Ügyvédek lapja, 1886 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-11 / 37. szám

111. évfolyam. Budapest, 1886. szeptember 11. 37. szám. .A. BUDAPESTI "CT­ 3E"TI­P­IDI IKZÖZES KÖZLÖÍTK­E. -------------­MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ár­: Égisz évre ... . ... 6 frt — kr. Félévre..............................................3 frt — kr. Negyedévre . . . .. 1 frt 50 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ID*. W©1*3P VS1*1®©ÉI köz- és váltó-ügyvéd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Dalszinház-utcza 2. Ide intézendő minden a lap szellemi és anyagi részét illető közlemény. Tartalom. Előfizetési felhívás. — A rendőri hatalom. — A joggya­­kornoki intézményről. Irta : G­e­r­­­y Antal budapesti kir. aljárás­­biró. — A váltó a köztörvényi perben. Irta: Róth­ Nándor zentai járásbiró. — A végrehajtási törvény 3. §-a — Osztrák judikatura­­— Vegyes. — Csődnaptár. — Értesítő. — Tárcza. Aki saját magával perel. Irta : Beé­r Miklós. Melléklet. Jogesetek: Köztörvényi ügyek. —Bűnügyek.— A kir. pénzügyi közigazgatási bíróság határozatai. Előfizetési felhívás. Szeptember hó 1-től uj előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ... 6 Irt. — Kr. Félévre.......................3 » — » Negyedévre .... 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre az »Ügyvédek Lapja­ kiadóhivatalába (VI., Dalszinház-utcza 2. sz. a.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok­ vagy hatóságoknál levő ügye­ikről a lapban vagy pedig kívánatra levelezési lapon díjmentes értesítést adunk. A rendőri hatalom. /­ A rendet minden jóra való ember szereti. De szereti egyszersmind a szabadságot is. Sőt mint a vi­lágtörténelem folyása tanúsítja, az embereknek az a sajátságos természetük is meg­van, hogy a szabadságra sokkal féltékenyebbek, mint a rendre, már csak azért is, mert olyanokat, akik rendet csinálni mindenkor ké­szek, tuc­at­számra lehet találni minden társadalomban, ellenben kevés azon kiemelkedő és igazán nemes egyé­nek száma, akik szabadságot tudnak adni polgártár­saiknak. Ezen igen egyszerű elv az oka annak, hogy a jog és szigorú törvényesség emberei napról-napra nagyobb nyugtalansággal nézik a budapesti rendőrség viselt dolgait. S hogy épen a bírói, ügyészi és ügy­védi kar legtekintélyesebb emberei azok, akik a rend­csinálás mostani nemében mind világosabban kezdik felismerni a bírói hatáskör veszélyezettségét. A budapesti rendőrség tevékenységének politikai részéhez semmi közünk. Mint állampolgárok elismer­jük, hogy Török János főkapitány s több kitűnő erő belépése óta a budapesti rendőrség sok jót tett a fővá­rossal. Miután azonban mi nemcsak állampolgárok, ha­­nem jogászok is vagyunk s reánk ezen a czímen jelen­tékeny kötelességek háramlanak, kénytelenek vagyunk a bírói hatalmat védelmünkbe fogni a közigazga­tás azon újabb inváziója ellen, amelyet ma már tények­ben látunk bizonyítva. Egyik napilapunk nemrégen fölvette e téren a harczot s ugyanott hamarjában egy meleg hangú nyi­latkozatot olvastunk, melyben Török János főkapitány elutasítja magától a „bujtogató rendőrügynökök“ vád­ját. Örültünk ezen igazán szép nyilatkozatnak s meg is nyugodtunk volna benne, ha azóta itt meg új eset nem bizonyítaná, hogy a rendőrség közegei, főképen pedig a nekik adott utasítások nem tisztelik elegendő mértékben a bírói hatalom korlátait, amelyek egyszer­smind a polgárok jogainak védelmére is szolgálnak. A korábbi esetek részletezéséről ezúttal lemon­dunk. A Brooser-féle esetben bebizonyult rendőri fel­­bujtást mellőzzük, bár ez az eset vetett először világos­ságot a rendőrség új módszerére. Azonban ez a kímé­letlen , a lakásjoggal s egyéni szabadsággal mit sem törődő erőhatalom, amelylyel a rendőrség a prostitú­­czió kényes ügyében a magánlakások zárait fel­töreti s a felbujtó ügynökök egész raját alkalmazza, ez már igenis hivatásunk körébe tartozik. S mikor a rendőri hatalom túlkapásait e részben élesen megrójuk, meg van az a vigasztalásunk is, hogy ezen ügyben máskép, mint a jog és törvény nyilvános védelmezői, érdekelve nem vagyunk. A rendőri bujtogatás ezen kényes ügyben valóban létezik. A fővárosi társaságban az esetek egész sorát tudják, mikor provokáló ágensek — többnyire jól megvá­lasztott csinos dijnokok — ólálkodtak magánosan menő s tisztességesnek ismert hölgyek után. Az esetek rész­leteit meghagyjuk a pikáns dolgok írásba foglalóinak, de a büntető törvénykönyv 69. szakaszát, mely a fel­­bujtásokról rendelkezik, melegen ajánljuk a rendőrség figyelmébe. Teszszük ezt jóakaratból s azért, mert — ismét eltekintve a korábbi esetektől — a bíróságok előtt egy új eset fekszik, mikor a törvényszék kénytelen lesz egy följelentett bujtogató rendőri közeg ellen, alighanem a szemérem ellen elkövetett vétségekről szóló fejezet egyik szakasza alapján eljárni. S mit mondjunk a bíró és jogász szempontjából azon óriási botrányra, melyet a detektívek nemrég egy Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next