Udvarhelyi Híradó, 2006. március (17. évfolyam, 41-63. szám)
2006-03-14 / 50. szám
4 Visszatekintő Udvarhelyi Híradó, 2006. március 14., kedd Katona Zoltán ___ (folytatás az 1. oldalról) Ezrek, kokárdák, újszerűség A legemlékezetesebb március 15-ei ünnepség a rendszerváltás után volt: 1990 márciusának idusán akkora tömeg volt Székelyudvarhelyen a Patkóban, hogy még a mostani Városháza tér is teljesen megtelt az ünneplő városlakókkal. Akkor lehetett először nemzetiszín kokárdát kapni, és az akkori beszédek még a rendszerváltásról, az előttünk álló feladatokról, az anyanyelvi oktatás visszaállításáról szóltak. Meghitt ünnep volt egy zűrzavaros korszakban, amit méltóképpen ünnepelt meg a város - sajnos, néhány napra rá bekövetkeztek a szomorú marosvásárhelyi események. 1991-ből koszorúzásra, egyházi szertartásra, irodalmi összeállításra, fúvószenekarra, néptáncra és természetesen beszédekre emlékezhetünk, akárcsak a rákövetkező évből - a kilencvenes évek elején megfigyelhető egyfajta méltósága az ünnepnek, amit egyelőre nem használnak sárdobálásra, általában az akkori polgármester, Ferenczy Ferenc és a helyi RMDSZ-vezetők mondják a beszédeket. Még újszerűnek tűnik az ünnep. Az 1993-as ünnepségen tízezer ember volt, ugyanakkor mindössze 8-10 egyenruhás „lézengett” az akkori Udvarhelyi Híradó beszámolója szerint. Egy év múlva már egy konfliktus lebegi be az ünnepet: az UH szerint Bardóczy Csaba, a Gábor Áron Rt. szakszervezeti vezetője összeütközésbe került Fábián Istvánnal, a Matricagyár igazgatójával, mert utóbbi nem akarta elengedni a munkásokat ünnepelni. 1995-ben 24 intézmény, illetve gyár koszorúzott, beszédet mondott Bunta Levente alpolgármester, Demény Lajos történészprofesszor és Verestóy Attila szenátor. Egy év múlva még mindig Ferenczy polgármester mondta a köszöntőbeszédet, rajta kívül Sófalvi László városi RMDSZ-elnök és Balogh Sándor a Magyar Ifjúsági Tanács részéről beszélt - ebben az évben 36 koszorú került a kopjafákhoz. Statiszták voltunk? Ezzel a címmel közölt jegyzetet az AH az 1997. évi rendezvény után, és a cikkíró bizony jogosan háborgott, ugyanis jelzett évben a Duna Televízió élőben közvetítette a székelyudvarhelyi ünnepséget, és emiatt a hangtechnikát olyanra állították, hogy a református templom előtti útszakaszon már alig lehetett hallani valamit a felszólalók gondolataiból. Ekkor tartotta első március 15-ei beszédét Szász Jenő újdonsült polgármester, rajta kívül Markó Béla RMDSZ- elnök, Verestóy Attila szenátor, Antal István képviselő, Farkas Csaba a keresztúri RMDSZ részéről, Nagy Pál az OFF részéről, Törzsök Erika a HTMH részéről beszélt, Victor Ciorbea akkori miniszterelnök üzenetét (egyébként azóta minden évben az aktuális román miniszterelnök ír egy ilyen üzenetet a magyaroknak március 15-ére...) pedig Birtalan Ákos turisztikai miniszter olvasta fel. Az udvarhelyiek azonban keserű szájízzel távoztak a térről, jobban jártak, akik otthon a tévében nézték - az UH cikkírója „a legsiralmasabb székelyudvarhelyi március 15”-eként értékelte a helyzetet. 1998-ban télies időjárás volt, de így is többezresre sikeredett a tömeg, Szász mellett ekkor Verestóy és Sófalvi beszéltek, szokásos, zökkenőmentes ünnep volt - leszámítva talán azt, hogy mind a felszólalókban, mind pedig a városlakókban élénken élt még az 1997 decemberi csereháti események emléke. Ehhez hasonlítható az 1999-es ünnepség is, ekkor azonban már megjelennek a helyi politikai felhangok a beszédekben, Szász Jenő mellett Nagy Pál önkormányzati képviselőként szólalt fel, az RMDSZ-es frontot továbbra is Verestóy tartotta, Radu Vasile miniszterelnök levelét pedig Borbély László államtitkár tolmácsolta az udvarhelyieknek. Kampány a Patkóban 2000 választási év volt, júniusban helyhatósági választásokat tartottak, és március 15-ét ilyenkor egy politikusnak „nem szabad kihagynia”. Az akkori ünnepség teljesen ennek jegyében zajlott: ezen az ünnepségen avatták fel a Vasszékelyt, melynek egyébként nem sok köze volt a 48-49-es szabadságharchoz. A politikusi „felhozatal” is ennek megfelelően rangos volt: Deutsch Tamás, Magyarország akkori ifjúsági és sportminisztere mellett Eckstein-Kovács Péter akkori kisebbségügyi miniszter beszélt, Szász Jenő pedig előzetesen nem egyezett bele abba, hogy a helyi RMDSZ képviselője, Antal István is beszélhessen, sőt olyan hangokat is lehetett akkor hallani, hogy a polgármester a biztonsági emberekkel szerette volna eltávolíttatni a pódiumról vetélytársát - akkor ugyanis már tudott dolog volt, hogy Szásznak Antal lesz a kihívója RMDSZ- részről a választásokon. Antal azonban két felszólaló között mégis fellépett a színpadra, és az előzetes programtól eltérően megtartotta felszólalását - incidensek nélkül. 2001-ben Szabó Tibor HTMH-elnök olvasta fel Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét, Szász Jenő beszédében kirohant a sajtó ellen, ugyanakkor ez volt az első március 15., amikor nem beszélt RMDSZ-es felszólaló - az eltelt évek helyi közéleti eseményei ugyanis idevezettek. Státustörvény és a népszavazás kudarca 2002-ben az RMDSZ részéről Ladányi László önkormányzati képviselő, Magyarországról Lányi Zsolt országgyűlési képviselő beszélt, Dézsi Zoltán alprefektusként Adrian Nastase miniszterelnök levelét olvasta fel, Nagy Pál a MISZSZ „színeiben” szólalt fel - a beszédek nagy része ezúttal a státustörvényt boncolgatta. Rá egy évre borongós, hideg időben ünnepeltünk, a politikai megosztottság egyre jobban érezhető volt a beszédekből - Szász Jenő ezúttal a szatmári RMDSZ-kongresszust bírálta, mellette Asztalos Ferenc RMDSZ- képviselő, Nagy Pál (OFF- elnökként), Dercze Tamás újpesti polgármester és Béres János, a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa (Medgyessy Péter miniszterelnök üzenetét olvasta fel) beszéltek. A „sztármeghívott” ezúttal Kövér László fideszes országgyűlési képviselő volt. 2004-ben még nagyobb név érkezett Udvarhelyre: ezúttal Schmitt Pál, a Fidesz MPSZ alelnöke érkezett a Márton Áron térre beszélni, először beszélt az MPSZ részéről dr. Szakács István Péter. Ez is választási év volt ugyan, ekkor viszont nem Ladányi László polgármesterjelölt, hanem Antal István állt mikrofonhoz az RMDSZ részéről. Adrian Nastase üdvözletét Székelyudvarhelyen Romfeld Magdolna, a prefektúra főjegyzője olvasta fel, míg Medgyessy Péter üzenetét dr. Bíró Zoltán, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének tanácsosa tolmácsolta. A néhány nappal azelőtt történt madridi robbantások áldozatainak emlékére egyperces néma csendet tartottak a résztvevők. Tavaly a székelyudvarhelyi és általában az erdélyi nemzeti ünnep szellemében ott lengett a 2004 decemberi magyarországi népszavazás traumája. Szász Jenő ezúttal amerikai meghívásnak tett eleget - az ünnepségen azonban csak a történelmi egyházak képviselői mondtak beszédet, illetve a budapesti Nemzeti Kamara Színház és a Debrecen Néptáncegyüttes bemutatta a Petőfi nem alkuszik című emlékműsort. Nem csoda, hogy a rendezvényt politikamentesnek könyvelték el az udvarhelyiek... Március 15. Székelyudvarhelyen az elmúlt tizenhat év tükrében Lelkesedésből politika 1996: amikor még Bardóczy Csaba (a kép jobb oldalán) is Udvarhelyen ünnepelhetett... 1990: RMDSZ-es helyi vezetők koszorúznak (Lőrincz György, Antal István, dr. Kinda László, Sófalvi László) 2000: a lepel alatt a Vasszékely