Udvarhelyi Híradó, 2002. május (13. évfolyam, 52-63. szám)

2002-05-08 / 53. szám

1 #Swu­ll W9 Az udvarhelyi önkormányzat egy újabb olyan bírósági perben volt érdekelt, amelyről nem volt tudomása. A testületet Feri End­re, a Polgármesteri Hivatal jogá­sza képviselte, aki elveszítette a pert. Ennek következtében a ta­nács 40 millió lej kártérítést kell fizessen az alpereseknek, a vá­rosatyák viszont úgy látják, fi­zessen az, aki perelt. A tanácso­sok szerint gerinctelen dolog más nevében perelni, és kilátás­ba helyezték, hogy az ügynek jogi következményei lesznek. A Marosvásárhelyi Táblabíróságon a testület elveszített egy olyan pert, amit „önmaga kezdeményezett” az Agroprodcom részvénytársaság, illet­ve két székelyudvarhelyi magánsze­mély ellen.­­ Magánszemélytől kaptunk kézhez egy bírósági végzést, a perről az ön­­kormányzati testületnek nem volt tu­domása. A tanács nem indított ilyen pert, nem hozott erre vonatkozó dön­tést - nyilatkozta az ügyről lapunknak Ladányi László városi tanácsos, aki szerint Szász Jenő polgármester áll az ügy hátterében. - Erre utal az a tény is, hogy a hivatal jogtanácsosa, Feri Endre képviselte az önkormány­zatot, holott nem volt felhatalmazása erre, nem is lehetett, hiszen mint em­lítettem, az önkormányzatnak fogal­ma sem volt a perről. A per elvesztése után a táblabírósá­gi ítélet értelmében a felperes önkor­mányzat 40 millió lej kártérítést kell fi­zessen a nyertes alpereseknek, vagy­is a részvénytársaságnak és a két magánszemélynek.­­ Amikor az önkormányzat pert ve­szít, a kártérítési, perköltségi és ha­sonló összegeket a költségvetésből kell kifizesse. De kérdem én: miért fi­zessünk ki negyvenmilliót egy olyan perért, amiről dunsztunk sem volt? Lépten-nyomon arról hallani a város­ban, hogy nincs pénz rendbetenni az utakat, nincs pénz fűtéspótlékra, gáz­ra, nem tudjuk kifizetni az elmaradá­sokat. Ilyen körülmények között fele­lőtlenség egy ilyen csinos summát csak úgy kihajítani az ablakon. Ladányi kijelentette, az esetet nem hagyják annyiban, az ügynek jogi kö­vetkezményei lesznek. Mind mondta, kíváncsi arra, hány hasonló jellegű per van folyamatban, hányat veszített már el ilyen módon az önkormányzat. Ezért a következő tanácsülésen arra kérik a hivatal illetékes osztályát, hogy részletesen tájékoztassa a testületet a kérdésről. Ezzel a kéréssel egyébként nem először rukkol elő a tanács, csak­hogy a jogi osztály korábban nem volt hajlandó írásban választ adni.­­ Nem ez az egyetlen eset, hogy nem kapjuk kézhez a szükséges do­kumentumokat. A tanácsi határoza­tok jelenlegi állapotáról sem sokat tu­dunk. Hírlik, hogy bizonyos tanácsi határozatokat megtámadott a polgár­­mester, az önkormányzat pedig elve­szítette anélkül, hogy egyáltalán tu­dott volna a perről. A mai napig sem ismerjük a város magánvagyonát, ilyen körülmények között szinte lehe­tetlenség dolgozni. Nem csodálkoz­nék azon, ha kiderülne, a városnak alig-alig van már valami vagyona. Ladányi hozzátette: nem gerinces dolog más nevében perelni, és azt látná indokoltnak, ha a „perkirály“ városvezető a hivatal, vagy saját ne­vében pereskedne, nem folyna to­vább ez a „törvénytelen játék". A játék pedig igen veszélyes lehet, de csak az önkormányzatra nézve: a helyhatósági törvény egyik passzusa ugyanis kimondja, ha a helyi tanács fél év alatt három pert végleges dön­téssel elveszít, akkor megfontolás tárgyává lehet tenni a testület meg­szüntetését. Ezek után érthető, hogy a városvezető és a hivatal miért nem saját nevében pereskedik... Jakab Árpád anyzatot Ladányi László Udvarhelyi Híradó, 2002. május 13., hétfő Hasznos szkepticizmus A 22 c. kulturális folyóirat közli Nestor Bates jegyzetét, amelyet a Szabad Európa Rádió sugárzott. Ebből idézünk: „Megtudjuk egy felmérés adataiból, hogy a románok 42 százaléka kételkedik abban, hogy Romániát a novembe­ri, Prágában esedékes NATO-csúcson be fogják fogadni a tagországok sorá­ba. Eléggé nehéz meghatározni, honnan ered ez a szkepticizmus’’. Ezek után szociológusok véleményét idézi a szerző, akik szinte egybehangzóan azt ál­lítják, hogy a románság szkepticizmusa valamikor 1997 után alakult ki. Akkor mindenki nagyon remélte és várta, hogy Romániát Madridban meghívják, csatlakozzon a NATO-hoz. A gond az volt, hogy akkoriban a közemberrel me­getették a maszlagot, miszerint Romániának minden esélye megvan ahhoz, hogy felvegyék a NATO-ba. A zuhanás óriási volt. Lehetséges, hogy az elő­ző tapasztalatokból okulva, a román nép immár nem dől be a kormány hur­ráoptimizmusának. Ugyanakkor a lakosság 60 százaléka azt állítja, hogy ez a kormány is rossz irányba viszi Románia szekerét. Itt a szerző megjegyzi, hogy bizony-bizony a kormány is tanulhatna a lakosság kijózanodásából, és kissé szkeptikusabban fogná fel a NATO-csatlakozási esélyeket. A NATO- tagországok rendkívül áttekinthetetlen álláspontot képviselnek a bővítés ü­­gyében. Amikor azt kérdezik tőlük, milyen bővítési akcióra gondolnak, azt nyi­latkozzék, hogy minél nagyobb mértékű kell legyen ez a folyamat. Ha ellen­ben arra terelődik a szó, hogy na most már neveket soroljanak, ki kerül be, és ki marad kívül, hát akkor elbizonytalanodnak, nem kínálnak fel konkrétu­mokat. Lehetséges az is, hogy az Egyesült Államok például azért halogatja a pontos adatok közzétételét, hogy a prágai csúcsig minden egyes csatlako­zásra vágyódó ország kormányát arra késztesse, minél több NATO-kritériu­­mot fogadjanak el. Aztán ezek a kritériumok akkor sem fognak ártani az ille­tő országnak, hogyha időközben olyan döntés születik, hogy mégsem kerül be a NATO-ernyő alá... Avagy mit vesztene Románia, ha a prágai csúcsig ki­söpörné az egykori szekusokat a védelmi rendszer vezetőségi struktúráiból, ennek ellenére mégsem nyerné el a NATO-tagságot? Amitől persze egyelő­re nem kell tartani, lévén, hogy a hivatalos román álláspont ez ügyben na­gyon világos: az amerikaiak alapjában véve sosem követelték, hogy megsza­baduljunk az egykori szekusoktól... (Komp Press) Befektetésrekord A 2002-es év rendkívül jól kezdődött a külföldi befektetések szempontjából - írja a România liberă című napilap. Az első két hónapban 77 millió dollárt fektettek be Romániában a külföldiek - közölte hivatalos adatai alapján a ro­mán kereskedelmi és iparkamara. Az 1990 eleje óta román vállalatok alaptő­kéjébe befektetett külföldi részesedés elérte a 7,9 milliárd dolláros (9,1 milli­árd euró) szintet. A külföldi cégek száma 83.377 Románia területén. Első he­lyen Hollandia található, a befektetések 14,6 százalékával, Németország kö­veti 10,4, az Egyesült Államok 8,7, Franciaország 7,9 és Ciprus 7 százalék­kal. Idén az első két hónap alatt a világ minden tájáról érkeztek Romániába befektetők, de a derékhad európai volt (746 új cég, 5,5 millió dollár befekte­téssel), következett Ázsia (192 cég, 1,3 millió dollárral). Tanárelbocsátások Hargita megyében Hargita megyében a következő tanévtől 222 tanerőt kell elbocsá­tani - közölte a Megyei Tanfelü­gyelőséggel az oktatási tárca. Ez részben a beiskolázási újítások­nak tulajdonítható, ugyanis a jövő tanévtől 25-ről 28-ra nő a kötelező osztálylétszám, ami eleve 11 osz­tállyal kevesebb IX. osztály és 4- gyel kevesebb szakiskolai osztály beindítását eredményezi. Nem engedélyezi a minisztérium esti tagozat indítását XI. osztálytól a szakis­kolások számára, és összesen két táv­oktatási esti osztályt engedélyez IX-től a megye két középiskolájában. Ezek a székelyudvarhelyi Kós Károly és a Csík­szeredai Venczel József Szakközépis­kolában indulnak. Bondor István fő­­tanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta a pedagógus-leépítéssel kapcsolatban, hogy valószínűleg osztály- és iskola­összevonással tudják megoldani, de egyelőr­e nincs konkrét tervük. Azzal kapcsolatban, hogy miért több a román beiskolázási hely, mint a magyar a vég­zős osztályosoknak, Bondor István ezt a csoportok megszüntetésével magya­rázta. Vegyes tannyelvű szakközépis­kolák ugyanis kötelesek biztosítani a román tanulók számára is a továbbta­nulási lehetőséget. Egyelőre 3560 vég­zős magyarnak 3422 helyet, 890 ro­mán végzősnek 1006 helyet biztosíta­nak. Ez a szám változhat a beiratkozá­sok után az igényelt oktatási nyelv függvényében. K­özkiintő Vita a Szejke Társulás vagyoni helyzetéről Dr.Gotthárd Béla ügyvéd „égbekiáltó igazságtalanságnak" tartja, hogy a csődbe jutott Szejke Mezőgazdasági Társulás ingatlanjainak eladása után Bíró Mihály bírósági végrehajtó a Csíkszeredai Román Fejlesztési Bank kérésére most olyan ingósá­gok (traktor, utánfutó stb.) árverésé­re készül, amelyek termelőeszköz­nek számítanak, pedig egy korábbi jogerős bírósági végzés szerint nem eladhatók. A végrehajtó szerint az árverés lebonyolítása számára kötelező, annak minden következ­ményéért a kérelmezőt, vagyis a bankot terheli a felelősség. Gotthárd Béla elmondta, hogy sikerült megakadályozni az április 17-ére kitűzött árverést, miután az udvarhelyi bíróság elnöke, Nagy János fogadta a Szejke Mezőgazdasági Társulás két idős veze­tőségi tagját, és áttanulmányozva az ira­tokat, igazságosan így rendelkezett. Elő­zőleg a lengyelfalvi gazdák, társulási ta­gok épületeit a tartozás fejében eladta a bank. Okolható a rossz időjárás és sok más tényező, de az bizonyos, hogy nem a lengyelfalvi fölművelő emberek miatt következett be a kudarc, hangsúlyozta Gotthárd Béla. Szóval az elnök figyel­meztette a végrehajtót: nem lehet lefog­lalni azokat az eszközöket, amelyekről a Megyei Törvényszék végleges döntéssel kimondta, hogy ezek nem kerülhetnek árverésre. Létezik a Megyei Törvényszék 2000. jú­nius 7-én hozott, 458-as számú döntése, amellyel a Szejke Mezőgazdasági Tár­sulás álláspontja érvényesült, miszerint a társulás tulajdonában, leltárában lévő bizonyos ingóságokat nem lehet árve­rezni. Ezekből az értékesebbek a követ­kezők: egy U-650-es traktor, egy utánfu­tó, egy Volkswagen kisteherautó, egy mérleg, egy szénahordó utánfutó, egy kalapácsmalom, egy krumpliosztályozó gép stb. Az épületeket, istállókat, már el­adták, de a termelőeszközök még hasz­nálhatók lehetnek, ha belföldi vagy kül­földi segítséggel ismét társulhatnak a gazdák, mert akkor kell a traktor és e­­gyebek, vélekedik az ügyvéd. Mivel nagy értékekről volt szó, az ügy tárgya­lását még kezdetben az udvarhelyi bíró­ság átu­talta a Megyei Törvényszék ha­táskörébe, amely úgy rendelkezett, hogy részben megsemmisíti az udvarhe­lyi bírósági végrehajtó jegyzőkönyvét, megállapítva, hogy nem lehet elárverez­ni a 2-22. pontok között felsorolt anyagi javakat, amelyeket a végrehajtó lefog­lalt. A megyei döntést megfellebbezte a bank, de ennek nem adott helyet a Ma­rosvásárhelyi Táblabíróság, és a társu­lás javára mondta ki a végleges, jogerős ítéletet. Az ügyről Bíró Mihály a következőket nyilatkozta lapunknak: - Az ítéletek végrehajtása nem az­ én kezdeményezésemre történik, a 2000/ 188-as számú törvény, amely 2001. május 10-én lépett érvénybe, a végrehajtókat ar­ra kötelezi, hogy minden végrehajtási ké­relmet el kell fogadniuk. Én nem bírálha­tom el, hogy az jogos vagy jogtalan, ez a bíróság feladata. A polgári perrendtartás is módosult, amelynek értelmében a vég­rehajtó a hozzá letett kérelmet a bíróság­hoz nyújtja be jóváhagyásra. Ebben az e­­setben is a végrehajtást a bíróság jóvá­hagyta, ezért kellett tovább folytatnom, új határidőt kitűzve. Lévén, hogy a kétmilli­árd lejt meghaladó hátralékot nem tör­lesztették, azokat a javakat kellett lefoglal­ni, amelyek még léteznek bizonyos embe­reknél, cégeknél megőrzésre elhelyezve. Ezen javak árverését törvényszéki határo­zattal felfüggesztették, amelyről áprilisban, a kitűzött dátum előtt egy nappal vettem tudomást. Azért, hogy ne legyenek bonyo­dalmak, s mivel szóban meg is fenyeget­tek, holott a döntéshez semmi közöm, s végrehajtóként a felelősség nem az e­­nyém, elhalasztottam az április 17-i árve­rést, s újabbat tűztem ki május 15-ére. A hitelező, a Román Fejlesztési Bank, a Táblabíróság döntésének ellenére is fenn­tartja a végrehajtási jogot, amit írásban közölt, arra hivatkozva, hogy a javak le­foglalása egy másik jegyzőkönyv alapján történt, a helyzet most megváltozott. A hi­telező pénzintézmény jogtanácsosa sze­rint az árverés felfüggesztése részemről nem jogos, s nekem folytatnom kell a vég­rehajtást, ha a bíróság időközben meg nem gátolja. Az újabban lefoglalt tárgyak nagyjából ugyanazok, mint először, és a bank kérésére számomra kötelező folytat­ni a végrehajtást, a bíróság pedig eldönti, hogy ez jogos vagy jogtalan. A felelősség a hitelezőé, vagyis a banké, engem a tör­vény kötelez a végrehajtás lebonyolításá­ra. A Megyei Törvényszék indoklásában azt is olvashatjuk, hogy az említett javak árverése csak bizonyos esetekben nem lehetséges; ha már nincs más eladható in­góság és ingatlan, akkor ami van, azt kell értékesíteni a teljes adósság törlesztésé­ig, amely pontosan 2.045.924.161 lejre rúg. Amikor a Csíkszeredai ítéletet hoz­ták, akkor a bírók úgy látták, hogy az el­adósodott társulás javai nincsenek mind értékesítve. Ez így is volt, és nem lehe­tett tudni, hogy mennyit fednek majd az eladott ingatlanok. Most egyéb nem ma­radt, csak az ingóságok, így a bank ál­láspontja szerint az új helyzetben a trak­tort és egyebeket is el lehet árverezni - hangsúlyozta a végrehajtó. Fülöp D. Dénes

Next