Ügyvédek lapja, 1886 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-11 / 37. szám
111. évfolyam. Budapest, 1886. szeptember 11. 37. szám. .A. BUDAPESTI "CT 3E"TIPIDI IKZÖZES KÖZLÖÍTKE. -------------MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ár: Égisz évre ... . ... 6 frt — kr. Félévre..............................................3 frt — kr. Negyedévre . . . .. 1 frt 50 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ID*. W©1*3P VS1*1®©ÉI köz- és váltó-ügyvéd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Dalszinház-utcza 2. Ide intézendő minden a lap szellemi és anyagi részét illető közlemény. Tartalom. Előfizetési felhívás. — A rendőri hatalom. — A joggyakornoki intézményről. Irta : Gery Antal budapesti kir. aljárásbiró. — A váltó a köztörvényi perben. Irta: Róth Nándor zentai járásbiró. — A végrehajtási törvény 3. §-a — Osztrák judikatura— Vegyes. — Csődnaptár. — Értesítő. — Tárcza. Aki saját magával perel. Irta : Beér Miklós. Melléklet. Jogesetek: Köztörvényi ügyek. —Bűnügyek.— A kir. pénzügyi közigazgatási bíróság határozatai. Előfizetési felhívás. Szeptember hó 1-től uj előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ... 6 Irt. — Kr. Félévre.......................3 » — » Negyedévre .... 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre az »Ügyvédek Lapja kiadóhivatalába (VI., Dalszinház-utcza 2. sz. a.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok vagy hatóságoknál levő ügyeikről a lapban vagy pedig kívánatra levelezési lapon díjmentes értesítést adunk. A rendőri hatalom. / A rendet minden jóra való ember szereti. De szereti egyszersmind a szabadságot is. Sőt mint a világtörténelem folyása tanúsítja, az embereknek az a sajátságos természetük is megvan, hogy a szabadságra sokkal féltékenyebbek, mint a rendre, már csak azért is, mert olyanokat, akik rendet csinálni mindenkor készek, tucatszámra lehet találni minden társadalomban, ellenben kevés azon kiemelkedő és igazán nemes egyének száma, akik szabadságot tudnak adni polgártársaiknak. Ezen igen egyszerű elv az oka annak, hogy a jog és szigorú törvényesség emberei napról-napra nagyobb nyugtalansággal nézik a budapesti rendőrség viselt dolgait. S hogy épen a bírói, ügyészi és ügyvédi kar legtekintélyesebb emberei azok, akik a rendcsinálás mostani nemében mind világosabban kezdik felismerni a bírói hatáskör veszélyezettségét. A budapesti rendőrség tevékenységének politikai részéhez semmi közünk. Mint állampolgárok elismerjük, hogy Török János főkapitány s több kitűnő erő belépése óta a budapesti rendőrség sok jót tett a fővárossal. Miután azonban mi nemcsak állampolgárok, hanem jogászok is vagyunk s reánk ezen a czímen jelentékeny kötelességek háramlanak, kénytelenek vagyunk a bírói hatalmat védelmünkbe fogni a közigazgatás azon újabb inváziója ellen, amelyet ma már tényekben látunk bizonyítva. Egyik napilapunk nemrégen fölvette e téren a harczot s ugyanott hamarjában egy meleg hangú nyilatkozatot olvastunk, melyben Török János főkapitány elutasítja magától a „bujtogató rendőrügynökök“ vádját. Örültünk ezen igazán szép nyilatkozatnak s meg is nyugodtunk volna benne, ha azóta itt meg új eset nem bizonyítaná, hogy a rendőrség közegei, főképen pedig a nekik adott utasítások nem tisztelik elegendő mértékben a bírói hatalom korlátait, amelyek egyszersmind a polgárok jogainak védelmére is szolgálnak. A korábbi esetek részletezéséről ezúttal lemondunk. A Brooser-féle esetben bebizonyult rendőri felbujtást mellőzzük, bár ez az eset vetett először világosságot a rendőrség új módszerére. Azonban ez a kíméletlen , a lakásjoggal s egyéni szabadsággal mit sem törődő erőhatalom, amelylyel a rendőrség a prostitúczió kényes ügyében a magánlakások zárait feltöreti s a felbujtó ügynökök egész raját alkalmazza, ez már igenis hivatásunk körébe tartozik. S mikor a rendőri hatalom túlkapásait e részben élesen megrójuk, meg van az a vigasztalásunk is, hogy ezen ügyben máskép, mint a jog és törvény nyilvános védelmezői, érdekelve nem vagyunk. A rendőri bujtogatás ezen kényes ügyben valóban létezik. A fővárosi társaságban az esetek egész sorát tudják, mikor provokáló ágensek — többnyire jól megválasztott csinos dijnokok — ólálkodtak magánosan menő s tisztességesnek ismert hölgyek után. Az esetek részleteit meghagyjuk a pikáns dolgok írásba foglalóinak, de a büntető törvénykönyv 69. szakaszát, mely a felbujtásokról rendelkezik, melegen ajánljuk a rendőrség figyelmébe. Teszszük ezt jóakaratból s azért, mert — ismét eltekintve a korábbi esetektől — a bíróságok előtt egy új eset fekszik, mikor a törvényszék kénytelen lesz egy följelentett bujtogató rendőri közeg ellen, alighanem a szemérem ellen elkövetett vétségekről szóló fejezet egyik szakasza alapján eljárni. S mit mondjunk a bíró és jogász szempontjából azon óriási botrányra, melyet a detektívek nemrég egy Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.