Udvarhelyi Híradó, 2002. augusztus (13. évfolyam, 90-102. szám)
2002-08-26 / 100. szám
Udvarhelyi Híradó, 2002. augusztus 26., hétfő Az ősz - és lassan a tél - közeledtével egyre több és égetőbb gondok ütik fel fejüket városunkban. Ladányi László, az RMDSZ városi szervezetének elnöke szerint sokan nem találnak, nem találhatnak megoldást a problémáikra, mivel a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatalban azt a választ kapják a panaszosok, hogy szabadságolások vannak. Az elnök szerint minden osztályon tartózkodik ugyan egy ember a nyári hónapokban is, aki viszont csupán annyit tesz, hogy megmondja az érdeklődőknek, miért nincs ott a többi... - Tanácsosként tanácstalanul ülök a kérdések előtt, hiszen nem igazán körvonalazódik az, hogy miként lehet ezeket megoldani, hacsak nem történik valamiféle öszszefogás, amire sajnos pillanatnyilag nincs semmi kilátás - mondta a Sztár Rádiónak adott nyilatkozatában Ladányi. A tanácsos a nemrégiben napvilágot látott - és lapunk hasábjain is közzétett - közvélemény-kutatásról szólva elmondta, az RMDSZ politikusai, önkormányzati és parlamenti képviselői azért népszerűek a városlakók körében, mert igenis odafigyeltek a szociális kérdésekre, előtérbe helyezték a lakosság legfontosabb problémáit. - Egyértelmű, hogy az elmúlt két évben nőtt a városi és a széki RMDSZ népszerűsége, és ez elsősorban annak tudható be, hogy a tulipános városatyák bebizonyították: nem klikkeket szolgálnak, hanem a város érdekében dolgoznak - vélte a tanácsos. A városban zajló útjavítások és az ezt megelőző Antal István-Szász Jenő torzsalkodás kapcsán Ladányi elmondta: nem mindegy, hogy egy parlamenti képviselő az ipari szakbizottság elnökeként bejáratos a miniszterekhez, vagy pedig „a polgármester irodavezetője két liter szilvapálinkával beállít valamelyik kapushoz”. A polgármester leváltását célzó referendum kiírásához szükséges aláírásgyűjtés sem hiányzott a megvitatott témák közül. Ladányi erről szólva elmondta: őt egyáltalán nem lepte meg, hogy már kellő számú aláírás gyűlt össze, hiszen az „eredménytelenségek" önmagukért beszélnek. Az elmúlt öt-hat évben sajnos jószerivel szinte semmi megvalósítás nem történt városunkban, hiszen nem lehet annak nevezni azt, ha valaki megvásárol egy szállodát, vagy ha egy magánegyesület működtet egy főiskolát. Ősszel egyébként még hamarabb összegyűltek volna a szignók, hiszen a különböző problémák még csak ezután fognak egyre intenzívebben jelentkezni. Úgy érzem, Székelyudvarhelyen vihar előtti csend van - tette hozzá Ladányi. Az interjú során az „elkártyázott“ aszfaltmarógép is szóba került. A tanácsos - saját bevallása szerint - a sajtóból értesült arról, hogy elárverezik a város tulajdonában lévő, közel egymilliárd lejt érő gépet, csak azért, mert a polgármester más nevében perelt, majd elveszítve az általa kezdeményezett bírósági eljárást, nem volt hajlandó fizetni a törvény előtt meghurcoltaknak. Egy lakos betelefonált az RMDSZ-hez, hogy miért pont ezt a gépet árverezik el, mire azt mondtam neki: egyáltalán az a baj, hogy a város tulajdonának egy részét licitre bocsátják. Az ideális megoldás az lett volna, ha a polgármester kifizeti azt, amit a tanács nevében elpereskedett. A városvezető egyébként nem a város, hanem valószínűleg a saját érdekétől indíttatva pereskedett. Az ilyen és ehhez hasonló ügyek miatt is előbb-utóbb véget kell vetni az úgynevezett Szász Jenő-érának, mert a város issza a levét ennek! - fakadt ki a tanácsos. Jakab Árpád Ladányi László Magyarul is tudniuk kell a rendőröknek A Belügyminisztérium hathónapos intenzív magyar nyelvtanfolyamot szervezett az Erdélyben szolgáló román rendőrtisztek számára - jelentette a múlt csütörtökön a román rádió hírszolgálata, a Rador. A bukaresti rádió magyar adásának tudósítását idéző jelentésből kiderült, hogy a tanfolyam beindítására azért volt szükség, mert az erdélyi magyar fiatalok körében nagyon kicsi az érdeklődés a rendőri pálya iránt. A bukaresti rendőrakadémia tavaly őszi felvételi vizsgáira például csak nyolc magyar nemzetiségű jelentkezett. Márpedig az augusztus 24-én, szombaton hatályba lépett, a rendőrség új jogállásáról szóló törvény értelmében azokon a településeken és vidékeken, ahol a magyar vagy más nemzeti kisebbséghez tartozó lakosok aránya eléri vagy meghaladja a húsz százalékot, a rendőrségnek kötelessége az adott nemzetiség nyelvét is beszélő munkatársakat foglalkoztatni. De mivel a román rendőrség kötelékében kevés a magyar nemzetiségű vagy magyarul is beszélő közrendőr és tiszt, a rendfenntartó közegeknél nehézségekbe ütközik a vonatkozó közigazgatási jogszabály ezen rendelkezésének tiszteletben tartása. A rendőrségi státusról szóló új román jogszabály értelmében fokozatosan demilitarizálják a rendfenntartó közegeket. A lakossági nyilvántartás és az útlevélkiadás decentralizálása során mind több polgári alkalmazott foglalkoztatására kerül sor a rendőrség kötelékében, ahol többek között nagy szükség van magyarul is beszélő rendőrökre. Ezt az igényt igyekszik kielégíteni a Belügyminisztérium első intenzív magyar nyelvtanfolyama. Egyelőre csak 25 erdélyi román rendőr jelentkezett a nyelvtanfolyam elvégzésére, de az illetékesek remélik, hogy ez a szám növekedni fog. Visszaszerezni a szövetkezeteket Szükség van egy szövetkezeti kerettörvényre, mely szabályozza a szövetkezetek működését, mert jelenleg áttekinthetetlen a helyzet. A központból néhány ember irányítja, saját vagyonukként kezelik azt az értéket, ami tulajdonképpen a tagságé - fejtette ki lapunknak Antal István parlamenti képviselő. - Az RMDSZ kezdeményezett egy szövetkezeti kerettörvényt, melyet átadtunk a központi vezetőségnek, a kormánynak és elküldtük néhány illetékes helyre véleményezésre. Ezzel párhuzamosan elkészítettünk egy törvénytervezetet a kisipari szövetkezeteknek, mely összhangban van a kerettörvénnyel. Az RMDSZ-nek az a célja, hogy szülessen meg egy európai mércéjű kerettörvény, mely szabályozza a szövetkezeti mozgalmakat - mondta az RMDSZ székelyudvarhelyi honatyája. A szövetkezeti vezetők továbbra is ragaszkodnak a régi, központosított formához. Az elmúlt 12 évben az ágazatban nem történt áttörés, a közgyűléseket sem tartották meg rendszeresen, holott döntéseket csak ezek hozhatnak. A fogyasztási szövetkezeteken belül katasztrofális a helyzet, hiszen ezek vagyonát, ingatlanjait eladták vagy bérbe adták, és a pénzből a megyei vezetőségek tartják fenn magukat. - Ezt szeretnénk tisztázni - folytatta Antal. - Európa-szerte az értékesítési szövetkezeti rendszer az életképes, és ezt akarjuk mi is megvalósítani. Ezt a kormánypárttal kötött protokollumba is bevettük. De a kisipari szövetkezetek vezetőségének van egy ellentétes ütemterve, melyet elküldött az öszes tagjának, s melyben kéri, azonnal tartsanak közgyűléseket, mondjanak határozott véleményt a sürgősségi kormányrendeletről, aztán küldjék el az illetékesekhez, ugyanis ők, mármint a vezetőség, ezzel nem értenek egyet. Az RMDSZ- nek is vannak kifogásai a kerettörvény bizonyos pontjaival, de 60-70 százaléka elfogadható számunkra. Az önkormányzatok, polgármesterek, a kisipari szövetkezetek tagjai figyeljenek, mert ahol megtartják a közgyűléseket, ott egy előre megfogalmazott szöveget fognak megszavaztatni, mintha az lenne a tagság véleménye. Ne bólintsanak rá anélkül, hogy ágondolnák. A tagság fejezze ki abbéli véleményét, hogy szükség van egy új kerettörvényre, amely kötelezi a vezetőket, hogy rendszeresen tájékoztassák a tagságot a valóságos helyzetről. Ideje, hogy megszüntessük a kiskirályok önkényeskedését. (B. B. J.) ami Oláh István Igazságosztók ír* sajtó hatalom. Sőt, nagyhatalom. A sajtó független. Ez a két /ő leggyakoribb állapotbehatárolás, amely azóta, hogy tájjat mondják a minden rendű-rangú lapokra, sztereotípiánkká vált. Legfönnebb a nagyhatalmiságot nyugtázzák cinikus mosollyal a polgári hatalom polgári divatjának mindig legújabb szerelésében megjelenő hatalmasságok: ez a Marka társaság, ez a mi hatalmunkat legalább egy nagyságrenddel felülmúló nagyhatalom? Vagy a nem civil szféra, amelyet paradox módon éppen ez utóbbi, nyakkendős-kékgalléros hatalom érdekeinek rendeltek alá. A törzsi arisztokrácia letűnt ugyan az ősközösségi társadalom kimúlásával, ennek immár sokezer éve; a hatalomból viszont azóta se cseppentek ki ezek a kardos-köpönyeges-kalasnyikovos figurák, sőt, helyzetüket és a társadalmi meggyőződést, hogy igenis szükség van rájuk, csak erősítették a háborúk és a belvillongások. Kedvelem az egyik hazai tévécsatorna riporterét, ő tudósított vagy két bányászinvázióról. Ez, ha jól meggondoljuk, nem is volt veszélytelen, még akkor sem, ha Romániában nem csecsenföldi, sem pedig afganisztáni képsorokat hoztak ezek a mineriádák. Igaza van, aki mondja, hogy nem az áldozatok számától függően agresszió az, ami Bukarestben történt. A barbárságot súlyosbítja, ha kétavagy sok ezer, és nem csupán féltucat ember veszíti életét. Lényege szerint viszont így is, úgy is az marad, ami: barbárság, amit éppen ezért jelzősíteni sem kell, eléggé szörnyűséges anélkül is. A riporter a bányászok hadállásaiból tudósított, olykor meglökdösték, elküldözgették ide meg oda, de mint mondani szokás, nagyon megnyugtató volt, hogy élete nem forgott közvetlen veszélyben. Ha ez tényleg megnyugtatott akkor valakit is... Máskor a bányászok ellenében felállt csendőröket kérdezgette, azt hiszem, a két táborból ő volt az egyetlen, aki ezt büntetetlenül megtehette. Ez a függetlenség tulajdonképpen azt jelentette, hogy egyedül a nap történéseitől és az adásidőtől függött, neki csak az volt a dolga, hogy e kettőre figyeljen. Még az igazságosztás, az ilyenkor szokásos kinyilatkoztatás is másokra maradt. Ő nem háborodott fel és nem lombozódott le, tény- és valósághűen tudósított. Nos, kedvenc honi tévériporterem egy hihetetlen történetet ismertetett, melynek főszereplője egy almaárus, és az ellenében fölsorakoztatott hatalom. Ötvenezer lejre megbüntették az illetőt még a múlt nyáron, Ploieşti piacán. Az árus annak rendje-módja szerint megfizette a büntetést, csakhogy rossz helyre küldte el a nyugtát. Erre a büntetni bármikor kész hatalom törvény elé citálta, de az idézőt rossz címre küldték el. Távollétében el is ítélték szépen, országos körözést adtak ki ellene, mert egy bizonyos ügylerámolási ponton túl abszolút mindegy, ötvenezer lejjel (ami néhány Carpati ára) vagy pedig ötvenezerszer ötvenezer billióval károsította meg az illető az államot. Ha a gépezet egyszer beindul (s úgy látszik elég vékony a tűrésküszöb), akkor aztán nincs megállás. Még mielőtt vérdíjat tűztek volna ki a fejére, felesége kijárta a szabadulást. De csak miután kicsinél-nagynál kopogtatott, és mindenkinek előadta a különben hihetetlen történetet. A csupa kisbetűs hatalom s az éppoly karhatalom rájött a helyzet abszurdumára, amit egy csúfondáros hahotával illik tudomásul venni, persze az egy, (vagy több) hatalom s a kárvallott kivételével. Ha ennek a román embernek nem akaródzik igazságot, és az elszenvedett-Franz Kafka tollára méltó - mélyhelyzetre kártérítést adni, akkor hogy várhatja el a köröndi diszkóban megvert két magyar, hogy valaki is meghallja, mit mondanak, akár a karhatalmi változat ellenében... Mert a csendőrség álláspontját tudjuk, s ez az álláspont túlmutat a köröndi civilveréseken. Nagyon kíváncsi voltam, hogy fogadnak a csendőrök egy polgári felelősségtudatra valló bejelentést Korond szoszédságában, Parajdon, ott ugyanis falunapok következtek, és a polgármester bejelentette, márpedig ők maguk is képesek vigyázni a rendre, nem kérnek az egyenruhás-maszkos segédletből. A világ akármelyik falujában avagy városában ezt a polgári nagykorúsodás (idestova természetes és logikus tüneteként értékelné maga a csendőrség is, az egy Hargita megyét leszámítva. Mert nem úgy van az, hogy a polgármester csak úgy ukkmukkfukk kijelenti, hogy ott nem lesz rendzavarás, ha netán mégis, a helyi rendőrök meg a tűzoltók képesek rendreutasítani azt az egy, vagy néhány báli kötözködőt, akik már száz éve közkedvelt népszínműveinkben is fel-feltűnnek minduntalan. Szóval a polgármester ne kérje, amit nem akar, mi akkor is ott leszünk, mert náluk is, mindenkinél jobban tudjuk, mi a dolgunk. Tényleg, mi a dolguk, kérdezi az adózó polgár a köröndi nagy munka után, amikor sikerült megverni két diszkóst, ami - a nagy székelyföldi eseménytelenségekre figyelve, mert ahhoz képest, hogy mi minden történik az országban, ez egy csendes hely - igencsak szép teljesítmény. Akkor hát lássuk, ki a hatalom, sőt, nagyhatalom mostanában, a barátságos, meleg szobában, mondjuk a költővel, aki történetesen Petőfi, s e barátságos meleg szobácska is minden további nélkül kies hazánkkal egy lapra írható. Ahol olyan, de olyan jól érzi a magát az ember, hogy inkább befizet, csak így maradjon minden. Ki a nagyhatalom Romániában, mert hogy mi függetlenek vagyunk az efféle hatalmaktól, és nem kérünk belőle, ez is természetes. 'V ^ • • w