Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)
1885-10-10 / 83. szám
ÜGYVÉDFIvLAPJA. kedést nem óhajt s azt az óriási tiprő malmot, melyben napszámos munka és bér mellett őrlik a pereket, csak még nehány fehér rabszolgával akarja benépesíteni, kik még sajátságosabb helyzetbe jutnak, mint a pótbirák s még visszássabbá teszik a kir. tábla szervezetét, mint a minő eddig volt. Midőn Francziaországban egy időben a kormány ily félszeg intézkedésekkel akarta megmenteni az egyik felebbviteli bíróságot attól, hogy ott az igazság kiszolgáltatása csődöt ne mondjon, Jules Favre mondta ki először e két szót: Misérable expedient! (Nyomorult kisegítő eszköz!) és két nap alatt egész Francziaország visszhangzott e kiáltástól: Misérable expedient! és a kormány elálláti tervétől Úgy segített a bajon, amint jogállamban illik segíteni az igazságszolgáltatás bajain : állandó szervezeti intézkedéseket léptetett életbe és nem vegyítette össze az első és másodfokú bíráskodásnak kategóriáit, nem rendelt, amint tervezve volt, ideiglenes kisegítőket az alsóbb bíróságoktól a felsőbbekhez, nem bontotta meg, még ideiglenesen sem, a bírói fokozatok rendszerét, hanem megbecsülte az igazságszolgáltatást és állandó törvényhozási intézkedéssel indította meg Themisnek megakadt szekerét. De nálunk?! íme ott vannak a kir. tábla pótbírái. Évek hosszú sora óta ők húzzák azt a terhes szekeret, mely, hogy teljesen fel nem mondta a szolgálatot, csak az ő önfeláldozó és mondhatni, bámulatos tevékenységüknek köszönhető. A budapesti kir. táblán azt a becsületet, melyet másutt a „ház becsületének" szoktak nevezni s mely abban áll, hogy a ház megfeszített erővel igyekezzék megfelelni ama fokozódott feladatoknak, melyek óriási sulylyal nehezednek reá — nagy részben pótbírák tartották fenn. És évek hosszú sorának megfeszített munkája után, mi lett jutalmuk? Az előléptetések számtalan eseteiben mellőzés s legutóbb az az épületes és még a mi igazságügyi mizériáink közepette is párját kereső brutális intézkedés, mely a kormánynak a pótbírói intézmény megszüntetéséről szóló eredeti törvényjavaslatában foglaltatott. Mert az tény, hogy a kormány azokat, kik úgy dolgoztak a közeli előléptetés reményében, mint a pótbírák, kik 6 -6 évig szolga van, már rövid idő alatt várhatták az előléptetést, a rendes birói állásoknak 96-ról 42-re leszállítása és az első osztályú birói állásokra történő előléptetésnek hosszú ideig egyenes kizárása által, tizenegy évvel akarta visszavenni az óhajtott őzéitől, ami legalább is a brutális eljárás elnevezését érdemli meg. Hanem a terv, szerencsére, megbukott. De azért a pótbírák helyzete egy cseppet sem javult s ha nem vétetik tárgyalás alá az igazságügyi bizottság által kidolgozott törvényjavaslat, marad helyzetük úgy, amint volt, hasonlóan Dante amaz elkárhozott lelkeihez, kiket nem vesz be sem az ég, sem a pokol. És most ismét megjelennek a kisegítő birák az első folyamodású törvényszékektől, mintha nem volna elég keserves és a kormányra nézve, lehet mondani, szégyenletes a pótbirák helyzete egymagában is. Iszonyú büntetésnek gondolta a Divina Commedia isteni költője ama bolyongó lelkek sorsát, kik nyugvást nem találtak ég és pokol között. Kilökte őket az ég és nem fogadja be a pokol. Most a magyar igazságügy minisztérium kegyelméből elkárhozottak egy egészen uj kategóriája fog bevonulni a sebestyén téri ócska palotába. Ha tényleg így áll a helyzet — pedig erre mutatnak a hírlapokban megjelent közlemények — akkor az országgyűlés új ülésszakában úgy a képviselőház, mint a főrendiház erélyesen fel kell, hogy emelje szavát. A kérdés szóba fog kerülni ott talán már legközelebb s hiszszük, hogy azok, kiket a fölszólalás e kérdésekben megillet, nem fognak némák maradni akkor, midőn erkölcsi felelősségük tudatában fel kell használniuk az alkalmat arra, hogy az ország előtt nyilatkozzanak. Legalább azt hiszszük, hogy abból a dicsőségből, mely az igazságügyminisztérium tervezett új intézkedéséhez tapad, a maguk számára részt nem óhajtanak léket. A paragrafuson való nyargalást egészen ráhagyta fiatalabb kollegáira. Azok közé az emberek közé tartozott, akik kétszer annyit éltek, mint ameddig élnek. Nagyváradon kezdte, mely városnak intelligens közönsége van. Mint ügyvéd és takarékpénztári igazgató New-Yorkban is megfordult s onnan meg is hozta a bűntettest, az elsikkasztott összeg legnagyobb részével. Az alkotmányos korszakban kétszer képviselte a parlamentben Nagyváradot. Tisza balközépi hívei közé tartozott s tekintélynek örvendett a pártban. A sors Budapestre hozta s itt meg is maradt, mint szerény, egyszerű ügyvéd. Győrffy különben nem tartozott azok közé, a kiknek tulajdonságuk és egyszersmind erényük a gazdagság; de még kevésbé azok közé, a kik minden áron gazdagokká akarnak lenni. Az egyszerű és tisztes polgári élet volt eszményképes főkivánsága, hogy 6 gyermekét becsületben és művelten hagyja vissza. És ezt elérte. Mint védőügyvéd az újabb időben minden nagyobb büntető perben részt vett s közvélekedés szerint, a gyakorlat emberei között ő volt az első. A hatást sohasem vadászta. Ellenben a bűnesetet mindig alaposan ismerte és szigorúan lelkiismeretes volt védencze érdekében. Leérdekesebb védencze Majláth országban egyik gyilkosa, Berecz Antal volt. Mindjárt kezdetben fölfedezte, hol van az a pont, a mitől Berecz élete függ. Hitte, hogy ezt a különös embert megmentheti. A „dolus eventualis" elméletére támaszkodott s csakugyan ez a pont volt az, a mitől Berecz élete függött. A kir. Curia ellene magyarázta a törvényt, a „dolus eventualis tanát ad acta tette és Bereczet is fölakasztották. Győrffy Gyulát sokáig gyötörte ez az eset, de jobban csakugyan nem védhette volna senki Bereczet, mint ahogy ő tette. Az_„Ügyvédek Lapja" tárczája. Győrffy Gyula. I — Isz£eg!h.a.lt 1885. oisz. 17. — ■■■■IIIIII mii II Azok közül az öregek közül, a kik nem szokták megöregedni, hanem csak úgy mennek el közülünk, mintha a legfiatalabbal is egyforma kort tartanának, azok közül távozott el megint az egyik. Győrffy Gyula meghalt. Mindenki ismerte az őszbecsavarodó tisztes alakot, aki csak megfordult valaha a Fortuna szerencsétlen folyosóin. És ugyanazzal a halvány, viasszínű arczcal és csöndes, szenvedély nélkül való, de okos beszéddel ismerte mindenki. A szívbaj, mely hirtelen kioltotta életét, régi betegsége volt, de hordozta türelemmel. Erős lelkek még a phisikum betegségét is hasznukra tudják fordítani. Győrffy Gyula csak úgy tudott megélni, ha a nagyobb felindulásoktól óvakodik. S ő óvakodott is következetesen. Ennek köszönhette azon higgadt ítéletet és azt a czafrang nélkül való tiszta logikát, mely őt, mint védőügyvédet, akkora tekintélyre és sikerekre tudta emelni. És ezért szerették őt a Fortunában is, ahol egyátalán senkit se szeretnek már. Csak 52 éves volt, mikor a halál minden előzetes letartozás nélkül elragadta. Székében érte utol, ahol az emberi bűnök s egyúttal az emberi mentségek nagy szomorújátékát, Göthe Faustját olvasgatta. Tevékeny és világos szelleme nem elégedett meg soha száraz doktrinákkal s magasabb régiókban kereste a táplá-t