Udvarhelyi Híradó, 2002. augusztus (13. évfolyam, 90-102. szám)

2002-08-26 / 100. szám

Udvarhelyi Híradó, 2002. augusztus 26., hétfő Az ősz - és lassan a tél - közeledté­vel egyre több és égetőbb gondok ütik fel fejüket városunkban. Ladányi László, az RMDSZ városi szervezeté­nek elnöke szerint sokan nem talál­nak, nem találhatnak megoldást a problémáikra, mivel a székelyud­varhelyi Polgármesteri Hivatalban azt a választ kapják a panaszosok, hogy szabadságolások vannak. Az elnök szerint minden osztályon tartózkodik ugyan egy ember a nyári hónapok­ban is, aki viszont csupán annyit tesz, hogy megmondja az érdek­lődőknek, miért nincs ott a többi... - Tanácsosként tanácstalanul ülök a kér­dések előtt, hiszen nem igazán körvonala­zódik az, hogy miként lehet ezeket megol­dani, hacsak nem történik valamiféle ösz­­szefogás, amire sajnos pillanatnyilag nincs semmi kilátás - mondta a Sztár Rá­diónak adott nyilatkozatában Ladányi. A tanácsos a nemrégiben napvilágot látott - és lapunk hasábjain is közzétett - közvé­lemény-kutatásról szólva elmondta, az RMDSZ politikusai, önkormányzati és par­lamenti képviselői azért népszerűek a vá­roslakók körében, mert igenis odafigyeltek a szociális kérdésekre, előtérbe helyezték a lakosság legfontosabb problémáit. - Egyértelmű, hogy az elmúlt két évben nőtt a városi és a széki RMDSZ népszerű­sége, és ez elsősorban annak tudható be, hogy a tulipános városatyák bebizonyítot­ták: nem klikkeket szolgálnak, hanem a város érdekében dolgoznak - vélte a ta­nácsos. A városban zajló útjavítások és az ezt megelőző Antal István-Szász Jenő torzsal­kodás kapcsán Ladányi elmondta: nem mindegy, hogy egy parlamenti képviselő az ipari szakbizottság elnökeként bejáratos a miniszterekhez, vagy pedig „a polgármes­ter irodavezetője két liter szilvapálinkával beállít valamelyik kapushoz”. A polgármester leváltását célzó referen­dum kiírásához szükséges aláírásgyűjtés sem hiányzott a megvitatott témák közül. Ladányi erről szólva elmondta: őt egyálta­lán nem lepte meg, hogy már kellő számú aláírás gyűlt össze, hiszen az „ered­ménytelenségek" önmagukért beszélnek.­­ Az elmúlt öt-hat évben sajnos jószerivel szinte semmi megvalósítás nem történt városunkban, hiszen nem lehet annak ne­vezni azt, ha valaki megvásárol egy szál­lodát, vagy ha egy magánegyesület mű­ködtet egy főiskolát. Ősszel egyébként még hamarabb összegyűltek volna a szig­nók, hiszen a különböző problémák még csak ezután fognak egyre intenzívebben jelentkezni. Úgy érzem, Székelyudvarhe­lyen vihar előtti csend van - tette hozzá Ladányi. Az interjú során az „elkártyázott“ aszfalt­marógép is szóba került. A tanácsos - sa­ját bevallása szerint - a sajtóból értesült arról, hogy elárverezik a város tulajdoná­ban lévő, közel egymilliárd lejt érő gépet, csak azért, mert a polgármester más ne­vében perelt, majd elveszítve az általa kezdeményezett bírósági eljárást, nem volt hajlandó fizetni a törvény előtt meg­­hurcoltaknak.­­ Egy lakos betelefonált az RMDSZ-hez, hogy miért pont ezt a gépet árverezik el, mi­re azt mondtam neki: egyáltalán az a baj, hogy a város tulajdonának egy részét licitre bocsátják. Az ideális megoldás az lett volna, ha a polgármester kifizeti azt, amit a tanács nevében elpereskedett. A városvezető egyébként nem a város, hanem valószínű­leg a saját érdekétől indíttatva pereskedett. Az ilyen és ehhez hasonló ügyek miatt is előbb-utóbb véget kell vetni az úgynevezett Szász Jenő-érának, mert a város issza a le­vét ennek! - fakadt ki a tanácsos. Jakab Árpád Ladányi László Magyarul is tudniuk kell a rendőröknek A Belügyminisztérium hathónapos intenzív magyar nyelvtanfolyamot szervezett az Erdélyben szolgáló román rendőrtisztek számára - jelentet­te a múlt csütörtökön a román rádió hírszolgálata, a Rador. A bukaresti rádió magyar adásának tudósítását idéző jelentésből kiderült, hogy a tanfolyam beindítására azért volt szükség, mert az erdélyi magyar fia­talok körében nagyon kicsi az érdeklődés a rendőri pálya iránt. A bukaresti rendőrakadémia tavaly őszi felvételi vizsgáira például csak nyolc magyar nem­zetiségű jelentkezett. Márpedig az augusztus 24-én, szombaton hatályba lépett, a rendőrség új jog­állásáról szóló törvény értelmében azokon a településeken és vidékeken, ahol a magyar vagy más nemzeti kisebbséghez tartozó lakosok aránya eléri vagy meghaladja a húsz százalékot, a rendőrségnek kötelessége az adott nemzeti­ség nyelvét is beszélő munkatársakat foglalkoztatni. De mivel a román rendőr­ség kötelékében kevés a magyar nemzetiségű vagy magyarul is beszélő közrendőr és tiszt, a rendfenntartó közegeknél nehézségekbe ütközik a vonat­kozó közigazgatási jogszabály ezen rendelkezésének tiszteletben tartása. A rendőrségi státusról szóló új román jogszabály értelmében fokozatosan de­­militarizálják a rendfenntartó közegeket. A lakossági nyilvántartás és az útle­vélkiadás decentralizálása során mind több polgári alkalmazott foglalkoztatá­sára kerül sor a rendőrség kötelékében, ahol többek között nagy szükség van magyarul is beszélő rendőrökre. Ezt az igényt igyekszik kielégíteni a Belügy­minisztérium első intenzív magyar nyelvtanfolyama. Egyelőre csak 25 erdélyi román rendőr jelentkezett a nyelvtanfolyam elvégzé­sére, de az illetékesek remélik, hogy ez a szám növekedni fog. Visszaszerezni a szövetkezeteket Szükség van egy szövetkezeti keret­­törvényre, mely szabályozza a szö­vetkezetek működését, mert jelenleg áttekinthetetlen a helyzet. A köz­pontból néhány ember irányítja, sa­ját vagyonukként kezelik azt az érté­ket, ami tulajdonképpen a tagságé - fejtette ki lapunknak Antal István parlamenti képviselő. - Az RMDSZ kezdeményezett egy szö­vetkezeti kerettörvényt, melyet átadtunk a központi vezetőségnek, a kormánynak és elküldtük néhány illetékes helyre vélemé­nyezésre. Ezzel párhuzamosan elkészí­tettünk egy törvénytervezetet a kisipari szövetkezeteknek, mely összhangban van a kerettörvénnyel. Az RMDSZ-nek az a célja, hogy szülessen meg egy európai mércéjű kerettörvény, mely szabályozza a szövetkezeti mozgalmakat - mondta az RMDSZ székelyudvarhelyi honatyája. A szövetkezeti vezetők továbbra is ragaszkodnak a régi, központosított formá­hoz. Az elmúlt 12 évben az ágazatban nem történt áttörés, a közgyűléseket sem tartották meg rendszeresen, holott dönté­seket csak ezek hozhatnak. A fogyasztási szövetkezeteken belül katasztrofális a helyzet, hiszen ezek vagyonát, ingatlanjait eladták vagy bérbe adták, és a pénzből a megyei vezetőségek tartják fenn magukat. - Ezt szeretnénk tisztázni - folytatta Antal. - Európa-szerte az értékesítési szövetke­zeti rendszer az életképes, és ezt akarjuk mi is megvalósítani. Ezt a kormánypárttal kötött protokollumba is bevettük. De a kis­ipari szövetkezetek vezetőségének van egy ellentétes ütemterve, melyet elküldött az öszes tagjának, s melyben kéri, azonnal tartsanak közgyűléseket, mondjanak határozott véleményt a sürgősségi kor­mányrendeletről, aztán küldjék el az illeté­kesekhez, ugyanis ők, mármint a vezető­ség, ezzel nem értenek egyet. Az RMDSZ- nek is vannak kifogásai a kerettörvény bizo­nyos pontjaival, de 60-70 százaléka elfo­gadható számunkra. Az önkormányzatok, polgármesterek, a kisipari szövetkezetek tagjai figyeljenek, mert ahol megtartják a közgyűléseket, ott egy előre megfogalma­zott szöveget fognak megszavaztatni, mint­ha az lenne a tagság véleménye. Ne bólint­sanak rá anélkül, hogy ágondolnák. A tag­ság fejezze ki abbéli véleményét, hogy szükség van egy új kerettörvényre, amely kötelezi a vezetőket, hogy rendszeresen tá­jékoztassák a tagságot a valóságos hely­zetről. Ideje, hogy megszüntessük a kiski­rályok önkényeskedését. (B. B. J.) a­mi Oláh István Igazságosztók ír* sajtó hatalom. Sőt, nagyhatalom. A sajtó független. Ez a két /­­ő leggyakoribb állapotbehatárolás, amely azóta, hogy tá­­jjat mondják a minden rendű-rangú lapokra, sztereotípiánkká vált. Legfönnebb a nagyhatalmiságot nyugtázzák cinikus mosollyal a polgári hatalom polgári divatjának mindig legújabb sze­relésében megjelenő hatalmasságok: ez a Marka társaság, ez a mi hatalmunkat legalább egy nagyságrenddel felülmúló nagyhatalom? Vagy a nem civil szféra, amelyet paradox módon éppen ez utóbbi, nyakkendős-kékgalléros hatalom érdekeinek rendeltek alá. A törzsi arisztokrácia letűnt ugyan az ősközösségi társadalom kimúlásával, ennek immár sokezer éve; a hatalomból viszont azóta se cseppen­tek ki ezek a kardos-köpönyeges-kalasnyikovos figurák, sőt, hely­zetüket és a társadalmi meggyőződést, hogy igenis szükség van rájuk, csak erősítették a háborúk és a belvillongások. Kedvelem az egyik hazai tévécsatorna riporterét, ő tudósított vagy két bányászinvázióról. Ez, ha jól meggondoljuk, nem is volt veszély­telen, még akkor sem, ha Romániában nem csecsenföldi, sem pe­dig afganisztáni képsorokat hoztak ezek a mineriádák. Igaza van, aki mondja, hogy nem az áldozatok számától függően agresszió az, ami Bukarestben történt. A barbárságot súlyosbítja, ha két­­avagy sok ezer, és nem csupán féltucat ember veszíti életét. Lé­nyege szerint viszont így is, úgy is az marad, ami: barbárság, amit éppen ezért jelzősíteni sem kell, eléggé szörnyűséges anélkül is. A riporter a bányászok hadállásaiból tudósított, olykor meglökdösték, elküldözgették ide meg oda, de mint mondani szokás, nagyon meg­nyugtató volt, hogy élete nem forgott közvetlen veszélyben. Ha ez tényleg megnyugtatott akkor valakit is... Máskor a bányászok elle­nében felállt csendőröket kérdezgette, azt hiszem, a két táborból ő volt az egyetlen, aki ezt büntetetlenül megtehette. Ez a független­ség tulajdonképpen azt jelentette, hogy egyedül a nap történéseitől és az adásidőtől függött, neki csak az volt a dolga, hogy e kettőre figyeljen. Még az igazságosztás, az ilyenkor szokásos kinyilatkoz­tatás is másokra maradt. Ő nem háborodott fel és nem lombozódott le, tény- és valósághűen tudósított. Nos, kedvenc honi tévériporte­rem egy hihetetlen történetet ismertetett, melynek főszereplője egy almaárus, és az ellenében fölsorakoztatott hatalom. Ötvenezer lej­re megbüntették az illetőt még a múlt nyáron, Ploieşti piacán. Az árus annak rendje-módja szerint megfizette a büntetést, csakhogy rossz helyre küldte el a nyugtát. Erre a büntetni bármikor kész ha­talom törvény elé citálta, de az idézőt rossz címre küldték el. Távol­létében el is ítélték szépen, országos körözést adtak ki ellene, mert egy bizonyos ügylerámolási ponton túl abszolút mindegy, ötvenezer lejjel (ami néhány Carpati ára) vagy pedig ötvenezerszer ötvenezer billióval károsította meg az illető az államot. Ha a gépezet egyszer beindul (s úgy látszik elég vékony a tűrésküszöb), akkor aztán nincs megállás. Még mielőtt vérdíjat tűztek volna ki a fejére, fele­sége kijárta a szabadulást. De csak miután kicsinél-nagynál kopog­tatott, és mindenkinek előadta a különben hihetetlen történetet. A csupa kisbetűs hatalom s az éppoly karhatalom rájött a helyzet ab­szurdumára, amit egy csúfondáros hahotával illik tudomásul venni, persze az egy, (vagy több) hatalom s a kárvallott kivételével. Ha en­nek a román embernek nem akaródzik igazságot, és az elszenve­dett-Franz Kafka tollára méltó - mélyhelyzetre kártérítést adni, ak­kor hogy várhatja el a köröndi diszkóban megvert két magyar, hogy valaki is meghallja, mit mondanak, akár a karhatalmi változat elle­nében... Mert a csendőrség álláspontját tudjuk, s ez az álláspont túlmutat a köröndi civilveréseken. Nagyon kíváncsi voltam, hogy fo­gadnak a csendőrök egy polgári felelősségtudatra valló bejelentést Korond szoszédságában, Parajdon, ott ugyanis falunapok követ­keztek, és a polgármester bejelentette, márpedig ők maguk is ké­pesek vigyázni a rendre, nem kérnek az egyenruhás-maszkos segédletből. A világ akármelyik falujában avagy városában ezt a polgári nagykorúsodás (idestova természetes és logikus­ tünete­ként értékelné maga a csendőrség is, az egy Hargita megyét leszá­mítva. Mert nem úgy van az, hogy a polgármester csak úgy ukk­­mukkfukk kijelenti, hogy ott nem lesz rendzavarás, ha netán mégis, a helyi rendőrök meg a tűzoltók képesek rendreutasítani azt az egy, vagy néhány báli kötözködőt, akik már száz éve közkedvelt nép­színműveinkben is fel-feltűnnek minduntalan. Szóval a polgármes­ter ne kérje, amit nem akar, mi akkor is ott leszünk, mert náluk is, mindenkinél jobban tudjuk, mi a dolgunk. Tényleg, mi a dolguk, kérdezi az adózó polgár a köröndi nagy munka után, amikor sikerült megverni két diszkóst, ami - a nagy székelyföldi eseménytelenségekre figyelve, mert ahhoz képest, hogy mi minden történik az országban, ez egy csendes hely - igen­csak szép teljesítmény.­­ Akkor hát lássuk, ki a hatalom, sőt, nagyhatalom mostanában, a ba­rátságos, meleg szobában, mondjuk a költővel, aki történetesen Petőfi, s e barátságos meleg szobácska is minden további nélkül kies hazánkkal egy lapra írható. Ahol olyan, de olyan jól érzi a magát az ember, hogy inkább befizet, csak így maradjon minden. Ki a nagyhatalom Romániában, mert hogy mi függetlenek vagyunk az efféle hatalmaktól, és nem kérünk belőle, ez is természetes. 'V ^ • • w

Next