Udvarhelyi Híradó, 2011. május (22. évfolyam, 83-104. szám)

2011-05-23 / 98. szám

SZERKESZTŐSÉG 2011. május 20. Euró 4,1060 Dollár 2,8720 100 forint 1,5404 “""Effíradó Fizessen elő most! Hívja a 0266-218361 et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 220 lej Főszerkesztő: Pál Gábor Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Aktuális: Székhely István, Antall József, Szász Csaba (Vidék), Művelődés: Kovács Eszter Sport Zátyi Tibor Hit-Vallás: Molnár Melinda Olvasószerkesztő: Sólyom Erika Korrektúra: Oláh István Tördelek: Csáki Ferenc, Demény Ágnes, Apróhirdetés: Kozma Adél Reklám: Kovács Dénes fizetett reklámok, közlemények. IA megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét síkrjak! I Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írásé közléséről döntsön. I Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldőé tissza !LÖFDESEKÉRT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600 - Székelyudvarhely, Szentimre u. 17 szám. Telefon: 0266-218361 E-mail: uc@udvarhelyi-hirado.ro A BAP Agency bejegyzett védjegye uimii ii ui min ii mi uimi ii mi mi min mii Világbajnokot győzött le a Székelyudvarhelyi Pipaklub Nyolcadik alkalommal került sor szombaton a Székelyföldi Lassúsági Pipaszívó Versenyre a Székelyudvarhelyi Polgári Pipaklub szervezésében. Hatalmas meglepetésre a csapatversenyben a helyi klub olyan csapatot győzött le, melyben Horváth Tamás lassúsági világbajnok is rágyújtott. _____________Antalfi József A versenyen összesen 35-en vettek részt, kilenc csapat, valamint egy egyéni versenyző „szállt ringbe". Bajusz Géza, a Magyar Pipaszövetség elnöke a verseny előtt elmondta, hogy különös aktualitása is volt az eseménynek, mivel múlt év végén a Székelyudvarhelyi Polgári Pipaklub felvételt nyert a Magyar Pipaszövetség tagjai közé, gyakorlatilag ez az első verseny, melyet a szövetség keretein belül szerveztek (még ha ez nem is volt hivatalos szövetségi verseny). Minden résztvevő kapott egy csomag dohányt, egy pipát és két szál gyufát. A versenyt mindig az nyeri meg, aki a legtöbb ideig tudja szívni égő pipáját. Három kategória szerint szálltak versenybe. A nők közül Sziber Józsefné, a Szigetvári Kisvárosi Pipaklub tagja bizonyult a legjobbnak. A férfiak közül abszolút győztesként Horváth Tamás (aki mellesleg világbajnok is volt már), a 424 Dombóvári Pipaklub tagja került ki. A csapatversenyt a Székelyudvarhelyi Polgári Pipaklub A csapata nyerte, 4 óra 14 perces eredménnyel. Második lett a Dombóvári Pipaklub, harmadik pedig a Szigetvári Kisváros Pipaklub (az utóbbi kettő között mindössze 8 másodperc eltérés volt). Orosz Pál Levente, a klub elnöke elmondta, hogy hatalmas volt ez a meglepetés, hiszen egy ilyen csapatot sikerült legyőzni. „Mi sem számítottunk rá, rendkívül jól teljesítettek a székely fiúk" - mondta el az elnök. A következő két nagy megmérettetés a dombóvári és a szigetvári verseny lesz, valamint az ősszel megrendezésre kerülő világbajnokság. Érdekesség, hogy a leghamarabb sorra kerülő versenyt szó szerint az ipafai pap szervezi meg, aki maga is aktív pipázó. Áramszünet Máréfalván és Homoródszentmárton községben A villamossági vállalat vezetősége felhívja a lakosság figyelmét, hogy május 25-26-án, szerdán és csütörtökön 9-15 óra között javítási munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás Máréfalván a 65-89. és a 452-528. házszámok között. 27-én, pénteken 9 és 15 óra között ugyancsak ilyen okok miatt nem lesz áram Homoródremetén és Gyepesben. A lélek szárnyalása - a vers! Valószínűleg a szexbotrányba keveredett Dominique Strauss Kahnról kellene írnom jegyzetemet. Elcsámcsoghatnék, elcsámcsoghatnánk azon, hova juthat az ember, aki - gőgjében - egy adott pillanatban megfeledkezik magáról, és megpróbál Istent játszani egy olyan világban, ahol tagadják létét! Mert azt hiszi, hiszik, aogy neki, nekik, mindent szabad. Ha nem is az első éjszaka jogán, az erősebb, gazdagabb jogán! Mit nekik egy szobalány! A szobalányok örvendjenek, hogy a Strauss „kanok” meg akarják erőszakolni őket. Aki lehet nominálisan a Nemzetközi Valutaalap főnöke, de akár egy kft. is! És akkor meglegyinti az Isten keze! Csak úgy, finoman, észrevétlenül és láthatatlanul! Itt vagyok - mondja! Itt! És az is valószínű, sokkal többen olvasnák el a jegyzetemet is! Mert ilyenek vagyunk! Bár még azt sem hiszem, hogy van valami jelentősége a Nemzetközi Valutaalap pénzügypolitikájára nézve, hogy Strausz Kahn szabadon van-e vagy nincs. Jön a következő SK, és az is majd napi 3000 dolláros apartmant vesz ki, s megfizetik az eladósodott országok. Benne van a pakliban, mondhatnánk! Viszont abban kimondottan biztos vagyok, hogy DSK semmi jelentőséggel nem bír abban a témában a világban, amelyről eredetileg is írni szerettem volna. Mégpedig abban, hogy mit jelenthet negyven kápolnási, szentegyházi, lövétei, fenyédi, varsági és pálpataki gyermek számára a vers! A VERS! Még akkor is, ha Dominique Strauss Kahn Ady Harc a nagyúrral című költeménye révén jelen volt Kápolnáson is. Ott, ahol Dominique Strauss Kahn annyit jelent egyébként, mint Bécsben a nix. És azt tudjuk, hogy mennyi Bécsben a nix. Már szinte két évtizede az a megtiszteltetés ér engem, hogy zsűritag lehetek szülőfalumban, Kápolnáson a Kis-Homoród mente iskoláinak évente megrendezett szavalóversenyén. És meg kell mondanom, kivételes örömöt jelent számomra ez a felkérés, és példaértékű maga a tett. Nemcsak azért, mert a vers a szerelem után a legszebb csoda, amely érheti az embert, de páratlan látni - főleg annak, aki nem szokott hozzá a gyermeki lélek megnyilatkozásához, a ragyogáshoz -, ahogy átszellemülnek, megszépülnek a versmondás közben az egyébként is szép, csodás gyermekarcok. Ahogy kitágulnak a pupillák. Az izgalomtól a pír az arcukon márványragyogás. És ha mindehhez még hozzávesszük a szülők, tanárok ragaszkodását a falu, a táj népviseletéhez, a szépség e páratlan metaforájához, ékkövéhez, akkor ez az ünnep színpompájában is maga a csoda, amit nem lehet megköszönni a szülőknek, tanároknak. Álljon itt az egyik legnagyobb magyar versmondónak, Latinovics Zoltánnak a gondolata a versről: „A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon. Rokon avval a kimondhatatlannal, ami mármár titkos, sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről.” És egy költő, Nagy Beáta gondolata a versről: „A vers könnycsepp. A vers igazgyöngy. Sikoly!” Csoda - fűzöm hozzá én is! Viszont a vers halott gyémánt, ha nem mondják. És erre jók a szavalóversenyek. Hát egy ilyen szavalóversenyen vettem én részt! Olyanon, amilyenre Édesanyám még halála előtt egy héttel is emlékezett, hogy negyvenben, az oltár előtt szavalt! Igen! Kápolnáson Bálint Irma igazgatónő, Balázs Enikő aligazgatónő és Both Teréz magyar szakos tanárnő szervezésében huszadik alkalommal rendezték meg a környék szavalóversenyét! Amely már rég kinőtte a „környéket". És magas szinten! Hogy csak néhány verseimet mondjak: a kötelező Adyversek mellett - Harc a nagyúrral, Elbocsátó szép üzenet stb. stb. - olyan költemények hangzottak el, mint Kányáditól a Fától fáig, Horváth Istvántól a Tornyot raktam, de volt Wass Albert és Weöres Sándor éppúgy, mint Kenéz Ferenc. Ami a gyermekek számára valószínűleg több és szebb, mint az SK által keltett hírzuhatag! És köszönjük mindezt magyartanárainknak, akik földhöz tapadó világunkban megtanítják szárnyalni gyermekeinket. És akkor, amikor még szárnyalni tud az ember. Amikor még fogékony a szépségre, a gondolat kinyilatkoztatására, hogy egy életre szóló örömmel tarsolyában vágjon neki a későbbi visszahúzó, parlagi és szürke, verstelen világnak.