Udvarhelyi Híradó, 2005. július (16. évfolyam, 127-147. szám)

2005-07-22 / 142. szám

6 Firkantó — gyerekoldal — A kis kakas gyémánt félkrajcárja (magyar népmese) * V­olt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapirgál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, s azt mondja neki: - Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat! - Nem adom kiz én, kell a gazdasz­­szonyomnak. De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, s betette a kincseskamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, és elkezdett kiabálni: - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba. De akkor meg a kis kakas az ablakba repült, onnan kiabál­ta: - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Megharagudott erre a török császár: - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, s vesd bele a kútba! A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban: Szídd fel, begyem, a sok vizet, szídd fel, begyem, a sok vizet! Arra a begye mind felszívta a vizet a kútból. A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába: - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának: - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele az égő kemencébe! A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égő kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi: - Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Erre a begye mind kieresztette a vizet, s eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba: - Kukurika, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Még nagyobb méregbe jött a török császár: - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a méhkasba, hadd csípjék agyon a darazsak! A szolgáló belevetette a kis kakast a méh­kasba. Ott megint elkezdi a kis kakas: - Szídd fel, begyem, a darázst, szídd fel, begyem, a darázst! Arra a begye mind felszívta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába: - Kukurika, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele. •­­ Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide, a bő bugyo­­góm fenekébe! Megfogja a szolgáló a kis kakast, s a török császár beteszi bő bugyogója fenekébe. Akkor a kis kakas megint csak elkezdi: - Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a török császárt, ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a török császárt! A begye mind kieresztette a darázst, azok meg jól összecsípték a török császárt. Felugrik erre a török császár: - Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast, vigyétek hamar a kincseskamrá­ba, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját! Bevitték a kis kakast a kincseskamrába, ott megint elkezdte a maga nótáját: - Szídd fel, begyem, a sok pénzt! Szídd fel, begyem, a sok pénzt! Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta gazdasszonyának, gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt. Kátay István, IV. A. oszt., Orbán Balázs-iskola Páll Tamás VI. A. oszt., Móra Ferenc Általános Iskola A győztes kakas k­ét kakas a szemétdombon verekedett. Egyik erősebb volt, megverte a másikat, és elűzte a szemétdombról. Össze­gyűlt a tyúksereg a kakas körül, és magasztalni kezdte. De a kakas azt akarta, hogy a szomszéd udvaron is hírt halljanak erejéről és dicsőségéről. Felrepült a csűrre, csattogtatta szárnyát, és hangos kukorékolásba kezdett: - Ide nézzetek mind reám, legyőztem a másik kakast! Nincs nálamnál erősebb kakas a világon! Végére sem ér a kukorékolásnak, lecsap egy sas, karma közé kapja, s elviszi a sasfészekbe. Támogató: Communitas Alapítvány Udvarhelyi Híradó, 2005. július 22., péntek Békalesen__ Nagy mocsárban, ingoványban gólyamama lesben áll, kiürül a kis konyhája. Kövér békát hol talál? • Szeme sasszem, mindent meglát, nincs békának menekvés, bő lakoma gyorsan készül, tele rakta a neccét. Egész család lakmározik villanyoszlop tetején, a bőséghez könnyen szokik, friss húst tejjel nem cserél. Meseíró pályázat Kedves gyerekek! A­z Udvarhelyi Híradó augusztus 16-án, kedden ünnepli 15. -ei születésnapját. Ebből az alkalomból meseíró pályázatot indí­tunk. Feladatotok­ olyan mesét írni, mely a „Híradó...” szóval kezdődik, és amelyben a szavak úgy követik egymást, hogy az előző szó utolsó betűje lesz a következő szó első betűje. A legjobb meséket születésnapi rendezvényünkön díjazzuk, emellett pedig az újságban is megjelentetjük. Az elkészült pályamunkákat augusztus 12-éig kell bekiddenetek az Udvarhelyi Híradó szerkesztőségébe (Bethlen Gábor u. 2. szám), a borítékra pedig írjátok rá neveteket, címeteket és hogy hány évesek vagytok. Mindazok, akik részt vesznek szülinapi ren­dezvényünkön, különböző játékokba, vetélkedőkbe kapcsolódhatnak be, lesz például divatbemutató - újságból készült ruhákból­­, lufi­­borotválás, újságkihordó-verseny stb. A vetélkedőket Dj Golyó Sarkadi Zoltán színművész vezeti. Gyere te is, ünnepeljünk együtt! A pap meg a cigány (magyar népmese) H­ol volt, hol nem volt, de volt egyszer egy szegény cigány. Mikor nem volt már semmi ennivalója, elment a paphoz. - Segítsen rajtam, tisztelendő uram, mert éhen halok! - Dolgozz, cigány - felelt a pap -, aztán lesz majd ennivalód. A cigány elment, de bizony nemsokára megint csak beállított a paphoz. - Segítsen rajtam, tisztelendő uram, mert éhen halok! - Majd segít az Isten, cigány - felelt a pap. - Csak menj el szépen, majd ad az ennivalót! A szegény cigány szomorúan hazament. Volt pedig a papnak három szép iehene. Ha a csordával mentek, mindig a cigány udvarán kellett átmenniük, mert a ci­gány háza éppen a falu végén, az úton keresztbe feküdt. A cigány udvara szép gyepes volt. Mikor a pap tehenei arra mentek, ott, az udva­ron elkezdtek legelni. No hiszen, kisza­ladt a cigány minden rajkójával, megfog­ta a három szép tehenet, aztán bekötötte az istállóba. A pap meg várta este a tehe­neket, de biz azok nem jöttek. Kereste hát az egész faluban, míg végre a cigány­nál megtalálta. - Hé, cigány, hogyan került ide ez a há­rom tehén? - Jaj, tisztelendő uram, ezeket az Isten adta! - De cigány, ezek az én teheneim! Ide velük!­­ Nem lehet, tisztelendő uram, hisz ma­ga mondta, hogy majd ad az Isten. Eze­ket az Isten adta, én vissza nem adhatom. Sokat pereltek. Végül is abban egyeztek meg, hogy amelyikük előbb kíván a má­siknak jó reggelt, azé legyen a három szép tehén. Jól van! A pap hazament, a cigány pedig szép csendesen utánasompolygott. Mi­kor a pap bement a házába, a cigány fel­mászott arra a fára, amelyik a pap abla­ka előtt állt. Meg is halt rajta. Reggel jó korán felkelt a pap. De hiába, mert alighogy kinyitotta az ablakát, a ci­gány már elkezdett kiabálni: - Jó reggelt, tisztelendő uram, jó reggelt, jó reggelt! - Hát te mit keresel ott azon a fán, mi? -Jaj, tisztelendő uram, itt háltam én ezen, hogy én kívánhassak előbb jó reggelt! így aztán a szegény cigányé lett a három szép tehén, a pap meg semmit sem ka­pott. Köröndi Kovács András Kaján Janka, Benedek Elek Tanítóképző, VI. B. oszt.

Next