Udvarhelyi Híradó, 2005. július (16. évfolyam, 127-147. szám)
2005-07-22 / 142. szám
6 Firkantó — gyerekoldal — A kis kakas gyémánt félkrajcárja (magyar népmese) * Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapirgál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, s azt mondja neki: - Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat! - Nem adom kiz én, kell a gazdaszszonyomnak. De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, s betette a kincseskamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, és elkezdett kiabálni: - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba. De akkor meg a kis kakas az ablakba repült, onnan kiabálta: - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Megharagudott erre a török császár: - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, s vesd bele a kútba! A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban: Szídd fel, begyem, a sok vizet, szídd fel, begyem, a sok vizet! Arra a begye mind felszívta a vizet a kútból. A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába: - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának: - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele az égő kemencébe! A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égő kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi: - Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Erre a begye mind kieresztette a vizet, s eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba: - Kukurika, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Még nagyobb méregbe jött a török császár: - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a méhkasba, hadd csípjék agyon a darazsak! A szolgáló belevetette a kis kakast a méhkasba. Ott megint elkezdi a kis kakas: - Szídd fel, begyem, a darázst, szídd fel, begyem, a darázst! Arra a begye mind felszívta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába: - Kukurika, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele. • Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide, a bő bugyogóm fenekébe! Megfogja a szolgáló a kis kakast, s a török császár beteszi bő bugyogója fenekébe. Akkor a kis kakas megint csak elkezdi: - Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a török császárt, ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a török császárt! A begye mind kieresztette a darázst, azok meg jól összecsípték a török császárt. Felugrik erre a török császár: - Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast, vigyétek hamar a kincseskamrába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját! Bevitték a kis kakast a kincseskamrába, ott megint elkezdte a maga nótáját: - Szídd fel, begyem, a sok pénzt! Szídd fel, begyem, a sok pénzt! Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta gazdasszonyának, gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt. Kátay István, IV. A. oszt., Orbán Balázs-iskola Páll Tamás VI. A. oszt., Móra Ferenc Általános Iskola A győztes kakas két kakas a szemétdombon verekedett. Egyik erősebb volt, megverte a másikat, és elűzte a szemétdombról. Összegyűlt a tyúksereg a kakas körül, és magasztalni kezdte. De a kakas azt akarta, hogy a szomszéd udvaron is hírt halljanak erejéről és dicsőségéről. Felrepült a csűrre, csattogtatta szárnyát, és hangos kukorékolásba kezdett: - Ide nézzetek mind reám, legyőztem a másik kakast! Nincs nálamnál erősebb kakas a világon! Végére sem ér a kukorékolásnak, lecsap egy sas, karma közé kapja, s elviszi a sasfészekbe. Támogató: Communitas Alapítvány Udvarhelyi Híradó, 2005. július 22., péntek Békalesen__ Nagy mocsárban, ingoványban gólyamama lesben áll, kiürül a kis konyhája. Kövér békát hol talál? • Szeme sasszem, mindent meglát, nincs békának menekvés, bő lakoma gyorsan készül, tele rakta a neccét. Egész család lakmározik villanyoszlop tetején, a bőséghez könnyen szokik, friss húst tejjel nem cserél. Meseíró pályázat Kedves gyerekek! Az Udvarhelyi Híradó augusztus 16-án, kedden ünnepli 15. -ei születésnapját. Ebből az alkalomból meseíró pályázatot indítunk. Feladatotok olyan mesét írni, mely a „Híradó...” szóval kezdődik, és amelyben a szavak úgy követik egymást, hogy az előző szó utolsó betűje lesz a következő szó első betűje. A legjobb meséket születésnapi rendezvényünkön díjazzuk, emellett pedig az újságban is megjelentetjük. Az elkészült pályamunkákat augusztus 12-éig kell bekiddenetek az Udvarhelyi Híradó szerkesztőségébe (Bethlen Gábor u. 2. szám), a borítékra pedig írjátok rá neveteket, címeteket és hogy hány évesek vagytok. Mindazok, akik részt vesznek szülinapi rendezvényünkön, különböző játékokba, vetélkedőkbe kapcsolódhatnak be, lesz például divatbemutató - újságból készült ruhákból, lufiborotválás, újságkihordó-verseny stb. A vetélkedőket Dj Golyó Sarkadi Zoltán színművész vezeti. Gyere te is, ünnepeljünk együtt! A pap meg a cigány (magyar népmese) Hol volt, hol nem volt, de volt egyszer egy szegény cigány. Mikor nem volt már semmi ennivalója, elment a paphoz. - Segítsen rajtam, tisztelendő uram, mert éhen halok! - Dolgozz, cigány - felelt a pap -, aztán lesz majd ennivalód. A cigány elment, de bizony nemsokára megint csak beállított a paphoz. - Segítsen rajtam, tisztelendő uram, mert éhen halok! - Majd segít az Isten, cigány - felelt a pap. - Csak menj el szépen, majd ad az ennivalót! A szegény cigány szomorúan hazament. Volt pedig a papnak három szép iehene. Ha a csordával mentek, mindig a cigány udvarán kellett átmenniük, mert a cigány háza éppen a falu végén, az úton keresztbe feküdt. A cigány udvara szép gyepes volt. Mikor a pap tehenei arra mentek, ott, az udvaron elkezdtek legelni. No hiszen, kiszaladt a cigány minden rajkójával, megfogta a három szép tehenet, aztán bekötötte az istállóba. A pap meg várta este a teheneket, de biz azok nem jöttek. Kereste hát az egész faluban, míg végre a cigánynál megtalálta. - Hé, cigány, hogyan került ide ez a három tehén? - Jaj, tisztelendő uram, ezeket az Isten adta! - De cigány, ezek az én teheneim! Ide velük! Nem lehet, tisztelendő uram, hisz maga mondta, hogy majd ad az Isten. Ezeket az Isten adta, én vissza nem adhatom. Sokat pereltek. Végül is abban egyeztek meg, hogy amelyikük előbb kíván a másiknak jó reggelt, azé legyen a három szép tehén. Jól van! A pap hazament, a cigány pedig szép csendesen utánasompolygott. Mikor a pap bement a házába, a cigány felmászott arra a fára, amelyik a pap ablaka előtt állt. Meg is halt rajta. Reggel jó korán felkelt a pap. De hiába, mert alighogy kinyitotta az ablakát, a cigány már elkezdett kiabálni: - Jó reggelt, tisztelendő uram, jó reggelt, jó reggelt! - Hát te mit keresel ott azon a fán, mi? -Jaj, tisztelendő uram, itt háltam én ezen, hogy én kívánhassak előbb jó reggelt! így aztán a szegény cigányé lett a három szép tehén, a pap meg semmit sem kapott. Köröndi Kovács András Kaján Janka, Benedek Elek Tanítóképző, VI. B. oszt.