Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)

1885-05-23 / 61. szám

II. évfolyam. Budapest, 1885. május 23. 61. szám Előfizetési ár­: Egész évre....................................6 frt — kr. Félévre........................................3 frt — kr. Negyedévre .....................................1 frt 50 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Rév w©©3F fillsive köz- és váltó-ügyvéd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Hajós­ utcza 15. Ide intézendő minden a lap szellemi és anyag részét illető közlemény. Tartalom : Előfizetési felhívás. — Nem védelmezett tekintély. — A jogá­szok patronusa. — Perrendtartási jegyzetek. Irta :Serly Antal budapesti kir. aljárásbiró — A csődvagyon értékesítéséhez. Irta : Schmiedl Ignácz budapesti ügyvéd. — Illetékesség tenger­jogi ügyekben. Irta: dr. Márkus Dezső. — Jogesetek. — Jogelvek. — Bűnesetek. — Ügyvédségi döntvény. — Osztrák ju­­dicatura. — Vegyes. — Csődnaptár. — Hirdetések. Tárcza: Szilenczium. Előfizetési felhivás. Május hó 1-től új előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre . . . 6 frt. — Kr. F­élévre.......................3 » — » Negyedévre .... 1­9­50 » Az előfizetések Budapestre az »Ügyvédek Lapja” kiadóhivatalába (VI., HíllÓS-Utcza 15- SZ. 11.) kül­dendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok­ vagy hatóságoknál levő ügye­ikről díjmentes értesítést adunk. Nem védelmezett tekintély. (Kgy.) Okos, derék, sőt tudományos férfiakban nem szűkölködik az ügyvédi kar. Tanúskodnak róla a szakegyesületek vitái, tanúskodik a jogi irodalom és a képviselőház. A magyar parlamentben az ügyvédek tekintélyes számmal ülnek s azok, a­kik ott ülnek, maguk is te­kintélyes emberek. Olyanok, a­kik általában nem a zöld széktől nyerik a prestiget, hanem ők maguk tisz­telik meg a zöld széket azzal, hogy rajta ülnek. Csak egy-kettőt akarunk megnevezni a sok közül, a­milyen : Hódossy Imre, Horánszky Nándor, Chorin P­erencz, Teleszky István, Mandel Pál, Darányi Ignácz, Dárdai Sándor és a többiek. Olyanok is, a­kik ügyvédek ugyan, de ez idő szerint nem tagjai egyetlen kamará­nak sem. Általában a magyar ügyvédi karban fekvő intel­lektuális erő és társadalmi előkelőség a közélet egyet­len terén sem birt oly jelentékeny kifejezésre jutni, mint a képviselőházban. Ugyanott, a­hol időnként szúró vádak mondatnak el az ügyvédségre a­nélkül, hogy azok az ott levő ügyvéd-képviselők részéről akár nyom­ban, akár később további reflexió vagy épen vissza­utasítás tárgyát képeznék. A társadalom többi osztályai jóval szerencsé­sebbek. A miniszterelnök általában lovagias védelmében szokta részesíteni a távollevőket, főképen a bírákat és főispánokat, ha azok vádoltatnak. Péchy Tamás, a képviselőház elnöke, egy alka­lommal a britt birodalom derék anglikánusait is védel­mébe vette bizonyos felekezeti inszinuácziók ellen. Ha Herman Ottó az egyetemi tanári kar ellen tud valamit fölhozni, ott van rá nyomban Sághy Gyula, hogy megvédelmezze kollégáit. Ha a papok ellen esik haragos szó, Göndöcs Be­nedek tárja ki széles mellét az ecclesia védelmére. És igy tovább. Egyének, osztályok, társadalmi csoportok sorra védelmezőre találnak a képviselőházban. Csak az ügy­védek nem, holott ő nekik van legtöbb és leghivatot­­tabb emberük a törvényhozók között. Egyszer, régebben, Jókai Mór kac­agtatta meg a házat azzal a kijelentéssel, hogy a régi szolgabírák nem érnek ugyan semmit, hanem a „doktori" fiatalság­tól, attól­­ mentsen meg az isten minden jó lelket. Azóta vissza-visszatér a gúnyolódás szelleme. Per­sze mindig van valami tekintet a jelenlevő ügyvédekre. De ha az ügyvédség mint osztály kerül szóba, az irónia nem marad el soha. A főrendiház reformvitája alatt hangos derültsé­get idézett elő a miniszterelnök azon nyilatkozata, hogy furcsán nézne ki a t. ház, ha abban egyes osztályok volnának képviselve, például csupa ügyvéd. Chorin legutolsó beszéde alatt, egy közbeszóló képviselő egyenesen az ügyvédeket vádolta uzsorával. Nem válaszolt rá senki. Csak a folyosó titkaiba beava­tott emberek tudják, hogy nyílt válasz helyett kéz alatt történtek lépések, hogy ezen elég tiszta vélemény a naplóból kimaradjon. Legutóbb, a szegedi moratórium alkalmából, Tisza Lajos gróf koczkáztatta meg azon megjegyzést, hogy Szegeden „bizonyos társadalmi osztálynak" fájt a kir. biztosság eljárása legjobban, miután a kir. biz­tos nem engedte meg, hogy a felek haszontalan folya­modások költségeivel terheltessenek s ő maga ingyen csináltatta meg irodája által a felek folyamodásait. Enyedi Lukácsra hivatkozott, hogy ő tudni fogja, mi­szerint ez csakugyan igaz. Lapunk mai száma 10 oldalra terjed.

Next