Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)

1885-02-14 / 47. szám

Ü G Y V É D E IC LAPJ A. vén az állás, sem hivatalhoz, sem nyugdíjhoz igényed nincs. Mehetsz, ahova tetszik. A bírák egy részére e theoria már alkalmaztatott. Az igaz, hogy nem egész súlyában, mert nyugdíj adatott. De l'appétit vient en mangeant, az étvágy evés közben jön meg és nem tudni, hogy e jó étvágy mit fog még a korábban megemésztett és most legújabban elnyelt törvényszékek után felfalni. Épen ezért a benső és testvéries szövetkezést ajánljuk biráinknak. Biztosíthatjuk őket, hogy nincs az a hatalmas kormánygyomor — ha képes is volt már elnyelni akár egész birói testületeket — melynek étvágya gyökeresen el ne múlnék, ha ügyvédeket kell emésztenie. Kapaszkodjanak tehát szorosan belénk. Kart karba fonva velünk, senki falánkságától nem kell rettegniük. Nyílt levél dr. Pauler Tivadar úrhoz. Irta: Dr. Dell' Ahuni Rezső budapesti ügyvéd. Kegyelmes Uram! Felette sajnálom, hogy mint a dorogi kerület többsége által tényleg megválasztott, de a kisebbségi választási elnök által nem igazolt országos képviselő, a lefolyt igazságügyi költségvetési vitában részt nem vehettem és diagnózisomat igazságügyünk sokféle chronikus és organikus bajáról megfelelő therapeutikus javaslatokkal elő nem adhattam. Sajnálom. Nem azért, mintha te, kegyelmes uram, ennek hasznát vetted volna. Sőt ellenkezőleg. Különben is te neked és a nagy világnak elmondhatom én azt sokfélekép : sajtóban, testületi gyűésen, bizalmas beszédben vagy, mint most teszem, saját karom szakközlönyében. De sajnálom, mert jól tudom, hogy a mispeciális hazai viszonyaink között nem az a fontos, hogy mi vagy ki által, hanem hogy hol mondatik el. A Sándor-utczai palota terméből, rész akusztikája daczára, a leggyöngébb szó is jobban elhallatszik nemcsak az ország minden zugába, hanem, mi sokkal messzebb van, a kormány lelkébe is, mint különben a napvilágos igazság szentori hangja. Mert nálunk a kormánynak, úgy mint Faustnak vagy Werbőczy birájának, kétféle lelke és lelkiismerete van: a házi és a ház önkivüli. Amaz közlékeny, nyájas, élénk; emez hozzáférhetlen, rideg, cinikus. Jelezni, hogy tartozik nekünk 8 nap és végrehajtás terhe alatt, n0 írt tőkét s a felszámítandó költségeket megfizetni.14 A tárgyalás alkalmával alperes képviselője a tagadásokat kellő módon megtévén, egyebekben házasságlevéllel bizonyítja, hogy az esküvő apa és vőlegény között létrejött barátságos egyezség folytán mégis megtörtént, a zene megszólalván, ennek czinczogása idegessé tette a lakodalmi népet, minek folytán alperes, engedve a vendégek kívánatának és unszolásának, kénytelen volt a bandát elkergetni. Felperes muzsikálása rész volt, alperes azt azonnal rendelkezésre bocsátotta s igy nem is követelhet dijat. A repés duplika után, a biróság elrendelvén a szakértői szemlét, meghagyta, hogy bizonyos határidőben felek, szakértők, felperes jó nevű és jól szervezett bandájával, a törvényes következmények terhe alatt, jelenjék meg, mi megtörténvén, a tárgyaló bíró rendeletére ráhúzott a zenekar a Melanie-keringőre, majd a menyecske-nótára, teremtve istenes jó kedvet még a szomszédos tárgyalási termekben is mindkét nemű fel- és alperesek, meg birói közegek körében. Az épen ott járt igazságügyi biztos mindent rendben levőnek talált s maga is bement a concert-terembe ; Tüskeházy Ákos díjtalan joggyakornok pedig lecsapta a tollat s feledve tekintélyt és fegyelmet, kezdette összeveregetni bokáit, sőt maga érdeke ellen demonstrált alperes is, tánczra kérve fel egy ácsorgó nőnemű tanút, ki tíz forint birság terhe alatt, leendő megjelenésre volt megidézve. A szakértők kitűnőnek találták a czigányt s csak akkor bámultak nagyot, mikor a prímás a birói tintatartó tálcláján elkezdett tányérozni. Nem képzelhető tökéletesebb összpontositó hatalmi szervezet ennél a háznál; a sajtó, mely másutt, hol független közvélemény létezik és valóban a nép csinálja kormányát, egyenjogú tényező és elismert hatodik hatalom, nálunk ehhez képest nevetséges kis Miska: beszélhet, amit akar, érvei, szelleme, erkölcsi valója nem imponálnak senkinek sem. Ezért sajnálom, hogy nem a házban szólhattam hozzád. Ezért engedem meg magamnak, bocsánatodra számítva, hogy elkobzott képviselői jogaim közül legalább azzal élhessek, hogy tegezlek jelen levelemben. Nem sérthet ez téged állásod, korod és bölcseséged folytán, hiszen az egek és földek legnagyobb urait is tegezi a, szegény alattvaló, ha lelkét nyomja és kér valamit. Én pedig pro domo tun beszélek és tegezlek. És nem ok nélkül helyezek erre is súlyt. Mert a „ház 44 politikai lélektanának rejtélye ebben nyilvánul, emlékeztetve az ősmagyar osztályos testvérek komaságára, lui egy vala a nemzetség. Ezért mosolygok, ha lángszavú ellenzéki vagy újoncz kormánypárti debatter apostrofálja a házat per „Önök“ és „Uraim11, kapaczitálni vagy elragadni akarja a „tisztelt házat14 vagyis házi lelkét. Holott köztudomású, hogy Magyarországon a legnagyobb reformtól a legkisebb hivatalig mindent csak in camera caritatis és a tetu útján lehet kivinni és megkapni. Hát engedd meg, kegyelmes uram, Horatius barátja, római lelkű polgár (a rómaiak nem tudtak önözni és urazni), hogy most én is használjam e sibolethet. Mi tehát a mi nyomorultnak általában ismert és elismert igazságügyünk gyökeres alapbaja, a mizériák causa causarumja, hol a sebészeti műtétet vagy belgyógyászatot elkezdeni kell, ha eredményt akarunk elérni . Az én diagnózisom szerint, a bajok székhelye igazságügyünk központi idegrendszerében van, honnét az érző és mozgató idegszálak kiindulnak. Beteg az agy és a hátgerillsz; innét az érzéketlenség és hűdés a tagokban, az egész testben. Az agybántalom, nézetem szerint, a mi viszonyainknak meg nem felelő hyperleyalitásban, túlalkotmányosságban releválja okát és természetét. Az alkotmányosságnak tudvalévően alapformulája: le roi régne mais ne gouverne pas. Nálunk ezt utánozza az igazságügyér: uralkodik, de nem kormányoz, vagy mint Hegel mondá: csak a pontot rakja az i fölé. És mégsem teszik felelőssé, mert általános a balhiedelem, hogy pénz nélkül nem lehet reformálni, pénzünk pedig az igazságügyre nem jut elég. Balhiedelemnek mondom ezt, mert, szerintem, mostani igazságszolgáltatásunk máris túlságosan méregdrága nemcsak a társadalomra, de az államra nézve is. Nem ér egy garast sem. Nem jobb semmivel a régibb, olcsóbb törvénykezésnél. Erre többet költeni, kidobott pénz lenne. Milliókat költhetni olyan alkotásokra, minek most a telekkönyvi reform vagy bűnvádi eljárás tervezetei, azok nem lendítenek semmin. Nem bonyolítani, hanem egyszerűsíteni; nem összpontosítani és drágítani, hanem decentralizálni és olcsóbbá tenni; nem bürokratikus, hierarchkus, végnélküli garancziák és ellenőrzések papirosezoptját fonni, hanem azt levágni, népszerűsíteni: ez a jelszó a józan, modern igazságügyi reform terén. A mindent államosítás helyett, munkaosztás a társadalommal, autonómia, nem-hivatalnok szakértő közegek (ügyvédség, közjegyzőség) fejlesztése szükséges. Ezt már a verebek a Deák utczai palota tetején is csiripelik. Bevallod te is a házban, bár megtagadod a házon kívül. Pedig ez elvek nem afféle színházi dekoráczió és deklamáczió számára valók, melyeket az ember a folyosón a szegre akaszt. Ezek elég egyszerűek és „józaneszűek44, hogy táblabiró fejekbe is férjenek. De persze, amilyen világos a qud, oly homályos a quomodo. S ezért „egyelőre, ideiglenesen, égető baj ellen44 tovább és tovább folyik a falusi kuruzslás a javasaszszonyok receptje szerint. Ez a nagy baj. Ezért szerettem volna elmondani a t. házban, hogy gyökeres, valódi igazságügyi reformhoz nem kell több pénz, sőt elég kevesebb is, hanem kell ész, elszántság, hatalom és ezek birtokosa az igazságügyi kormányszékben. Akkor a sok bolondgomba-rendelet és ferde intézkedés, a kicsinyes, factiosus, nepotikus szellem, a világ .