Udvarhelyi Híradó, 2014. szeptember (25. évfolyam, 165-186. szám)
2014-09-16 / 176. szám
2 Udvarhelyi Híradó , kedd, szeptember 16. ГЯШШьШЖ'AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 20 lej 12 hónap 220 lej UDVARHELYI Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: ISSN: 1844-430 X BRAT . Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István gj Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter . Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Simó Márton, Székely István, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Thomas Campean, Lukácsi Lehel (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Kovács Dénes і Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények: і A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! і Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. і Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. © MTI иі*тммхкАі4 ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Intézkedések a kéknyelv-betegség megfékezésére Betiltották az állatvásárokat A kérődző állatok körében terjedő, úgynevezett kéknyelv-betegség miatt jövő hónapig minden állatvásárt felfüggesztettek Hargita megyében, mint ahogyan az ország más részein is, és az állatok szállítását is korlátozták. SZÉCHELY ISTVÁN Október ötödikéig sehol sem szervezhetnek állatvásárt Hargita megyében, ugyanis a kérődző állatok, főként szarvasmarhák körében terjedő kéknyelv-betegség miatt az Országos Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság minden állatvásárt felfüggesztett az országban. Ladó Zsolt, a Hargita Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság vezetője arról tájékoztatott, hogy az intézmény egyelőre nem is ad ki működési engedélyeket az állatvásárokra, és a rendőrséggel együttműködve ellenőrzik a tiltás betartását. A főhatóság intézkedése értelmében az állatok szállítását is korlátozták, a hatósági állatorvosok pedig felszólítást kaptak, hogy jelentsenek minden ilyen jellegű mozgást. Megyén belül ugyan továbbra sincs érvényben semmiféle tiltás vagy korlátozás az állatok szállítására, de megyék között csak a két illetékes állat-egészségügyi igazgatóság beleegyezésével lehet állatokat szállítani, a közutakon pedig fokozták a rendőrséggel közösen végzett ellenőrzéseket - közölte a megyei főállatorvos. Az igazgatóság rendszeresen végez szűréseket a megye több pontján kihelyezett rovarcsapdák segítségével is, ugyanis a kórt vérszívó rovarok terjesztik. A rovarcsapda által befogott rovarokat laborba küldik, ahol megvizsgálják, az esetleges fertőzöttség kimutatása érdekében. A rendszeres szűrés azért fontos, mert a betegség - amely egyébként az emberre nézve nem veszélyes - állatról állatra közvetlenül nem terjed át, még akkor is rovaraktivitásra van szükség, ha a beteg és a fertőzött állatot egymás közvetlen közelében tartják, ugyanis a betegség vér által végbemenő fertőzés útján terjed. Mostanáig sem a kéknyelvbetegség által megtámadott kérődző állatot, sem a kórokozót hordozó rovart nem találtak Hargita megyében - mondta el kérdésünkre Ladó Zsolt. A betegség egyébként főként gazdasági károkat okoz, ugyanis elhullás leginkább csak nagy fertőzöttség esetén történhet, leggyakrabban csak legyengíti és étvágytalanná teszi az állatot a kór, és emiatt tejhozama is csökken. ■ Egyelőre biztonságban. Hargita megyében még nem ütötte fel a fejét a kéknyelv-betegség FOTÓ: VERES NÁNDOR SIMÓ MÁRTON Jönnek a kínaiak Valóban jönnek? De vajon minek? Alig két héttel ezelőtt lehetett hallani, hogy Szentegyháza testvérvárosi kapcsolatokat szeretne kialakítani Vuhszi városával. Maguk a kezdeményezők sem tudják pontosan, hogy mit is szeretnének, hiszen hatalmas a különbség az egyre inkább falusias jegyeket mutató, lepusztult monoindusztriális környezetben élő mintegy hétezer ember által lakott kisváros és az ősi Csiangszu tartomány székhelye között. Hogy van gyakorlata Vuhszi adminisztrációjának a kapcsolatépítésben, az bizonyos, hiszen tizenöt testvérvárosi viszonyt tartanak fenn, olyan struktúrájuk van a városi diplomácia terén, amely az egész világot behálózza. Ha rákeresünk a lexikonban a 6,4 millió lakosú tartományra, amelyből 1,4 millió lélek városlakó, akkor azt láthatjuk, hogy ott minden van, mi szem-szájnak ingere. Igen magas szintű gazdasági életre, rendkívüli kulturális színvonalra utaló jegyeket vélünk látni. Fejlett, civilizált és változatos képet mutat a hely, s az a gyanúnk, hogy jelentős tőke halmozódhatott fel, hiszen az utóbbi két évtizedben új belvárosi övezet alakult ki, huszonöt-harminc emeletes, olykor még magasabb irodaházakkal, modern úthálózattal, s olyan apróságokkal - például jól megtervezett közvilágítással amelyekből arra merünk következtetni, hogy a rendszer ugyan még nem változott meg, de Vuhszi megelőlegezte már magának a posztindusztriális korszakot, amelyben viszonylag kis ráfordítással, szofisztikáit eszközökkel képes termelni, s olyan színvonalon, hogy annak a világ bármely pontján helye van. Vuhsziban minden lezajlott, amire szükség van a harmadik évezred elején. Szentegyháza is ennek közelében jár, hiszen a település már túl van az iparon, negyedszázada pang a vasüzem, s az ipari monstrummal, amely hajdanán a város és a környék aktív munkaerejének jelentős hányadát - legalább háromezer embert - képes volt foglalkoztatni, a helyiek nem tudnak mit kezdeni. Nem épültek felhőkarcolók a belvárosban, hiszen a városkának még főtere sincs, a központi hely, az egykori szétrobbant aorta, a vasgyár maga. Annak kihűlő helye. Ezenkívül egy másik tartomány delegációja is érdeklődik kies vidékünk iránt, a 6,2 milliós Ninghszia Huj autonóm tartományból érkezik küldöttség. A hatvanhatezer négyzetkilométeres területű régió körülbelül kétszer akkora területen fekszik, mint a cseppet sem autonóm Székelyföld. Nyilvánvaló, hogy a megyével is jóval nagyobb kapacitású és sokkal népesebb partner kíván barátkozni. Ha Kína, akkor hozzá kell szoknunk a nagy számokhoz és a kellő léptékhez. Azon gondolkodtam, hogy mit hoznának és mit vinnének. Mi kellhet nekik? Olyan nagy a távolság, hogy csak jól konzervált élelmiszerek, magas műszaki színvonalú technikai cikkek, szellemi kapacitás jöhet szóba. Olyan „cuccok”, amelyeket - képletesen mondva - „tömöríteni" lehet és mikro SD-kártyán szállíthatók, mert másképp nem éri meg. Mindenük van a kínaiaknak, de mégis: vajon mijük nincs? Vuhszi fejlettebb, tengeri kijárata is van. Ninghszia Huj talán kevésbé, de légikikötővel rendelkezik. Szentegyházán egy országút és egy felújításra váró megyei út fut keresztül. Székelyföldnek mindössze egy repülőtere van, az is a peremén, egy olyan város adminisztrálásában, ahol nem kifejezetten a székely össznépi értékek érvényesülnek. Szóval, ide inkább csak hozni kellene. A közlekedőedények törvénye szerint loccsannia kell a „víznek”, a tőkének ki kellene töltenie a létező űrt. Készült egy látványterv, egy helyi származású fiatal építész álmodni mert egy nagyot, s megpróbálja szétfeszíteni a városközpontot fojtogató monstrumot, de úgy, hogy azt a jövő szolgálatába állítsa. A terv kiváló, támogatásra érdemes. Ráció, remény, ízlés van benne. Erre a helyi erők széttárt karokkal mentegetőznek, hárítanak, mondván, hogy szép és jó, de nincs rá pénz. Mondja már meg valaki a kínaiaknak, hogy építsék át a központot! Hogy nem szokás? Manapság semmi sem a szokás szerint történik. Szabálytalan időket élünk. És mivel fizetünk majd? Elhajtjuk a Nagy Falon túlra a nem létező marhacsordákat? Borvizet adunk el nekik köröndi korsókban? Pityókát? Nem tudni. Majd csak lesz valami. Hátha a sokoldalúan fejlett szocializmust megtartva lebontó kínaiak kitalálják, hogy helyettünk fizessenek maguknak a szolgáltatásokért. ■