, és célba vette a miniszterelnököt, még senki sem gondolta, hogy ez csupán andalító nyitány, amelyet majd a kürtökre, mélydobokra és más ütőhangszerekre komponált demokrata marseilles követ. Miközben a Parasztpárt csak toporgott, mint galamb a dúc szélén, egymást érték a Szenátus elnöke által vezényelt politikai rajtaütések. Az oktatásügyi kormányrendelet elvetése jelezte, hogy a választások előtt sokat ajnározott konvenció a valóság csúszós, viharvert fedélzetén Baudelaire-i albatroszhoz hasonlóan botorkál és díszlépés közben hasra esik, mert egyik lábával minduntalan a másikat rugdossa. Petre Roman palotaforradalmárai először kikényszerítettek egy kormányátalakítást, aztán vérszemet kaptak, kiléptek a kormányból, és már Poul Thomsennek a nyugati apanázs megvonását kilátásba helyező figyelmeztetése sem állíthatta meg őket. Eközben esténként — Tuca és társai jóvoltából — a választók meggyőződhettek arról, hogy a jelenlegi koalíciónál jobbat álmodni sem lehet, csupán Ciorbeával, az egykori munkásvezérrel vannak gondok, mert köti a kereket, és a kormányprogram megvalósítása helyett milliárdokat költ a facérul maradt volt alkalmazottak kárpótlására. A demokraták páncélos hadosztályának a bevetésére igazából akkor került sor, amikor megágyúzták a 22-es kormányrendeletet, ami övön aluli ütés volt az RMDSZ-nek. A csíkszerdai SZKT-n csörrent meg a vekker érdekvédelmi szervezetünk számára: fel kellett adnia a politikai válsággal szemben tanúsított addigi látszólagos közönyét; a szvetségi küldötteknek fel kellett fogniuk, hogy a szervezet egy olyan háborúba csöppent, amely csak veszteségeket eredményezhet, ezért — egyelőre nagyon szűziesen — a koalíciós frigy felújításért szálltak síkra. Az érdekeik mellett következetesen kitartó demokraták elszántsága láttán azonban nemcsak a tulipános politikusoknak szállt inába a bátorsága. Vélhetőleg a Román-párti cselszövők aknamunkájának köszönhetően, a robbanásra kész konvencióban is maghasadás következett be: előbb elkülönült a miniszterelnöki székre kacsintó Radu Vasile csoportja, majd a liberálisok is szembefordultak a szövetség csúcsvezetésével. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy Ciorbea megunta a pofozógép szerepét, és kilépett a közéleti komédiából: bárki ezt tette volna a helyében, ha lépten-nyomon azt kellett volna hallania, hogy nélküle hipp-hopp rózsaszínűvé válik a világ. Pedig nem kell ahhoz hírhedt tévéműsorok által felkent politikai elemzőnek lenni, hogy megállapíthassuk: nem egyetlen emberen múlik huszonkét millió állampolgár boldogsága. Az új kormány létrehozása legfennebb csak fegyverszünetnek fogható fel, hiszen a DP bebizonyította, hogy bármikor képes szövetségesei ellen fordítani fegyvereit. A konvenció meggyengült, csak a hatalom illúziója tartja össze,, mellesleg Diaconescu már ott tart, hogy azt sem tartja lehetetlennek: pártja esetleg kiszáll a kormányból és hagyja, hogy a csörtető demokraták tegyék, ami éppen jól esik nekik. Constantinescu émelyítőnek tartja a koalíciós testvérháborút; a minap Németországban azt nyilatkozta, hogy ott inkább otthon érzi magát, mint Romániában , és ebben mélységesen egyetérthetünk vele. Ha azt nézzük, hogy Románia gazdasága pillanatnyilag egy olyan vadon, amelyben kiválóan lopakodhat valamelyik kaszt bevetésre kész serege, akkor már nem is olyan fontos, hogy a mai napon kit ültetnek annak a Ciorbeának a helyébe, aki mondhatni rosszkor született, rossz helyen — hitte, hogy itt és most tisztességesen is lehet politizálni... ____ Pintér D. István: