Udvarhelyi Híradó, 2018. január (29. évfolyam, 1-20. szám)

2018-01-31 / 20. szám

Udvarhelyi Híradó ■ 2018. január 31, szerda 1 Ш ІГА«« Fazakas Szabolcs a tízéves Legendáriumról, a tizenkét részes rajzfilmsorozatról, a projekt új arculatáról Székelyföldi legendák új köntösben Megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepli idén a Székelyföldi Legendárium, amely több száz legendát gyűjtött össze,­dolgozott fel, vala­mint népszerűsített a gyerekek körében. Fazakas Szabolcs, a kezdeményezés ötletgazdája a pro­jekt indulásáról, a sikerekről és a jövőbeli tervek­ről mesélt lapunknak.­­ A Székelyföldi Legen­dárium 2008-ban indult ci­vil kezdeményezésként. Hogyan és milyen céllal jött létre ez az egyedülál­ló projekt? - Az elején az egyik fő cél­kitűzésünk az volt, hogy minél több embernek mutassuk meg a mi kicsi világunkat, kultúrán­kat. Először csak Hargita me­gyére vonatkozólag akartunk térképet készíteni, de a legen­dák „átnyúltak" a megyehatá­rokon túlra. Orbán Balázzsal összegyűjtöttük a mondákat, ezek helyszíneit megjelöltük a térképen, így szépen kiraj­zolódtak Székelyföld körvona­lai. Kezdetben csak ennyink volt, aztán egyre több anyuka és tanító mondta nekünk, hogy a gyerekek könyvből szeret­nék olvasni ezeket a történe­teket - a papíralapú térképen a helyszínek és az útvonal volt feltüntetve, és csak a honla­punkon lehetett olvasni a le­gendákról. Akkor jött az ötlet, hogy készítsünk egy könyvet: a Székelyföldi Legendárium első tízezer példányát kinyomtat­tuk, és most már közel ötven­ezernél tartunk - mi lettünk a saját magunk kiadója. Ké­sőbb elkezdtünk játékokat ké­szíteni, aztán jött az ötlet, hogy rajzfilmet forgassunk - öt évig készítettük az első részt. Hár­man kezdtük ezt a projektet, most pedig több mint harminc emberrel dolgozunk. Kezdet­ben nem gondoltam, hogy ebből meg lehet élni, s nemcsak én, hanem rajtam kívül még har­minc ember. - Milyen szerepet tölt be most a Legendárium-pro­jekt Székelyföldön, mivé nőtte ki magát? - Egyre többen figyelnek ránk, több minden kötődik a projekthez, és már a helyi tu­rizmus fellendítésébe is be­lekapcsolódtunk. A székely legendákat új köntösben tár­juk a világ elé, a gyerekek elé. Nem felejtjük el, hogy honnan indultunk - ezt sosem szabad. Kezdetben a piacon is árultuk a könyvünket, ellátogattunk ren­dezvényekre, mindenfelé jár­tunk, hogy ismerjenek meg az emberek. Az elején sokan bal­gának néztek Székelyudvarhe­lyen, egyszerűen nem fogták fel, hogy ezekből a legendákból mennyi mindent ki lehet hoz­ni, sőt a mondák még gazdasági szinten is a közösség szolgála­tára tudnak lenni - és a turiz­musban ez még mindig nincs kihasználva. Magyarországon, a nyugati országokban min­denhol legendák kötődnek a tu­risztikai helyszínekhez. Seer László mondta annak idején, hogy ez egy úgynevezett social project lesz, hogy el fog burján­­zani, és most már tudom, hogy mire célzott. - Tíz év alatt nagyon sokat fejlődött ez a ma­gánkezdeményezés, több irányban is terjeszkedett. Mivel tartották fenn a fi­gyelmet, mi lehet a siker titka? - Megfogadtuk a közösség ta­nácsait, odafigyeltünk az anyu­kák, nagymamák, családok igényeire, és így formáltuk a Legendáriumot. Az tény, hogy sokszor hittünk és belevágtunk olyan dolgokba, amelyeket ne­hezen lehetett megvalósítani, de így utólag azt mondom, hogy egyáltalán nem bánom, mert megérte. Az is fontos tényező, hogy minden termékünket itt­hon állítjuk elő, és mindegyik egy-egy legendához kapcsoló­dik. Most már van körülbelül 15 féle termékünk: legendagyűj­temény, hangoskönyv, színező, különféle játékok. - Mivel foglalkozik je­lenleg a Legendárium csa­pata? - Jelenleg a tizenkét részes rajzfilmsorozaton dolgozunk. Pár napja megjelent az új rajz­filmünk, Szór Manó krónikái címmel, amelyben Szór Manó mesél Szent Lászlóról, illetve a kerlési csatával ismerkedhet­nek meg a nézők. Ez oktató jel­legű kisfilm, amit bemutattunk a tanároknak és nagyon tet­szett nekik, ezért fogják majd használni az iskolákban. En­nek a premierje valamikor feb­ruárban lesz a székelyderzsi templomban, mert ugye erről szól a rajzfilm. A másik projek­tünk a Kárpát-medencei ma­gyar Legendárium, amelyet a Székelyföldi Legendárium szel­lemiségében, stílusában ké­szítünk el. Lesz egy egységes térkép is, amelyen háromezer legenda fog szerepelni, azt nem tudom, hogy mekkorába fog­juk kinyomtatni, de valahol sze­retnénk majd egyben kiállítani. Nagyjából egy-két hónap szük­séges egy ilyen térkép elké­szítéséhez, a történeteket már összegyűjtöttük, csak ezeket még fel kell dolgozni, valamint elkészíteni a rajzokat. - Milyen célokat tűzött ki maga elé a csapat, hogy képzeli el a Legendárium további öt-tíz évét? - Egyelőre az említett pro­jekteket szeretnénk megva­lósítani. Nagyon fontos, hogy elkészüljön a rajzfilmsorozat, mert anélkül a stúdió nem iga­zán tud működni, és csak úgy tudnánk bekerülni a nemzetkö­zi körforgásba. Jó lenne kicsit fellendíteni Szejkefürdőt, rend­be hozni a környéket, ott lesz a Mini Erdély-рагк, és oda sze­retnénk vinni a rajzfilmstúdi­ót is. Ha az animációs sorozat befut, arra tematikusan rá le­het építeni egy meseparkot vagy akár aquaparkot. Az idei Má­tyás király-emlékév kapcsán elkészítjük a Mátyás király le­gendáriumot és térképet. Fontos megemlíteni, hogy a Székelyföl­di Legendáriumnak új arculata lesz: a térképen szereplő vá­rakat kicseréljük, Gyöngyössy János történeti grafikus közre­működésével úgymond erdé­­lyiesítjük, székelyföldiesítjük a várakat. Tehát a lehetősé­gek korlátlanok, azt nem tudom megmondani, hogy mi lesz öt év múlva, de az biztos, hogy a Le­gendárium projekt létezni fog, mert az ötletek folyamatosan jönnek, és azokat igyekszünk megvalósítani. BEDELAURA FOTÓ: BARABÁS ÁKOS Fazakas Szabolcs: megfogadtuk a közösség tanácsait, így formáltuk a Legendáriumot Talált tárgyak osztálya FORRÁS: FACEBOOK/SZÉKELYUDVARHELYI HELYI RENDŐRSÉG A talált, illetve eltűnt tárgyak visszaszolgáltatását megköny­­nyítendő virtuálisan is akcióba lépett a Székelyudvarhelyi He­lyi Rendőrség. Látva a szociá­lis hálón a különféle személyes tárgyak keresésére vagy meg­találására vonatkozó megosz­tásokat, és felismerve a gyors hírközlés előnyeit, Facebook­­csoportot hoztak létre, ahol közzéteszik az általuk megta­lált vagy a székhelyükre be­adott tárgyak fotóit. Reményeik szerint hatékonyabb lesz, ha egy szerv kezeli felelősen ezt a kérdést. A szélhámosság kiküszöbö­lésére a feltöltött felvételeken eltüntetik a kisebb tárgyak is­mertetőjeleit, amelyeket csak a valódi tulajdonos tudhat, és ezt a beazonosításkor meg­erősíti. Nagyobb dolgok esetén csak szűkszavúan fogalma­­hirdetést tesznek közzé, az érdeklődőket pedig kereszt­­kérdéseknek vetik alá. Mint László Szabolcstól, a helyi rendőrség vezetőjétől megtud­tuk, különböző tárgyak van­nak birtokukban, a kulcsoktól a pénztárcákig, a legértékesebb „kapás" pedig három kerék­pár volt eddig, melyekből kettő már visszakerült gazdájához. A személyi iratokat a bennük szereplő cím alapján „házhoz szállítják". „Lopás vagy rablás esetén a pénzt eltulajdonítják, a pénztárcát meg a tartalmát ide­­oda eldobálják. Ha mindez té­len történik, és csak tavasszal, a közterületek takarításakor kerül elő, fennáll a lehetősé­ge, hogy addigra a tulajdonos már új igazolványt készíttetett. Ilyenkor semmis lesz a meg­talált irat" - példálózott Lász­ló Szabolcs. A helyi rendőrség székhe­lyén, akárcsak az elkobzott javaknak, erre a célra elkülö­nített raktárhelyiségben gyűjtik a talált tárgyakat. A kulcsokat, erszényeket zárt szekrényben tartják. „Hogy felelősen és meg­felelőképpen tároljuk őket, il­letve ne keveredjenek a saját holminkkal" - magyarázta az intézményvezető. A beszolgál­tatás és az ügyintézés egyaránt szabályozottan működik. „Ha bárki talál valamit, és jó szán­dékkal visszaadná a tulajdo­nosnak, a legkönnyebb formája, hogy bemegy a rendőrségre, mert valószínű, hogy aki elvesz­tette, szintén ott jelezte az ello­pás vagy eltűnés tényét. Amikor átvesszük a talált tárgyat, jegy­zőkönyv készül, hogy ki hozta be és milyen állapotban, milyen körülmények között vettük át, hogy fel se merüljön a mi gon­datlanságunk" - tájékoztatott László Szabolcs. Ha valaki megtartja a talált tárgyat, addig, amíg nem tud­ja, kié, nem minősül lopásnak, hiszen bármikor visszaadhatja az időközben felbukkanó tulaj­donosnak. Végezetül a parancs­nok még felhívta a figyelmet az alakulat Facebook oldalá­ra, ahol hasznos információkat szolgáltatnak a lakóknak az út­viszonyokról, katasztrófákról, ugyanakkor bepillantást enged­nek a tevékenységükbe. KOSZTOLÁNYI KATA keresi gazdáját. A legértékesebb „kapások” kerékpárok voltak

Next