Udvarhelyi Híradó, 2014. május (25. évfolyam, 82-101. szám)

2014-05-23 / 96. szám

2 ш FIZESSEN ELŐ MOST! 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT : Lapunk eladási statisztikáit a Romániai I­gszi Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Rób­ert Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Щ Főszerkesztő: Bálint István CD­I Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter . Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Jánosi András, Pál Gábor, Simó Márton, Székhely István, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) id. Farkas Antal, Thomas Câmpean (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Kovács Dénes : Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények: і A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. MTI иЬяшмамЦА ELŐFIZETESEKERT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetesiudvarhelyi-hirado.ro terjesztésiudvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218­340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhetyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó , péntek-vasárnap, május 23-25. Kalapdobással búcsúztak a tanító- és óvóképzősök „Merjünk beleolvadni a gyermekek világába!" Végzős hallgatók, egyetemi oktatók, családtagok és bará­tok vették át a szur­kolók helyét csütör­tökön, a Babeş-Bo­­lyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi ki­helyezett tagozatának kicsengetési ünnep­­ ségén a Városi Sport­­csarnokban. Tanácsok­kal, bölcs emberek idé­zeteivel, verses-zenés műsorral indították útra a tanító és óvópe­dagógus szakot vég­zett fiatalokat. VERES RÉKA Ötvennégy nappali tagoza­tos és huszonhárom távoktatá­sos hallgatót köszöntött első­ként dr. Antal Sándor tanulmá­nyi igazgató a székelyudvarhelyi sportcsarnokban, hangsúlyoz­va, hogy mindannyiukban ott van az egyedi és meg nem ket­tőzhető érték. „Te magad légy a változás, amit látni szeret­nél a világban" - Mahatma Gan­dhi szavait idézte beszédében Bunta Levente polgármester, rá­mutatva, hogy nem szakma, ha­nem küldetés kell legyen a hall­gatók választott pályája, hiszen az emberi tudással, annak ala­kításával foglalkoznak majd az elkövetkezőkben. Nem csak böl­csességet és élettapasztalatot adunk át az eljövendő generáci­ónak - tért ki köszöntőjében Por­sche Éva Hargita megyei tanfel­ügyelő, hangsúlyozva a pedagó­gusok szerepét a személyiség és kritikus gondolkodás kiala­kításában. Tót-Harsányi Éva, a Zsibongó Napközi Otthon igaz­gatónője és Tikosi Éva, a Tompa László Általános Iskola vezetője szintén a pedagógusi feladat fon­tosságára emlékeztette a végző­söket. Az ovisok verssel és rajz­zal, az iskolások gitárral kísért dallal, a másodéves főiskolások pedig beszéddel, valamint ze­nés-verses előadással búcsúz­tatták a ballagókat. Ezt követő­en a távoktatásos és nappalis hallgatók szóltak végzős társa­ikhoz. A nappalis hallgatók csel­ló, furulya és gitár hangjával tet­ték emlékezetessé a ballagási dalokat, majd az oklevelek átvé­tele után mindannyian a levegő­be dobták kalapjaikat. ■ FOTÓ: FARKAS ANTAL Tanulókból tanítók. Mintegy nyolcvan hallgatót indítottak pedagógusi útra OLÁH ISTVÁN Mivel van tele a világ Megjön a gyerek az iskolából, azt mondja: kérlek, de nagyon, húzz el a számítógéptől, mert angoloznom kell. A házi feladat egészen jó és hálás, ki kell töltenem a nyelvi tesztet, és ha el­jutok a harmadik szintre, akkor ka­pok egy hatalmas tízest. (Nem kapott, mert nyolc kurta ponttal alulmaradt, de azontúl jobban figyel.) A következő óra után ugyanez a szöveg, én elhúzok, ő pedig már a hatodik szintig pattogtatja a gépet, mert ott terem a tízes. És ho­gyan ellenőrzi a tanár a teljesítményt? Vagy bemondásra megy ez az egész? Dehogy-dehogy, annyira azért ő sem naiv. A gyerek mobiljával egyszerűen le­fotózza a képernyőn látható feladatla­pot, másnap bemutatja a tanárnak. Közhelyszámba megy, ha mondom, a felismerhetetlenségig megváltozott az iskola a tegnapihoz képest, minden, ami benne s körülötte van. A messzi huszadik században, ha meg akarták hatni a gyereknépséget (és ezt érzelmi nevelésnek mondták, nem minden ok nélkül), elővették Móra Ferenc Kincs­kereső kisködmönét. Ha pedig az élet nagy erőpróbáit és a sziklakemény erkölcsi ítéletek létezését hozták gyerekkörelbe. A Pál utcai fiúkat hagy­ták fel olvasmányul. A kisködmön tör­téneteit egyszerűen nem értik a mai­ak, és nem csak azért, mert ezek a tör­ténetek hemzsegnek a régies meg táj­szavaktól. Nincs hogyan érteniük azt a létformát, ami a tanyavilág sajátos kö­rülményei között kialakult, számukra még egy kompakt falu is olyasmi, amit most már nem lehet, nem is érde­mes megismerni, mert itt, a kisváros­ban nagytata és nagymama még fa­lusi volt, de anya és apa már személy­azonosságija szerint is városi. Molnár Ferenc világsikert bejárt regénye meg azért uncsi, mert szerintük Boka nem hős. Olyasmiért harcol, ami holnap úgyis fölszívódik (utalás a grundra, amit fölszámolnak). Ha pedig hős után kell néznünk, akkor ott van a rajzfilm Bambi Bucija, aki megmenti és ápol­ja a törött lábú őzgidát. Igen, ő a hős. Ezek után még azt is elhiszem, van, aki egész életén át várakozni fog a hőssé válás nagy pillanatára, csak balszeren­cséjére a Kerekerdő felé menet az ös­vényen soha nem fog törött lábú őzre lelni. Márpedig élő példahelyzetek hí­ján nincs hogyan begyakorolni a pozi­tív erkölcsi ítélkezés gyakorlatát, ami­ből az is következik, hogy nem a min­dennapi történetek alakítják a mai fia­talok morális érzékét. Felpillantok a jegyzetből, s eltűnő­döm, ennyire megöregedtem volna, mi­közben legalább ennyire, de ha lehet, még jobban megváltozott a világ - min­den nálam fiatalabbal egyetemben? Nincs mit szépíteni a dolgokon. Igen. Ami magában véve nem kár s nem vé­tek, csupán tényleges el- vagy beisme­rése az idő múlásának. Egy kampány­szöveg szempontozásával fogalmaz­va, a száz évvel ezelőtti palatáblás is­kola lám, milyen szépen és meggyőző­en átalakult komputeres-világhálós su­livá, a hárászkendő, régiek megbecsült ruhadarabja ma legalább..., mint a rá­más csizma is... (Ez itt a reklám he­lye.) No de hát ne búsuljatok, a hatodik egyébként sem az utolsó szint. Az iga­zi, nagy tízeseket hozó teljesítmények még csak ezután következnek e zseniá­lis gépekkel és félanalfabétákkal teli vi­lágban. ■ C_3 CQ AKTUÁLIS

Next