Udvarhelyi Híradó, 2002. május (13. évfolyam, 52-63. szám)
2002-05-08 / 53. szám
1 #Swull W9 Az udvarhelyi önkormányzat egy újabb olyan bírósági perben volt érdekelt, amelyről nem volt tudomása. A testületet Feri Endre, a Polgármesteri Hivatal jogásza képviselte, aki elveszítette a pert. Ennek következtében a tanács 40 millió lej kártérítést kell fizessen az alpereseknek, a városatyák viszont úgy látják, fizessen az, aki perelt. A tanácsosok szerint gerinctelen dolog más nevében perelni, és kilátásba helyezték, hogy az ügynek jogi következményei lesznek. A Marosvásárhelyi Táblabíróságon a testület elveszített egy olyan pert, amit „önmaga kezdeményezett” az Agroprodcom részvénytársaság, illetve két székelyudvarhelyi magánszemély ellen. Magánszemélytől kaptunk kézhez egy bírósági végzést, a perről az önkormányzati testületnek nem volt tudomása. A tanács nem indított ilyen pert, nem hozott erre vonatkozó döntést - nyilatkozta az ügyről lapunknak Ladányi László városi tanácsos, aki szerint Szász Jenő polgármester áll az ügy hátterében. - Erre utal az a tény is, hogy a hivatal jogtanácsosa, Feri Endre képviselte az önkormányzatot, holott nem volt felhatalmazása erre, nem is lehetett, hiszen mint említettem, az önkormányzatnak fogalma sem volt a perről. A per elvesztése után a táblabírósági ítélet értelmében a felperes önkormányzat 40 millió lej kártérítést kell fizessen a nyertes alpereseknek, vagyis a részvénytársaságnak és a két magánszemélynek. Amikor az önkormányzat pert veszít, a kártérítési, perköltségi és hasonló összegeket a költségvetésből kell kifizesse. De kérdem én: miért fizessünk ki negyvenmilliót egy olyan perért, amiről dunsztunk sem volt? Lépten-nyomon arról hallani a városban, hogy nincs pénz rendbetenni az utakat, nincs pénz fűtéspótlékra, gázra, nem tudjuk kifizetni az elmaradásokat. Ilyen körülmények között felelőtlenség egy ilyen csinos summát csak úgy kihajítani az ablakon. Ladányi kijelentette, az esetet nem hagyják annyiban, az ügynek jogi következményei lesznek. Mind mondta, kíváncsi arra, hány hasonló jellegű per van folyamatban, hányat veszített már el ilyen módon az önkormányzat. Ezért a következő tanácsülésen arra kérik a hivatal illetékes osztályát, hogy részletesen tájékoztassa a testületet a kérdésről. Ezzel a kéréssel egyébként nem először rukkol elő a tanács, csakhogy a jogi osztály korábban nem volt hajlandó írásban választ adni. Nem ez az egyetlen eset, hogy nem kapjuk kézhez a szükséges dokumentumokat. A tanácsi határozatok jelenlegi állapotáról sem sokat tudunk. Hírlik, hogy bizonyos tanácsi határozatokat megtámadott a polgármester, az önkormányzat pedig elveszítette anélkül, hogy egyáltalán tudott volna a perről. A mai napig sem ismerjük a város magánvagyonát, ilyen körülmények között szinte lehetetlenség dolgozni. Nem csodálkoznék azon, ha kiderülne, a városnak alig-alig van már valami vagyona. Ladányi hozzátette: nem gerinces dolog más nevében perelni, és azt látná indokoltnak, ha a „perkirály“ városvezető a hivatal, vagy saját nevében pereskedne, nem folyna tovább ez a „törvénytelen játék". A játék pedig igen veszélyes lehet, de csak az önkormányzatra nézve: a helyhatósági törvény egyik passzusa ugyanis kimondja, ha a helyi tanács fél év alatt három pert végleges döntéssel elveszít, akkor megfontolás tárgyává lehet tenni a testület megszüntetését. Ezek után érthető, hogy a városvezető és a hivatal miért nem saját nevében pereskedik... Jakab Árpád anyzatot Ladányi László Udvarhelyi Híradó, 2002. május 13., hétfő Hasznos szkepticizmus A 22 c. kulturális folyóirat közli Nestor Bates jegyzetét, amelyet a Szabad Európa Rádió sugárzott. Ebből idézünk: „Megtudjuk egy felmérés adataiból, hogy a románok 42 százaléka kételkedik abban, hogy Romániát a novemberi, Prágában esedékes NATO-csúcson be fogják fogadni a tagországok sorába. Eléggé nehéz meghatározni, honnan ered ez a szkepticizmus’’. Ezek után szociológusok véleményét idézi a szerző, akik szinte egybehangzóan azt állítják, hogy a románság szkepticizmusa valamikor 1997 után alakult ki. Akkor mindenki nagyon remélte és várta, hogy Romániát Madridban meghívják, csatlakozzon a NATO-hoz. A gond az volt, hogy akkoriban a közemberrel megetették a maszlagot, miszerint Romániának minden esélye megvan ahhoz, hogy felvegyék a NATO-ba. A zuhanás óriási volt. Lehetséges, hogy az előző tapasztalatokból okulva, a román nép immár nem dől be a kormány hurráoptimizmusának. Ugyanakkor a lakosság 60 százaléka azt állítja, hogy ez a kormány is rossz irányba viszi Románia szekerét. Itt a szerző megjegyzi, hogy bizony-bizony a kormány is tanulhatna a lakosság kijózanodásából, és kissé szkeptikusabban fogná fel a NATO-csatlakozási esélyeket. A NATO- tagországok rendkívül áttekinthetetlen álláspontot képviselnek a bővítés ügyében. Amikor azt kérdezik tőlük, milyen bővítési akcióra gondolnak, azt nyilatkozzék, hogy minél nagyobb mértékű kell legyen ez a folyamat. Ha ellenben arra terelődik a szó, hogy na most már neveket soroljanak, ki kerül be, és ki marad kívül, hát akkor elbizonytalanodnak, nem kínálnak fel konkrétumokat. Lehetséges az is, hogy az Egyesült Államok például azért halogatja a pontos adatok közzétételét, hogy a prágai csúcsig minden egyes csatlakozásra vágyódó ország kormányát arra késztesse, minél több NATO-kritériumot fogadjanak el. Aztán ezek a kritériumok akkor sem fognak ártani az illető országnak, hogyha időközben olyan döntés születik, hogy mégsem kerül be a NATO-ernyő alá... Avagy mit vesztene Románia, ha a prágai csúcsig kisöpörné az egykori szekusokat a védelmi rendszer vezetőségi struktúráiból, ennek ellenére mégsem nyerné el a NATO-tagságot? Amitől persze egyelőre nem kell tartani, lévén, hogy a hivatalos román álláspont ez ügyben nagyon világos: az amerikaiak alapjában véve sosem követelték, hogy megszabaduljunk az egykori szekusoktól... (Komp Press) Befektetésrekord A 2002-es év rendkívül jól kezdődött a külföldi befektetések szempontjából - írja a România liberă című napilap. Az első két hónapban 77 millió dollárt fektettek be Romániában a külföldiek - közölte hivatalos adatai alapján a román kereskedelmi és iparkamara. Az 1990 eleje óta román vállalatok alaptőkéjébe befektetett külföldi részesedés elérte a 7,9 milliárd dolláros (9,1 milliárd euró) szintet. A külföldi cégek száma 83.377 Románia területén. Első helyen Hollandia található, a befektetések 14,6 százalékával, Németország követi 10,4, az Egyesült Államok 8,7, Franciaország 7,9 és Ciprus 7 százalékkal. Idén az első két hónap alatt a világ minden tájáról érkeztek Romániába befektetők, de a derékhad európai volt (746 új cég, 5,5 millió dollár befektetéssel), következett Ázsia (192 cég, 1,3 millió dollárral). Tanárelbocsátások Hargita megyében Hargita megyében a következő tanévtől 222 tanerőt kell elbocsátani - közölte a Megyei Tanfelügyelőséggel az oktatási tárca. Ez részben a beiskolázási újításoknak tulajdonítható, ugyanis a jövő tanévtől 25-ről 28-ra nő a kötelező osztálylétszám, ami eleve 11 osztállyal kevesebb IX. osztály és 4- gyel kevesebb szakiskolai osztály beindítását eredményezi. Nem engedélyezi a minisztérium esti tagozat indítását XI. osztálytól a szakiskolások számára, és összesen két távoktatási esti osztályt engedélyez IX-től a megye két középiskolájában. Ezek a székelyudvarhelyi Kós Károly és a Csíkszeredai Venczel József Szakközépiskolában indulnak. Bondor István főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta a pedagógus-leépítéssel kapcsolatban, hogy valószínűleg osztály- és iskolaösszevonással tudják megoldani, de egyelőre nincs konkrét tervük. Azzal kapcsolatban, hogy miért több a román beiskolázási hely, mint a magyar a végzős osztályosoknak, Bondor István ezt a csoportok megszüntetésével magyarázta. Vegyes tannyelvű szakközépiskolák ugyanis kötelesek biztosítani a román tanulók számára is a továbbtanulási lehetőséget. Egyelőre 3560 végzős magyarnak 3422 helyet, 890 román végzősnek 1006 helyet biztosítanak. Ez a szám változhat a beiratkozások után az igényelt oktatási nyelv függvényében. Közkiintő Vita a Szejke Társulás vagyoni helyzetéről Dr.Gotthárd Béla ügyvéd „égbekiáltó igazságtalanságnak" tartja, hogy a csődbe jutott Szejke Mezőgazdasági Társulás ingatlanjainak eladása után Bíró Mihály bírósági végrehajtó a Csíkszeredai Román Fejlesztési Bank kérésére most olyan ingóságok (traktor, utánfutó stb.) árverésére készül, amelyek termelőeszköznek számítanak, pedig egy korábbi jogerős bírósági végzés szerint nem eladhatók. A végrehajtó szerint az árverés lebonyolítása számára kötelező, annak minden következményéért a kérelmezőt, vagyis a bankot terheli a felelősség. Gotthárd Béla elmondta, hogy sikerült megakadályozni az április 17-ére kitűzött árverést, miután az udvarhelyi bíróság elnöke, Nagy János fogadta a Szejke Mezőgazdasági Társulás két idős vezetőségi tagját, és áttanulmányozva az iratokat, igazságosan így rendelkezett. Előzőleg a lengyelfalvi gazdák, társulási tagok épületeit a tartozás fejében eladta a bank. Okolható a rossz időjárás és sok más tényező, de az bizonyos, hogy nem a lengyelfalvi fölművelő emberek miatt következett be a kudarc, hangsúlyozta Gotthárd Béla. Szóval az elnök figyelmeztette a végrehajtót: nem lehet lefoglalni azokat az eszközöket, amelyekről a Megyei Törvényszék végleges döntéssel kimondta, hogy ezek nem kerülhetnek árverésre. Létezik a Megyei Törvényszék 2000. június 7-én hozott, 458-as számú döntése, amellyel a Szejke Mezőgazdasági Társulás álláspontja érvényesült, miszerint a társulás tulajdonában, leltárában lévő bizonyos ingóságokat nem lehet árverezni. Ezekből az értékesebbek a következők: egy U-650-es traktor, egy utánfutó, egy Volkswagen kisteherautó, egy mérleg, egy szénahordó utánfutó, egy kalapácsmalom, egy krumpliosztályozó gép stb. Az épületeket, istállókat, már eladták, de a termelőeszközök még használhatók lehetnek, ha belföldi vagy külföldi segítséggel ismét társulhatnak a gazdák, mert akkor kell a traktor és egyebek, vélekedik az ügyvéd. Mivel nagy értékekről volt szó, az ügy tárgyalását még kezdetben az udvarhelyi bíróság átutalta a Megyei Törvényszék hatáskörébe, amely úgy rendelkezett, hogy részben megsemmisíti az udvarhelyi bírósági végrehajtó jegyzőkönyvét, megállapítva, hogy nem lehet elárverezni a 2-22. pontok között felsorolt anyagi javakat, amelyeket a végrehajtó lefoglalt. A megyei döntést megfellebbezte a bank, de ennek nem adott helyet a Marosvásárhelyi Táblabíróság, és a társulás javára mondta ki a végleges, jogerős ítéletet. Az ügyről Bíró Mihály a következőket nyilatkozta lapunknak: - Az ítéletek végrehajtása nem az én kezdeményezésemre történik, a 2000/ 188-as számú törvény, amely 2001. május 10-én lépett érvénybe, a végrehajtókat arra kötelezi, hogy minden végrehajtási kérelmet el kell fogadniuk. Én nem bírálhatom el, hogy az jogos vagy jogtalan, ez a bíróság feladata. A polgári perrendtartás is módosult, amelynek értelmében a végrehajtó a hozzá letett kérelmet a bírósághoz nyújtja be jóváhagyásra. Ebben az esetben is a végrehajtást a bíróság jóváhagyta, ezért kellett tovább folytatnom, új határidőt kitűzve. Lévén, hogy a kétmilliárd lejt meghaladó hátralékot nem törlesztették, azokat a javakat kellett lefoglalni, amelyek még léteznek bizonyos embereknél, cégeknél megőrzésre elhelyezve. Ezen javak árverését törvényszéki határozattal felfüggesztették, amelyről áprilisban, a kitűzött dátum előtt egy nappal vettem tudomást. Azért, hogy ne legyenek bonyodalmak, s mivel szóban meg is fenyegettek, holott a döntéshez semmi közöm, s végrehajtóként a felelősség nem az enyém, elhalasztottam az április 17-i árverést, s újabbat tűztem ki május 15-ére. A hitelező, a Román Fejlesztési Bank, a Táblabíróság döntésének ellenére is fenntartja a végrehajtási jogot, amit írásban közölt, arra hivatkozva, hogy a javak lefoglalása egy másik jegyzőkönyv alapján történt, a helyzet most megváltozott. A hitelező pénzintézmény jogtanácsosa szerint az árverés felfüggesztése részemről nem jogos, s nekem folytatnom kell a végrehajtást, ha a bíróság időközben meg nem gátolja. Az újabban lefoglalt tárgyak nagyjából ugyanazok, mint először, és a bank kérésére számomra kötelező folytatni a végrehajtást, a bíróság pedig eldönti, hogy ez jogos vagy jogtalan. A felelősség a hitelezőé, vagyis a banké, engem a törvény kötelez a végrehajtás lebonyolítására. A Megyei Törvényszék indoklásában azt is olvashatjuk, hogy az említett javak árverése csak bizonyos esetekben nem lehetséges; ha már nincs más eladható ingóság és ingatlan, akkor ami van, azt kell értékesíteni a teljes adósság törlesztéséig, amely pontosan 2.045.924.161 lejre rúg. Amikor a Csíkszeredai ítéletet hozták, akkor a bírók úgy látták, hogy az eladósodott társulás javai nincsenek mind értékesítve. Ez így is volt, és nem lehetett tudni, hogy mennyit fednek majd az eladott ingatlanok. Most egyéb nem maradt, csak az ingóságok, így a bank álláspontja szerint az új helyzetben a traktort és egyebeket is el lehet árverezni - hangsúlyozta a végrehajtó. Fülöp D. Dénes