Udvarhelyi Híradó, 2002. április (13. évfolyam, 38-49. szám)
2002-04-22 / 46. szám
Udvarhelyi Híradó, 2002. április 22., hétfő Olcsó demagógia Marosvásárhelyen A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum magyar nyelvű tanintézménnyé való visszaállítását olcsó demagógiával, mesterséges etnikumközi feszültségkeltéssel megakadályozni kívánó érdekcsoportok veszélyeztetik az ország politikai stabilitását, Románia NATO-csatlakozási esélyeit, ugyanakkor megfertőzik az RMDSZ és a kormánypárt közötti együttműködést, valamint a békés etnikumközi kapcsolatokat - hangsúlyozta Markó Béla. A szövetségi elnök abbéli bizalmát is kifejezte, hogy a rendkívül veszélyes gyűlöletet szító demagógia Marosvásárhelyen nem talál követőkre. Kifejtette, hogy a magyar nyelvű tanintézmény visszaállítása a marosvásárhelyi magyarság jogos igénye. Markó Béla továbbá sajnálatosnak nevezte, hogy egyelőre a kormánypárt sem foglalt határozottan állást, és ismét erőre kaptak a Szociáldemokrata Párton belüli nacionalista szólamok. Az elnök rácáfolt Ion Iliescu államfő és Ecaterina Andronescu miniszterasszony nyilatkozataira, és leszögezte: az a tény, hogy valaki nem ért egyet egy közösség igényével, az nem jelenti azt, hogy az illető közösség igénye törvénytelen. A sajtó képviselőit tájékoztatta arról is, hogy Romániában jelenleg 638 önálló magyar tannyelvű óvoda működik, 313 elemi iskola (I—IV. osztály), 254 gimnázium (V—VIII. osztály), 55 önálló magyar tannyelvű líceum, 3 szak- és inasiskola, valamint 4 posztliceális tanintézet. A fentebb említettekkel párhuzamosan a román tagozatok mellett 491 óvodában működik magyar tannyelvű csoport, 382 iskolában I—VIll. osztályos képzés, ugyanakkor 88 vegyes, román és magyar tagozatú líceum, 3 szak- és inasiskola és 5 posztliceális tanintézet működik országszerte - közölte Markó Béla. Parlamenti felszólalásában Borbély László Maros megyei képviselő hangsúlyozta: a tanügyi törvény 119. cikkelye előírja, hogy „a helyi szükségletnek megfelelően, kérésre és a törvény előírásainak megfelelően, kisebbségi tannyelvű csoportokat, osztályokat, részlegeket és iskolákat lehet szervezni". A Bolyai Farkas Líceum a maga 450 éves történelmével az egyik legrégebbi erdélyi magyar iskola. Ezért úgy gondolom, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség azon kívánsága, hogy magyar tannyelvű líceuma legyen, nem túlzott kérés, hanem egy legitim igényt jelent - mondta érthetően nem sok sikert aratott beszédében a képviselő. A szenátus ülésén Markó Béla kifejtette, hogy Ion Iliescunak alaposabban kellett volna tájékozódnia a városban kialakult helyzetről, mivel ebben az esetben, nem a tanulók nemzetiségéről, hanem a Bolyai Farkas Líceumban használt tannyelvről van szó. Hangsúlyozta, hogy a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között létrejött együttműködési szerződés célja egy magyar tannyelvű líceum létrehozása, ami nem jelent újdonságot, hiszen ezt a kérdést más városokban többnyire megoldották. Markó nyilatkozatát követően éles vita robbant ki az RMDSZ és a Nagy- Románia Párt politikusai között. A szövetségi elnök nyilatkozatára reagálva Corneliu Vadim Tudor javasolta az RMDSZ-politikusoknak a szenátusból való kitiltását, mi több az ugyancsak nagy-romániás Dumitru Pop külön mellékhelyiségek létrehozását javasolta a szövetség képviselői számára. Jakab Árpád Markó Béla RMDSZ-elnök SzQrteztatjálA a A városi önkormányzat tagjai megdöbbenve értesültek arról, hogy a Polgármesteri Hivatalban a fűtéspótlékra szánt összegből fizették ki a szociális segélyeket is. Dvorák Irén, a hivatal főkönyvelőnője szerint ezt így is kellett tenni, a tanácsosok azonban úgy vélik, sem a polgármester, sem pedig a főkönyvelő nincs tisztában a kérdéssel. - A Polgármesteri Hivatal előterjesztéséhez képest a városi önkormányzat megemelte a szociális fejezetnek szánt összegeket, ezt tettük a fűtéspótlék és a szociális segély esetében is - magyarázta Ladányi László tanácsos. - Abban igaza van a főkönyvelőnőnek, hogy a megyei tanács 1,1 milliárd lejt utalt vissza fűtéspótlékra, és 400 milliót szociális segélyre, az 1,5 milliárd lej pedig egy fejezetben van feltüntetve, csakhogy mi mindkét összeget megemeltük. A fűtéspótlékot négyszázmillióval, a szociális segélyt háromszázötven millióval. Azért cselekedtünk így, hogy az összeg biztosan elég legyen, ne kelljen az év közepén újabb források után nézni. Ugye, kiderült, hogy nem a hivatal által mondott 55, hanem 2200 család igényli a fűtéspótlékot... A jóváhagyott összeg sem elég, ezért rendkívüli tanácsülésen kiegészítjük a tartalékalapból. A tartalékalapba egyébként 3,5 milliárd lejt tettünk félre. Ladányi kihangsúlyozta: a városi költségvetésben mindkét támogatás külön fejezetben van feltüntetve, azokat csakis arra a célra lehet fordítani, amire a tanács szánta, ezért úgy gondolja, hogy a polgármester és a főkönyvelő nem figyelt oda kellőképpen a kérdésre a tanács döntéshozatalakor, és azért próbálták a fűtéspótlékra szánt összegből kifizetni a szociális segélyeket, mert egyszerűen nem olvasták végig a városi költségvetést. Szász Jenő nemrégiben inkompetensnek nevezett bennünket. Amint ebből az esetből is kiderül, sajnos azt kell mondjam, a polgármester egyáltalán nem tanulmányozta a város költségvetését, mi több, egyáltalán nem érti, hogy tulajdonképpen miről is van szó - vonta le az ügy konklúzióját a tanácsos. J.Á. Ladányi László KÖ/JÚLIAI 3 % ■ & Pintér D. István Aki nem lép egyszerre rrttegnap esti híradások szerint a magyarországi választópolgárok többsége is a kormányváltás mellett voksolt. A második fordulóban győzött ugyan a 4j Fidesz-MPP, de az összesítésben az MSZP-SZDSZ-nek kínálkozik lehetőség a kormányalakításra. Orbán Viktor elismerte az MSZP győzelmét, de nem hajtott fejet neki. Azt mondta: a Fidesz-MPP roppantul kínos ellenzéki párt lesz, amely éberen vigyázza majd a nemzet érdekeit, és mindannyiszor hallatja majd a hangját, ha a magyar társadalom haladását és az összmagyarság egységét sértő módon nyilvánulna meg a kormány. Medgyessy Péter miniszterelnökjelölt kijelentette: a higgadtság legyőzte a hisztériát, a bölcsesség erősebbnek bizonyult, mint az erőfitogtatás. Az erdélyi magyarság többsége valószínűleg nem ünnepli ezt a győzelmet. Az Orbán-kormánynál jobban eddig még egyetlen anyaországi hatalom sem mutatta ki törődését irányunkba. A státustörvény intézménye Trianon óta először próbálja újraegyesíteni a nemzetet. A Sapientia Egyetem léte ma már kétségbevonhatatlan valóság, pedig a román állam csökönyössége miatt - hosszú évtizedekig megvalósíthatatlan álomnak látszott. Az anyaországiak többsége mégis ennek a kormánynak a leváltása mellett döntött. És itt, Székelyudvarhelyen is voltak, akik minden támogatás és törődés ellenére Orbánék ellenfeleinek szurkoltak. Csak úgy, a pálya széléről, zsíros kenyeret majszolva, mert hiába vagyunk leigazolva, kispadon kell ülnünk, a labdát mások kergetik. A kádárista tespedést felváltó élénkülésben ambíciós fiatalok hórukkoltak a rendszerváltás munkatelepén. Tolták a targoncát akkor még fesztelenül, ifjonti hévvel, pelyhező szakállal, polgárpukkasztó bemondásokkal vagy pedig koraérettek túlzott komolyságával, hetykén odaszólva a szolgálatos munkavezetőnek, vagy pedig kamaszos daccal hallgatva. A gulyáskommunizmusban eltokasodott kiváltságosok riválisaiként jelentkeztek, ők testesítették meg a rendszerváltást. Nem csoda, hogy ölükbe pottyant a hatalom. A Horn-kabinet régi vágású miniszterei nem totojáztak Iliescu-mintára, és rámentek a Bokros-féle sokkterápiára. Nem számított, hogy ezzel egy időben kiválthatták a jegyet a NATO-bővítés első menetrend szerinti járatára. A liberálisból kereszténydemokratává minősült Fidesz aztán hozta formáját: Magyarország gazdasági növekedése manapság meghaladja az EU-s átlagot, a határain kívül rekedt magyarság pedig úgy érezheti, hogy egykori családja nyolcvannégy év után legalább meglátogatta az árvaházban, hozott csomagot neki, anyai ölelést, apai vállonveregetést. Csakhogy a hatalom nehéz teher. Megváltoztatja azokat, akik a közelébe kerülnek. Főleg, ha rossz tanároktól tanulták annak gyakorlását. Az egypártrendszer tapasztalata nem jó tanácsadó. Az utóbbi két évben a Fidesz-MPP mondhatni megöregedett. Valahogy odalett az ellenfelek vicces kipécézése, a polgárpukkasztás pedig esetenként ormótlanná sikeredett. A kokárda pártjelvénnyé való silányításával a Fidesz nem azt bizonyította be, hogy mennyire elkötelezett a nemzet iránt, hanem azt, hogy a hatalom megtartása érdekében akár egy szent, nemzeti szimbólumot is képes felhasználni. Bolsevik ideológiára emlékeztet az ellenségkeresés, az „aki nincs velünk, az ellenünk"-féle kirekesztősdi, nem beszélve arról, hogy a magát polgárinak mondó kormánypárt azt éreztette az anyaország más meggyőződésű polgáraival, hogy nem jó magyarok, ha ellene szavaznak. A magyar polgárok magyarságát nem lehet elvitatni, és a történelem azt igazolja, hogy a nép jobban tudja, mint az éppen hatalmon levő párt, hogy mi a legjobb neki. Most, a választási eredmény ismeretében azt kellene mondanunk, hogy a magyar szavazópolgárok többsége tökhülye, nem tudja, mit cselekszik, felelőtlen elmebajosok gyülekezete? Sajna, van olyan magát közírónak nevező helyi tollnokunk, aki ostobának minősítette azt a többséget, amely az első fordulóban a liberális szemléletet tartotta életképesebbnek. Ez az elszólás helyi talajból csírázik, és összefügg polgármesterünk személyével, szemléletével. Székelyudvarhelyt eddig nem izgatta különösebben a magyarországi választások eredménye, mert nem tevődött fel, hogy egyik vagy másik párt veresége esetén netalántán kevesebb apanázs csurran majd odaátról. A határon túli magyarságnak juttatandó pénzösszeg nagyságát költségvetési törvény szabályozza, és nem személyes barátságokon múlik. Erről nem sör mellett döntenek egy pesti csehóban, hanem az Országgyűlésben, az egész magyar társadalom szeme láttára és füle hallatára. Csodáltam is, hogy Németh Zsolt külügyi államtitkár a csereháti létesítmény visszavásárlására akkora összeget ígért, amely vetekedik az Erdélybe juttatott teljes anyaországi támogatás értékével. Szász Jenő ezzel választást nyert, de a pénz mind a mai napig nem érkezett meg. Nem folyósíthatták, mert puszta blöff volt, az ígéret az anyaországban semmiféle törvényhozási háttérrel nem rendelkezett. Ellenkező esetben két esztendő elegendő idő lett volna, hogy el- ■ végezzenek egy egyszerű banki átutalást. Anyaországi kormány még soha nem adott annyit, mint az Orbán-kabinet, de pindurka közéletünkbe nem is avatkozott be annyira még senki, miként a Fidesz-MPP tette. Pénzről szól tehát a történet. Magyarországi adófizetők pénzéről. Olyan összegekről, amelyek bizonyos személyeken keresztül juthattak el hozzánk, akiknek azt az egyetlen szerepet szánták, hogy a megfelelő embert a megfelelő pozícióba juttassuk a támogatás fejében. Mert a támogatás egy része rendszerint hazavándorol. Nyakas fajtámat eddig arról ismertem, hogy inkább nem kell neki a rétes estére, minthogy egyet is lépjen egyszerre. Függetlenül attól, hogy Bécsből, Bukarestből vagy éppen Budapestről vezényel-e a szolgálatos tizedes. Polgármesterünk teljesen azonosult a magyar kormánypárttal és annak frontemberével. Sötét öltöny, sötétkék ing, fekete nyakkendő, szerda reggeli interjú a kedvenc rádióban... Nem ilyen volt ő, amikor 1996-ban megnyerte a választást. Honnan tanulta azt a fennkölt úrhatnámságot, amellyel semmibe veszi az önkormányzat döntéshozó testületét? Effajta polgáriságra biztatták a pesti barátok? Nem csoda, hogy az ottani többség nem kér ebből. A magyarországi választóknak bizonyosan nem ment el a józan eszük. Azt tapasztalták, hogy a hatalom, legyen az új vagy akár régi, ugyanazon reflexek szerint működik. Anyaországi testvéreink nem a nemzeti politika, hanem a hatalmi görcs ellen szavaztak. Tiszteletben kell tartanunk akaratukat. Másképp nem tehetünk.