Udvarhelyi Híradó, 2016. október (27. évfolyam, 191-211. szám)

2016-10-10 / 196. szám

2 FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 25 lej 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej 12 hónap 280 lej 1 UDVARHELYI Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Szék­ely István Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert . Szerkesztőségi tagok: Dávid Anna és Júlia, Dósa Ildikó, Fülöp-Székely , Botond Jánosi András, Pál Gábor, oo Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Szász Éva Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Barabás Alpár, Bodó Barna Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét,­­ náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro , Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit , a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó ■ 2016. október 10., hétfő Tiszteletbeli székelyek találkoztak Oklándon Újabb tagokat avattak Tíz taggal bővült múlt hét végén a tisztelet­beli székelyek csoport­ja - az avatóünnepsé­get az Oklándi Unitári­us Egyházközségben szervezték. A felszó­lalók a székelyek és a magyarok összetarto­zásának, valamint kö­zös sorsvállalásának fontosságát hangsú­­ lyozták. A Homoródmenti Hagyo­mányőrző Hannover Hu­szárok, az oklándiak és a helyi fúvószenekar felvonu­lásával kezdődött szombaton a Tiszteletbeli székely címek át­adásáért szervezett templomi ünnepség. Nemzetben gondolkodni „Ha nem lennénk méltók őse­ink életéhez, ha sokszor talán még hazánkat is megtagadjuk, ha érvényesülésünk érdekében lemondunk magyarságunkról, nemzeti öntudatunkról, akkor arra kérünk, ne büntess meg ér­demünk szerint. Tedd magyar érzelművé lelkünket és szívün­ket, és tanítsd meg újból vissza­térni a gyökerekhez" - fohász­kodott az Istenhez Simó Sándor unitárius esperes a tiszteletbe­li székelyek avatásával egybe­kötött istentiszteleten. Kelemen Levente helyi lelkész a magya­rok és a székelyek közötti nem­zeti összetartozás fontosságát hangsúlyozva bírálta azokat, akik nem vettek részt az anyaor­szági kvótanépszavazáson. Kije­lentette, a szavazók 98 százalé­ka „az életet és az áldást válasz­totta, a nemzet és a keresztény Európa megmaradását", mégis szomorú, hiszen nem volt érvé­nyes a voksolás. Rámutatott, a Tiszteletbeli székelyeknek köte­lességük erősíteni a nemzetet, egyebek mellett azáltal, hogy a jó döntések meghozatalára buz­dítják társaikat. Tízen kaptak plakettet Összesen tízen kaphatták meg idén a Tiszteletbeli szé­kely címet, valamint az ezzel já­ró kitűzőt, oklevelet és emlék­plakettet. A kitüntetésre mél­tó személyeket csak tagok ja­vasolhatták, akiknek egyúttal laudációjukban kellett bizonyí­taniuk pártfogoltjuk alkalmas­ságát. A cím idei elnyerői között vállalkozó, orvos, operaénekes és újságíró is van, akik lehető­ségeik szerint már bizonyították a székelyekkel való közös sors­vállalást. „Én azt hiszem, hogy a székelységnek a szerepe nincs még lejátszva. Én azt hiszem, hogy ennek a hős népnek a jövő­ben még hivatása van. Ebből ki­folyólag azt hiszem, hogy nagy nemzeti bűnt követünk el, mi­dőn e népet figyelmetlenül pusz­tulni hagyjuk" - olvasta fel az új tagoknak kiosztott okleveleken szereplő Orbán Balázs-idéze­­tet Kelemen Levente. Az ünnep­séget a frissen tiszteletbeli szé­kellyé avatott Tóth János opera­énekes előadása színesítette. FÜLÖP-SZÉKELY BOTOND Orvos, operaénekes, újságíró. A kitüntetés kötelez FOTÓ: PÁL ÁRPÁD LŐRINCZ GYÖRGY Az abortusz világnapja... Olvasom, a napokban felszólították az ENSZ főtitkárát, hogy nyilvánítsa az abortusz világnapjává szeptember 28- át. És meg kell mondanom, már meg sem döbbenek ezen. Az utóbbi évek­ben, tudatosan vagy sem, annyiszor megalázták az európai embert, hogy ez már első pillantásra meg sem legyinti az ingerküszöbömet. Aztán mégis. Bár nem vagyok abortuszellenes, átvillan rajtam: az abortusz világnapjává minő­­síteni az év bármely napját olyan, mint­ha az öngyilkosok világnapjává minő­sítenének egy napot. Na ne, mondom, mert ez már nemcsak a vég kezdete, ez a vég maga, a gondolkodó emberi fej­lődés eszményében hívő ember meg­alázása. Ráadásul pontosan most, ami­kor az történik Európában, ami. Miután a fenntartható fejlődés egykori prófé­tái - mert a világ nagy részét nem be­folyásolták az elméleteik­­ Európában learathatták tanításuk gyümölcsét, si­került betartatniuk az ideális szaporo­dási létszámot. Viszont mindezt csak az európai kultúrkörben, mert Ázsiá­ban és Afrikában mit sem törődtek a ■ Római Klub által megfogalmazott fenn­tartható fejlődés kihívásaival. Árnyal­tan fogalmazva: megszülték a maguk gyermekeit, és ma rászabadították Eu­rópára. Igen, kedves olvasóim, ha az abortusz világnapjára gondolunk, ame­lyet ma egyesek ünnepelni akarnak, ez csak Magyarországon 7,2 millió „gyer­mek” halálát jelentette. És jellemző, hogy miközben számon tartják, mit te­szünk, hol járunk, kivel beszélünk, az abortuszok számáról csak hozzávető­leges adat van a világban. Az is csak az európai kultúrkörből és az oda tarto­zó államokból, Kanadából, az Amerikai Egyesült Államokból és Ausztráliából. A Wikipédiában „terhességmegszakítás" címen futó tájékoztatóban Dél-Ame­­rikából, Ázsiából egyetlen adat sincs. Egész Afrikából is mindössze Dél-Afri­­ka közöl adatot. Azok pedig, sejtjük, kik lehetnek. Úgy tűnik, az európai embert, hogy ne mondjam, a fehér embert, a láthatatlan vezetők újabb és újabb szü­letésellenes kihívásnak vetik alá. Mi­közben ma épp azon a címen akarnak milliókat betelepíteni, hogy elöregedett az európai társadalom. Nincs ebben el­lentmondás? Vagy talán fogalmazzunk úgy, nagyfokú tudatosság? Hisz Köti Annan már 2000-ben kimondta, hogy Európának emberi munkaerőre lesz szüksége! Véletlen, hogy a háttérhatal­mak egyetlen kultúrkörön belül próbál­ják ki különböző, már-már kihalásunkat is előrevetítő, társadalomromboló esz­ményeiket? Véletlen az, hogy a külön­böző megelőző technikák, fogamzás­­gátlók stb. mellett itt hódítanak azok az elméletek is - az azonos neműek há­zassága, a szingli, a gender -, amelyek nagyban visszafogják a népességnöve­kedést? Persze elfogadható, hogy a leg­fejlettebb társadalmakban organikus fejlődés során is bekövetkezhetett vol­na a családszerkezet átalakítása, átala­kulása, de úgy tűnik, csak a világnak ez a fele vált teljesen védtelenné az ilyen praktikák ellen. Sőt, mára már a meg­félemlített, megtűrt egyházak sem szó­lalnak meg, és nem csak az abortusz ügyében. Úgy tűnik, miután elvették az embertől az Istent, elveszik azt is, ami az emberben „isteni". A fogyasztás és a gyönyör utáni vágy, valamint azok kul­tusza - mert nem tűzzel-vassal, szó­székről, diktatúrák révén, hanem szó­rakoztatás címen, tévéműsorokon, ala­pítványokon és egyleteken keresztül fut a rombolás, csillámló csomagolás­ban - kiölte az európai ember védeke­ző és önálló gondolkodásra ösztönző reflexeit. Az már csak ráadás, hogy mi­közben rombolnak, kisajátítják a sza­vakat is. Úgy árnyalják azok jelentését, mintha egy családszerető ember nem lehetne demokrata, humanista s egy­általán haladó. Mintha csak egy ho­mo vagy leszbikus lehetne az. Nem fur­csa ez? Viszont ki kell mondani, ha ezt megtehetik velünk, meg is érdemel­jük. Jöjjenek a poligám ázsiaiak és af­rikaiak, akiknél nincsenek önpusztí­tó gondolatok, nincs szabályozott nép­­szaporulat, s akik majd, mint a tálibok - mert tájidegen lesz számukra - fel­robbantják a milánói dómot vagy a köl­ni katedrálist, az épített kultúra ezer­éves szentélyeit. És persze - folytat­hatnám ironikusan - várjuk a pedofilok világnapját is. AKTUÁLIS

Next