Udvarhelyi Híradó, 2012. november (23. évfolyam, 211-231. szám)

2012-11-08 / 216. szám

100 forint Árfolyam 1 llllllllllll 4,5089 3,5102 1,6012 “^Híradó Fizessen elő most! Hívja a 0266-218361 et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej SZERKESZTŐSÉG II UdvarhelyHíradó III Ilii II Ilii MIMI II llllllllllll Ilii Ilii MIMI IMII Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. Nyomda: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT a Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Lapigazgató: Dénes László Főszerkesztő: Pál Gábor Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Aktuális: Szék­ely István, Kovács Eszter, Jánosi András, Simon Eszter Művelődés: Simó Márton földszerze: Nagyálmos Ildikó Sport: Zátyi Tibor Hit-Vallás: Molnár Melinda Fotó: Veres Nándor Olvasószerkesztő: Sólyom Erika Korrektúra: Oláh István Tőrhelők: Csáki Ferenc, Szász Éva, Mihály Róbert Apróhirdetés: Kozm­a Adél Reklám: Kovács Dénes fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzvé meges nem MI-ELOFIZETESEKERT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600-Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. szám. Telefon: 0266-218­361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro ■■Telefonszolgálat: I 0266-218361 r". Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit ■ a szerkesztők fogadják naponta ^ ^górak­ött! Határtalanul tanulnak Fenyőfát ültettek a Határtalanul! program kere­tén belül Udvarhelyre érkezett bajai vendégek és az őket fogadó székelyudvarhelyi Eötvös­ József Szakközépiskola képviselete a Székely Támadt­­ vár udvarán. ________________Pál Gábor A Határtalanul! program ki­indulópontja, hogy a külhoni magyarságot, múltját, jelenét és jövőjét Magyarországon ál­talános tájékozatlanság övezi. Az ismerethiány orvoslására létrejött kezdeményezés egy olyan, a nemzetegyesítést elő­segítő tudásbeviteli program, amely a fiatalokat célozza meg és az oktatáson keresz­tül biztosítja számukra az él­ményszerű megtapasztalás lehetőségét. A pályázat cél­ja a Magyarország és Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátal­ja, Szlovénia vagy Horvátor­szág magyar tannyelvű vagy magyar tagozattal/osztály­­lyal rendelkező gimnáziuma­iban tanuló diákok közösségi együttműködésének támoga­tása. A Bethlen Gábor Alap­kezelő Zrt. Határtalanul! programja jóvoltából olyan cse­­retanulmányutakat szervez­nek, melyek révén szakmai tapasztalatokhoz juthatnak a tanulók, egyúttal megismerik a határon túli magyarság éle­tét és egy másik ország kultú­ráját is. Idén többek közt a bajai (Bács-Kiskun megye) Magyar­­országi Németek Általános Művelődési Központjának ösz­­szesen negyven 10-11. osztá­lyos gimnazistája látogathatott el Székelyudvarhelyre e prog­ram keretében. Vendéglátóik az Eötvös József Szakközép­­iskola diákjai és tanárai. Az egyhetes tanulmányúton az anyaországi diákok hétfő óta már egy fát is örökbe fogad­tak a városi sétatéren, de teg­nap vendéglátóikkal közösen ültettek egy fenyőcsemetét a Székely Támadt-vár udvarán annak emlékére, hogy együtt­működhetnek. Ezt megelőző­en őrségváltást tekinthettek meg a vendégek, amit a Szé­kely Vörös Darabontok mutat­tak be. Több kiránduláson is részt vesznek a hét során: meglá­togatják a székelyderzsi vár­­templomot, a fehéregyházi Petőfi-múzeumot, Koronára és Parajára is elutaznak, és a Gyilkos-tó is az egyik nap úti célja. Mindezek mellett a tegnap esti SZKC-Suceava férfikézilabda-mérkőzésen is drukkoltak a hazai csapatnak, miután a táncházban is elsajá­títhattak néhány lépést. A hét folyamán egy műsorra is sor kerül, a két tanintézet képvise­lői verses-zenés trianoni em­lékestet tartanak ma 20 órától az Eötvös József Szakközépis­kola dísztermében. Az udvar­helyiek jövő tavasszal mennek majd Bajára, ahol hasonló ki­rándulásokon vesznek részt. 111 Tegnap fát ültettek a tanintézetek képviselői Mindig ott, ahol ön! rendelés: www.taxi-24.ro Éjjel-­ 0266-214110 0744-24 24 24 0727-24 24 24 0722-70 00 00 Fölszáll majd a páva A különböző tévéadók évek óta szervezik meg saját tehetség­kutató versenyeiket, amelyeken különböző műfajokban úgy­mond kiugratják azokat, akik több figyelmet érdemelnek. Ez helyes és értékelendő, a jelent­kezők pedig a nagy nyeremé­nyek reményében tódulnak a selejtezőkre. Videomegosztókon aztán olyan felvételeket is lá­tunk, hogy azt sem tudjuk, érde­­mes-e mindezt komolyan venni. A bírálók néha kegyetlen vissza­utasítással jelzik, hogy a szóban forgó személy nem csupán a tehetségtől esett távol, hanem a józan önmegítéléstől is. Engem, mint a televíziót és a tehetségkutató műsorokat rit­kán nézőt elsősorban az zavart eddig, hogy az úgynevezett pro­dukciók - mert előadásnak már rég nem nevezik, amit a képer­nyőn számunkra tálalnak - min­den műfajban az idegen nyel­vűséget, a nemzeti sajátosság­tól általában eléggé távol esőt részesítik előnyben, a fiatalok leginkább a nemzetközi porond­ra gyúrnak. Eléggé maradinak tűnhet az ilyesfajta számon­kérés, egyetlen gyenge érvem az lehet: miért kell olyasmiért izzadni, amihez nem sok közünk van, sem előadónak, sem néző­nek, és ugyan miért szeretnének valamiféle világszintű langyos vízben úszkálni, mikor a helyi, nemzeti stb. igényekre építve is lehetne sikeres lenni. Ehhez nem értetek ti, intenének le, nem csupán a tíz- vagy húszmil­liós nemzetnek az érdeklődését kell felkelteni - hallom is már magamban a visszavágást. Ehhez képest egészen mást képvisel a Fölszállott a páva elnevezésű verseny. Talán mel­lékes is, hogy múlt szombaton szinte véletlenül kattintottam rá a Duna Televízió adóján, bár ta­gadhatatlan, hogy a nézők rég­óta tudhatnak róla, akkora volt a beharangozó reklámozás. Néptáncegyüttesek, énekes és hangszerszólisták, szóló- és páros táncosok meg zeneka­rok külön-külön versenyeztek az elődöntőben. A nemzet televí­ziója jelszót régóta érdemtele­nül hangoztató csatorna (mert amennyi magyartalan és nyelv­helyességi szempontból rossz példát adó kifejezést, megfogal­mazást hallani, az még nekem is túl sok) most azonban az OTP Bank anyagi támogatásával olyan versenyt szervezett, ame­lyen neves szakemberek (a tánc, előadóművészet, népzene tu­dói) mondtak nem a showműsor kedvéért előre megegyezett, el­képesztő véleményeket, hanem megalapozott és jobbító kritikát is tartalmazó megjegyzéseikkel erősítették meg a nézőt. A teljesítményt az is jelzi, hogy a négyből három kategóriában a legmagasabb pontszámot is elérték a versenyzők, sőt egyik­ben a négyből kettő kapta a legjobb minősítést, pontszáma­ik alapján. Végre valami, amit pesti nyálas­­sággal nem lihegnek túl, nem szuperlatívuszokban fogalmaz­nak folyton, hanem inkább értőn. Tánc, ének, zene - ami a mienk ebben a hatalmas és éppen any­­nyira szétszabdalt Kárpát-me­dencében. Ami erősít (érzéseink­ben) és ugyanakkor szórakoztat is. De hát nem fogok abba a hibába esni, amiért másokat elmarasz­talhatnék, a túlzást elkerülve mégis jó kimondani: valami olyat láthattunk, ami otthonos számunkra, egyetérthetünk a dicséretekkel és a kifogásokkal egyaránt. Pedig láthattunk-hall­­hattunk kezdőket meg a pályán már jól mozgókat, akiket a kö­zönség évekkel korábban megje­gyezhetett. Élmény volt számomra, pedig nem ritka az életemben, hogy színre vitt táncokat, éneket és zenét nézek, hallgatok. Évekkel korábban anyaországi fiatal néprajzos ismerősöm ki merte mondani: ezt a kultúrát, amit közönségesen népi kultú­raként ismerünk, szubkultúrá­nak (rétegkultúrának, egy jól elkülönülő társadalmi csoport kultúrájának) kell tekinteni. Nem a cinizmus mondatta vele, ha­nem a belátás. Mind szűkebb az a réteg, amely magáénak vallja, jóval kevesebb azok száma, akik gyakorolják, művelik is. Pedig a nagyszüleink nemzedé­ke még tudott énekelni, táncolni, és voltak nagyon jó zenészeik is. A felnövő nemzedék talán job­ban beszél majd angolul, mint amennyire a tájnyelvet ismerni fogja. Igen ám, de akkor majd mitől lesz valaki magyar, román, szerb, macedón, zulu, norvég? Nem költői kérdés, válaszolni könnyű: a saját népe, nemzete zenéjének, nyelvének, táncainak, szokásainak ismeretétől. Ezt jó lenne végre megjegyez­ni. Attól még lehet szeretni és énekelni a rockot, szorgalmazni a kulturális értékcserét (most még úgy tűnik, ezzel akarják lenullázni a népi sajátosságo­kat), halloweenkor bohóckodni, Valentin-napozni is akár. Csak kezeljük helyén a dolgokat. Ne vegyítsük össze okvetlen. Ne attól legyünk internacionalisták, esetleg világ- vagy EU-polgárok, hogy lebecsüljük, esetleg (apro­pó magyar irodalmi Nobel-díj) éppen pocskondiázzuk a ma­gunkét. Aki saját magát és a magáét nem tiszteli, hogyan lehetne képes mást és másokét? Meggyőződé­sem, hogy: sehogyan. A közössé­güket, nemzetüket megtagadók csak eszközemberek, Ady szerint percemberkék lehetnek. A világ dolgait sosem ők vitték előbb­re - nem lenne jó őket követni, mert még szolgábbak leszünk, mint amennyire azzá próbálnak bennünket tenni. Ugyan ki cso­dálná meg azt a pávát, amelyik a tyúkudvarban szeretne pompáz­ni ahelyett, hogy fölszállna, akár a jól ismert népdalunkban? P. Buzogány Árpád .

Next