Udvarhelyi Híradó, 2012. november (23. évfolyam, 211-231. szám)
2012-11-08 / 216. szám
100 forint Árfolyam 1 llllllllllll 4,5089 3,5102 1,6012 “^Híradó Fizessen elő most! Hívja a 0266-218361 et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej SZERKESZTŐSÉG II UdvarhelyHíradó III Ilii II Ilii MIMI II llllllllllll Ilii Ilii MIMI IMII Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. Nyomda: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT a Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Lapigazgató: Dénes László Főszerkesztő: Pál Gábor Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Aktuális: Székely István, Kovács Eszter, Jánosi András, Simon Eszter Művelődés: Simó Márton földszerze: Nagyálmos Ildikó Sport: Zátyi Tibor Hit-Vallás: Molnár Melinda Fotó: Veres Nándor Olvasószerkesztő: Sólyom Erika Korrektúra: Oláh István Tőrhelők: Csáki Ferenc, Szász Éva, Mihály Róbert Apróhirdetés: Kozma Adél Reklám: Kovács Dénes fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzvé meges nem MI-ELOFIZETESEKERT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600-Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. szám. Telefon: 0266-218361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro ■■Telefonszolgálat: I 0266-218361 r". Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit ■ a szerkesztők fogadják naponta ^ ^górakött! Határtalanul tanulnak Fenyőfát ültettek a Határtalanul! program keretén belül Udvarhelyre érkezett bajai vendégek és az őket fogadó székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskola képviselete a Székely Támadt vár udvarán. ________________Pál Gábor A Határtalanul! program kiindulópontja, hogy a külhoni magyarságot, múltját, jelenét és jövőjét Magyarországon általános tájékozatlanság övezi. Az ismerethiány orvoslására létrejött kezdeményezés egy olyan, a nemzetegyesítést elősegítő tudásbeviteli program, amely a fiatalokat célozza meg és az oktatáson keresztül biztosítja számukra az élményszerű megtapasztalás lehetőségét. A pályázat célja a Magyarország és Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Szlovénia vagy Horvátország magyar tannyelvű vagy magyar tagozattal/osztálylyal rendelkező gimnáziumaiban tanuló diákok közösségi együttműködésének támogatása. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! programja jóvoltából olyan cseretanulmányutakat szerveznek, melyek révén szakmai tapasztalatokhoz juthatnak a tanulók, egyúttal megismerik a határon túli magyarság életét és egy másik ország kultúráját is. Idén többek közt a bajai (Bács-Kiskun megye) Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának öszszesen negyven 10-11. osztályos gimnazistája látogathatott el Székelyudvarhelyre e program keretében. Vendéglátóik az Eötvös József Szakközépiskola diákjai és tanárai. Az egyhetes tanulmányúton az anyaországi diákok hétfő óta már egy fát is örökbe fogadtak a városi sétatéren, de tegnap vendéglátóikkal közösen ültettek egy fenyőcsemetét a Székely Támadt-vár udvarán annak emlékére, hogy együttműködhetnek. Ezt megelőzően őrségváltást tekinthettek meg a vendégek, amit a Székely Vörös Darabontok mutattak be. Több kiránduláson is részt vesznek a hét során: meglátogatják a székelyderzsi vártemplomot, a fehéregyházi Petőfi-múzeumot, Koronára és Parajára is elutaznak, és a Gyilkos-tó is az egyik nap úti célja. Mindezek mellett a tegnap esti SZKC-Suceava férfikézilabda-mérkőzésen is drukkoltak a hazai csapatnak, miután a táncházban is elsajátíthattak néhány lépést. A hét folyamán egy műsorra is sor kerül, a két tanintézet képviselői verses-zenés trianoni emlékestet tartanak ma 20 órától az Eötvös József Szakközépiskola dísztermében. Az udvarhelyiek jövő tavasszal mennek majd Bajára, ahol hasonló kirándulásokon vesznek részt. 111 Tegnap fát ültettek a tanintézetek képviselői Mindig ott, ahol ön! rendelés: www.taxi-24.ro Éjjel- 0266-214110 0744-24 24 24 0727-24 24 24 0722-70 00 00 Fölszáll majd a páva A különböző tévéadók évek óta szervezik meg saját tehetségkutató versenyeiket, amelyeken különböző műfajokban úgymond kiugratják azokat, akik több figyelmet érdemelnek. Ez helyes és értékelendő, a jelentkezők pedig a nagy nyeremények reményében tódulnak a selejtezőkre. Videomegosztókon aztán olyan felvételeket is látunk, hogy azt sem tudjuk, érdemes-e mindezt komolyan venni. A bírálók néha kegyetlen visszautasítással jelzik, hogy a szóban forgó személy nem csupán a tehetségtől esett távol, hanem a józan önmegítéléstől is. Engem, mint a televíziót és a tehetségkutató műsorokat ritkán nézőt elsősorban az zavart eddig, hogy az úgynevezett produkciók - mert előadásnak már rég nem nevezik, amit a képernyőn számunkra tálalnak - minden műfajban az idegen nyelvűséget, a nemzeti sajátosságtól általában eléggé távol esőt részesítik előnyben, a fiatalok leginkább a nemzetközi porondra gyúrnak. Eléggé maradinak tűnhet az ilyesfajta számonkérés, egyetlen gyenge érvem az lehet: miért kell olyasmiért izzadni, amihez nem sok közünk van, sem előadónak, sem nézőnek, és ugyan miért szeretnének valamiféle világszintű langyos vízben úszkálni, mikor a helyi, nemzeti stb. igényekre építve is lehetne sikeres lenni. Ehhez nem értetek ti, intenének le, nem csupán a tíz- vagy húszmilliós nemzetnek az érdeklődését kell felkelteni - hallom is már magamban a visszavágást. Ehhez képest egészen mást képvisel a Fölszállott a páva elnevezésű verseny. Talán mellékes is, hogy múlt szombaton szinte véletlenül kattintottam rá a Duna Televízió adóján, bár tagadhatatlan, hogy a nézők régóta tudhatnak róla, akkora volt a beharangozó reklámozás. Néptáncegyüttesek, énekes és hangszerszólisták, szóló- és páros táncosok meg zenekarok külön-külön versenyeztek az elődöntőben. A nemzet televíziója jelszót régóta érdemtelenül hangoztató csatorna (mert amennyi magyartalan és nyelvhelyességi szempontból rossz példát adó kifejezést, megfogalmazást hallani, az még nekem is túl sok) most azonban az OTP Bank anyagi támogatásával olyan versenyt szervezett, amelyen neves szakemberek (a tánc, előadóművészet, népzene tudói) mondtak nem a showműsor kedvéért előre megegyezett, elképesztő véleményeket, hanem megalapozott és jobbító kritikát is tartalmazó megjegyzéseikkel erősítették meg a nézőt. A teljesítményt az is jelzi, hogy a négyből három kategóriában a legmagasabb pontszámot is elérték a versenyzők, sőt egyikben a négyből kettő kapta a legjobb minősítést, pontszámaik alapján. Végre valami, amit pesti nyálassággal nem lihegnek túl, nem szuperlatívuszokban fogalmaznak folyton, hanem inkább értőn. Tánc, ének, zene - ami a mienk ebben a hatalmas és éppen anynyira szétszabdalt Kárpát-medencében. Ami erősít (érzéseinkben) és ugyanakkor szórakoztat is. De hát nem fogok abba a hibába esni, amiért másokat elmarasztalhatnék, a túlzást elkerülve mégis jó kimondani: valami olyat láthattunk, ami otthonos számunkra, egyetérthetünk a dicséretekkel és a kifogásokkal egyaránt. Pedig láthattunk-hallhattunk kezdőket meg a pályán már jól mozgókat, akiket a közönség évekkel korábban megjegyezhetett. Élmény volt számomra, pedig nem ritka az életemben, hogy színre vitt táncokat, éneket és zenét nézek, hallgatok. Évekkel korábban anyaországi fiatal néprajzos ismerősöm ki merte mondani: ezt a kultúrát, amit közönségesen népi kultúraként ismerünk, szubkultúrának (rétegkultúrának, egy jól elkülönülő társadalmi csoport kultúrájának) kell tekinteni. Nem a cinizmus mondatta vele, hanem a belátás. Mind szűkebb az a réteg, amely magáénak vallja, jóval kevesebb azok száma, akik gyakorolják, művelik is. Pedig a nagyszüleink nemzedéke még tudott énekelni, táncolni, és voltak nagyon jó zenészeik is. A felnövő nemzedék talán jobban beszél majd angolul, mint amennyire a tájnyelvet ismerni fogja. Igen ám, de akkor majd mitől lesz valaki magyar, román, szerb, macedón, zulu, norvég? Nem költői kérdés, válaszolni könnyű: a saját népe, nemzete zenéjének, nyelvének, táncainak, szokásainak ismeretétől. Ezt jó lenne végre megjegyezni. Attól még lehet szeretni és énekelni a rockot, szorgalmazni a kulturális értékcserét (most még úgy tűnik, ezzel akarják lenullázni a népi sajátosságokat), halloweenkor bohóckodni, Valentin-napozni is akár. Csak kezeljük helyén a dolgokat. Ne vegyítsük össze okvetlen. Ne attól legyünk internacionalisták, esetleg világ- vagy EU-polgárok, hogy lebecsüljük, esetleg (apropó magyar irodalmi Nobel-díj) éppen pocskondiázzuk a magunkét. Aki saját magát és a magáét nem tiszteli, hogyan lehetne képes mást és másokét? Meggyőződésem, hogy: sehogyan. A közösségüket, nemzetüket megtagadók csak eszközemberek, Ady szerint percemberkék lehetnek. A világ dolgait sosem ők vitték előbbre - nem lenne jó őket követni, mert még szolgábbak leszünk, mint amennyire azzá próbálnak bennünket tenni. Ugyan ki csodálná meg azt a pávát, amelyik a tyúkudvarban szeretne pompázni ahelyett, hogy fölszállna, akár a jól ismert népdalunkban? P. Buzogány Árpád .