Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)
1885-01-03 / 41. szám
-A. BUDAPESTI TITO"D"T7"ÉSDT IDŐIK IDÖZI.Ölsz"Z"E. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON._ ________________________ _____________________________________________________________________________ Előfizetési Áig: Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztői és kiadóhivatal: Egész évre...................... . fi frt — kr. _ ___ es Budapest, VI. Hajós utcza 15. Félévre..........................................3 frt — kr. V^XLIylOS Idő intézendő minden alap szellemi és anya^ Negyedévre ................................1 frt 50 kr. kyz- és váltó-ügyvéd. részét illető közlemény. ártalom : Előfizetési felhívás. — Uj évré. Irta: dr. Fenyvessy Ferenc, országgyűlési képviselő. — Az individuum. Irta: dr. Kenedi Géza budapesti ügyvéd. — Másra kiszabott szabadságvesztés büntetés kiállása. Irta : dr. Neila Gusztin budapesti kir. alügyész. — Adalék a kézbesítési vevények misevidjához. Irta : dr. Beck Sámuel budapesti ügyvéd. Jogesetek. Bűneset. — A kir. pénzügyi közig. bíróság határozatai. — Osztrák judicatura. — Vegyes. — Kivonat a hivatalos lapból. — Szerkesztői üzenetek. — Csődnaptár. — A m. kir. Curia tanácsainak összeállítása. — Hirdetések. Tárcza: Az én praxisom. Irta: Don Degó. 4 Eőfizetési felhívás. Január hó 1-től új előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre . . . 6 frt. — kr. Félévre.......................3 . — Negyedévre .... 1 50 › Az előfizetések Budapestre az ‘Ügyvédek Lapja* kiadóhivatalába (VI., Hajós-utczsi 15 HZ- a.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felsőbiróságok vagy hatóságoknál levő ügyekről díjmentes értesítést adunk. Új évre. Irta: Dr. Fenyvessy Ferenc/ ors/,ügyűilési képviselő. Elmúlik az »ó-év« s jön az »uj« szépen egymás után s az igazságügyi s vele az ügyvédi kérdés marad a mi volt: egy nagy kérdőjel válasz s megoldás nélkül. Egyik év leltárából átírják a másikába, még csak nem is mint átmeneti tételt vagy függő adósságot Ma holnap úgy szerepel az ott, mint a be nem hajtható követelés. Pedig hát ha van adósság, mit az államnak végre-valahára törleszteni kellene saját érdekében , úgy ez az adósság az, melylyel az ügyvédi karnak régtől rég tartozik. Az igazságügyi politika magasabb szempontja épen úgy, mint a közigazgatás köznapi érdekei egyaránt követelnék e követelés beváltását. Hiszen az ügyvédi kérdés nem izolált kérdés, s nem csak kenyérkérdés, de összefügg az egész államélettel. Bölcs államférfi, előrelátó, okos kormány rég megpróbálta volna már e kérdés megoldását. Egy nagy, művelt társadalmi osztály létkérdése fontos, komoly államérdek, mely mikor belevág mélyen az igazságügybe, mélyen érinti egyúttal az állami, politikai közületet is. Semmit mondó, üres, aprócska ügyviteli szabályok, sivár, bohókás karakterű ellárási javítások nem segítettek soha súlyos bajon, s nagy hiányon. Aszentelt vizet rég a se árt, se ■ használ-féle receptnek tartja a világ. Igazán a vért az arcába kergető politika az, mit ma igazságügyinek tart a jogászvilág. Bűnös mulasztás terhe esik az egész kormányra e szerencsétlen politikáért! A kormányelnöknél hiányzik az érzék igazságügyünk iránt, mert hiszen azok a törvényjavaslatok, miknek a kormányelnök, mint belügyminiszter szerzője, elég sajnos bizonyítékot adtak ez állításra. A pénzügyminiszter süket, mikor az államérdek pénzt kér az igazságügyre, mely épen hazánkban a botrányig, kevés dotáczióban részesül. Egy tekintet Európa többi államaira, igazat ad állításunknak. Poroszország 70 millió márkát, Franciaország 50 milliót, a kis Belgium 16 milliót áldoz igazságügyére. Sőt, a velünk egy monarchiai szövetségben élő Ausztria, míg 22 millió forintos igazságügyi budgettel bír, addig Magyarországnak ezernyi és ezernyi szükséglet daczára, ennek felével kell beérnie! S a szakminiszter. . ?! Nos, ha közönyös a kormányelnök , ha süket a pénzügyminiszter, mi úgy nagyon természetes, hogy a szakminiszternek I némának kell lennie. Tres faciunt collegium ! • • így marad aztán szépen minden a régiben. Jöhet az új év, hozhat az mindent mindenkinek, s csak aki az igazságüggyel bajlódik, az nem remél már attól semmit sem. Ám kövessék, ha jónak látják, az illetékes körök e politikát, az indus közmondás hasonmását. »Jobb állni, mint menni, de az állásnál is jobb a [fekvés!* Ám altassák csak tovább igazságügyünket, szunnyadják mellette a »gondos« apa szépen csendesen. Minek is ébren tartani egy gyermeket, akinek mindig csak kérni valója van?! Az ígéretek édeskés morphiumával erőszakoljanak reá álmot, hadd aludjék el — örökre. De ha majd az a sok panasz, az a sok méltatlanság gyökeret ver a közvéleménybe, az elaltatás politikáját sokáig főzni nem lehet! Mint a