Udvarhelyi Híradó, 2002. július (13. évfolyam, 76-89. szám)

2002-07-10 / 80. szám

Udvarhelyi Híradó, 2002. július 10., szerda Két beruházó jelentkezett a hulladéktározó építésére A hétfőn tartott rendkívüli tanácsülés egyik napirendi pontjaként szerepelt azon szándéknyilatkozatok tájékoztató jellegű ismertetése, amelyeket egy spanyolországi, illetve egy helyi cég képviselői nyújtottak be. Mindkét cég hajlandó beruházni a Székelyudvarhely önrészét jelentő mintegy másfél millió dollárt a cekendi hulladéktározó meg­építésére, ha ennek feltételeit részletes szerződésben határozzák meg. Éveken át tartott a huzavona az új szemét­telep helyének kijelölése körül, mert a lakos­sági tiltakozások és a tulajdonjogi viszonyok rendezetlensége miatt rendre kivitelezhetet­lennek bizonyultak a Bethlenfalva és Felső­­boldogfalva határában, valamint a Kereker­dőn lévő helyekre vonatkozó tervek. Végül a legjobb megoldásnak a Cekend-tetői Burján­mező nevű legelőrész kijelölése bizonyult, amely a város tulajdona. Itt már nem sze­méttelep, hanem a nyugati standardok sze­rint megépített regionális hulladéktározó megépítéséről van szó, amely a hozzávető­leges számítások szerint hárommillió dollár­ba kerül, viszont legkevesebb ötven évig megoldja a régió ilyen jellegű gondját. Hos­szú hónapok teltek el, mialatt sikerült az ösz­­szes szakminisztériumi engedélyeket besze­rezni, s miután a Total Project Kft. elkészítet­te a terveket, el lehet kezdeni a kivitelezést. A dán Környezetvédelmi Minisztérium felvál­lalta, hogy fedezi a költségek felét, a másik részt viszont városunknak kell előteremte­nie. Mivel olyan nagy összegről van szó, amelyet önerőből a helyi önkormányzat nem tud biztosítani, ezért olyan potenciális befek­tető jelentkezését várták, aki meghitelezi a munkálat költségét. A hétfőn tartott tanács­ülésen két szándéknyilatkozatot olvastak fel. Az egyik egy spanyolországi cég befektetési szándékáról szólt, a másik ajánlatot pedig Simó Péter, az Autopress Simó Kft. igazga­tója írta alá. A spanyol Equip Tecnic Sant­andreu Rt. képviselője, Manuel Lastre Ab­reu előzőleg szombaton találkozott a tanács tagjaival és a polgármesteri hivatal szakosz­tályainak munkatársaival, majd sajtótájékoz­tatót tartott. A spanyol cég szándéknyilatko­zata szerint a cekendi hulladéktározó felépí­tését és működtetését Székelyudvarhely vá­rosával együttműködve valósítják meg, az üzemeltetés módját, feltételeit egy megálla­podásban rögzítik. E feladatok teljesítésére a spanyolok egy olyan gazdasági társaság létrehozását ajánlják, amely biztosítja a felek üzletpolitikai érdekeit, valamint az üzemelte­tési feltételrendszert. A spanyol cég szándé­ka szerint kötelezettséget vállal arra, hogy a létrehozandó gazdasági társaság segítségé­vel a dán kormány vissza nem térítendő tá­mogatásán felüli szükséges tőkét biztosítja, a hitel megtérülésére vonatkozóan részletes megállapodást kötnek. A cég vállalja azt is, hogy tulajdonrésze arányában (51%) finan­szírozza a projekt kivitelezését, és a működ­tetés során előre nem tervezett, de szükség­szerűen felmerülő kiadásokat is. Simó Péter beruházási szándékáról lapunknak elmond­ta: szándéknyilatkozatában egyebek között azt az ígéretét fogalmazta meg, hogy ha el­fogadják ajánlatát, akkor 15 napon belül pénzt hoz a hulladéktározó építésére. Arra a kérdésre, hogy egyedül kíván beruházni vagy másokkal együtt, Simó Péter nem vála­szolt egyértelműen, de közölte: lehet, hogy német vagy éppen székelyudvarhelyi társ­­vállalkozók segítségével biztosítja a másfél millió dollárt, s mindenképpen az Autopress Simó Kft. nevében. A beruházás feltétele­ként az igazgató megemlítette, hogy elkép­zelése szerint olyan részletes szerződés megkötése után kezdődhet a kivitelezés, amely legalább tíz évre világosan megszab­ja a lakosság számára az egységes szemét­­szállítási díjakat, s cége számára a működ­tetésben való jogot legkevesebb negyven évig biztosítja. Tehát a városi tanács térfelén van a labda, a testületnek kell döntenie, hogy melyik ajánlatot fogadja el, vagy éppen mindkét beruházó jelentkezését elfogadja, ha sike­rül egyezséget kötni. Fülöp D. Dénes Erre keresnek megoldást Tanácsülés! pemalvar: perelni lehet fellebbezni tilos! A hétfői rendkívüli tanácsülés elején az Udvarhelyért Polgári Egyesület képviselői felháborodottan jelentették be, hogy az RMDSZ-frakció tagjai bí­róság elé citálták őket. Utóbbiak em­lékeztettek: a pert az UPE-sek kezde­ményezték, a frakció csupán élt fel­lebbezési jogával. Amint arról számtalanszor hírt adtunk, a két éve tartó jogi állóháborúban az UPE-sek megtámadták a városi tanács tavaly szep­temberi, a mandátumuk megsemmisítésére vonatkozó döntését, de nem érték be ennyi­vel: a testület összes aznapi határozatának - köztük az RMDSZ-es Szálasy Ferenc man­dátumának igazolása, a szeméttelep ügyére vonatkozó döntés stb. - érvénytelenítését kérték. Ezért vélekednek úgy a mai napig is az RMDSZ-es városatyák, hogy a polgár­­mester által vezetett egyesület célja tulaj­donképpen a tanács feloszlatása. A helyha­tósági törvény ugyanis többek között kimond­ja: amennyiben egy önkormányzat három törvénytelen döntést hoz, feloszlatható. Ilyen előzmények után Máthé András ta­nácsos arra kért magyarázatot, hogy milyen ügyben idézte be őt a tanács a Marosvásár­helyi Táblabíróságra. Ladányi László RMDSZ-es képviselő ismételten hangsú­lyozta, a tanácsnak illene tudni arról, hogy milyen perekben érdekelt, miben felperes vagy alperes, illetve hol tartanak ezek a pe­rek. Ezt a testület számtalanszor kérte a polgármestertől, illetve a városháza jogi osz­tályától, de eddig válaszra sem méltatták őket. A tanácsos furcsállta, hogy Máthé ko­rábban egyáltalán nem feszegette ezt a kér­dést, még akkor sem, amikor a polgármester indított pereket a testület nevében, utóbbi tudta és beleegyezése nélkül. Szabó Attilát sem az érdekelte, hogy az ilyen esetekben kit terhel a felelősség az elkótyavetyélt összegekért, hanem arra volt kíváncsi, hogy a frakció tagjai honnan fizetik az ügyvédi ho­noráriumokat. Ugyanez a kérdés jogos volt a másik fél részéről is, majd miután mindkét csoport leszögezte, hogy ki-ki maga fizeti a perköltségeket, Ladányi emlékeztette kollé­gáit: nem szabad elfelejteni, hogy a pert az UPE-sek kezdeményezték, míg ők azért fel­lebbeztek, hogy megvédjék a tanácsot a fel­oszlatástól, megvédjék a város érdekében hozott fontos, számszerint két határozatukat. Az egyesület tagjai a pereskedésekért teljes mértékben a frakcióra hárították a felelőssé­get. Incze Béla úgy vélte, hogy a fellebbezés­sel a frakció tulajdonképpen kifejezte abbéli óhaját, hogy kizárja az UPE-seket a tanács­ból, mire Ladányi replikázott: az egyesület tagjai tizenhárom tulipános tanácsost akartak kizárni, ez Szálasy Ferenc esetében sikerült is nekik - mondta. Bálint Miklós is hangsú­lyozta, hogy valamilyen módon védekezniük kell, nem tűrhetik, hogy az egyesület felosz­lassa a tanácsot, és a fellebbezéssel azért védekeznek, nehogy működőképes önkor­mányzat nélkül maradjon Székelyudvarhely. Borbáth István RMDSZ-es frakcióvezető, ülésvezető azt javasolta, előbb beszéljék meg a napirendi pontokat, az ülés végén pedig térjenek vissza a témára. László Já­nos viszont továbbra is szót kért, mondván, ellenkező esetben egyfolytában beszélni fog, zavarva ezáltal a munkálatokat. A vita egyre élénkebb lett, egy-két „szégyelld ma­gad!” is elhangzott, majd az ülésvezető is­mét felajánlotta, hogy a tanácskozás végén, a különfélékben tárgyaljanak a kérdésről. Az UPE-sek nem éltek a lehetőséggel, így beigazolódni látszott Bondor István korábbi meglátása, miszerint az egyesület tagjainak tulajdonképpeni célja zavart kelteni az ülés elején. (Jakab Árpád) Marosvásárh­elyen ülésezett a TEXT Hétfőn Marosvásárhelyen került sor a Területi Elnökök Konzulta­tív Tanácsának ülésére. A megbeszélés célja volt többek között az elmúlt fél év értékelése, va­lamint az elkövetkező időszak prioritásainak kidolgozása. Markó Béla szövetségi elnök beszámolójában elmondta: törekednek minél több olyan alkalom megteremtésére, amikor a területi elnökök személye­sen találkozhatnak a magyar kormány képviselőivel, amint tették azt július 6-án Kolozsváron. A megyei elnökök beszámoltak a kormány­párttal kötött megyei szintű megállapodásokról. A tanácskozás napi­rendjén szerepeltek az állami költségvetésre vonatkozó RMDSZ-es ja­vaslatok. ­leti Kultúra vagy a közüzemek tartozása? - a hétfői költ­ségvetés-kiegészítésnek ez volt az egyik legvitatottabb kérdése. A lényeget Molnos Zoltán fogalmazta meg a legfrappánsabban: „Festő­művészként támogatom a kultúrát, de meglátják, mi­lyen kultúrálatlanul fog vi­selkedni a város, ha a köz­üzemi adósságok miatt víz nélkül marad”. A kérdés személyeskedésekig fajuló politikai vitát szült. Volt, akit nem hatott meg Mol­nos érve, a polgármester példá­ul kijelentette, a székelyudvar­helyi Művelődési Ház által igé­nyelt 900 millió lejjel úgysem menne semmire a 14 milliárd le­­jes adósságú Urbana Rt. Ha utóbbi kapná az összeget, az tulajdonképpen azt jelentené, hogy mindkét intézmény bezár­hatja kapuit. Csáki Jenő szerint apránként is lehet törleszteni az adósságot, ha nem áll rendel­kezésre a teljes összeg. A taná­csos feltette a kérdést: a Műve­lődési Háznak csak jóváhagyják az asztal mellett a tetemes ösz­­szeget, vagy az intézmény meg is kapja azt? Ugyanis tudomá­sára jutott, hogy a kultúrház ta­valy egymilliárd lejjel keveseb­bet kapott, mint amennyit jóvá­hagytak. A kérdés kényelmetle­nül érinthette Szász Jenőt, mert szokásával ellentétben a város­vezető nem kívánt hozzászólni sem ügyrendben, sem az érin­tettség vagy másvalamilyen ok­nál fogva. Csáki hozzátette: ér­dekes módon ezért senki nem emelte fel a szavát, az intéz­mény alkalmazottai nem vonul­tak az utcára tiltakozni... Szabó Attila UPE-s tanácsos azért „gyomrozta” Ványolos Istvánt és Bondor Istvánt, mert amazok ko­rábban megígérték, hogy az első költségvetés-kiegészítés al­kalmával a Művelődési Háznak is juttatnak pénzt. A tanácsosok továbbra is fenntartották ígéretü­ket, de mint mondták, az intéz­mény vezetősége csak kéri a pénzt, viszont annyira sem mél­tatja őket, hogy részletes pénz­ügyi beszámolót nyújtson be, amelyben feltüntetné, hogy mire mennyit költött, s milyen célra mekkora összeget igényelne. Ladányi László szerint is az Urbana adóssága élvez priori­tást. - Adják oda a kultúrháznak azokat az összegeket, amelye­ket a polgármester akaratunk ellenére be akart foglalni a költ­ségvetésbe, de amelyek még a mai napig sem érkeztek meg - mondta. A polgármester úgy vélte, a tanácsosoknak a szín­ház és a táncműhely különböző előadásaiból ismerniük kellene az intézmény tevékenységét, mire az volt a válasz, hogy a­­zokból még nem tűnik ki a pénzügyi helyzet.­­ Ne kezeljük mostohagyermek­ként a kultúrát. Most, amikor a romániai magyarság száma egy­re jobban apad, amikor Marosvá­sárhely is elesett, fontos, hogy a kulturális intézmények működni tudjanak - érvelt Szász Jenő. Ezzel egyet is értettek a város­atyák, viszont továbbra is kitar­tottak amellett, hogy a jelenlegi krízishelyzetben Udvarhelyen a közüzemi szolgáltatást kell meg­oldani, s utána lehet majd a szó­rakozásra is pénzt fordítani. Vá­nyolós István hozzátette, nem szabad csúsztatásokat közölni a köz nyilvánosságában, mert a kultúra, az oktatás igenis szív­ügye a tanácsnak, csakhogy az átláthatóság jegyében a kulturá­lis intézmények is készíthettek volna féléves beszámolót, hiszen így a testület nem látja, hogy mi­re költik el a jóváhagyott summá­kat. Bálint Miklós ezt még meg­toldotta azzal, hogy a költségve­tés nem zsebpénz, amit látatlan­ban csak úgy odaadnak. Ladányi szerint az a városveze­tő nagy fájdalma, hogy minden dokumentumot alaposan átta­nulmányoznak, minden fejről el­számolást kérnek, egyszóval nem lehet őket is az orruknál fogva vezetni, mint az előző ön­­kormányzati testületet. A taná­csos szerint az a baj, hogy a vá­rosban soha nem volt egyfajta stratégia kidolgozva, ami alapján elkerülhető lett volna a mostani­hoz hasonló kínos helyzet. Mol­nos ismételten hangot adott ér­vének, hogy a közüzemek, a szennyvízderítő-állomás fejlesz­tése kellene elsőbbséget élvez­zen, majd a személyeskedésig fajuló vita Szász Jenő azon kije­lentésével, miszerint úgysem lesz soha pénze a városnak a derítőállomás rehabilitációjára, a következő napirendi pontig vé­get ért. J.Á. A helyi kultúra a politika oltárán Molnos Zoltán

Next